Abszurdum
Körülbelül ezzel a szóval jellemeztem volna azt, ha valaki három évvel ezelőtt az elmém működéséről kezd beszélni. Mit lehet az elméről beszélni, egyáltalán miért van jelentősége? Hatalmas jelentősége van!
Ha szeretnél boldog lenni, szeretnél lelki békét, szeretet érezni, akkor hatalmas jelentősége van. Az elmédet képes vagy megtanulni használni. Minden este életenergiával töltődsz, és minden nap kifogyasztod. Mivel fogyasztod ki? Egy pillanatra tekints úgy magadra, mint egy biorobotra. Mi az ami fogyasztaná az energiát? A fizikai munka, testmozgás. Napi 30 km séta lefáraszt. Favágás lefáraszt. Egész nap beszélni, hangot kiadni, képezni, lefáraszt. Egész nap szemeddel figyelni valamit lefáraszt. Egész nap füleddel hallgatni/figyelni valamit, lefáraszt. Egész nap sokat enni, használni az emésztő szerveket, lefáraszt. Az energiát átalakíthatjuk fizikai erőre, hangra, működtethetjük vele a szemünket, fülünket, emésztőszerveinket. Ha csak picit vesszük igénybe az egyes funkciókat, akkor kevésbé fáradunk el a nap végére, ha kirándulunk, sokat pihenünk, olyankor kevés energiát fogyasztunk.
Egy fogyasztó szervet készakarva kihagytam. Az agyat, az elmét, a biorobot számítógépét. Ha a telefonon egyszerre sok programot megnyitsz, akkor a telefon felforrósodik, és gyorsan lemeríti az akkumulátort. Az asztali számítógép ventilátora búgni kezd, ha több erős programot nyitsz meg egyszerre. Az agyunk rengeteg energiát elfogyaszt, többet mint bármi más a testben. Ha a számítógép kiegyensúlyozott, akkor nem fogyaszt sok energiát. De ha sok megnyitott program van, már bekapcsolás után megnyitódnak a háttérben kéretlen programok, akkor lelassul a teljesítmény. Ha túlterheljük, és lefagy, akkor újraindítjuk. Az ember nehezen indít újra. Egy erősebb érzelem beakaszthatja a számítógépet, lefagyaszthatja, aminek az az eredménye hogy ébredés után pár óra után, már kiszívta belőlünk az életerőt, ezt az állapotot depressziónak hívjuk.
Az elménk beakadhat, megakadhat egy nagyobb parancssor feldolgozása közben, túl nagy falat kerülhet a rendszerbe, ami lelassítja a rendszert, lefagyasztja, hosszabb ideig tart a feldolgozás. Ezalatt az időszak alatt az ébredés után túlmelegedik az akkumulátor, és gyors ütemben elfogyasztjuk a napi energiát. A depresszió szélsőséges elme állapot. Az elme különböző terhelési szinteken létezhet hosszabb időszakokon keresztül. Az elménk megszokja, hogy napi szinten folyamatosan 10-20 programot futtat egyszerre. Megszokjuk, hogy pörgünk, hogy izgalmas életet élünk. Állandóan gondolkodunk, állandóan nagyobb fokozaton használjuk az elménk. Ami nagyon sok életenergia felhasználással jár.
Nézd meg, hogy mi történik veled egy hét kirándulás, egy hét kikapcsolódás után. Oktalanul mosolyogni kezdesz. Megnövekedik a testi erőnléted, estére van kedved sétálni, nem csak a tévé előtt ülni. Jobban fog az agyad ha gondolkodni kezdesz, azaz jobban működik a számítógép, nagyobb teljesítménnyel, ha használni kezded. Jó a kedved, közérzeted, viccelődsz, van humorod. Ezek nem véletlenek, ezek a megnövekedett életenergia tünetei. Egy hétig alig fogyasztottál az éjszakai életenergiából, nem volt szükséged sok fizikai erőre, nem kellett túlterhelned a szerveid, és főképp ki volt kapcsolva a számítógéped, nem kellett képben lenned, gondolkodnod, figyelned arra, hogy minden rendbe legyen. Az életenergia képes tartalékolódni, ha több hétig benne maradsz a kikapcsolt állapotban, akkor kisimulsz, megfiatalodsz, erős kisugárzásod lesz, az embertársaid alig ismernek rád. Boldog leszel, lelki békét kezdesz érezni, oktalanul mosolyogva ébredsz, szeretsz élni, szeretet érzel, szereted az embertársaid. Ha folyamatosan kimeríted a tartalékaid, ha folyamatosan egyik napról a másikra élsz az energiáiddal, akkor sok szerved energiahiányos lesz, megbetegedsz, sejtjeid nem tudnak megújulni teljesen, gyorsabban öregedni kezdesz, mogorva arcot vágsz, és szenvedsz, boldogtalan vagy. Ha boldog akarsz lenni, akkor fel kell töltened az életenergia akkumulátorod. Az pedig csak is úgy megy, ha képes vagy csendben maradni hosszabb ideig, képes vagy gondolkodás nélkül maradni, elme használat nélkül maradni hosszabb ideig. Vagy minimális elmehasználat szinten.
A spirituális tanítások képesek megtanítani arra, hogyan használd tudatosan az elmédet. Azt könnyen megfigyeled, hogy mennyi fizikai munkát végzel, mennyit eszel, mennyit beszélsz, mennyit figyelsz az öt érzékszerveddel, - de arra már kevésbé vagy tudatos, hogy éppen milyen intenzitáson használod az elméd. Meg vannak a gyakorlatok, amely során képes vagy teljesen kikapcsolni a számítógéped, újraindítani, bezárni a felesleges programokat, amik terhelik a memóriát, feleslegesen fogyasztják az energiát. A meditáció erről szól, hogy tudatosan leállítod a teljes elmeműködést. Ugyanúgy ahogy a számítógépet is le lehet kapcsolni alvómódban, teljes újraindítás nélkül, úgy az embernél is ez történik az alvásnál, csak szünet van. Ha képes vagy naponta gyakorolni, naponta elvégezni a karbantartási folyamatokat egy - másfél órában teljesen kikapcsolni, újraindulni, - akkor sokkal nagyobb teljesítményhez juthatsz, és sokkal kevesebb életenergiát fogsz naponta fogyasztani. Az elme felveszi a ritmust, akkor is ha túlhatjuk, és akkor is ha alig használjuk. Ha sokat nem használod, akkor leáll. Ha sokat foglalkozol vele, akkor állandóan működni akar. Pár nap kell ahhoz, hogy változást érjél el, pár nap kirándulás, vagy pár nap tudatos elmegyakorlat, meditáció, egyebek. De a változás megtörténik. Becsukódnak a programok, felszabadul a figyelmed nagy része, amely a most pillanatban elérhetővé válik, megnyilvánul, egyre több mindenre leszel figyelmes a környezetedben.
A meditáción kívül nagyon sok gyakorlat van, amivel hathatunk az elménkre. Én a szemen keresztül szoktam gyakorolni, aránylag rövid idő alatt erőteljesen képes vagyok lelassítani az agyam. A szem az egyetlen külső ideg, jól mutatja az elme működésünket. Ha a számítógép nagyon túl terhelődik, olyankor a szem gyors mozgást végez, apró mozdulatokkal fel-le, jobbra-balra. Nézd meg ha valaki pánikol, sokkot kap, úgy mozog a szeme, mint amikor álmodunk. Az álmodás alatt is nagyon gyorsan, nagyon sok filmkocka levetítődik, egy másodperc alatt percek, órák, - a szem mutatja mennyire gyorsan váltják egymást a gondolatképek. A túlterhelt agyban, nagyon sok gondolatkép váltja egymást, olyan gyorsan, hogy nem tudjuk követni, majd szét megy a fejünk, mint egy megőrült körhinta, végül elájulunk. Amikor nyugodtak vagyunk, kikapcsolt állapotban vagyunk, feszültségmentesek vagyunk, olyankor bámulunk, hosszan elmerengünk, elbambulunk egy-egy pontba. Alig pislantunk, alig mozdul a szemünk, gondolat nélküli állapotban vagyunk. Este amikor besötétedik, és csillagos az égbolt, akkor menj ki sétálni a város határába, hallgass relaxációs, nyugtató zenét, és tudatosan próbálj bambulni, révülni, merengeni a csillagokra séta közben. Figyelj arra, hogy minél hosszabb ideig ne pislants, ne mozogjon a szemed. Figyelj arra is, hogy ellazulj. Eleinte több gondolat fog áramlani, de engedd tovább őket, mint a meditációban. Azt fogod észre venni, hogy egyre több illatot kezdesz érezni, az már jó jel lesz, az már azt jelenti, hogy záródnak a programok, egyre több figyelmed, életenergiád jut az agyon kívül a többi szervnek, így az orrodnak is. Másfél óra séta után megérted miről írtam neked.
Ha képesek vagyunk tudatosan megtanulni az elménket használni, akkor sokkal több életenergiát megspórolunk, elhagyjuk az energia létminimum szintet, és boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, mosolygósabbak leszünk. Ha nagy mértékben képesek vagyunk hosszabb ideig kikapcsolódva maradni, akkor elkezdünk megtapasztalni testi átváltozásokat, csodákat, az életenergia bőség megnyilvánul. Jézus, Buddha nagyon sok életenergiát felhalmozott. Tudni kell, hogy nem csak azért fontos kikapcsolni az elmét, mert nagyon sok életenergiát fogyaszt, hanem azért is, mert ha magas energiaszinten működik, nagy feszültségen működik, akkor összerántja a testet, mint az áram rántja össze az izmokat, bezárja az energia kaput, megkeményíti a szívet. Ha teljesen kikapcsoljuk az elmét, ha teljesen gondolat nélküli állapotba kerülünk, teljesen feszültségmentesek, ellazultak leszünk, akkor hatalmas energiabeáramlásunk lesz ébren is. Azért alszunk, hogy az elme ne zavarjon be a töltődésbe, ne feszítse össze a testet. De az alvás csak egy bizonyos szintig képes korlátozni, visszafogni az elmeműködést, lásd az álmokat, vagy lásd amikor valakinek sok a gondja, és forgolódva, rosszul alszik. Ha képesek vagyunk tudatosan kikapcsolni az elménket, akkor pár lélegzettel annyi életenergia töltődhet belénk, mint egy óra alvással. Mi energia lények vagyunk, mi így működünk, így lettünk megteremtve. Mostanra érjük el azt a tudatszintet, hogy ezt felfoghatjuk, gyakorolni kezdhetjük, megtanulhatjuk, ahogy annak idején megtanultunk tüzet gyújtani, kereket építeni. Abszurdumnak tűnik, hogy tudatosan tanulni kezdjük, hogy milyen szinten pörgessük az agyunkat, de hatalmas jelentősége van, ha boldogok, egészségesek, tudatosak akarunk lenni.
Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése