Tündérmese?
Egy kedves ismerősöm megosztott pár gondolatot egy embertől, aki megtapasztalta és szavakba öntötte a rezgésemelés élményét. Ez a pár gondolat megihletett, megpróbálom újra szavakba önteni, hogyan kell elérnünk a megemelkedett rezgésszintet.
Tudjuk, hogy az ember képes az orgazmusra. De azt kevesen tudják, hogy létezik egy másik testi energiamegtapasztalás is, amelyhez nincs szükség a nemi szervekhez, és amely sokkal erőteljesebb és hosszabb hatású, mint az orgazmus. Nagyon nehéz kiváltani ezt a testi élményt, aki egyszer megtapasztalta, annak megváltozik a teljes élete.
Nem nagyon foglalkoztunk vele, de az orgazmus során jól meghatározhatóan változik a légzésünk. Az orgazmus pillanata előtt veszünk egy nagyon mély hosszú lélegzetet, egy picit bent tartjuk a levegőt, majd a kifújáskor tapasztaljuk az erőteljesen kéjes testi érzeteket. Ez a légzés változás a másik testi energiamegtapasztalásnál is jelen van. Először is meg kell nyugodni, relaxálni kell, teljesen ki kell kapcsolni az elmét. Ha jól csináljuk, akkor annyira ellazul a testünk, hogy alig veszünk levegőt, alig dobog a szívünk. Ezután szeretnünk kell. Jézus nem véletlenül beszélt a szeretet fontosságáról, valamint Buddha az elme elcsendesítéséről, teljesen relaxált állapotról. Ők felismerték a másik testi energiamegtapasztalást, ők ezekből az energiahullámokból töltődtek fel annyira, hogy képesek lettek a csodákra.
Elmondom szerintem mi történik a folyamat alatt. A köldökünknél van egy spirális kör alakú energiakapu, amely képes kitágulni, összehúzódni. Amikor csomót érzünk a gyomrunkban, szorongást, olyankor az energiakaput érezzük nagyon összehúzódva. Amikor felszabadult érzéseink vannak, olyankor kitágulva érezzük. Az energiakapu hirtelen kitágulhat nagyon nagyra, és hirtelen össze is húzódhat, de miután a gondolatok harmonizálnak, visszaáll az utolsó időszak átlag állapotába. Ez azt jelenti, hogy gyerekkorban nagyon nagyra ki van tágulva, majd az életmódunknak köszönhetően egyre összeszűkültebb az átlag állapot. Idő kell, hogy tartósan elérjünk egy kitágultabb állapotot. De másfél óra alatt elérhetjük, hogy hatalmasra kitáguljon, és úgy maradjon pár percig, amíg belelélegzünk párat.
Kicsit olyan ez a másfél óra, mintha elkezdenénk kitágítani a kör átmérőjét, és időszakonként megállunk kitámasztani az elért nagyságot, ahogy a barlangásók teszik, hogy ne omoljon be a fal. Minden egyes ilyen stabilizáló szakasz után ha körülnézünk, egyre szebbnek látjuk a környezetünket, amiről a megosztott cikk is szól. Ahogy egyre több életenergia áramlik belénk a kitágult átjárón keresztül, annál több színt, részletet képes felfogni a szem, annál élettel telibbnek, ragyogóbbnak látjuk a környezetet. És annál nagyobb eufóriát, szeretetet érzünk.
Miután elértük a teljes kitágulást, veszünk egy hosszú mély lélegzetet, picit benntartjuk a levegőt, majd a kifújáskor olyan a tekintetünk, mint a heroinfüggőnek, aki épp belőtte magát. Az orgazmus élménye eltörpül ezen érzet mellett, a testünk nem vonaglik, mély nyugalomban vagyunk, de leírhatatlanul csodálatos kéjes érzések folynak keresztül a lényünkön. És ezt követően mosoly marad az arcunkon legalább két órán keresztül. Imádunk élni. Szeretünk mindenkit. És gyönyörűnek látunk mindent.
Ahogy írtam először meg kell nyugodni. Utána szeretni kell. Minden egyes szeretetteljes tevékenység kicsivel nagyobbra nyitja az energiakaput a köldöknél. Majd hagyni kell egy kis időt, hogy kiegyensúlyozódjon, stabilizálódjon. Ilyenkor elbambul a tekintetünk, és mire stabilizálódik a nagyobb méret, kiélesedik a tekintetünk. Ez egy hosszú folyamat, végig nyugodtnak kell maradni, az elmét elcsendesítve kell tartani. Én korán reggel felkeltem, a fülesen szép relaxációs zenét hallgattam, majd elkezdtem szemetet szedni egy közeli parkban. Ekkor elértem a nyugodt állapotot. Mikor fél óra szemét szedés után megtekintettem az eredményt, látta,, ahogy Földanya rám mosolyog, megköszöni, szeretetet éreztem és sugároztam. A szemétszedéssel önzetlen cselekedetem volt, szerettem. Majd a folyóparton madarakat, kacsákat, libákat, sirályokat, hattyúkat etettem. Néztem ahogy boldogan esznek, ahogy örülnek, jó érzés volt önzetlenül örömöt okozni, szerettem. Majd sétáltam a parkban, - ekkora már nagyon lelassult a légzésem, lépteim, beszédem, - és értékeltem a fák szépségét, Földanya szépségét, szerettem. Majd megtörtént a mély lélegzet, sikerült belelélegeznem a nagyra nyílt energiakapuba, és elöntöttek a finom energiák. És a világ gyönyörű lett, sokkal színesebb, ragyogóbb, örömtelibb. Ha megakarod tapasztalni ezt a testi élményt ahhoz tenned kell. Meditálnod kell, sétálnod kell, valahogy ki kell kapcsolnod az elméd, ami nem fog menni a megszokott környezetben, nem fog menni egy kávézás mellett. Minél jobban elmélyülsz, annál zavaróbb ha beszélnek hozzád, mert ébren tartják az elméd. És nem fog menni szeretet nélkül, önzetlen cselekedet nélkül. A szexért is tenned kell, itt is van mit csinálnod, ha átakarod élni az élményt.
Minél jobban összeszűkül az energiakapu, annál kevesebb szeretetet érzünk, annál kevésbé látjuk, érzékeljük a környezetünk, annál szürkébb a világ. Annál mogorvábbak, kedvtelenebbek vagyunk, annál jobban kívánjuk a sok ételt, a cigarettát a csokoládét, szexet, alkoholt, drogokat, lustálkodást. Tartósan megrekedhetünk egy összeszűkült energiakapu szinten, nem ismerve fel, hogy miért keserű az életünk, hova tűnt a boldogság. A kiúthoz nem kell pénz, csak egy kis önismeret. Erről szól a legtöbb cikkem. Hogyan emeld meg a rezgésed, hogy tágítsd az energiakaput. Hogyan zárd be, kapcsold ki az elmét, hogy nyitódhasson az energiakapu. Zuhanyozz le, szakíts ki két órát a mai napból önmagadra, tegyél fel egy fülest, hallgass szép relaxációs zenét, és sétálj két órát vízpart közelében. Megérted miről írtam itt. A boldogságod nem függ senkitől, semmitől, csakis önmagadtól. Megvilágosodhatsz te egy börtönben is, ha képes vagy elfogadni, belenyugodni a helyzetedbe, kikapcsolni az agyalást, gondolkodást, majd figyelmedet önzetlen cselekedetekre, szeretetre irányítani. Ennyi kell az energiakapu kitágulásához, a forrás energia bőséges áramlásához.
Másfél óra alatt elérhetjük a teljes kitágulást, átélhetjük a bőséges élet energia, magas rezgésszint testi érzetét, élményét. De az az igazi, ha megtanulunk úgy élni, hetek, hónapok alatt fokozatosan egyre jobban kitágítjuk a kaput, hogy tartósan nyitva maradhasson nagyobb áramlásban. Ehhez le kell győzni az összes félelmünket, összes negatív gondolatunkat, nem élhetünk szorongásban, félelemben, nem függhetünk senkitől, semmitől, nem élhetünk csapdában. Csakis akkor marad ellazulva, nyugalomban a test, ha szabadok vagyunk az elménkben, nem félünk semmitől. Ez pedig csakis úgy megy, ha elfogadjuk a nehéz helyzeteket is az életünkben, beavatásoknak, próbáknak vesszük, hiszünk Istenben, nem félünk a változástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése