Megfigyelő ember
A népi bölcsességek az időjárással kapcsolatban, megfigyelésekből születtek. Ha az ember figyeli a természetet, akkor sok mindent megfigyelhet. A gomba olyankor terem, amikor több napig esik, éjjel hidegebb van, nappal meg sokkal melegebb. Olyankor nagyon sok víz lesz a földben, és nagy lesz a kipárolgás, egészen délutánig a földfelszín folyamatosan nedves lesz, harmatos lesz. Azőseinknek nagyon sok megfigyelése volt a természettel kapcsolatban, egészen átfogóak. Ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esik. Nagy figyelem kellett, hogy felfigyeljenek erre a jelenségre, több évet kellett egyszerre összehasonlítani, megfigyelni. Ha vörös az ég alja naplementekor, akkor másnap szeles idő lesz. Rengeteg ilyen népi bölcsesség van. Ma az emberek gyerekkoruktól fogva folyamatosan lefoglalják az elméjüket. Pici korban már tablettel játszanak, később újságot olvasnak, tévét néznek, ha van pici szabad idő, szabad figyelem. Késztetést érzünk, hogy valamin gondolkodni kezdjünk, valamivel lefoglaljuk az elménket, kitöltsük a figyelmünket, ha véletlenül szabad időnk lett, véletlenül lenne időnk megfigyelni a környezetünket. Régen nem volt tévé, újságok, játékkonzolok, - régen volt idő figyelni, kényszerítve voltunk a modern elektrotechnika hiányában a megfigyelésre.
Az ember unalmasnak érzi, ha nincs mit csinálnia, ha nincs miről gondolkodnia, ha nincs más lehetősége, mint a környezetét megfigyelni. Modern nyugati világunk állandóan foglalkoztatja az elmét, állandóan egy bizonyos pörgési szinten tartja, izgatottsági szinten tartja, állandóan forog az agyunk, állandóan gondolkodunk. Nincs már olyan, hogy kibírjuk gondolkodás nélkül, hogy kiállunk az udvarra, és figyeljük a természetet. Ahhoz nagyon nyugodtnak kell lenni, nagyon le kell csökkenteni a pörgést, az izgatottsági állapotot, amely állapotban az elme elcsendesedik, leáll. Mi nem akarunk megnyugodni, nekünk folyamatosan gondolkodnunk kell, képben kell lenni a munka végett, élet végett. Nagyon sok feladatunk van, amelyeket el kell végezni, nem lehet egyet se elfelejteni, mert akkor veszteségek érhetnek minket, összedőlhet az életünk. Felelősséggel tartozunk gyermekeinkért, családunkért, pénzt kell keresni, nem lehet hibázni. Ennek az az eredménye, hogy folyamatosan gondolkodnunk kell, olyankor is, amikor a napi feladatainkat elláttuk. Mert az elme úgy működik, hogy ha pörgetve van, aztán nehezen áll le, nehezen lassul le, szüksége van a megszokott információáramlásra, áradatra. Az elme nem akar lelassulni, az ember nehezen nyugszik meg, az elme végett folyamatosan izgatott marad. Nehezen jelenünk meg az összes figyelmünkkel a jelenben, a környezetünkben, nehezen figyeljük meg a természetet, nem bővítjük a népi bölcsességeket tovább.
Minél jobban fel vagyunk pörögve, minél több figyelmet elvon az elménk, annál jobban úgy érezzük, hogy nincs időnk, vagy épp túl sok időnk van. Az ember beszéde, test mozgása felgyorsul, az izgatottság jelei, az erős elmetevékenység jelei kívülről is könnyen megfigyelhetőek. Az ember úgy érzi, hogy valamit csinálnia kell, mert mindjárt megbolondul, szétrobban. Túl nagy benne a feszültség, izgatottság. Az ember agya majd szét megy, fizikailag is megfájdul a sok gondolkodástól, kényszeres gondolatáramlásoktól. Amikor megnyugszunk, olyankor nem érezzük az időt. Se azt nem érezzük, hogy nincs időnk, se azt hogy túl sok van, unalmas az életünk. Az idő megszűnik.
Aki volt már Amszterdamban, kipróbálta már a marihuánát, füves cigit, az tapasztalhatta, hogy a drog hatása alatt nem érezte az időt. Egyszer se nézett az órájára, úgy telt el az egész napja. Akik kirándulnak, nyaralnak, azok a második, harmadik napon már összezavarodnak az időérzékelésben, egyre kevésbé tudják hány óra van, milyen nap van, egyre kevésbé érzik az időt. A gyerekek nem érzik az időt, amíg nincs elmetevékenységük, addig az örök mostban élnek, nem tudják milyen nap van, hány óra van, nem értik még mit értünk idő alatt. Akik megvilágosodnak, azoknak szintén feltűnik, hogy megszűnt az idő, hetek telnek el úgy, hogy egyszer se néznek az órára, nem érzik az idő áramlását. Minél jobban kikapcsol az ember elméje, annál jobban megnyugszik, annál jobban felszabadul a figyelme az elméjétől, és az öt érzékszervhez áramlik. A drogos képes órákat egy kavicsot nézegetni. Van ideje, mert nem is létezik számára az idő kikapcsolt elme állapotban. Nem gondolkodik semmin, nem tervezi a jövőjét, nem aggódik a múlton, nem járnak az agyában az újsághírek, filmjelenetek, semmi nem vonja el a figyelmét a jelen pillanatától, az öt érzékszervétől, a környezetétől. Aki kirándul, kiül a tengerpartra, az képes megfigyelni a felhők formáját, hullámok mozgását, embereket a parton, saját testét. Nem gondolkodunk nyaralás alatt, ott vagyunk az elménkkel is, ahol a testünk van, csak azok a gondolatok kapnak helyet az elménkben, amelyeket a pillanatban az öt érzékszervünkkel felfogunk. Megfigyeljük a világot a kirándulás alatt. Jó alaposan mindent megfigyelünk, a házak formáját, a környék hangjait, illatait, ételek ízét. Egy hét erejéig olyanok leszünk, mint az őseink, akik itthon is megfigyelték a környezetüket, felismerték a természeti jelenségeket. Egy hét erejéig nem unalmas a környezetet figyelni, nem vagyunk türelmetlenek a felhőt megfigyelni, nem érezzük az idő szorítását. A gyerek mindig a jelenben van, mindig ott van az elméjével is, ahol a teste van. Mindent lát, hall, szagol, tapint, bőséges a figyelme az öt érzékszervének, semmit nem foglal le az elme. Mindent meglát, mindent megkérdez. Ez miért ilyen, olyan. Hordja a kavicsokat, tobozokat, rakja a zsebünkbe. Látja az összes virágot, lepkét, a felhők kutyus formáját. Amikor elért a megvilágosodás élménye, akkor több hétre belekerültem egy olyan mélyen nyugodt, elme nélküli állapotba, amely alatt képes lettem volna egész nap csak ülni, és nézni a függönyt. És csodálatosan éreztem magam.
Minél jobban fel vagy pörögve, minél izgatottabb vagy, annál nehezebben maradsz ott az elméddel, ahol a tested van. Annál erőteljesebben olyan dolgokon gondolkodsz, amelyek nincsenek szinkronban, kapcsolatban a téged körülölelő környezettel. Minél nyugodtabb vagy, annál jobban leáll a kényszeres gondolatáramlás, annál több figyelmed felszabadul az elmédtől, megszűnnek a gondolataid, amelyek nincsenek szinkronban a jelen pillanatban lévő testi érzékeléseiddel. Itt fokozatok vannak, erőteljes változásokkal. Egy ideges embernek hiába fogok adni egy kavicsot, hogy nézze meg alaposan, nagyon megerőltető lesz számára a figyelmét az elméjétől elvonni, és a kavicsra irányítani. Lehet, hogy ellopták az autóm, te meg azt akarod, hogy kavicsot nézegessek? Gondolkodnom kell ember, mindjárt megőrülök, azt se tudom mit csináljak, hogy oldjam meg. Add oda a kavicsot a nyugágyon fekvő embernek, aki épp egy felhő formáját figyeli a tengerparton. Mond meg neki, hogy nézze meg alaposan. Ő már egy percig is képes lesz figyelni, sok részletet észre vesz majd rajta. Majd add oda egy olyan embernek, aki épp elszívott egy füves cigit. Az már 5 percig fogja teljes nyugalomban figyelni. Majd add oda egy olyan embernek, aki elérte a megvilágosodást, legyőzte az elméjét, több hónapja folyamatosan az elméjével csak ott van, ahol a teste. Ő már egy órát és képes lesz teljes nyugalomban megfigyelni a követ. Nekem csak pár hétig volt ennyire erőteljes az állapotom, pár hétig éreztem úgy, hogy egész nap képes lennék nézni a függönyt, és közben nagyon jó érzéseim voltak. Körülbelül egész nap olyan, mint amikor belefekszel egy kád forróvízbe és elernyedsz, teljesen ellazulsz, megnyugszol. Ebben az állapotban van türelmed a kavicsot nézegetni, és közben nagyon jó érzések járják át a tested, kéjesen nyögdécselsz.
A pörgős elmébe zárt nyugati világunkban unalmasnak találunk egy kavics megfigyelését. Nincs jó érzésünk, nincs kéjes nyögdécselés ha kezünkbe adnak egy kavicsot, hogy nézegessük. Szorongás érzünk, azonnal az idő jut az eszünkbe, nincs időnk ilyen hülyeségre, még idegesebbek, izgatottabbak leszünk, mint voltunk, és messze hajítjuk a kavicsot. Az elménk nem hagy minket megjelenni a jelenben, az időtlen állapotban. A most pillanatában, az időtlen állapotban szeretetet érzünk. Ami egy nagyon jó érzés, a legjobb érzés. Minél jobban kimozdulunk a most pillanatából, minél jobban felerősödik az elmetevékenységünk, minél jobban máshol lesz az elménk, mint a testünk, annál több félelmet érzünk. A szeretet érzés, és félelem érzés duál pár, mint a hideg és meleg víz, - annál több szeretetet érzünk, minél jobban kikapcsol az elménk, minél jobban az összes figyelmünk az öt érzékszervünkhöz áramlik, minél jobban megnyugszunk, elernyedünk a forró vízben, minél jobban időtlen állapotba kerülünk, megjelenünk a mostban. Eckhart Tolle úgy mondja, hogy mélyen a mostban. Ezek a fokozatok, amit már említettem, minél jobban megnyugszunk, annál jobban kikapcsol az elme, annál több ideig képesek vagyunk nézni a követ, és annál nagyobb energia áramlást érzünk, szeretetet érzünk, ami csodálatos emberi tapasztalás. A drog leállítja fizikailag az elmét, azonnal mélyen megjelenünk a jelenben a füves cigi elszívása után, azonnal hihetetlenül felerősödnek az érzékszerveink, mindent látunk, hallunk, érzünk, életteli, csodálatosan szép a világ, és nagyon jó érzésünk van közben, szeretetet érzünk. Nem kell drog, hogy az ember megtapasztalja a marihuána hatását, elég fél óra elmegyakorlat, és sokkal erőteljesebben elérhető a hatás. Minél jobban aggódni kezdünk, félni kezdünk, annál több energiát adunk az elmének, a több tonnás gőzmozdonynak, - annál jobban felpörög, és annál nehezebb leállítani. Minél több félelem teljes gondolatunk van, annál jobban önálló életre kel az elménk, annál jobban elhagyja a testünket a jelen pillanatban. A nyugati világban állandóan félünk. Sok feladatunk van egy napra, egyet sem hibázhatunk el, félünk hibát elkövetni, mert akkor dominószerűen összedőlhet az életünk. A nyugati világban állandóan biztosítsuk a muníciót az elmének, hogy megtarthassa pörgését, hogy izgatottak, idegesek maradhassunk. Félünk. Ha szeretetről kezdünk gondolkodni, az olyan mintha a gőzmozdony kazánjába vizet öntenénk, csökkentenénk a tüzet, a pörgést. Ha szeretetről gondolkodunk, akkor lelassul, majd leáll az elménk. Nem kell drog. Legerőteljesebb hatás, ha tetteink is szeretetteljesek, majd azokon gondolkodunk. Vigyél egy hajléktalanak egy táska ételt, majd lopva lesd meg, hogyan örül, vagy csak képzeld el az örömét. Kívánj gondolatban jót embertársaidnak. Szeresd Istent, köszönd meg neki mindenedet, amid van. Ezek szeretetteljes gondolatok, ezek leállítják az elmét, visszahozzák az elméd a jelenbe a testedhez. Megszűnsz az időt érzékelni, megszűnsz kapkodni, türelmetlenek lenni, futni, szaladni, megőrülni. Egyre több figyelmed lesz a jelenben, egyre könnyebben fogod hosszabb ideig megtartani a figyelmed a környezeteden, közben jóleső érzés, szeretet fog átáramolni rajtad. Egyre jobban olyan leszel, mint az őseink, akik hosszan, nyugodtan, jóleső érzések között csendesen megfigyelték a természetet, megteremtve a népi bölcsességeket.
Kezd el figyelni magad, kezd el tudatosan megfigyelni az elméd. Figyeld, hogy mennyire vagy jelen, mennyire van szinkronban az elméd a testeddel. Úgy ébredsz fel, hogy azon gondolkodsz, hogy milyen madarak hangját hallod, vagy az elméd azonnal bekapcsol, és azon gondolkodsz, hogy tegnap hol hagytad abba, mit fogsz ma csinálni. Majd egész nap folyamatosan a következő lépéseiden fogsz gondolkodni, vagy a hétvégén, vagy a szomszédon, vagy az újsághíreken. Kezd el tudatosan leállítani az elméd, minél többször kikapcsolni, csak azt engedni, hogy olyan elmetevékenységed legyen, olyan gondolataid legyenek, amelyek szinkronban vannak a jelen pillanatoddal. Csak azon gondolkodj, hogy milyen madarakat hallasz, milyen a kő formája, milyen illatokat érzel a levegőben. Nem lesz unalmas, minél mélyebben belesüllyedsz a jelenben, minél több figyelmet elvonsz az elmédtől az öt érzékszervedhez, annál erőteljesebben fog keresztüláramolni rajtad az életenergia folyam, annál nagyobb megnyugvást, békét, boldogságot, de legfőképpen szeretet fogsz érezni. Nagyon erőteljesen érzékelni fogod a környezeted, és mindeközben egy nagyon jól eső érzésed lesz, képes leszel ülni és nézni a függönyt szinte eksztatikus boldogságban, mámoros állapotban. Ez te vagy az Ember, erre képes vagy, Isten így rakott össze, csak le kell győznöd a félelmeidet, amelyek legtöbbje mind illúzió, az elméd teremti meg.
Minél nyugodtabb vagy, minél jobban elcsendesedik az elméd, annál türelmesebben, hosszabb ideig képes vagy egyetlen kavicsot megfigyelni. Annál gyönyörűbb érzések áramolnak keresztül rajtad. Annál csendesebb az elméd. Minél több a gondod, minél jobban úgy ébredsz, hogy tele a fejed kéretlen gondolatokkal, annál kevesebb jó érzésed van, annál jobban szenvedsz, annál jobban olyan vagy, mint a szamár, akit répával csalogatnak, hogy húzza a kocsit. Kell a pénz, mert félek, hogy baj lesz, pörögnöm kell, még több pénz kell. Majd vasárnap megnyugszok, majd nyaraláskor megnyugszok, majd a sírban megnyugszok. Minél nagyobb a pörgés, minél jobban eltávolodunk az elménkben a testünktől, annál rosszabb érzéseink lesznek, amit szorongásnak, szenvedésnek tudatosítunk. De segítenek a drogok, alkohol, fizikailag kikapcsolni az elmét. Kicsit jól érezzük magunkat a nap végén, kicsit kikapcsol minket a tudatmódosító szer, mint egy robotot. Kicsit olyan állapotba kerülünk, amelybe az őseink voltak, amikor még volt figyelmük a természetet megfigyelni. Kicsit több szeretetet érzünk pár órára. Elhittük, hogy a pénz boldogít, hogy a pénznek köszönhetően elmehetünk nyaralni, és egy hétig ott lehetünk az elménkkel ahol a testünk, egy hétig az idő megszűnik rabszolgahajcsár, börtönőr lenni, egy hétig több életenergia áramlik keresztül rajtunk. Elhittük, hogy a pénz boldogít, hogy vehetünk egy autót, amely annyira leköti a figyelmünk, hogy egy hónapig az elménk ott van ahol a testünk, egy hónapig több életenergia áramlik keresztül rajtunk, amit boldogságnak tudatosítunk. Elhittük, hogy testek vagyunk, hogy az étel boldogít, mert amíg eszünk, addig ott vagyunk az elménkkel ahol a testünk, vagy amíg szeretkezünk, addig ott vagyunk az elménkkel ahol testünk, addig több boldogságot érzünk, addig mélyebben a mostban vagyunk. Ideje, hogy felfogjuk, hogy kik vagyunk, hogyan működünk. Hogy egyetlen séta alatt drogok nélkül mámorosan boldog állapotokat tudunk elérni, csak annyival hogy egy darabig szereteten gondolkodunk, majd gyakorlatokkal minél több figyelmet elvonunk az elménktől az öt érzékszervünkhöz. És a csoda megtörténik, elkezdjük jól érezni magunkat, elkezd keresztül áramolni rajtunk az életenergia, elkezdünk szeretet érezni. És erősen érzékeljük a környezetünket, ott vagyunk az elménkkel, ahol a testünk.
Az emberi Isteni energialény. Ha az ember képes folyamatosan mélyen a mostban maradni, akkor egyre nagyobb lesz az energiaszintje, az áramló életenergia olyan az ember számára, mint a telefonnak a töltő. Egyre jobban feltöltődünk életenergiával, a sejtjeink az energiatárolók, akkumulátorok, pár hónap alatt nagyon magas rezgésszinteket érhetünk el. Pár hónap után, mindenféle gyakorlat nélkül is mélyen a mostba kerülünk, a saját energiaszintünk, auránk kisugárzása, már biztosítja az elme folyamatos kikapcsolását. Megtöltődünk szeretettel, saját energiaterünk leállítja az elmét. Ez a megvilágosodás állapota. Nézd meg mennyire jó hatással van rád egy hét nyaralás, mennyivel életerősebb, vidámabb vagy, mennyivel jobban forog az agyad, ha újra gondolkodnod kell. Ha nagyon mélyen belemerülsz a mostba, nagyon erős energiák áramlanak folyamatosan keresztül rajtad, akkor Jézus csodái elérhetőek lesznek számodra is. Jézus is ember volt, aki képes volt megemelni a rezgésszintjét, ahol már felébrednek a testben egyéb érzékszervek, képességek. A test, a DNS érzi a tartósan elért, kiegyensúlyozott életenergiaszinteket, és változni kezd, ha megjelent a szükséges érték. Isten emberek vagyunk, mindannyian hernyók vagyunk, akik előtt megadatik a lehetőség, hogy pillangóvá változzanak. Csak annyi a dolgunk, hogy befejezünk félni, aggodalmaskodni, létrehozni a negatív gondolatokat, amelyek erőt adnak az elmének, amelynek következtében figyelmünk elhagyja a jelenpillanatot, és elménk börtönébe költözik, ahol az idő a börtönőr. Gyerekkorban még szabadok voltunk, nyitva volt a szívünk, zárva volt az elménk börtönajtója. Felnőtt korra bezárult a szívünk, és kinyitódott az elménk kapuja. Újra ki kell nyitni a szívet, had áramoljon bőségesen az életenergia, és be kell zárni az elmét, ki kell költözni a mostba a fejünkből.
Én három éve kiköltöztem, azóta sok figyelmem van. Figyelem a világot, mint az őseink a természetet. Figyelem magamat, figyelem, hogyan működök. Van figyelmem bőségesen. Így születnek meg ezek a bölcsességek az ember működéséről, ahogy az őseink népi bölcsességei a természet működéséről. Tudom, hogy igazat írok, mert nagyon sok oldalról megvizsgáltam ezeket a folyamatokat, nem csak intuitív tudás, hanem bőségesen foglalkoztam vele elme szinten is, logikailag is teljesen helytálló. A mozaikdarabkák tökéletesen összeillenek bárhonnan közelítem meg. Dolgozni kell magunkon. Meditálni, természetben sétálni, bármi olyat csinálni ami nagyon sok figyelmünket leköt a jelenbe, és szeretetteljes megfigyelés legyen, hogy az elme ha rugózni kezd rajta, akkor csökkentse a működését. Ha horrorfilmet nézel, akkor az fog járni a fejedben amikor már semmire nem kell gondolnod, azoknak a gondolatoknak a negatív rezgésszintje fogja táplálni az elme időbeli működését. Ha a Forrest Gumpot nézed, akkor szereteten fogsz gondolkodni szabadidődben, ami leállítja az elméd, hirtelen figyelmes leszel az utcán a madár hangokra, megnyugszol. Nagyon ébernek kell lenni, hogy tudatosan figyelni tudj az öt érzékszervedre, hogy akarattal a jelenbe irányítsd a figyelmed. Olvasd el a kisbetűs részt a palackon, szagold meg a rózsát, hallgasd meg a lépteid hangját. Ha sikerül több napig megtenned, akkor csökkented az elmeműködésed, egyre több szeretetet érzel, egyre több késztetést fogsz érezni, hogy szeress, jót cselekedj, és aztán azon fogsz gondolkodni. Így is működik. Vagy megfordítva, szereteten gondolkodsz, szeretetteljes tetteid lesznek, kikapcsolja az elméd, és erőltetés nélkül megjelenik a mostban a figyelmed, hallani kezded a madarak hangját, lépteid hangját, szuszogásod. De ha aggódsz, ha horrorfilmeket nézel, ha bántasz másokat, ha akkor is gondolkodni akarsz, amikor semmi dolgod nincs, ha a tengerparton is a következő év terveit akarod átgondolni, akkor a félelem foglya maradsz, halandó maradsz, picike energiaértékkel életerővel éled le az életed, gyorsan elhasználod a tested és korán meghalsz.
Amíg az elménkben élünk, addig nagyon nehéz hirtelen egész napokra teljes figyelmünkkel megjelenni a mostban. Egész nap nem gondolkodni semmin, csak azon amit épp látunk, hallunk, szagolunk, tapintunk, ízlelünk. Hónapok után már természetes állapotunk lesz, és nagyon jó érzés lesz az összes figyelmünkkel a mostban maradni. Csodálatos emlékeim vannak erről az időszakról, - bárhol vagy, bármit csinálsz, minden tökéletes, gyönyörű, mert olyan erős szeretet áramlik keresztül rajtad, ami maga a gyönyör, - és ilyen boldogságban bármit is csinálsz, az hihetetlen jó. Nincs olyan, hogy várakozás többé valahol, nincs többé idő, - gyönyör bárhol lenni, bármit figyelni, egy pillanatra se kezdesz gondolkodni a pillanaton kívül. Hisz megérkeztél, célba értél, ezt az érzést kerested, ezt a boldogságot, nincs már miért tervezned, nincs miről gondolkodnod, nincs több gondod. Kezdetben nehéz lesz a mostban maradni. Nehéz lesz elkezdeni a gyógyulást, nehéz lesz kilépni az elme világából. Szüntess meg minden olyan szokásodat, amely által negatív gondolatokkal táplálhatod az elméd. Ne olvass politikai híreket, ne nézz agresszív filmeket, ne beszélgess gyűlölettel töltött emberekkel. Olvass spirituális tanításokat, amelyek szeretet rezgésszinten születtek, nézzél olyan felvételeket, ahol szeretik egymást az emberek, sétálj sokat a természetben. Az a fontos, hogy csak szeretetteljes emlékképeket szedjél össze, hogy az agyad azon jojózzon, amikor épp nem kell gondolkodnod, kikapcsolódhatnál, de az agyad még pörögni akar. Mert az elme ilyen, épp lenne időd a környezeted figyelned, sétálsz az utcán, de közben bevillannak a politikai hírek, ismétlődően lejátszódnak. Idővel ez az elmetevékenységed meg fog szűnni, de addig is, jobb ha szeretetteljes hírek villannak be, mert azok elveszik az erőt az elmétől. Csak jóval etesd, csak jó dolgokra irányítsd az elmédben a figyelmet, ha nem tudsz elmeműködés nélkül csendben maradni. És ez természetes. De ha hetekig képes vagy csak szeretetre irányítani a figyelmed, befejezed az aggódást, kizársz minden negatív gondolatot, akkor egyre könnyebben fogsz megjelenni a jelenben, egyre több reggelen fogsz arra ébredni, hogy azon gondolkodsz, hogy milyen madár hangját hallod, mint kirándulásokkor. Végül teljesen elcsendesül az elméd, idő nélkül maradsz, mélyen megjelensz a jelen pillanatban, meggyógyulsz. Nagyon sokat segít ha rendszeresen tudatosan állítod le teljesen az elmét, kézifékkel meditáció alatt. Nagyon sokat segít ha nagy sétákat veszel a természetben, főleg vízpartok közelében, mert több figyelmed megjelenik az öt érzékszervnél, ami csökkenti az elme tevékenységet, valamint belesétálsz a fák, a víz aurájába, amelyek rezgésszintje szeretetteljes, szintén csökkenti az elmeműködésed, segít jobban megjelenni a mostban, szeretetben. Mindenek van aurája, megvan hogy a te aurádnak milyen a rezgésszintje ebben a pillanatban is. Hogy mennyi életerővel vannak feltöltve a sejtjeid, mennyi energiát tárolsz a testedben, milyen a kisugárzásod. A fa, a víz aurája összekeveredik a tiéddel, megemeli a rezgésed, elveszi az erőt az elmédtől. Mindannyian a Földanya aurájában élünk, aki a Nap aurájában él. Vannak napok, napkitörések után, távoli csillagok energiahullámai után, amikor a Föld aurájának rezgése növekedik, vagy csökken. Amikor több szeretet érzünk, vagy kevesebbet. Jobban megjelenünk a mostban, vagy kevésbé. Sok minden hathat ránk, de ha képesek vagyunk egy nagyon erőteljes pozitiv rezgésű aurát kialakítani, akkor csak kis mértékben tudnak hatni ránk a külső energiaváltozások.
Az a dolgunk, hogy törekedjünk arra, hogy egyre kevesebbet gondolkodjunk, minél többet a jelenben tartsuk a figyelmünk, mintha semmi feladatunk, vágyunk, aggodalmunk nem lenne. Ha így teszünk, akkor az elme fokozatosan elcsendesedik, kikapcsol, egyre több szeretet kezdünk érezni, egyre több életenergiánk lesz. Megtanuljunk úgy élni, hogy kertészkedünk, önellátóak vagyunk, leválasztjuk magunkról az anyagi világ csábító kísértéseitől, megértjük, hogy boldogságunk az elmeműködésünktől függ. Hogy elég ha növényeket termesztünk, és minél többet figyelünk a most pillanatára. Minél több szeretet legyen bennünk, minél több hálát adjunk napról, napra. Vagy maradjunk a városi környezetben, de nagyon éberek legyünk, és nagyon sokat meditáljunk, sétáljunk a természetben, csak akkor gondolkodjunk, amikor valóban szükséges egy feladatot megoldani, többi alkalommal tudatosan kikapcsolni, elcsendesíteni az elmét, tudatos jelenlét gyakorlatokkal. Azaz figyeljük a mozgásunk, légzésünk, a hangokat amik körül vesznek minket, az illatokat, szagokat, tapintásokat, kisbetűs feliratokat, mindent. És végezzünk karitatív tevékenységeket, rendszeresen legyenek önzetlen cselekedeteink, rendszeresen szeressünk. Egyre jobban emelkedjen a rezgésünk. Egyre boldogabbak leszünk, és egyre közelebb jutunk a szükséges energiaértékhez, hogy felemelkedhessünk.
Sikeres felemelkedést kívánok! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése