Tudatalatti kiürítése

Tudatalatti kiürítése

(Rövid tartalom: ebből a cikkből megtudhatod miért feszült a tested heteken keresztül, miért érzed úgy hogy kövek nyomják a mellkasod, és nem bírsz lélegezni. Megtudhatod, miért kezd az ember életvidáman a mának élni, ha túlél egy életveszélyes balesetet. Megtudhatod, az igazságot arról, hogy mi okozza a boldogság érzetet :)

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor majdnem világ vége lett, de az utolsó pillanatban megmenekültünk. Ezekben a pillanatokban elakad a légzésünk, és egészen addig nem veszünk levegőt, amíg az eredmény ki nem derül. Például amikor a tanár olvassa fel a vizsga eredményeit. Annál jobban befeszülünk, minél közelebb ér a névsorban a mi nevünkhöz. A be és kilégzés aránya megváltozik, mindig picivel több levegőt fújunk ki, mint amennyit beszívtunk. Hogy hogyan lehetséges ez? :) Már több cikkben leírtam, hogy elérkezett az emberiség azon korszaka, amikor megtudja hogy a Föld gömbölyű, esetünkben megtudja, hogy az ember energialény. Eddig az emberiség nagyon pici mértékben volt tudatos az emberi test energiaháztartásáról, ezért olyanok voltunk, mint az autó amelynek mind a négy kereke defektes, és fogalmunk se volt, hogy miért nem haladunk egyről a kettőre. Eszünkbe se jutott, hogy a légzésnek köze lehet a boldogsághoz, biztosak voltunk abban, hogy a pénz a boldogság kulcsa. Ezért a pénzt figyeltük, nem a légzésünket. Amikor az ember tudatraébred, és felfogja, hogy gondolatai és érzelmei között kapcsolat van, akkor figyelni kezdi a kvantumbiológiát, figyelni kezdi a testét. Aki egyszer megérzett egy magasabb életenergiaszintet, az többé nem figyel a pénzre, felfogja hogy boldogságát máshol kell keresni, és kutatni kezd. Figyeli a test összes rezgését, figyeli a gondolatait, az idő érzékelést, a légzést, az érzelmeit. Így ismertem fel, hogy a légzés az nem csak egyszerűen ki-be légzés, hanem hihetetlenül összetett folyamat. Ha meg akarod javítani a kvantumjárműved, akkor figyelj, és tanulj. :)

A tüdő űrtartalma, térfogata egy átlag felnőtt embernek 6 liter. Az érzelmeidtől függ, hogy egy lélegzettel 6 liter levegőt szívsz be, vagy 1 decit. Az érzelmeid két pólus között ingadoznak, a szeretet és a félelem között. Minél jobban félsz, annál jobban felgyorsul a ki-be légzés ritmusa, és annál kisebb térfogatokat pulzáltatsz. Egy sokkos ember, aki halálra rémült, alig tud megszólalni, mert alig kap levegőt. A horrorfilmekben sokszor hallatszik a légzés, amikor az áldozat elbúj, és rettegve várakozik. Gyors ritmusban liheg. A megrémült gyereknek mondjuk, hogy nyugodj meg, mert nem tud beszélni, nincs levegője. Amikor nagyon hideg vízbe megyünk bele, akkor ugyanez a légzés tapasztalható. Ha nagyon forró vízbe, akkor meg teljesen lelassul, elmélyül a légzésünk, nyögdécselni kezdünk. Azért nyögdécselünk, mert hirtelen több levegő távozik a tüdőnkből egyszerre. Mielőtt beleülnénk a forró kádba, a légzésünk űrtartalma 1 liter. 1 litert szívünk be, és 1 litert fújunk ki. Majd hirtelen ahogy a forró víz ellazítja a feszült testünket, 1 litert szívünk be, és 6 litert fújunk ki. Ekkor hallatszik a nyögdécselés. A következő lélegzet már 6 liter lesz be , és 6 liter lesz ki. Teljesen ellazulunk, lelassul a légzésünk, hosszan szívjuk be a levegőt, hosszan fújjuk ki a levegőt. Pont fordítva, mint amikor halálra vagyunk rémülve, nagyon félünk. Amikor szeretünk, olyankor forró víz nélkül is megjelenik ez a lassú, nagy térfogatú légzés. Ha magunkhoz ölelünk egy kisbabát, az olyan mintha forró vízbe ültünk volna. Ha átöleljük a szerelmünket, ha kiskutyát simogatunk, ha önzetlenül segítünk egy embertársunkon, akkor megjelenik a légzés. Az ember hirtelen érezni kezdi az illatokat, ugyanúgy ahogy gyerekkorában érezte, vagy ahogy a bennszülöttek érzik. Nem mindegy, hogy milyen hosszan szagolsz bele a levegőbe. 1 liter levegő nem elegendő a szaglósejteknek, csak nagyon erős illatokat, vagy szagokat érzel meg. Ha 6 liter levegő áramlik át egy pulzálásra a szaglósejteken, abból már sokkal több információ eléri a tudatot. Én tapasztaltam ezt, tudatosan kiürítettem a tudatalatti félelmeimet, sikerült teljesen ellazítani a testem, és akkor azonnal reagált a légzésem, hirtelen minden illatot érezni kezdtem. Minden alkalommal. Idővel tudtam, hogy amikor érezni kezdem az illatokat, az annak a jele, hogy elértem a teljes félelem mentes tudatállapotot.

Az ember nem tudja, hogy fél, mert a félelem a tudatalattijában halmozódik fel. Gyerekkorunkban a tüdőnk teljes térfogatával lélegeztünk, nem voltak még gondjaink amelyek tudatalatt befeszíthették volna a testünket, korlátozhatták volna a légzésünket. Az mindenki számára teljesen világos, hogy sokkal egészségesebb a 6 literes lélegzet, mint a stresszes 1 literes. Nem mindegy hogy légzésenként, mennyi oxigén áramlik keresztül a szervezetünkön. De itt nem csak az oxigénről van szó, hanem az életenergiáról is, amely szintén a légzéssel kapcsolódik. Az ősi magyarok még ismerték a bölcsességeket, tudták hogy a lélek a légzéssel járja át a testet. Az élet az első be légzéssel kezdődik, és az utolsó kifújással, kileheléssel ér véget. LéleGzés, léleKzés. A lélek nem más, mint az életenergia, amely nem más, mint az érzelem. Sok lélek van bennünk amikor szeretünk, kevés amikor félünk. Így vagyunk megtestesült angyalok, maga a szeretet, vagy megtestesült ördögök, maga a félelem. Az ember minél jobban fél, annál jobban befeszül, annál kisebb térfogatú lesz a légzése.

Van egy világ amely körül vesz minket, amelyet az öt érzékszervünkkel tudatosítunk, és van egy világ amely belül van, amelynek az ÉN a középpontja, a gondolatainkban nyilvánul meg, amelyet az agyunkkal tudatosítunk. A két világ harcol a figyelmünkért. Az 5 érzékszerv is vonzza a figyelmünk, és az agyunk is vonzza a figyelmünk. Mindkét világban félhetünk. Kint is, bent is. Gyerekkorban még kint van a figyelmünk, mert még nagyon picike a belső világ, nagyon picike a tudatunk. Napról napra egyre nagyobb lesz, egyre több mindent tudunk. 25 éves korunk körül a figyelmünk nagy része beköltözik a fejünkbe, a belső világunkba. Ez a világ gondolatainkból épül fel, minden amit tudunk, az ebben a világban található. Amíg gyerekek voltunk, akkor is féltünk, de csak pillanatokra, percekre, órákra. A jelenben éltünk, a kinti világban. Figyelmünk mindig kifele fordult. Ha pár percre a félelem befeszítette a testünket, utána újra órákig teljesen felszabadultunk. A belső világ már képes napokra, hetekre, évekre folyamatosan befeszíteni a testünket. Észre se vesszük, hogy évek óta 1 litereseket lélegzünk, fogalmunk sincs mitől vagyunk fáradékonyak, mitől betegedünk meg. Aggódni, csak a belső világban lehet, csak az illúzió világában lehet. Ahhoz, hogy hosszútávon félni tudjunk, már szükségünk van az agyunkra, amely a belső világunkat építi fel. Gyerekkorban még nagyon fejletlen az agy, a gondolkodás képességünk még nagy kezdetleges. Sokáig nem értjük az idő fogalmát, nem érezzük, nem tudatosítjuk. Hiába mondjuk a gyermeknek, hogy holnapután megyünk a nagymamához, nem tudja mit jelent a holnapután. Az idő megértéséhez már logikai gondolkodásra van szükség, maga az idő teszi lehetővé a tudatalatti kifejlődését, mert a tudatalattinak szüksége van egy mátrixra, egy időkeretre, amelyben képes a tanulásra. A belső világunk a tanulással növekedik. Megfigyeljük a külső világot, megfigyeljük a lehetőségeket, és tervezni kezdünk, vágyaink, céljaink lesznek. Figyelmünk egy része a jövőnket tervezi. Ezután megjelenünk a jelenben, ahol megpróbáljuk kivitelezni a terveinket. Ezt úgy tesszük, hogy minden lépésnél, döntésnél, - miközben haladunk a jelenben a jövőbeli céljaink felé, - figyeljük a múltban megszerzett élettapasztalatokat. Ez történik a belső világunkban, ez a gondolkodás folyamata. Figyelmünk megosztódik több felé, egyszerre ellenőrzi, hogyan haladunk a céljaink felé, mi történik a jelen pillanatban, és milyen tapasztalataink vannak a történésekkel kapcsolatban a múltban. Ha azt látjuk, hogy nem haladunk előre, úgy ahogy azt elterveztük, vagy azt látjuk, hogy nagyon sok akadály van előttünk a jövőben, ha elbizonytalanodunk a sikereket illetően, ha sodródni kezdünk, akkor félelmet figyelünk meg. Félni kezdünk, amit aggódásnak tudatosítunk. Gyerekkorban ez sokkal egyszerűbb volt, a figyelmünk nem osztódott meg, csak arra figyeltünk ami a szemünk előtt volt.

Én akkor ébredtem tudatra, amikor 34 évesen feladtam a terveimet, olyan élethelyzetbe kerültem, amelyből nem láttam kiutat. Megadtam magam. Pár hónap után arra lettem figyelmes, hogy nem érzem az időt. Amikor nincsenek terveid, akkor feleslegessé válik a mátrix, az időkeret. Megjelensz a figyelmeddel a jelenben. Nagyon érdekes tapasztalat, amikor már több éve a fejedben élsz, majd hirtelen kiszabadulsz. Újra látni kezded a fákat, felhőket, kavicsot, pillangót, érzed az illatokat, mint a gyermekek. Ahogy elengedtem a terveket, úgy megszüntettem a belső világom, és felszabadítottam a figyelmem. A testem azonnal ellazult, a döntés után egy mély sírás után a légzésem azonnal elérte a 6 liter űrtartalmat. Nagyon furcsa volt, hogy hatalmas nyugalmat éreztem, akkor úgy fogalmaztam, hogy ha nincs mit veszítened, akkor nincs mitől félned, megnyugszol. 3 hónap alatt hihetetlenül megerősödött az immunrendszerem, amely az egészséges légzésnek volt köszönhető. Újra annyi életenergiám lett, mint gyerekkoromban volt, megszűnt a fáradtság érzése, és hatalmas figyelmem lett. Pár hónap után elkezdtem hatalmas szeretetet érezni, boldogságot, és elkezdtek jönni az üzenetek. Kérdéseim lettek, és válaszokat kaptam. Ekkor úgy döntöttem, hogy felismeréseim megosztom a világgal, eldöntöttem, hogy írok egy könyvet, újra tervezni kezdtem. Fél évig tartott a mennyországi állapot, majd újra elkezdtem beköltözni a fejembe. Vállaltam, hogy még egyszer visszatérek, hogy ne csak én élhessem át a Földi mennyországot, hanem embertársaim is. Újra sokat kezdtem gondolkodni, de ez a gondolkodás, már más volt mint régen. Azon gondolkodtam, hogy hogyan gondolkodok, azon dolgoztam, hogy megoldjam a rejtélyt, feltérképezzem a labirintusokat, hogy világosságot hozzak. Mind magamnak, mind embertársaimnak. És a szálak idáig vezetnek, egészen addig nem fogunk felszabadulni, amíg nem jövünk ki a fejünkből. Amíg terveink, vágyaink, céljaink lesznek. Ezt magyarázták a keleti megvilágosodott Guruk is.

Amíg terveink vannak, addig olyan a tudatalattink, mint egy felhőkarcoló építési tervrajza. Te a megfigyelő vagy, a figyelmed vagy, a felhőkarcoló építéséért felelő mérnök. Egyszerre kell figyelned az összes folyamatot, figyelmed tudatalatt több száz részre van osztódva. A megrendelő állandóan változtat valamin, a beszállítók késnek, nincs elég munkás, sok hiba, váratlan esemény tapasztalható, az engedélyekkel sincs minden rendben. Mi az amit tudsz? Én tudom, hogy könyvet akarok írni, körülbelül tudom, hogy kell még egy év, körülbelül tudom, hogy hogyan fogom finanszírozni ezt az egy évet. Ez a vágyam, ez a tervem, ez a célom. Amikor reggel kinyitom a szemem, akkor a gondolataim ezen célok körül forognak. Te mit tudsz? Az a te belső világod, az a te felhőkarcoló terved, az a te tudatalattid. Amikor mindent elvesztettem, és megadtam magam, akkor hirtelen csend lett a fejemben, egy gondolatom se volt amikor reggel felkeltem. A figyelmem nagyon erős lett, mert egy csokorba összpontosult, és megjelentem vele a jelenlétben. Amíg a felhőkarcolóink építgetjük, addig tudatalatt több száz felé van megosztódva a figyelmünk, vannak részei amelyek pozitivnak látják a világot, vannak amelyek negatívnak. Attól függően milyen sikerekkel haladunk a céljaink felé. Amikor sok mindennek kell ellenállnunk, olyankor egyre szerencsétlenebbnek tudatosítjuk magunkat, egyre negatívabbak a gondolataink, egyre több a félelmünk, aggodalmunk. Valahogy úgy kell működni a tudatalattinknak, hogy a figyelmünk összes része összeadódik, és megjelenik egy átlag energiaérték, amely valahol a félelem, és a szeretet között lesz. Ha belső világunkban figyelmünk nagy részével aggódunk, akkor az átlag érték a félelem rezgésszintjén lesz kiegyensúlyozódva. EZ AZ ÉRTÉK FOGJA MEGHATÁROZNI A LÉGZÉSÜNK ŰRTARTALMÁT. Ha túl sok félelem, aggódás, stressz lesz bennünk, az olyan feszültséget fog okozni, mintha a külvilágban a gazella farkasszemet nézne az oroszlánnal. A test nem tud különbséget tenni a valódi veszély, vagy az agy belső világa által gerjesztett veszély között. A test ugyanúgy fog reagálni, mint a gazella az oroszlánra. befeszül, olyan lesz mint egy rugó, ugrásra készen, menekülésre készen, támadásra készen.

Most kanyarodjunk vissza az eredményt hirdető tanárhoz. Lassan olvassa fel a neveket az osztályzatokkal, és mi egyre több levegőt fújunk ki, mint amennyit beszívtunk. A gazella amikor megpillantja a támadni készülő oroszlánt, akkor megmerevedik, kifújja a tüdejéből az összes levegőt, majd hirtelen vesz egy hatalmas lélegzetet, amellyel nagy erővel kilövi magát. Ezt csinálja a diák is, csak a veszély nem kint van, hanem a fejében. Jaj mi lesz ha hármas lesz. Amikor végül megtudja, hogy sikerült a kettes, vagy egyes lett, akkor hirtelen vesz egy hatalmas levegőt, és hatalmasat kisóhajt. A következő lélegzetei mind mélyek lesznek, nagy térfogatúak lesznek, sok életenergiát hordoznak, amelyet boldogságnak, szeretet érzelemnek tudatosít. Érzi, hogy jó érzés élni. Egészen addig boldog lesz, amíg újra nem kezd valamin aggódni, és újra nem kezdi el lecsökkenteni a légzése térfogatát. Sokan úgy élnek, hogy hatalmas köveket cipelnek a szívükön, rengeteg fájdalom van bennük, aggodalom van bennük. Sokáig bírják, majd eljön egy olyan pillanat amikor betelik a pohár, több terhet nem bírnak el. Ilyenkor vagy dührohamot kapnak, vagy megadják magukat, és eltörik a mécses. Ha sikerül elengedni, megadni magunkat, akkor ilyenkor egy nagyon jellegzetes sírás figyelhető meg. nagyon mélyről fájdalom távozik, sokáig némán sírunk, mielőtt hallatszik a hangunk. Ez azért van, mert először hosszan kifújuk a levegőt, ami közben már sírunk, de csak akkor hallatszik, amikor beszívtuk a 6 liter levegőt, a teljesen kiürített tüdővel. Gyerekek így szoktak sírni. Először csend, majd hatalmas ordítás. A sírással távozik belőlünk az összes fájdalom, aggodalom, negatív gondolat ami befeszítve tartotta a testünket. És utána érezzük, hogy felszabadultunk, hogy újra levegőhöz jutottunk, már nem cipeljük a hatalmas követ. Olyan mintha az a levegő tárolná a gondolatainkat, amelyet nem cirkuláltatunk, hanem megrekedt a tüdőnkben. Ahhoz, hogy mélyen lélegezzünk ahhoz először ki kell fújni a bent rekedt levegőt. Nem tanulmányoztam a buddhizmust mélyebben, de tudom hogy ott sokfajta légzésmódot tanítanak, amelynek ez lehet az oka. nem rég olvastam egy írást, amelyben szerepelt egy halál nevezetű légzésmód, amelynek az volt a lényege, hogy az ember kipréseli magából az összes levegőt erőszakkal. A buddhizmus nagyon sok tudást feltárhatott.

Nézzünk meg pár példát, amelyekben emberek egyik pillanatról a másikra boldogabbak lettek. Reggel úgy kelsz fel, hogy megint munkába kell menned, megint hétfő van, megint ősz van, megint esik, megint mennyire szerencsétlen vagy. Ezt mind tudod, ez mind a tudatalattidból szivárog fel. Majd a busz amellyel munkába mész balesetet szenved, és rajtad kívül mindenki meghal vagy kórházba kerül. Volt egy olyan pillanatod, amikor elakadt a lélegzeted, majd miután felfogtad hogy életben maradtál, hatalmasat kisóhajtottál. Az elkövetkező három hétben te voltál a legboldogabb ember, aki a pillanatnak élt, akinek megszűnt az összes gondja. Örömmel keltél fel, hálát adtál hogy munkád van, hogy ősz van, hogy esik, végtelenül boldog voltál hogy életben maradtál, hogy kaptál egy új esélyt. Egy pillanat alatt kiürítetted a tudatalattidat, kisóhajtottad az összes aggodalmad. Tévedésből bezárnak egy napra a börtönbe, olyan váddal amely végett évekre is lecsukhatnak. Másnap a helyzet tisztázódik, és kiengednek. Hetekig boldog leszel, nyugodt leszel, hálás leszel mindenért, légzésed mély és nyugodt lesz. Megmondja neked az orvos, hogy rákos vagy. Nekem megmondta, a tudatra ébredésem előtt tíz évvel. Nem tudtam tervezni, megszűnt a jövő, ami akkor ijesztő volt. Sokszor hallottam, hogy carpe diem - élni a mának, de csak akkor tudatosítottam, hogy megtörtént velem. Ha belső világ megszűnik, akkor ellazulsz, kijössz a gondolkodásból, megjelensz a jelenlétben. Elég erős külső ingernek kell elérnie, hogy képes legyél kijönni a fejedből, képes legyél kiüríteni a tudatalattit, képes legyél kiüríteni a megposhadt levegőt, lelket a tüdődből. És miután sikerült lebontani a felhőkarcolónkat, akkor megállni, hogy ne kezdjük újra építeni. Nehéz tervek nélkül maradni, egyszerűen megadni magunkat a pillanatnak, nem tervezni az eseményeket, hanem sodródni a véletlenekkel. Megtanítottak minket, hogy sok lépéssel kell előrejárni, a lehető legtöbb módon be kell biztosítani magunkat. Gondolkodni meg kell tanulni, meg kell tanulni tudatosan használni az agyunkat, hogy ne akarjon előre évekkel tervezni. És meg kell tanulnunk tudatosan teljesen kikapcsolni az agyunkat, a figyelmünket az öt érzékszervünkre fordítani, figyelmünket kifele fordítani. Ezek nem egyszerű folyamatok, a régi egyiptomi misztérium iskolákban, nagyon sok gyakorlattal, hosszasan képezték a tanítványokat. Ülniük kellett egy pálmafa alatt, és órákig figyelmüket csak a pálmára kellett összpontosítaniuk. Ha az ember megtanulja megfigyelni a légzését, gondolatait, érzelmeit, akkor magas életenergia szinteken tud egyensúlyban maradni, amely állapot nagyon egészséges, és fejlettebb érzékszervek aktiválódását engedi meg, mint a harmadik szemünk, vagy a telekinézis, egyebek.

A legjobb, ha képes vagy feladni az életed, képes vagy cél nélkül maradni, és hátralévő életed a közösség szolgálatára áldozod fel. Ebben az állapotban nem kell tervezned, ott segítesz ahol tudsz, annak a segélyszervezetnek segítesz, amely épp önkénteseket keres, járod a világot mint Teréz anya. Ilyen élettel esélytelen hogy egy aggodalmakkal teli töltött tudatalattit építs fel, amely évekre befeszítheti a tested.

Az is nagyon jó, ha minimalizálod az életszínvonalad, elfogadsz egy szerény lakást, megváltoztatod az étkezésed magvakra, zöldségekre, lényeg hogy minél kevesebb pénzből megtanulj élni, minél kevesebbet keljen tervezned, miből tartsd fel az életszínvonalad. Egyre több olyan közösség jön létre, akik önfenntartóak. Sokan gondolják, hogy gáz az ilyen közösség, nem tudják hogy sokkal boldogabbak, mint az átlagemberek. Az emberek csak akkor boldogak, amikor esznek, drogoznak, cigarettáznak, szexelnek, mert olyankor a figyelmük kicsit pozitívabb, a légzésük kicsit mélyül, és több életenergia áramlik. Azt hiszik a kajától boldogak, közben a légzéstől. A közösségekben élők nagyon mélyen lélegeznek, egész nap olyan boldogok mint a drogosok, csak drogok nélkül.

De ha nem akarsz változtatni az életeden, hajtani akarod a céljaid, az is tökéletes. Szenvedni fogsz, de a szenvedés arra tanít meg, hogy egyre kevésbé lásd a világot negatívnak. Minél több veszteség ér, annál kevésbé leszel ellenálló, annál könnyebben megtanulod elfogadni a véletleneket, sorsodat. Ha már eleget szenvedtél, ha már eleget voltál a szamszárában, akkor megadod magad, és kijössz magadtól is a fejedből. Addigra megtanulsz úgy gondolkodni, hogy már semmitől sem félsz, semmin nem aggódsz, képes vagy cél nélkül maradni. Addig is sokat segít ha minél többször kikapcsolódsz, minél többször feltöltődsz. A kikapcsolás nem más, mint kikapcsolod az agyad, leveszed a figyelmed a terveidről, befejezed a felhőkarcoló építgetését, és figyelmeddel teljesen kifele fordulsz. Ez csak is akkor sikerülhet teljesen ha tudatosan meditálsz, vagy elmész kirándulni. Olyan helyeken kell járnod, ami leköti a figyelmed, ami elég érdekes, hogy minél több figyelmet kiszedjen a fejedből. Ha elég messze elmész otthonról, munkahelyedről, ahol tudod hogy úgy se tudsz semmit tenni a céljaidért, akkor könnyebben fogsz kifele figyelni. Pár nap alatt a légzésed elmélyül, és tested kicsit megfürdik az életenergiában, ami nagyon egészséges. Feltöltődnek a tartalékaid, az agyad is jobban fog működni ha hazamész, mert az agy energiaellátása is a légzéstől függ.

Nagyon magasról nézve az egész folyamat a félelemről, és a szeretetről szól. Minél jobban félsz, annál többet gondolkodol tudatalatt, annál feszültebb vagy, annál jobban befele fordul a figyelmed. Minél jobban szeretsz, annál jobban kifele figyelsz, annál lazább vagy, annál gondtalanabb, gondolat nélküli vagy. Az életünk arról szól, hogy megtanuljunk szeretni, hogy olyan tetteink legyenek amelyek szeretetteljesek, önzetlenek, és cserébe az ajándék az életenergia, a szeretet energia. Amíg ezt nem tanuljuk meg, amíg önzőek leszünk, addig a Jóisten bezár minket a fejünkbe, hogy gondolkodjunk a tetteinken, hogy felismerjük a helyes viselkedési mintákat. És ez alatt szenvedünk, egészen addig amíg meg nem adjuk magunkat valamelyik életünkben. Kipróbálhatod az itt leírtakat, vegyél elő egy zacskót és lélegezz vele párat, meglátod a tüdőd űrtartalmát. Majd menjél el a közeli parkba és szedjél szemetet, vagy mosogass el a nejed helyett, vagy símogasd 5 percig a kutyát, majd lélegezz újra a zacskóval. Amint a tetteink szeretetteljesek azonnal megváltozik a légzésünk, azonnal nagyobb életenergiát kapunk, azonnal boldogabbnak érezzük magunkat. Amíg a pénzzel csak annyi boldogságot érünk el, hogy a nap folyamán pár étkezés alatt mélyül picit a lélegzet, vagy ha sikerült megvenni a piros ferrarit, akkor két hétre elmélyült picit. De végig amíg a pénzt hajtjuk teljesen feszültek vagyunk, teljesen károsítjuk szerveinket, és mogorvák, szomorúak vagyunk. Új világ ébred, a pénz világának leáldozott, az új tudás feltárja a boldogság forrását, egy kis szeretettel hatalmas életenergiához jutunk.

Sok gyakorlást, és sok boldog pillanatot kívánok mindenkinek. Szeretlek benneteket.

Zsigray András