Aggódás

Aggódás

Miért vagy ilyen lehangolt, mi a bajod? - Semmi. Nem tudom. Olyan kedvtelen vagyok egész nap, rosszul aludtam az éjjel. 

Mindannyian ismerjük ezt az érzést, amikor olyan mintha valami össze akarna préselni minket, csendes nyomás alatt vagyunk, és azt se tudjuk mi okozza. Van akinél olyan erős, hogy legszívesebben sírni volna kedve. A legtöbben ilyen állapotban kényszeresen többet kezdünk enni, vagy vissza szokunk a dohányzásra, vagy drogokhoz, alkoholhoz nyúlunk, mert az legalább egy picit feloldja a fojtogató sötét ködöt ami ránk telepedett. Nagyon összezavaró, hogy az ember valóban nem érti mi történik vele, mi váltja ki a mély depressziós hangulatváltozást.

Nahát milyen jól nézel ki! Mi történt veled, mitől vagy ilyen vidám? - Semmi. Egyszerűen csak jól érzem magam, jól vagyok. Olyan szép álmaim voltak az éjjel, mosolyogva ébredtem.

Ezt az érzést is sokan ismerjük. Felszabadultak vagyunk, energetikusak, reggel kipattanunk az ágyból, és szintén nem értjük az okát, hogy honnan van ez a sok élet bennünk. Van akinél annyira erős az oktalan jó kedv, hogy legszívesebben hangosan felnevetne, vagy egész nap mosolyra áll a szája. A legtöbben ilyen állapotban leszokunk a dohányzásról, új szokásokat alakítunk ki, eljárunk sportolni, megszereljük a régóta csöpögő csapot.

Miért van az, hogy valójában nem értjük mi történik velünk, nem értjük mi az oka annak, hogy bal lábbal lehangoltan, vagy jobb lábbal felhangoltan ébredünk? Az egész életünk arról szól, hogy a boldogságot keressük, boldogok akarunk lenni, azért dolgozunk, azért tervezgetünk, közben a boldogság úgy tűnik, hogy az elménken múlik, a gondolkodási képességünk, gondolkodás módunkon múlik. A gondolatainkkal hozzuk létre a reggeli lehangolt, vagy felhangolt állapotokat. Nem mindegy, hogy egész nap mi járt a fejünkben, milyen gondolatokkal feküdtünk le aludni, milyen álmaink voltak. Az álmodás alatt is gondolataink születnek, azoknak is van egy energiaértékük, azok is kihatással vannak a tudatunk rezgésszintjére.

Több olyan kifejezést használtam az utolsó mondatban, amit nem tanítottak az iskolában. Gondolatok energiaértéke, vagy mondhatjuk úgy is, hogy tömege. A tudat rezgésszintje. Ha meg akarod érteni, mi okozza a látszólag oktalan nyomasztó kedvet, akkor picit tanulnod kell önmagad működéséről, energiarendszered felépítéséről. Életenergiára működsz, ami ott van körülötted, ami folyamatosan áramlik, és átszövi az egész bolygót. Számunkra ez az energia mező láthatatlan, az öt érzékszervünkkel nem vagyunk képesek érzékelni. Úgy születünk meg, hogy bőségesen keresztül folyik rajtunk az energia. Majd minél fejlettebb az elménk, minél fejlettebb a gondolkodási képességünk, annál jobban hatással vagyunk az energiarendszerünkre. Ami abból áll, hogy befeszülünk, összehúzódunk, és blokkoljuk az energia átfolyását rajtunk, vagy ellazulunk, kinyílunk, engedjük az energiát keresztül áramolni. Azt érezzük boldogságnak, amikor felszabadulunk, és bőségesen áramlik az energia. Ha nagyon bőségesen, akkor késztetést érzünk az oktalan nevetésre, egész nap mosolygunk. Ha nagyon leblokkoljuk, akkor csak csepegni fog, sírásra fog állni a szánk. Sokat lehet hallani a tudatalattiról. A tudatalatti képes blokkolni, vagy kinyitni az energiaáramlást, a tudatalatti képes befeszíteni, vagy kilazítani a testet.

Egész nap gondolkodunk. Az összes gondolatunk belekerül egy kosárba ami a nap folyamán megszületett, keresztül ment az elménken. A kosár a tudatalatti. Az összes gondolatodnak a kosárban van egy energiaértéke, az összes gondolat energiaértéke összeadódik, és létrejön egy átlag energiaérték, ez lesz a te tudatodnak a rezgésszintje. Ez az érték határozza meg, hogy mennyire feszíti be az elméd a tested, mennyire áramlik keresztül rajtad az életenergia. Ha elgondolkodsz azon, hogy mire gondoltál tegnap, mi lehet az oka a reggeli emelkedett oktalan jókedvnek, vagy lehangolt kedvednek, akkor sok munkád lesz, sok időbe fog telni, hogy felidézd az összes gondolatod. Nem is ez a fontos, nem is ez a meghatározó a rezgésszintedben. Állandóan gondolkodunk. Most megyek veszek kenyeret, aztán sietek a gyerekért az oviba. Most lezuhanyzok, aztán olvasok. Most elmosogatok, aztán kiviszem a kutyát. Nem az a fontos, hogy miket gondoltunk, hanem az, hogy milyen energiaértékben. Reggel kapsz egy rossz hírt. Valaki aki közel áll hozzád, talált magán egy csomót, és orvoshoz ment, hogy kivizsgálják. Neked megfordul a fejedben, hogy akár daganatos megbetegedés is lehet, az elméd elmegy a végsőkig, az elme mindig a legrosszabb eshetőséget teremti meg, a legjobb eshetőség helyett. Eltereled a gondolataid, megijedsz a gondolattól, hogy elveszthetsz valakit, gyorsan eltemeted, még belegondolni is rossz az ilyesmibe. Elfogadod, hogy orvosnál van, és elfogadod, hogy majd valamikor délután telefonálni fog, hogy mi lett az eredmény. Folytatod a napodat, szokásosan azon gondolkodsz, hogy veszel majd kenyeret, majd elmész a gyerekért az oviba. De már nem ugyanabban a szellemben, tudatban, gondolat-energiaértékben, mint tegnap. Mert a lehetséges veszély ott maradt a fejedben, egész nap akaratlanul is gondolkodtál rajta, sokszor az eszedbe jutott, amikor a munkád nem kérte az összes figyelmed, a megszokott gondolkodási módod nem kötötte le az összes figyelmed. Olyan, mintha több sávon, több sávos autópályán működne az elménk, egyszerre több dolgon tudunk gondolkodni, egyszerre több sáv versenyzik a figyelmünkért. Mivel számodra nagyon negatív az a gondolatkép, hogy esetleg meghalhat valakid, akihez nagyon kötődsz, ezért annak a gondolatsávnak, nagyon erős negatív energiaértéke lesz. Mindig a legerősebb energiaértékű gondolatsáv határozza meg, hogy az összes többi gondolatod, milyen energiaérték alatt születik meg. Az energiaérték, más szóval érzelem.

Képzelj el egy olyan hőmérőt, ami +35 foktól, -35 fokig terjed. Ebben a pillanatban is a te szellemed, tudatod, gondolat-energiaértéked, valahol ebben a tartományban van kiegyensúlyozódva, az összes gondolatod annak az értéknek megfelelően kerül a tudatalatti kosárba. Ha reggel rossz hírt kaptál, akkor lesüllyedtél -20 fokra, és egész nap abban a szellemben fogsz gondolkodni. Gondterhelt leszel, egy erős negatív érzelem fog uralkodni rajtad, negatívan fogod látni a világot. Aggódni fogsz. Majd így fekszel le aludni, és az összes álmod ezen az energiaszinten fog megszületni, egész éjjel öntudatlanul telerakod a tudatalatti kosaradat negatív energiaértékű gondolatokkal. A nap folyamán egy jó hírt kapsz. A csomó nem daganatos megbetegedés, nincs semmi baj. Ekkor hirtelen felszabadulsz. Annak leszel a tudatában, hogy minden rendben van, a nap további részében pozitiv szellemben, gondolat-energiaértékben fognak megszületni a gondolataid. A hőmérséklet felemelkedik +20 fokra. Ezen a napon délelőtt sok gondolat került a kosárba -20 fokon, majd délután + 20 fokon, ezért az átlag semleges lesz, az álmaid semlegesek lesznek, reggel egyhangúan ébredsz majd. Se szomorúan, se boldogon.

Nagyon sokszor változhat napközben a tudatunk, szélsőségesen ugrálhat az energiaértékünk. Mondjunk pár példát. Reggel elalszol, ezt negatívnak ítéled meg, amíg be nem érsz a munkába, amíg ki nem derül, hogy a főnököd megszid, vagy sem, addig aggódsz, addig -10 fokra süllyed a tudatod. Megszid, megfenyeget, hogy ha így folytatod, akkor kereshetsz másik munkahelyet. Már -15 fokon vagy. Kedvenc ételed van ebédre, ez segít elfelejteni főnököd reggeli fenyegetését, de azért nem örülsz annyira, mint szoktál, inkább csak semlegessé tesz. 0 fokon vagy dél körül. Kora délután a kollégád meghív egy hétvégi grill partira, ez egy jó hír, megemelkedsz +15 fokra, már pozitív érzelmeid vannak. Estére megtudod, hogy apa/anya leszel, ez +35 fok. Nap végére összeadódnak a tudatalattidban az értékek, délelőtt mínusz tartományban voltál, délután pozitív tartományban, és este nagyon erős pozitív tartományban. A 35 fok csak egy példa, megfigyelésem szerint, az érzelmeink olyanok, mint a földrengés, minden egyes szinten sokszorozódnak az értékek, ahogy feljebb lépünk. Emberenként változik, hogy valamit mennyire Ítélhetünk meg szörnyűnek, vagy csodálatosnak. Van aki csak +35 fokig tud fel menni, de van aki +70-ig. Amikor megtudjuk, hogy szülők leszünk, az az egyik legboldogabb hír az életünkben, olyankor elérjük a maximum értékeket. Ha estére beérkezik egy ilyen hír, annak elsöprő ereje van, a délelőtti minuszos tartományhoz, vagy délutáni kisebb mértékű pozitív tartományhoz képest. Pár óra leforgása alatt olyan magas pozitív értékű gondolataink születnek, és kerülnek a kosárba, amelyek energiaértéke sokkal hatalmasabb, mint a napunk 80%-ban megszületett gondolatainknak összességben. Így az átlag nagyon magasan pozitív lesz, nagyon szép álmaink lesznek.

Természetes életkörülményeink között napjában össze vissza ugrálunk az érzelmek között, energiaszintek között. Reggel felébredünk egy energiaszinten, ha nagyon negatívak voltunk előző nap, ha nagyon rossz álmaink voltak, akkor például egy -20-as szinten. Ebből az állapotból nehéz kikeveredni, ez egy elég befeszült állapot, csak csepeg belénk az életenergia, nem sok kedvünk, erőnk van. Vannak olyan életszakaszaink, amikor olyan gondolatokat veszünk a fejünkbe, amelyek mélyen negatívak, és nem tudunk tőlük szabadulni. Ekkor megindulunk a lejtőn, mert folyamatosan mélyen negatív tartományba maradunk, minden nap egy erős negatív tudatalatti kosarat rakunk össze. Nem akarok összezavarni senkit, de az energia rendszerünk még egy fokkal bonyolultabb. Tapasztalatom szerint, körülbelül három hónap szükséges ahhoz, hogy tartósan lecsökkenjen, vagy megemelkedjen a rezgésszintünk. Olyan, mintha minden nap leadnánk a kosarat a tudatalattiba, ahol még ott vannak az előző napok kosarai is, egészen az elmúlt három hónapig. Azoknak megint összeadódik az energiaértéke, és megint kapunk egy átlagértéket. Egyszerűbben fogalmazva, ha három hónapig tartósan mélyen negatív vagy, akkor három hónap után reggelente -35 fokon fogsz felébredni. De ha két hónapot +35 fokon voltál, majd egy hónapja már -35 fokon vagy, akkor reggelente -10 fokon ébredsz, annak ellenére, hogy előző este -35 fokon feküdtél le. És sejtésem szerint a bolygók állásnak is köze van a rezgésszintünkhöz, az előző bolygóállásnál tapasztalt rezgésszintünk hozzáadódhat, az aznapihoz. Tehát egy két évvel ezelőtti energiaállapotunk befolyásolhatja napunkat, éjjel átlagot vonhat a tudatalattinkban. Ezek a folyamtok megmagyarázzák, hogy miért ébredsz oktalan rossz kedvvel, vagy jó kedvvel egyes napokon. nem vagyok ebben biztos, és nem is kell túlbonyolítani, elég ha annyit megértünk, hogy az ilyen napokon bizony rezgést kell emelnünk, addig kell gondolkodnunk, amíg létre nem hozunk egy erősebb pozitív érzelmet, azaz a fejünkbe nem veszünk egy pozitív jövőképet, amely szellemében elkezdjük a napunkat. A másik fontos dolog, hogy lehetőség szerint tudatosan fenntartsunk minél magasabb pozitív értékeket, több hónapon keresztül. Ha sikerül, ahogy nekem sikerült három évvel ezelőtt, akkor elérjük azt a rezgésszintet, ahol reggelente mosolyogva ébredünk, és akkora energiaáramlásunk van, amelyet már tudatosítunk, érzékelünk, szeretetnek érzünk.

Az a feladatunk, hogy tudatosan képesek legyünk beállítani a saját elménket, tudatosan képesek legyünk egyre magasabb pozitív tartományban megtartani a gondolkodásmódunkat. Ne engedjük, hogy egy reggeli rossz hír lehangoljon minket -20as tartományba, ne engedjük, hogy az egész nap ezen az energiaszinten gondolkodjunk. Mi nehezen vesszük észre önmagunkon, a kollégánk hamarabb meglátja rajtunk, megkérdezi, hogy mi a bajod. Azt hisszük, hogy már nem gondolunk a főnökünk fenyegetésére, hiszen máson gondolkodunk, de a többsávos gondolkodási módnak köszönhetően, nem vertük ki a fejünkből a fenyegetését, ott várakozik a gondolatkép, hogy figyelmet kapjon. Él bennünk a gondolatkép energiaszintje, negatív érzelme, ami összefeszít minket. Nem temethetjük be, nem terelhetjük el a figyelmünk, nem hagyhatjuk ott feldolgozatlanul, nem engedhetjük, hogy egész napra kihatással legyen ránk. És mi ezt tesszük, nem foglalkozunk a gondokkal, azt hisszük, hogy eltemethetjük őket, ha eltereljük a figyelmünket, ha nem gondolkodunk rajta, ha elnyomjuk a gondolkodási képességünk alkohollal, drogokkal. A gondolat élve marad, az érzelem ott marad. A főnök fenyegetése, délre már erejét veszíti, már látjuk, hogy ránk mosolygott, talán már nem lesz baj, meg az ebéd is finom. De ha felmerül, hogy elhagy minket a párunk, meghal valaki akit nagyon szeretünk, elveszítjük az összes pénzünket, nagyobb veszély fenyeget minket, akkor az aggódás folyamatos lesz, a negatív érzelem nem apad el. A legveszélyesebb lehangoló gondolatok, amik idővel depressziót okoznak, azaz hosszabb ideig egész nap lehangolt állapotban tartják a tudatunkat, - azok olyan élethelyzetek, amelyekre nem látunk megoldást, nincs hatalmunk felettük. A szerelmi csalódásnál nincs hatalmunk a másik ember szabad akarata felett. fejünkbe vesszük, hogy hatalmas rossz ért minket, és nem tudunk mit csinálni, nem rajtunk múlik a megoldás, lehetetlen megoldanunk a problémát. Hetekig nem tudjuk elfelejteni, hetekig reggeltől estig ott van a fejünkben, hetekig lehúzza az energiaértéket -35 fokra, egész nap mélyen negatív tudatállapotban gondolkodunk.

Az elengedés, a beletörődés az egyetlen gyógyszer. Az elmén keresztül kell kioldani a beakadt súlyosan lehangoló tudatállapotot. Sokat kell beszélgetni ezekkel az emberekkel, sokat kell kibogozni a gondolataikat. Úgy mondjuk, hogy lelket öntünk beléjük. Felhangoljuk őket. Kicsit meglökjük őket, adunk számukra pár olyan gondolatot, amit ha beépítenek, akkor más szemszögből látják a helyzetüket, kicsit megemelkedik az energiaérték, elhagyják a mélyen lehangolt energiaszintet. Fontos így segítenünk, fontos kiegyensúlyozni őket, mert nagyon alacsony rezgésszinten, csak csepeg az életenergia, nagyon keveset tudnak gondolkodni, nagyon nehezen tudják kibogozni a szálakat, beakadnak, lefagynak. Az élet megtanít minket pozitívan gondolkodni, megtanít minket, hogy ne mindjárt a legrosszabbra gondoljunk, hogy megtaláljuk a negatív helyzetben a szépet, a jót. Nagyon fejlett lelkű emberek, már nem hajlandóak negatívan látni a világot, nem félnek semmitől, nem aggódnak semmin. Ez csak is úgy lehetséges, ha az embernek van hite egy felsőbb erőben, Istenben, aki eltervezi minden embernek a sorsát, életútját, amit az embernek végig kell járnia. Pont azért kell végig járnia, hogy megtanulja a saját elméjét tudatosan irányítani, megtanulja elengedni az összes félelmet. Ha ezt elhisszük, tudatosítjuk, akkor befejezünk aggódni embertársainkért, állatainkért, bármiért. Felfogjuk, hogy minden tökéletes, mindenki a saját útját járja. Nem menthetünk meg mindenkit a szenvedéstől, mert akkor elvesszük a lehetőséget a fejlődéstől. Ahol tudunk segítünk, de ahol nem tudunk, ott beletörődünk mások fájdalmasabb sorsába, nem rossznak látjuk, hanem fejlődésnek. Nagyon nehéz így gondolkodni, de csak ez teszi lehetővé, hogy folyamatosan pozitív tartományban, szellemben szemléljük a világot. És isten ezt várja tőlünk, mert csakis így emelkedhetünk fel, csakis akkor emelkedhet meg a rezgésszintünk több hónap alatt tartósan magasabb tartományba, ha folyamatosan, minél többet, minél magasabb energiaértéken szemlélődünk. Ha sikerül, akkor az aura megtelik mágnesességgel, a DNS változni kezd, a magasabb érzékszervek felébrednek, az ember beteljesíti evolúciós küldetését. nagyon nehéz, mert rengeteg szörnyűség vesz körül minket, rengeteg mindenért lehet folyamatosan aggódni, félteni. Szinte lehetetlen hosszabb időre hátradőlni, megnyugodva maradni, abban a tudatban maradni, hogy minden rendben van. Nekem is csak akkor sikerült, amikor az élet elvette a lehetőségeimet, amikor hiába akartam volna segíteni, megkötötte a kezemet, nem tudtam. Ebbe beletörődtem, és elfogadtam, hogy sorsára kell hagynom mindent , és mindenkit akihez, amihez valaha kötődtem. élve meg kell halni, hogy sikerülhessen tartósan félelmek nélkül maradni. Nagyon el van rejtve a mennyországba vezető út.

Miután fél év eltelt, és újra esélyt láttam, hogy rendeződhet az életem, akkor újra gondolkodni kezdtem, újra tervezgetni kezdtem, újra kisebb nagyobb napi szinteken negatív tartományokba estem, pár hónap alatt lecsökkentettem a rezgésszintem, újra blokkolni kezdtem az életenergiát. Azóta kutatom, hogyan működünk, mire reagál az életenergiaszint, hogyan működik az elme, hogyan kell gondolkodni. Azt gondolom, hogy van megoldás, nem kell élve meghalni, nem kell mindent feladni, csak tudatosan, éberen kell élni. Sokat gyakorolni, folyamatosan tudatosan rezgésemelő gyakorlatokat kell végezni napi szinten. Tudatosan létre kell hozni reggelente a +35 fokos gondolati sávot, aminek szellemében majd eltelik a napunk. Nem kell, hogy jó hír érjen minket, van fantáziánk, van gondolkodási képességünk, tudunk gondolatképeket megjeleníteni, ez elég a felhangoláshoz. Nem sok kedvünk lesz azon gondolkodni, hogy minden rendben van, nincs mitől félnünk, amikor egy rossz érzelem tart nyomás alatt minket. Nem sok, mert a gondolat, az érzelem élő, uralja az elménk, és ellen áll annak, hogy az ő energiaértékének homlokegyenest ellenkező energiaértékű gondolat szülessen az elménkben. Neki ez a véget jelenti. Erős akarat kell, mint a futáshoz, hogy reggel 10 percig elcsendesülj, és szép dolgokra gondolj. Amikor nagyon magas a rezgésünk, olyankor szeretet érzünk. Amikor szeretet érzünk, olyankor késztetést érzünk, hogy jót cselekedjünk, hogy megdicsérjünk valakit, hogy elmondjuk neki, hogy értékes ember. Késztetést érzünk, hogy megsimogassunk egy kutyust, vagy valakinek azt mondjuk, hogy szeretlek, bízhatsz bennem, melletted vagyok. Amikor szeretet érzünk, olyankor hálásak vagyunk, szeretünk élni, csodálatos finom érzés, ahogy az energia átáramlik rajtunk, oktalanul úgy érezzük, hogy meg kell köszönnünk valamit, hálát kell adnunk valamiért. Bármikor amikor csökkenni kezd a rezgésszinted, valami lehangol, olyankor kezdj el a szeretetről gondolkodni, mond el miért vagy hálás, vagy tervezd el, hogy egy ismerősödnek milyen meglepetést csinálsz, vagy mit fogsz megdicsérni benne. Nehezen megy, az érzelem benned ellenáll. Az az érzelem, ami megpróbál összepréselni. A gyakorlat elején tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy mitől félsz? Csendesítsd el a gondolataidat, az akaratlagos gondolkodásod, és figyeld meg magadban, hogy milyen párhuzamos gondolatsávjaid vannak, milyen érzelmek várakoznak a figyelmedre. Be fog villanni az agyadba, bármi amin aggódsz. És ekkor engedd el őket. Engedd meg, hogy megjelenjen a legrosszabb eshetőség, és lásd magad, ahogy megbirkózol vele, ahogy túléled, ahogy újra felerősödsz, lásd a beletörődés folyamatát. Csak így veszed el az erőt a negatív gondolattól, csakis így oldhatod ki a negatív érzelmet.

Ha tudsz akkor változtass. Ne engedd, hogy feleslegesen aggódj, olyan dolgokon, amiken tudsz változtatni. Csak meg kell indulnod, csak kell egy kis kedv, egy kis életenergia, amit csakis a gondolataid átállításával kaphatsz meg, csakis akkor ha felhangolod magad, ha kinyitod magad. Amikor az ember padlón van, olyankor kialakít olyan szokásokat, függőségeket, amik a mélyen lehangolt állapotban egy kis életörömet adnak, egy kis életerőt adnak, van valami amiért élhetünk, de amikor elkezdünk visszaemelkedni, olyankor ezek a szokások láncként tartanak vissza minket a felemelkedéstől. Alacsony életenergia-szinten erőt adnak, de amikor magasabbra próbálunk feljutni, ott már hátráltatnak, visszahúznak. A dohányzás, kényszeres evés, alkoholizmus, drogozás az alacsony negatív érzelmi szintek függőségei. Amikor kielégülnek, olyankor bűntudat jelenik meg az emberben, ami tartósan lehangolt állapotban tartja. Az önmarcangolást, bűntudatot, lelkiismeretfurdalást csak úgy tudjuk legyőzni, ha megszabadulunk a függőségeinktől, nem engedjük meg, hogy abban a tudatban éljünk, hogy gyengék, felelőtlenek vagyunk, hogy rabjai vagyunk testi függőségeinknek. Ez is aggódás, a bűntudat is folyamatosan lehangolt állapotban tart. Megint nem keltem fel időben, megint sokat ettem, megint rágyújtottam, megint nem dolgoztam annyit amennyit terveztem, megint többet költöttem. A bűntudat ugyanúgy egy erős negatív érzelem, ugyanúgy összeprésel minket, ugyanúgy lehangol minket, elerőtlenít minket, nem marad másra erőnk, csakhogy teleegyük magunkat, vagy berúgjunk. És másnap még erősebb bűntudat jelentkezik, még jobban elzáródik a csap, még jobban befeszülünk, még kevesebb életenergia csepeg, még rosszabb a kedvünk, már sírni akarunk, látszólag oktalanul. Mert a bűntudatot nem tudatosítjuk, az elme elhiteti, hogy minden rendben van, az érzelem szint manipulálja a gondolkodásmódunkat, hogy még ma utoljára, hisz milyen jól esik ha sokat eszel, milyen finom, milyen jó az alkohol, a drog, milyen jó a cigaretta. És azonosulunk a gondolatokkal, örülünk, az egyik gondolatsáv pár percig nagyon magas értékre felkúszik, de egy másik folyamatosan nagyon alacsonyan tart minket. Ha tudsz akkor változtass. Meg lehet szabadulni az összes függőségtől, ha 21 napig ellenállunk a gondolatmanipulációnak, ha nem elégítjük ki a vágyat, akkor megszűnik, az érzelem felszívódik, a bűntudat eltűnik. A vírus, a kéretlen gondolatsáv felszívódik.

Sok mindentől függ, hogy éppen milyen energiaértéken vagyunk, milyen színű szemüveggel szemléljük a világot. Sok minden lehangolhat, vagy felhangolhat minket. Ha tartósan magas életenergia-szintekre akarsz eljutni, akkor jól teszed ha egész nap hosszabb időszakon keresztül nagyon magas rezgésszintre hangolod fel magad. Ez csak a szeretet által sikerülhet, vagy a magas rezgésű gondolatok által, mint a spirituális tanítások. Hallgass egész nap Ghunagriát heteken keresztül. Agyalj sokat azon, hogy mit köszönhetsz meg embertársaidnak, mit értékelhetsz bennük. vegyél részt sok önzetlen cselekedetbe, karitatív tevékenységben. Végezz sok olyan gyakorlatot, ami mélyen ellazít megnyugtat, kikapcsolja az elmédet, pihenteti a testedet. Olvass, teázz, hallgass relaxációs zenét, mantrákat, sétálj erdőkben, járj el futni, és főképp meditálj. Vetkőzd le az összes testi függőséged, vállald a szenvedést 21 napig. Szabadulj meg minden olyan szokásodtól, ami negatív gondolatokra terelheti a figyelmed, lehangolhat. Ne nézz horrorfilmeket, ne nézz híradót, ne olvass politikai híreket. Tartósan tartsd a figyelmed a szereteten, a szeretet rezgésszintjén létező eseményeken. Csakis így érheted el, hogy pár hónap alatt a sok magas rezgésű kosár által, az átlag rezgésszinted eléri a gyermekkori állapotodat, az életenergia bőségesen keresztül áramolhat rajtad, már tudatos elmeirányítás nélkül is. Megnyitódsz, csak addig kell odafigyelned magadra, amíg meg nem tanulsz így élni, ugyanúgy hogy csak addig kell odafigyelned az ujjaidra zongorázásnál, amíg meg nem tanulsz zongorázni, aztán már megy magától, már nézheted a közönséget is, az ujjaid maguktól mozognak. Igazán nem sok pár hónap tanulás, tudatos elmehasználat, tudatos figyelem, azért hogy boldog lehess.

Sikeres felemelkedést kívánok! Szeretlek benneteket!

Zsigray András