A megnyugodott ember
Vagy nyugodtak vagyunk, vagy feszültek. Vagy kikapcsoltak vagyunk, vagy feszültség alatt vagyunk. Vagy kikapcsoltak vagyunk, vagy bekapcsoltak. A fejünkben van az agyunk, amely olyan a testünkben, mint egy számítógép. Minél több program van megnyitva, annál jobban be vagyunk kapcsolva, feszültség alatt vagyunk, feszültek vagyunk. Ez könnyű megfigyelni önmagunkon.
Amikor nagyon nyugodt vagy, olyankor csak nézel ki a fejedből, bámulod a tájat, vagy pókhálót a sarokban. Könnyen megfigyeled a környezeted, könnyen elmerengsz a részleteken, könnyen odafigyelsz ha hozzád beszélnek.
Amikor feszültek vagyunk, amikor sok program van megnyitva a fejünkben, sok tervünket futtattunk egy időben, sok cél felé haladunk egy időben, sok mindenre kell figyelnünk egy időben, olyankor kényszeres, akaratlan gondolatáramlásaink vannak. Hiába ülünk le egy fa alá, nem látunk a természetből semmit, úgy megyünk haza, hogy nem tudunk beszámolni arról, hogy milyen volt a táj. Nem tudtuk megfigyelni, nem volt szabad figyelmünk, az összes figyelmünket lekötötték az áramló gondolataink. Minél feszültebbek vagyunk, annál több gondolatáramlásunk van, annál jobban tele van a fejünk megnyitott programokkal. Végül már fizikailag is úgy érezzük, hogy felmelegedett a számítógép, lelassult a túlterhelt processzor, szét megy a fejünk a sok gondolattól.
Vagy nyugodtak vagyunk, vagy feszültek. Vagy gondolat nélküli állapotban vagyunk, vagy kényszeres gondolkodás állapotban. A nyugodt, kikapcsolt, és a feszült, bekapcsolt állapotnak is vannak fokozatai. Az ember képes teljesen kikapcsolni, teljesen gondolat nélküli állapotban maradni, teljesen ellazulni, feszültségmentesé válni, szélsőségesen megnyugodni. Ha megszűnik az összes félelmünk, olyankor elérjük a teljes megnyugvást, belső békét. Minél nyugodtabbak vagyunk, minél jobban gondolat nélküli állapotban maradunk, annál jobban szeretetet kezdünk érezni. Tudatosság nélkül, tudatos elmegyakorlatok nélkül, meditáció nélkül, - olyankor szoktuk elérni a gondolat nélküli állapotot, amikor gondtalanok vagyunk. Amikor minden rendben van, minden jól sikerül, megnyugodhatunk, hátradőlhetünk. Amikor nincsenek gondjaink, nincs mitől félni, aggódni, stresszelni, nincs miről gondolkodni, olyankor megnyugszunk, és szeretünk élni. Szeretet érzünk. Minél jobban minden rendben van körülöttünk, annál nagyobb szeretet érzünk, annál nyugodtabbak vagyunk. Mint, a kirándulások alatt.
Vagy nyugodtak vagyunk, vagy feszültek. Vagy kikapcsolt az elménk, gondolat nélküli állapotban vagyunk, vagy bekapcsolt az elménk, feszültség alatt van, és sok az akaratlan gondolatáramlás. Vagy szeretet érzünk, vagy félelmet. Minél nyugodtabbak vagyunk, annál jobban gondolat nélküliek vagyunk, annál több szeretet érzünk. Minél feszültebbek vagyunk, annál több a kényszeres gondolkodásunk, annál jobban félelmet érzünk. Ezek az állapotok logikailag összefüggnek. Ugyanolyanok, mint egy matematikai egyenlet, ha az egyiket megvalósítod, akkor a másik kettő igazodik. Echart Tolle a Most hatalma című könyvével tanítja az emberiséget, hogy az összes figyelmét a jelen pillanatban tartsa. Ha az összes figyelmeddel megjelensz a jelenben, akkor nem marad figyelmed a kényszeres gondolatáramlásra, kikapcsol az elméd, és megnyugszol, és szeretet érzel. Jézus a szeretetről beszélt, tanított. Ha önzetlenek a cselekedeteid, ha tetteid szeretetteljesek, olyankor elcsendesül az elme, gondolat nélküli állapotba kerülsz, és megnyugszol.
Sokan beszámoltak arról, hogy a balesetet megelőző másodpercben mély nyugalmat éreztek. Ha az ember felfogja, hogy mindennek vége, felfogja hogy másodpercen belül meg fog halni, akkor leállítja az összes tervét, célját, ami folyamatosan programként futott az elmében, egóként, Én képként. Ha az ember feladja, elfogadja, elengedi ezeket a programokat, akkor hirtelen kikapcsol a teljes számítógép, hirtelen felszabadul az összes figyelem, hirtelen teljesen gondolat nélküli állapotba kerül, hirtelen hatalmas nyugalmat, és szeretet érez. Mindannyian csak egy másodpercre vagyunk ettől az érzéstől, tudat - lét állapottól. Én akkor tapasztaltam ezt meg, amikor felfogtam hogy elvesztettem mindenem, hogy életem értelmét veszítette. Nem kellett baleset. Azonnal furcsa volt az állapot, azonnal mély nyugalmat éreztem, azonnal úgy autóztam haza, hogy újra láttam a határt, teljesen a most-ban voltam, a jelen pillanatban, teljesen gondolat nélküli állapotba kerültem. Akkor még nem fogtam fel, hogy szeretet érzek, mert még nem voltam teljesen félelem mentes. Két hónapig benne maradtam ebben a nyugalomban, két hónapig légzésenként hatalmas életenergia mennyiségeket szívtam a testembe, teljesen feszültségmentes, ellazult testem, rekeszizmom megengedte a bőséges áramlást, mint gyerekkoromban. Két hónapig nem gondolkoztam, nem érdekelt semmi. Majd végül úgy döntöttem, hogy mégis csak átgondolom mi történt velem, miért nem engedte meg ez a világ hogy munkám ne csak a pénzről, ha nem a szeretetről is szóljon. És akkor meglepődtem, mert annyi energiát halmoztam fel, hogy miután bekapcsoltam a számítógépem, megnövekedett a teljesítményem. Nagyon könnyen gondolkodtam, semmi nem vonta el a figyelmem, nem voltak hosszútávú terveim, nem volt tudatalatt megosztva a figyelmem, és bőségesen rendelkezésre állt az energiautánpótlás, hogy folyamatosan koncentrálni tudjak. Rövid idő alatt megértettem, hogy az ember sokkal több, mint addig gondoltam, megértettem mit jelent a szeretet, a félelem, és ez már elég volt, hogy még mélyebben megnyugodjak, olyan szintre, ahol már tudatosítottam, hogy szeretet érzek.
Akik ebbe az állapotba belekerülnek, azok elkezdnek keresni, mert vágynak újra erre a létállapotra. Ezt hívjuk megvilágosodásnak, általában valami trauma, nehéz élethelyzet váltja ki, ami arra kényszerít minket, hogy feladjuk az életünk értelmét, feladjuk az egónkat. Kivétel nélkül mindenki nagyon mély nyugalomról számol be, aki átment ezen a folyamaton. Három év alatt több száz embert találtam a facebookon, akik kisebb nagyobb mértékben elérték ezt az állapotot. Amikor hosszabb ideig benne maradunk a nyugalomba, megnövekedik az életenergiaszintünk, megnövekedik a rezgésünk, agyunk úgy kezd viselkedni, mint egy antenna. Isten üzenetei eljutnak az emberhez, leír, kimond, gondol olyan dolgokat, amikről Jézus beszélt. Az ember rádöbben arra, hogy valami csoda részese lett, felismeri, hogy a mély nyugalmon kívül sokkal több minden történt vele. Ha hosszabb ideig nagyon mély nyugalomba kerülünk, akkor csodákat kezdünk tapasztalni, testünk öregedése teljesen lelassul, immunrendszerünk minden virusnak, baktériumnak ellenáll, felébrednek további érzékeink. Energialények vagyunk, ha több energiához jut a testünk, akkor több mindenre vagyunk képesek.
Akik képesek megmaradni tartósabban az egó nélküli, jövőkép nélküli, gondolat nélküli állapotban, azok beszéde, járása látványosan lelassul. Hangjukból, szemeikből energia áramlik, képesek feltölteni, megnyugtatni a körülöttük lévőket. Nézd meg Mooji, Echart Tolle milyen nyugodtan, lassan beszél. Én tudatosan végeztem szeretet és elme gyakorlatokat, elértem nagyon mély nyugalmi állapotokat pár percre, az ember nem hiszi el, hogy mi vár rá, mekkora boldogság, mekkora energia, ha képes teljesen kikapcsolni, feszültségmentessé válni, félelem mentessé válni. Egyetlen hosszú, mély, nagyon lassú légzéssel akkora energia töltődik a testünkbe, hogy olyan arcot vágunk, mint a drogfüggő, aki épp heroint injekciózott magába. Nincs szó arra a mámorra, eksztatikus boldogságra, amit a magasabb életenergia beáramlásnál érez az ember. Az orgazmus jelentéktelen érzet marad, ezek az érzetek után. És erre mindenki képes, csak nem tud róla. Mindenki azt hiszi, hogy az a jó, ha minél többet agyal, minél többet tervezget, minél több célja van, minél izgalmasabb életet él, minél sikeresebb lesz, minél nagyobb egója lesz.
Ahogy a nyugalmi állapotnak is vannak fokozatai, úgy a bekapcsolt, feszült állapotnak is vannak fokozatai. Feszültek vagyunk, izgatottak vagyunk, lelkesedünk vagy idegeskedünk. Szeretünk izgulni, félni, szeretjük ha pörgős életet élünk. Sokan felkaphatják a fejüket, hogy mi a gond azzal, hogy lelkesedünk, örömünkben izgatottak vagyunk. A nyugalmi állapotban érzelem mentesek vagyunk, minden elfogadunk olyannak amilyen, nem ítélkezünk, hogy mi a jó és mi a rossz. Az elme osztja fel a világot dualitásra, jóra - rosszra, az elme működése váltja ki a testünkben a pozitiv, vagy negatív izgatottságot, feszültséget. Minél erősebben ítéljük meg valamiről, hogy jó vagy rossz, annál nagyobb feszültség keletkezik a testünkben, annál több érzelem járja át a testünk, annál több kényszeres gondolkodásunk lesz. Minden esetben félelmet érzünk, pozitív vagy negatív félelmet. Valami ami a jövőben számunkra jó lesz, vagy rossz lesz. A kettő nem választható el egymástól, ha valamiről eldöntöttük hogy a jövőben jó lesz, annak kéretlenül megjelenik a duálpárja, hogy ha csak pici esély is van, de még megtörténhet az ellenkezője, nem sikerülhet ahogy megígérték, csalódhatunk. Félünk. A pozitív izgatottság, a hatalmas lelkesedés könnyen átfordul idegeskedésbe. Ha túl erős az érzelem, akkor elveszítjük a józan ítélőképességünket, elborul az elménk, öntudatlanul cselekedünk, az érzelem átveszi felettünk az irányítást. Csak akkor kapjuk vissza a tudatos irányítást, ha megnyugodtunk. Akár hatalmas jó hír, vagy rossz hír ér minket, megkergülünk, nagyon erős a kényszeres gondolatáramlás, és hatalmas feszültség keletkezik a testünkben, megráz minket az áram, ki kell adnunk hanggal, vagy fizikai erővel. Ami lehet ordibálás, verekedés, vagy öröm ujjongás, örömugrálás. Aki megnyerte az ötös lottót, az csak akkor nyugszik meg, amikor már az összeset elköltötte. Addig izgalmas élete lesz, addig sokszor fog enyhébb, erősebb félelemben élni.
Vágyakozhatunk az izgalmas élet után, az anyag, a testi örömök világa után, de tisztában kell lennünk a játékszabályokkal, hogy az elme csak pillanatnyi hamis boldogságérzetet kínál. Az igazi boldogságot, mély lelki békét csak akkor tapasztaljuk meg, ha kikapcsoljuk az elmét, megnyugszunk, feszültségmentessé válunk. Az ember sokkal több, mint egy hús és vér, nem arra születik, hogy reggel elmenjen munkába, egyen ,igyon, szaporodjon, egész életében várja a pénteket, a nyarat. A média, a neveltetés, az egó, a sikerhajhászás, az összehasonlítás, az elmetevékenység elhitet az emberrel egy tévutat, egy hamis célt, amely következtében keveset él az ember, sokat szenved, és nem ébred tudatára annak, hogy valóban képes azokra a csodákra, amelyre Buddha, Jézus is képes volt. Napjainkban egyre több tanítás születik, egy több oldalról elmagyarázzák, hogyan működünk, hogyan kell használni az elmét, hogyan töltődünk életenergiával, egyre könnyebb felemelkedni. Az elménket kell megtanulni tudatosan irányítani, megszüntetni a tudatalatti automatikus megnyitott programokat, függőségeket, szokásokat, kitisztítani az egónakt. És meditálni, gyakorolni az elménk tudatos ki - be kapcsolását, tudatos nyugalmi vagy feszült állapotunk létrehozását. Aki egyszer megvilágosodik, megéli a mély nyugalmi állapotot, lelki békét, az már keresni fogja, hogy mi történt vele. Miután az élet rendeződni kezd, az elme újra megpróbál bekapcsolni, célokat kitűzni, nehéz csendben tartani. Ezek a sorok legfőképp azoknak szólnak, akiknek már megvolt az élmény, már tudják miről beszélek. Már keresnek. Könnyen megkaptuk a nyugalmat a kilátástalan helyzetben, most egy picit tanulnunk kell, gyakorolnunk kell, hogy tudatosan is visszakaphassuk azt az állapotot. Ezek nagy dolgok, ha sikerrel járunk, akkor kinyitunk egy olyan kaput, amelyen keresztül szó szoros értelmében fizikailag is felemelkedünk, el lehet érni azt az életenergia szintet, ahol az ember legyőzi a reinkarnáció körforgását, testtel együtt emelkedik fel a mennybe. Az egónk, az elménk ellen áll, de minden egyes új mozaikdarabkával egyre közelebb kerülünk a felemelkedett lények országához. Az egész fizikai univerzumból bolygóktól függetlenül erről szól a játék. Csak kevesen érik el, sok életnek kell letelnie, hogy az ember el tudja engedni tudatosan az összes félelmét. Imhotepről azt írják, hogy mindig békében közlekedett, az örök jelenben élt, képes volt az elméjét bármikor ki-be kapcsolni. Jézus felemelkedett, ahogy sok szent is. A maják csoportosan tűntek el. A felemelkedés nem egy új dolog, sokan várnak minket a magasabb dimenziókban.
Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése