A belső párbeszéd megszüntetése - 1.rész

A belső párbeszéd megszüntetése - 1.rész

(Rövid tartalom: ebből a cikkből megtudhatod, hogyan működik az elme, hogyan gondolkodsz, miért gondolkodsz, mikor kapcsolódsz ki, mikor csendesül el a belső párbeszéd.) 

Olyan sok ember megtapasztalt már egy különleges tudatállapotot, aminek többen több nevet adtak. Echart Tolle a Most hatalmának, jelenlétnek hívja, sok tanítás flow-nak, áramlásnak nevezi, buddhista tanítások éber jelenlétnek hívják. Az ember ebben a tudatállapotban nagyon jól érzi magát, nyugodt, békés, boldog, szereti az életét, szeret élni.

A legtöbb ember naponta belekerül ebbe az állapotba rövidebb, hosszabb időre, de vannak akik évente csak pár pillanatra. Nem látszik kívülről a változás, és az ember nem tudatosítja, nem fogja fel, hogy milyen változások történnek a tudatában, nem képes tudatosan megfigyelni, felfogni gondolkodását, saját elméje aktivitását, változásait. Ezek csendes folyamatok amelyek a háttérben történek, amelyeket az ember a jelenlegi tudatszintjén csak véletlenszerűen képes tudatosítani, felfogni, értelmezni. Nagyon finoman van tudomása arról, hogy mi történik az elméjében, de az ok-okozati összefüggéseket nem érti meg, nem fogja fel. Olyan mintha TV néznénk az ebédlőben, és közben néha eljutnak a tudatunkig a konyhából beszűrődő hátérzajok, hangok. Hogy a család többi tagja épp vitatkozik a konyhában, vagy valamelyik gyerek szobájából hangosabban kezd szólni a zene. Ilyenek a gondolataink is. Valamin gondolkodunk, de közben több szinten is vannak gondolataink, amelyeket csak finoman, véletlenszerűen tudatosítunk, fogunk fel. Előfordul hogy valamelyik annyira felerősödik, hogy már felkelti a figyelmünket, már nem tudjuk az ebédlőben figyelni a TV-ét, mert annyira hangos a zene a másik szobából.

Talán mindenki látott már olyan embert aki magában beszélt. Legutoljára Oxfordban, - ahol közel egy évig éltem - láttam egy ilyen embert egy belvárosi kiskocsmában. Nagyon látványos volt, nagyon meggyőző volt, az ember könnyen odaképzelt valakit az asztal másik oldalára, mintha valóban vitatkozott volna valakivel. Hangosan mondta a magáét, látszottak az érzelmi változások a mimikáján, hallottad a hangján ahogy szenvedélyesen vitatkozik valakivel. Még mutogatott is. A személyzet biztos jól ismerte, meg a többi vendég is, mert egyáltalán nem vették figyelembe, én is csak lopva néztem. Van ilyen. Te sose beszélsz magadban? Nem arra gondolok, hogy hangosan, hanem csak a gondolataidban? Vagy állandóan beszélgetsz magaddal? Folyamatos a belső párbeszéded? Csak féltudatosak vagyunk az elménk működésére. Finoman tudjuk hogy egy belső párbeszéd folyik az elménkben, de nem tudjuk megfigyelni, nem tudatosítjuk mikor élénkebb a beszélgetés, mikor szenvedélyesebb, vagy épp mikor van hosszabb ideig csend. A hangosan magában beszélőt könnyű volt megfigyelni az oxfordi kiskocsmában, de a legtöbb emberen csak azt lehet látni, hogy épp nagyon finoman szemrehányó tekintettel megcsóválja a fejét, - csak sejteni lehet, hogy épp önmagát korholja, épp szenvedélyesen vitatkozik a belső hanggal. Nem szeretnek téged, kinevetnek téged, biztos lehet abban, hogy most épp rólad beszélnek, hogy kijöttél a szobából. Hallod ahogy nevetnek? Te vagy a téma. A depressziós emberek belső hangja nagyon agresszív, nagyon kíméletlen, rosszindulatú, gonosz, kínozza az embert. Elhiteti vele, hogy az egész világ rosszat gondol róla, az egész világ rá figyel, róla sugdolódzik, kinevetik.

Van egy barátom, aki az egyetemi éveink alatt sokszor megcsalta a barátnőjét, alkohol mámoros átmulatott éjszakák során. Nekem nem volt barátnőm, de neki igen. Sokszor ébredtünk lányok albérletében reggelente úgy, hogy időbe telt felfogni hol vagyunk, milyen színű a plafon, milyen ablak ez itt előttem, hol a fenébe vagyok. Majd betöltődtek az éjszaka emlékképei, és megértettem hol vagyok. Egy alkalommal a barátom az ágy mellett aludt a földön. Nekem háttal volt fordulva, nem látta hogy már nyitva vannak a szemeim, nem látta hogy nézem. Azt láttam, hogy felemeli a kezét, és pisztolyt imitálva a tenyeréből, ujjaiból fejbe lövi magát. :) Ekkor már tudtam, hogy a barátnőjén gondolkodik, épp az járhat a fejében, hogy megint mit csinált. Próbáljuk meg kihangosítani, mit hallottunk volna, ha ő is olyan lett volna, mint az Oxfordi hangos magában beszélő. Megint mit csináltál te hülye? Kellett neked innod? Nézd meg megint hol vagy, megint hogy fogod ezt kimagyarázni? Mekkora balhé vár rád szerinted? Te barom! Többet ér ha fejbe lövöd magad, mert sose javulsz meg. Ezek szélsőséges példák, és csak ritkán beszélünk magunkban egyes szám harmadik személyben. De ez teljesen mindegy, ugyanaz a hatás, mintha azt mondanád, hogy egy barom vagyok.

Lelkiismeretnek hívjuk ezeket a belső párbeszédeket, de azt félreértelmezzük, hogy a lelkiismeret hangja csak jóságos. A lélek az emberben folyamatosan változik, a lélek fényes gyerekkorban, szürke lesz felnőtt korban, fekete lesz depressziósan. Hetek, hónapok kellenek hogy nagyobb átalakulások történjenek a lélekben, sok pozitív, vagy negatív gondolat kell, hogy a lélekben nagyobb változások történjenek, - vagy rövid idő alatt sok, és nagyon erős gondolatnak kell születnie. Amikor a lélek fényes, amikor sok önzetlen cselekedetünk van, szép helyeken járunk, sok szépet, csodálatosat veszünk észre, nagyra becsülünk, hálát adunk, olyankor a belső hang szeretetteljes, szelíd, dicsérő. És nagyon finoman kéri, vonzza a figyelmünket, nincs kényszeres gondolkodásunk. Amikor a lélek megszürkül, vagy megfeketedik, ha nagyon önzőek a cselekedeteink, ha nagyon aggódunk, nagyon félünk hosszabb időszakon keresztül, olyankor a belső hang agresszívvá válik, gonosszá, bántalmazóvá. És nagyon felerősödik. A belső párbeszéd felgyorsul, felpörög, és erőszakosan beszívja a figyelmünk nagy részét. Depressziósan szinte az összeset.

A szeretet és a félelem két ellentétes pólusú lélekenergia, amelyek harcolnak az ember lelkéért, az ember gondolkodásának manipulációján keresztül. Amíg az ember kevésbé tapasztalt, kevés élettapasztalata van, addig a félelem győz. Miután az ember sok utat kipróbált, sok felismerése született, akkor már képes legyőzni a belső párbeszédben a negatív hangokat, képes meghozni a szeretetteljes döntést, megteremteni a szeretetteljes gondolatot. Az ember tudata így fejlődik. Kezdetben a lélek fényes, a szellem még fejletlen, hogy képes legyen összetettebb gondolkodásra. Majd 20 éves korunkra kifejlődik, és a kevés élettapasztalat híján könnyen gyártja az önző, ítélkező, aggódó gondolatokat, - a lélek elszürkül, a belső hang felerősödik. Vállalkozó lettem, depressziós lettem, bután viselkedtem. Majd tíz év múlva velem viselkedett egy fiatal vállalkozó bután, de én nem haragudtam meg, nem voltam mérges, legyőztem a belső hangot, nem születtek negatív gondolataim, nem váltottak ki negatív érzelmeket a lelkemben. Körülbelül ez a belső párbeszéd zajlott le az elmémben: (kisördög) nézd milyen bután beszél veled, te ezt hagyod? Hagyod magad így megalázni? Mi vagy te egy senki? Mit képzel ez a taknyos, hogy így beszél veled? Tudja ő, hogy te ki vagy egyáltalán? (kisangyal) De én is voltam vállalkozó, emlékszem hogy én is idegbajos voltam, és nem tehettem róla. Ennek az embernek segíteni kell, nem bántani. Nem tehet róla, és senki nem érti meg! Ő nem azért buta velem, mert jókedvéből teszi, hanem depressziós lett, kikészült. Nekem is jól esett volna, ha valaki nem haragszik meg, hanem szeretettel fordul felém akkor is ha bántom, mert hatalmas szeretethiányom volt. Ezt az embert most szeretni kell.

És így tudom az élettapasztalatoknak köszönhetően legyőzni a bennem lévő sötét erőt, így tudom uralni az elmémet, így tudom kiegyensúlyozva megtartani a gondolataimat a szeretet rezgésszinten. A harc az elmében folyik a lélekért. Az embernek minél több a szeretetteljes döntése, tette, cselekedete, annál fényesebb a lelke, annál jobban elcsendesül az elme, megszűnik a belső párbeszéd. Minél több benne a félelem, mindegy mi váltja ki, mindegy mivel sikerült a sötét erőnek legyőzni az ember elméjét, annál sötétebb a lelke, annál jobban eluralja a tudatot a sötét lélek, annál erősebb, és gonoszabb a belső hang. Teljesen mindegy mit hitetett el veled, mindegy miért aggódsz, az félelem. És amíg félelem van benned, addig nem tapasztalod meg a Most hatalmát, flow-áramlást, éber jelenlétet. Addig a figyelmedet a környezeted megfigyelésétől elfogja terelni a belső beszélgető partnered, arra fogsz figyelni, hogy mit válaszolj, nem arra hogy milyen gyönyörű körülötted a világ. Vagy szembe kell szállnod, vagy meg kell alázkodnod, hogy bekerülj az egyenlőségbe, a középpontodba, ahol szeretet van. Amíg alsóbb vagy felsőbb rendű érzéseid lesznek, addig erős lesz a belső hang, addig félelem lesz benned.

Próbáld ki az itt leírtakat. Menjél ki a természetbe és szedjél egy táska szemetet. Hozzál meg egy önzetlen döntést, és legyen fél óráig önzetlen cselekedeted. Ezután figyeld meg, hogy csend lett az elmédben, megszűnt a belső párbeszéd. Azt fogod észrevenni, hogy szinte annyira megnyugodtál, hogy bambulva nézed a fákat, vizet, napot, semmire nem gondolsz, teljesen jelen vagy. Isten így állított be minket, Istennek az a célja hogy egy nap eljussunk arra a tudatszintre, hogy minden emberre testvérünkként tekintsünk, mindenünket megosszunk másokkal. Próbáld ki, hogy a család megtakarított pénzén elmész kirándulni, dőzsölni hetekig, úgy hogy nekik ételre se marad. Légy minél önzőbb. Megtapasztalhatod, hogy annyi gondolat lesz a fejedben, annyi párbeszéd, annyi lelkiismeretfurdalás, önmarcangolás, hogy csak alkohollal, droggal tudsz majd csendet elérni. A maffiózók, gengszterfőnökök lelke annyira sötét, hogy a végén már önmagukban se bíznak, a legjobb barátaikban is rémeket látnak, a belső beszélgető partner végtelenül gonosz, és nagyon erőteljesen manipulálja az ember döntéseit, majd szétmarcangolja az embert. Sok igaz történeten alapuló maffiózófilmben láthattuk ezt az átalakulást, - hiába van sok pénz, nem marad nyugalom, az elme megőrjíti az embert, megölnek maguk körül mindenkit, majd a lelkiismeretfurdalás megőrjíti őket. Ez a Földi pokol. Ugyanígy egy vállalkozó, aki önzően áttapos az üzlettársain, vagy idegeneken, egyre gazdagabb lesz, de egyre erősebb lesz a belső párbeszéd, egyre kevesebb figyelme lesz a jelenlétben, és egyre gonoszabban fogja manipulálni a gondolataiban őt a lélek. A vállalkozónak hatalmas rejtély, hogy miért nem boldog. Miután adakozni kezd, megtapasztalja hirtelen a boldogság érzését, akkor felismeri az ősi bölcsesség igazságtartalmát, hogy legjobb érzés adni. Önzetlennek lenni. Minél önzőbb vagy, minél több pénzt akarsz, minél több embert használsz ki, annál jobban a belső párbeszéd rabja leszel.

Minél jobban félünk, a vállalkozónak minél több a vagyona amit elveszíthet, minél több a feladata amit elfelejthet, annál jobban befeszül a teste, annál jobban felerősödik a belső párbeszéde. Amikor az ember sokkot kap, elhatalmasodik felette a pánik, olyankor a belső párbeszéd nagyon begyorsul, olyan gyorsan váltják egymást a gondolatok, hogy válaszolni se tudunk önmagunknak. Mi lesz velem, jaj most mi lesz, mit csináljak? Pillanatok alatt teljesen befeszül a test, elzáródik az életenergia áramlás, és lefagyunk. Ha az embernek leég a háza, elhagyja a szerelme, csődbe megy, elveszti a munkahelyét, meghal valaki akitől nagyon függött, olyankor elhatalmasodik felettünk a félelem, a belső párbeszéd felerősödik, felgyorsul. Azt gondolod, hogy te mindezektől biztonságban vagy, nem vagy kapzsi vállalkozó, maffiózó, nem ért a közelmúltban nagyobb trauma. Mindenki sokat gondolkodik, az elme amíg nincs betörve, addig keres olyan témát amin aggódhat. Ha van mit enned akkor a szállásom, ha az is megvan akkor a betegségeken, ha egészséges vagy akkor a világon, háborúkon. Valamit talál ami járni fog a fejedben, és félelmet fog kiváltani benned. A guruk képesek tudatosan kontrollálni a belső párbeszédet, képesek elérni felnőtt korban a gyerekkori tisztaságú lelket. Ez az állapot hatalmas boldogság érzetet biztosít az embernek a nap 24 órájában. Minél hosszabb ideig kerül az ember a belső párbeszéd nélküli állapotba, annál jobban feltöltődik a lelke fénnyel, annál emelkedettebb a hangulata, közérzete, annál boldogabb, és annál több szeretetet érez.

Miután a Guruk megértik mi történt velük, megértik hogy ez az állapot a tiszta boldogság, a Földi szenvedés vége, elkezdnek önvizsgálatba merülni, elkezdik megfigyelni a gondolataikat, érzelmeiket, hogy felismerjék, elmagyarázhassák a hátramaradottaknak, hogyan lehet kijutni a szenvedésből, szamszárából. Tanok születnek, amelyek kisebb nagyobb eltéréssel ugyanazt magyarázzák, ugyanazzal a szándékkal születtek meg. Jézus, Mózes, Mohamed, Buddha mind ugyanazt magyarázták, mind felakarták szabadítani az emberiséget a szenvedés alól, a saját tudatuk fogsága alól. Napjainkban is nagyon sok Indiai Guru magyaráz a tudatosságról, gondolat nélküli állapotról, boldogságról. Vannak akik jobban megtudják világítani a lényeget, vannak akik kevésbé. Echart Tolle is ezt magyarázza. Én is átéltem, én is segíteni akarok, egyenlőre nem csak másokon, hanem magamon is, mert csak fél évig sikerült a véletlen folytán benne maradnom az áramlásban. Ma már tudom miért, mert fél évre megszűnt a belső párbeszédem, fél évre megjelentem a jelenben, Mostban.

Ha az ember elveszíti az összes félelmét, akkor megszűnik a belső párbeszéd. Ez a legtartósabb állapot. Én olyan helyzetbe kerültem, hogy teljes anyagi csődöm lett, ráadásul azoktól volt a kölcsönöm, akiket legjobban szerettem. Tudtam, hogy többé nem szeretnek, mert cserben hagytam őket, tudtam, hogy nem csak a tárgyaimat vesztem el, hanem az érzelmi kötődéseimet is, így semmim nem maradt. Ha te azt tudod, hogy mindenek vége, ha többé nincs mit veszítened, mert a számodra legfontosabb dolgokat elveszítetted, akkor többé nincs mitől félned. Ha nincs mitől félned, akkor hirtelen megszűnik a belső párbeszéd. Nincs mire figyelned, nincs feladatod, nincs miért gondolkodnod, mint kiránduláskor. Egész addig csend marad az elme, amíg újra azt nem tudod, hogy még lehetsz valaki, még szerethetnek, még lehet anyagi kötődésed, még lehet valami ezen a Földön ami a tiéd, - amit újra elveszthetsz, amit újra félthetsz. Ekkor újra létrehozza az agyad az időmátrixot, újra kiesel a MOST pillanatából, és újra megjelenik a belső hang, életre kel az ego. Hónapokat kell a csendben maradni, hogy az ember elérje azt az életenergia szintet, amelynél felébred a hatodik érzék, az érzelmek tudatosítása. Ekkor tükröt kapunk a gondolatainkról, érzelmeink segítségével képesé válunk elkezdeni tudatosan megfigyelni a gondolataink áramlását. Ha ez megtörténik, akkor az ember pár év alatt feltárja az elme működését, valamint az érzelmi rendszerét, energiatestét, lelkét.

Rövidebb időszakokra csak olyankor kapcsol ki a belső párbeszéd, csak olyankor kapcsolódunk ki, amikor vagy minden rendben van körülöttünk, semmiért nem kell aggódnunk, mindenki biztonságban van, nincs mitől félnünk, - ami nagyon ritkán adatik meg a fogyasztói társadalomban, általában csak kirándulások alatt. Amikor az ember figyelmét elterelik a gondokról, kényszeres gondolkodásról a csodaszép tájak, épületeke, amikor az ember tudja, hogy nincsenek a héten betáblázott feladatai, nem kell félnie hogy valamit elfelejt, hibázik, veszteség éri. Tudja, hogy most a pihenés ideje van, és tudatosan ellenáll, hogy a munkán gondolkozzon, kikapcsolja a telefonját, és tudatosan segíti gondolatai elterelését. Ha az összes figyelmét eltereli a gondokról, tudja hogy teljes biztonságban kikapcsolhat pár napra, minden rendben van, akkor a belső párbeszéd magától leáll pár órán belül. Ha egy hetet eltölt az ember kikapcsolva, hatalmas életenergia töltődést ér el, lelke sokkal fényesebb lesz, elhagyja a szürke zónát. Miután haza megy és újra bekapcsolja a belső párbeszédet, sokkal enyhébb lesz, mert a lélek visszahat, a lélek fényesebb lett.

Az ember képes naponta is kikapcsolni a belső párbeszédet hosszú sétákkal, futással, meditációval. Ha csak naponta pár órát teljesen feszültségmentes lesz a testünk, már akkor is hatalmas tudatszint, életenergia növekedést érhetünk el pár hét alatt. Már sokkal pozitívabban fogjuk látni a világot, mert sokkal pozitívabb gondolatok fognak áramlani a fejünkben.

Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!

Zsigray András