A sötétség, és a fény harca
(Rövid tartalom: ebből a részből megtudhatod, hogy mit jelent a meséinkből ismert kisördög és kisanygal, Mit jelent a lélek az emberben, hogyan fejlődik a lelked az életed alatt, hogy vagy hatással a lelkedre döntéseiddel, élettapasztalataiddal, gondolkodásoddal. Megértheted miért fontos a szeretet, a megbocsájtás, a könyörület. És megértheted, hogy a szeretet nem mindig olyan, amilyenek eddig gondoltuk.)
Ma reggel sok olyan hozzászólást találtam az írásaimnál, amelyek tele voltak gyűlölettel. Először csak egyet vettem észre, elkezdtem szépen válaszolni, majd észrevettem hogy sokkal több van. Kitöröltem őket, és letiltottam a hozzászólót. Nyitott az oldalam, ismeretlenek is láthatnak mindent, és lehetőségük van hozzászólni. Tudatosult bennem, hogy túl nagy a fájdalom ebben az emberben, nem fog sikerülni pár perc alatt kiegyensúlyozni az érzelmeit. Mivel láttam, hogy sorba járja a cikkeket, szándékában áll minél több fájdalmat okozni, ezért letiltottam és kitöröltem a hozzászólásait. A szeretetről tanítok, a szeretet nem harcol, nem korlátoz, nem tilt le indulatból, hanem megért, meghallgat, megbocsájt, elfogad. Az évek alatt 5 embert tiltottam le, akik esetében sokadszor sem értem el eredményt. Nem kell megváltoztatnunk senkit, nem tudunk megmenteni senkit, csakis önmagunkat tudjuk legyőzni. Annyit tehetünk, hogy embertársaink felé szeretettel, könyörülettel, megbocsájtással, fénnyel fordulunk. Sose mi harcolunk, hanem a bennünk lévő sötétség és fény, a jó és a rossz. A sötétséget nem lehet kioltani sötétséggel, csakis fénnyel. Amíg a jó harcolni fog a rossz ellen, addig a rossz győz. Ha a jó akkor is szereti a rosszat, amikor az rosszat tett, akkor a jó győzött. Minden egyes emberi konfliktusban megmérettetik a jó és a rossz harca. Ha az egyik ember képes megbocsájtó, könyörületes, megértő lenni, akkor nyert a fény. Nem szólsz vissza indulatból ha megtámadtak, azt az emlékképet tartod a szemed előtt embertársadról, amelyben kedves hozzád, vagy a többi emberhez, vagy a gyerekeihez, vagy a kutyájához, vagy a növényéhez. Bármely erős negatív érzelmeket, fájdalmat próbál kelteni benned, te ellenállsz, és megtartod a szeretetteljes emlékképet. Ha kiordította magát, akkor a szeretettel a hangodban megszólalsz, hogy nem volt igazságos most veled, de nem haragszol mert tudod, hogy rossz napja van, vagy nehéz időszakon megy keresztül az életében, és ő ettől sokkal szeretet teljesebb ember, megértőbb, megbocsájtóbb, türelmesebb. És elmész.
Ekkor az erős pozitív érzelem amellyel visszahatottál, dolgozni kezd. A negatív érzelem egó-ként jelentkezik, a pozitív lelkiismeretfurdalásként. Az ego és a lelkiismeret harcolni kezd belül. Az ember a szeretet által képes felülemelkedni önmagán, képes legyőzni a negatív érzelmeit, a rossz napból jó nap lehet, a rossz időszak irányt válthat. Néha elég egyetlen embertársunk lökése, egy nagyobb adag pozitív érzelem, amelyből táplálkozva a mélybe süllyedt embertársunk visszatérhet a fénybe. Elgondolkodsz, hogy mennyire agresszívan viselkedtél, és ő még is szeretettel, megértéssel válaszolt. Sőt a segítségét is felajánlotta. Ha embertársunk jóságosan viselkedett velünk szemben akkor is ha mi bántottuk, akkor jóságával erőt ad a bennünk lévő fénynek, szeretetnek, felsőbb énnek, lelkiismeretnek. Ha agresszívan válaszolt, akkor erőt ad a bennünk lévő alsóbb énnek, sötétségnek, gonoszságnak, egónak. Mi a tudat vagyunk, a figyelmünk, figyeljük a gondolatainkat, a kisördög és kisangyal hangját belső vívódásunknál a fejünkben. Pro és kontra, mérlegelünk hogy döntsünk, milyené formálja az eddigi kialakult világképünket, az újabb élettapasztalat. A lelkiismeret jóra fog buzdítani, megbocsájtásra, tartani fogja a hitedet, a reményt, hogy az emberiség jó, az élet szép, jó dolgok várnak rád. Az egó a másik irányba fog hajtani, az emberek rosszak, a világ rossz hely, rossz dolgok várnak rád. Ha embertársad negatívan válaszolt, akkor erőt adott az ego, a kisördög hangjának, a mérleg a rossz irányába billen, egy fokkal jobban megbizonyosodsz arról, hogy a világ egy rossz hely. De ha szeretettel válaszolt az agresszív viselkedésedre, akkor a belső vívódásnál erős lesz a lelkiismeret hangja, az ego megpróbál meggyőzni, hogy a világ rossz, az emberek gonoszak, de ellenállsz majd, mert hiszel a szemednek, fülednek, láttad, hogy ez nem igaz, hogy vannak kivételek, van jóság, szeretet a Földön, van remény. Ilyenkor eldöntöd, hogy te is egy picivel jobb emberé válsz, egy picivel jobban hiszel abban, hogy az élet szép. Ellenkező esetben, minél többször nyert az egó, annál sötétebben látjuk a világot, annál rosszabbnak látjuk az embereket, annál több fájdalomra vágyunk. Mert a fájdalom érzelem szintjén rezeg a lelkünk, a fájdalom életenergiája tölt fel minket életerővel. Olyanná próbáljuk formálni a világot, amilyenek megtanultuk látni, érezni, amilyené eltorzul a lelkünk. Arra törekedünk, hogy minél több ember legyen a mi érzelmi szintünkön, minél több ember lássa, érezze úgy a világot, ahogy mi látjuk, érezzük igaznak. Arra törekedünk, hogy minél több fájdalmat okozzunk, minél több vitatkozást szítsunk. Minél többször nyer a lelkiismeret, annál szebbnek látjuk a világot, annál jobbnak látjuk az embereket, annál több szeretetre vágyunk. Mert a szeretet érzelem szintjén rezeg a lelkünk, a szeretet életenergiája tölt fel minket életerővel. A szeretet életenergiája sokkal erősebb, mint a fájdalomé, a testünk sokkal egészségesebb, a gondolataink sokkal tisztábbak, sokkal gyorsabban tanulunk, sokkal több a testi erőnk, lásd a gyerekeket. Olyanná próbáljuk formálni a világot, amilyenek megtanultuk látni, érezni, amilyenné formáltuk a lelkünk. Arra törekedünk, hogy minél több ember legyen a mi érzelmi szintünkön, minél több ember lássa, érezze úgy a világot, ahogy mi látjuk, érezzük igaznak. Arra törekedünk, hogy minél több boldogságot okozzunk, minél több ember szemében lássunk örömet, mert ebből töltődünk fel, ahogy a sötét oldalon egymás fájdalmából.
A sötétséggel szemben, a fény nem erőszakos, nem erőltetjük személyiségünk másokra, hagyjuk hogy fényünk odavonzza embertársainkat. Rajtunk áll, hogy a Földi poklot, vagy mennyországot éljük. A harc minden emberben belül folyik. Eddig a Földön a sötétség volt fölényben, mert a tudatlanságunknak köszönhetően, nem voltunk tisztában a metafizikánkkal, most a tudásnak köszönhetően eszközt találtunk a harchoz, felismerhetjük hogy csakis szeretettel, megbocsájtással maradhat meg lelkünk a boldogságban, csakis magunkat menthetjük meg a sötétségtől, csakis akkor érjük el a gyerekkori boldogságunk szintjét, ha újra bízni kezdünk, újra hinni kezdünk, újra szeretetteljesek, megbocsájtóak, könyörületesek leszünk. Eddig a tudatlanságnak köszönhetően egymást hajszoltuk a pokolba, a tudásnak, fénynek köszönhetően most egymást emelhetjük fel a mennybe. Egy picit tanulnunk kell, mit jelent a szeret, vannak olyan dolgok amiket eddig félreértettünk, és a fény helyett sötétséget erősítettük magunkban.
A szeretet nem azt jelenti, hogy akkor is fogod embertársad kezét amikor agresszív állatként viselkedik. A szeretet nem azt jelenti, hogy nem hagyjuk el családtagunkat, barátunkat semmi áron, mert az nem lenne szeretet. A szeretet nem azt jelenti, hogy bármit tesz helyeselünk, csendben maradunk, elfogadunk, mert őt nem veszíthetjük el. Ilyenkor csak elfojtjuk a negatív érzelmeket, tehetetlenek vagyunk, sokat szenvedünk. A másikban lévő sötét gonosz erő pedig jól érzi magát, időszakonként feltöltődik a fájdalom látványából. A szeretet nem fél egyedül maradni, nem fél döntést hozni, mert tudja, hogy ha nem teszi meg, akkor pont a szeretettel ellentétesen cselekszik. Ha valaki folyamatosan nagyon buta, folyamatosan sok fájdalmat próbál okozni, akkor hatalmas szeretettel elmondjuk neki, hogy viselkedése helytelen, sokáig próbáltunk türelmesek maradni, de tovább nem tűrjük a fájdalmat, tudjuk hogy jobb ember ettől, magába kell szállnia, el kell gondolkodnia tettein. Elmondjuk, hogy a kapuk nyitva állnak, ha már képes lesz a hálára, megértésre, nem csak itélkezni, panaszkodni, támadni fog. Az ember fél egyedül maradni, és fél egyedül hagyni a másikat, mert az nem szeretet. Az igazság ennek az ellentéte. Amikor valakiben elhatalmasodik a sötétség, rosszindulatú lesz, törekedni fog arra, hogy embertársainak fájdalmat okozzon, mert abból nyer életerőt, akkor hirtelen a családunkban megjelenik egy kisördög. Az ember lerészegedik, és agyonsebzi embertársait, családtagjait. Ha félünk egyedül maradni, akkor kibírjuk a fájdalmat, megszokjuk a terrort. Általában ezeket az embereket azzal fenyegetik legtöbbet, hogy elhagyják őket, ez a gondolat tud a legnagyobb fájdalmat kiváltani belőlük, ezzel támadja őket a párjuk legtöbbször. Egyik félnek sem jó ez az állapot. Az otthon melegéből, pokoli otthon lesz. Ha legyőzzük a félelmeinket, merünk változtatni, akkor eltelik egy kis idő, az ember magába száll, elgondolkodik tettein, és visszanyeri régi énjét. Ekkor fontos, hogy kaput nyissunk. Fontos, hogy ez alatt az időszak alatt ne csaljuk meg párunkat, fontos hogy bízzunk benne, és a háttérből készenlétben figyeljük a fejlődését. Az embernek kell egy nagy adag szeretet amivel útra kell, és kell egy csendes időszak, amíg megvívja a saját belső harcát, amíg legyőzi önmagában a sötétséget. A családnak szeretni kell, de erősnek kell lenni ezalatt az időszak alatt. Az embernek rá kell ébrednie, hogy belül van a gond, hogy agresszív gondolatai helytelenek, amelyek oda vezetnek, hogy embertársai elhagyják őt, elveszti a szeretetüket. Szeretettel kell elengedni, elmondani hogy nekünk ez fájdalmas, de nincs más lehetőségünk, mert viselkedése sok fájdalmat próbál kiváltani. Ha szeretettel engedjük el, akkor a szeretetünk segíti a belső harcát. ha gyűlölettel, akkor csak olyan gondolatai lesznek, hogy a világ rossz, mindenki ellene van, és igaza van, hogy a jók elvesznek, rossznak kell lenni. Fontos megérteni, hogy nem arra buzdítom az embereket, hogy szívtelenül kidobják embertársaikat az életükből, hanem arra hogy próbáljunk meg mindent, de ha nem tudunk segíteni, és a saját fájdalmainkból nyer erőt a családtagunkban megjelenő sötétség, akkor ne féljünk az elengedéstől, mert ez az út vezet a gyógyuláshoz, szeretethez. Sok félelme van, ami végett nem merünk kilépni a rossz életből. Nem lesz pénzem, nem lesz hol laknom, nem lesz senkim. Így elviseljük, hogy fájdalmunkból táplálkoznak. Le kell küzdenünk a félelmet a magánytól, az egyedül maradottságtól, egyebektől, mert ezek a félelmek táplálják embertársunkban a sötétséget, ezek a félelmek akadályozzák meg a szeretet visszatérését. Fontos, hogy ne dühvel, haraggal, rossz indulattal engedjük el, hanem elmondjuk, hogy nagyon szeressük, úgy látjuk, hogy ez az út vezet leggyorsabban a gyógyuláshoz.
5 embert tiltottam le, de mindegyiket szeretettel engedtem el. Sokáig türelmes voltam, de hiába egyensúlyoztam ki pár gondolattal, a sötétség napokon belül újra elhatalmasodott rajta, újra támadni kezdte embertársait. Ilyenkor nincs más lehetőségünk, mint magára hagyni, egy nagy adag útravaló szeretettel. Nem felelősségünk, hogy megmenti magát vagy sem. Akkor se, ha a családtagunk. Minden léleknek szabad az akarata. Nem erőltethetjük senkire az akaratunkat, bármilyen jó szándékú is. Ha túl nagy a másikban a sötétség, félünk egyedül hagyni, akkor minket is lehúz, mi se tudunk felemelkedni, idővel mi is megjelenünk a fájdalom szintjén. Ha nem félünk elengedni, akkor felemelkedünk, sugározni kezdünk a szeretettől, a belőlünk ragyogó fény nagy hatással lesz embertársunkra, segíhetünk neki túllépni a nehéz időszakon. Az első esetben lezúzott minket, második esetben felemeltük. Ha az ember legyőzi az egyedül maradottságtól való félelmet, felemelkedik az érzelmi szintje akkor sokat segíthet a családján.Azzal is, hogy megadta a csendes időszak lehetőségét, amíg az ember magába száll, és azzal is hogy saját magában megemelkedik a szeretet, amivel segítheti családtagjait. Nem szabad félni a változástól. Elmegyünk egy határig, amíg tudunk segíteni, de ha nem tapasztalunk változást, ha nem tudjuk kiegyensúlyozni, megmenteni, akkor hagynunk kell, hogy saját magát mentese meg. Ez az időszak magánnyal jár, ez a küzdelem időszaka, a depresszió időszaka, a pokol időszaka. Készen állunk, ha belátja a helytelen viselkedését, megbánja tetteit, akkor könyörületesek vagyunk, a háttérből sok szeretettel figyeljük fejlődését. Nem vehetjük el embertársainktól ezt az időszakot, nem menthetjük meg, mert elvesszük tőle a fejlődés lehetőségét. Mindez mellett mi is szenvedünk az agresszív viselkedése végett, és ő is szenved, folyamatosan harcban álla világgal. Ez is szeretet. Amikor képes vagy egyedül hagyni a szeretetért azt aki fontos számodra. Nem csak a drogfüggéstől kell megszabadulnia az embernek, nem csak akkor kell elfogadni, hogy párunk egy darabig szenvedni fog az elvonó kúrán. Akkor is, ha túl sok sötétség van benne, ha személyisége teljesen megváltozott, a régi angyali énből, démoni én lett, aki a környezete fájdalmából táplálkozik. Amíg szülők vagyunk, addig tudjuk kezelni az ilyen állapotokat, tűrésre kényszerítjük a gyermeket, vagy háziállatot, hogy elgondolkodjon hogyan viselkedett, hogy megtanulja, hogy ilyen viselkedésre felnőtt korában milyen választ fog adni a társadalom. De felnőtt korban már nem lehet elfenekelni, szobafogságra fogni, sarokba állítani. Csak egyet tehetünk szélsőséges esetben, hogy megadjuk neki a magány állapotát, amelyben elgondolkodhat tettein. A szeretet nem mindig olyan, amilyenek gondoltuk.
Finom az az egyensúly ahol eljön a nehéz döntés ideje, amikor már nem segíthetünk, csak azzal hogy szeretettel engedjük el. Családon belül nagyon nehéz. Baráti körben is nagyon nehéz. Itt a facebookon egy fokkal könnyebb. Nem ismertem a hozzászólót, de azt tudom mi folyik a lelkében, tudom mit érez, miért gondolkodik így, miért vannak ilyen tettei. Nem sajnálom őt, tudom hogy lehetőséget kapott a fejlődésre, ha innen feláll, akkor nagyon bölcs és erős ember lesz. Nem látom rossznak a bejegyzéseit, de ez nem azt jelenti hogy támogatom abban, hogy az én környezetemben fájdalmat okozzon. Ahogy a családban sem kell tűrni a feleségnek, hogy veri a részeg férj, úgy a facebookon sem kell tűrni, ha valaki fájdalmat okozó rohamokat kap. Szeretet az is, ha letiltjuk, ha más nem segít. De egy búcsú üzenettel, ahol elmondjuk hogy nehéz időszaka van, tudjuk hogy nem rossz indulatú ember, tudjuk, hogy sok jóság van benne, bocsánatot kérünk, hogy meg kell tennünk ezt a nehéz döntést. Elmondjuk, hogy nem gonoszságból, indulatból tesszük, megértjük hogy valószínű fájdalmas időszakon megy keresztül, tudjuk hogy csak segítenénk őt ebben a szakaszban maradni, ha visszatámadnánk, vitatkoznánk, látná hogy fájdalmat sikerült okozni, az erősítené benne a rossz érzelmeket, sötét gonosz erőt. Elmondjuk, hogy nem haragszunk, együtt érzünk vele, és tiszta szívből kívánunk neki minél hamarabb, minél több boldogságot.
Nem baj ha nem sikerült higgadtnak maradni, nem sikerült fénnyel válaszolni. Ma nekem se sikerült, láttam hogy percenként születnek a hozzászólások, ezért gyorsan letiltottam. A letiltás után nem tudtam megírni a szeretet teljes üzenetet. Hiába próbálta továbbírni a könyvet, a lelkemben máz zavar volt, a lelkiismeretem már hangoskodott, elmém már nem volt gondolat nélküli, már nem tudtam összpontosítani összes figyelmemmel az írásra. A felsőbb én mindig jelez. Ekkor átgondoljuk tetteinket, megbánjuk a szeretet hiányos viselkedésünk, és változtatunk. Valamint eldöntjük, hogy a jövőben ilyen helyzetekben jobban fogunk figyelni. Ekkor feloldottam a tiltást, de nem találtam meg, több ember is volt ugyanazon a néven. Majd ha újra megjelenik, akkor írok neki, és aztán hozom meg a döntést, hogy letiltom, vagy sem. Ha sikerül szeretet ébresztenem benne, akkor nem teszem. De ha újra és újra tapasztalni fogom, akkor nem akarom majd erőszakkal megmenteni, nem fogom elvenni a fejlődés lehetőségét. Engedem, hogy megharcoljon önmagával, és útravalónak adok egy hatalmas szeretetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése