Légy önmagad mestere! - 5.rész

Légy önmagad mestere! - 5.rész

(Rövid tartalom: ebben a részben mélyebben megvizsgáljuk a figyelmünket, megtudhatjuk hogyan töltődik fel a testünk életenergiával a figyelmünk által. megtudhatjuk mit jelent a tudat, hogyan alakul ki a személyiség, és hogyan befolyásolja az életenergia-áramlást.)

Jézus azt mondta, hogy ha egy mustármagnyi hited van, akkor hegyeket tudsz megmozgatni a gondolataiddal. Hogy megérthessük, hogy ez hogyan lehetséges, ahhoz még mélyebbre kell ásnunk, még mélyebbre kell mennünk a nyúl üregében, Alice csodaországában.

Nincs kétségem afelől, hogy a tudatot érdemes vizsgálni, hogy a tudat változásai olyan testi változásokat eredményeznek, amelyeket csodáknak hívunk az eddigi ismereteink szerint. Pár éve teljesen ismeretlen fogalom volt számomra ez a szó, hogy tudat. Mi az a tudat? A jelenlegi felfogásom szerint három fontos fogalmat kell tudatosítanunk, hogy megértsük kik vagyunk. Tudat - figyelem - életenergia.

Kezdjük a figyelemmel. A figyelem az első jellegzetességünk, amely születésünk pillanatában megjelenik, és végigkíséri életünket. A legelső dolog amivel rendelkezünk, az a figyelmünk. A figyelmünk működik a tudatunk nélkül is, a figyelmünk építi fel a tudatunkat. Megszületünk és figyelni kezdünk. Sokszor találkoztam spirituális tanításokban az egyik legmélyebb, és legfilozofikusabb kérdéssel a létezésben, hogy ki az az ÉN, és ki kérdezi, hogy ki az az ÉN? A felfogásom szerint, az elsődleges ÉN a figyelmünk. Én a figyelmem vagyok. Ha megszűnik a figyelmem, akkor megszűnik az ÉN is. A figyelem felépíti a tudatot, a személyiséget, az egót, amelyet ÉN-nek érzékelünk, de ha egy lelki törésnél a személyiség megszűnik, a figyelem még mindig megmarad, az ÉN még mindig megmarad. Sokszor átéltem azt az anomáliát, amikor a tudatom átveszi felettem az irányítást. Akkor is rágyújtottam, ha belül az ÉN ellenkezett, vagy engedtem más vágyaimnak, úgy érezve, hogy sodródok, és tehetetlen vagyok, belülről ordítok, de nincs akaratom a test felett. Majd miután a test kielégült visszakaptam az irányítást, és ott álltam önutálatban, önsajnálatban, lelkiismeret-furdalással, bűnbánattal. Ez azért van, mert a tudatot, amit létrehozunk a testben, - él. Amikor a figyelmünket a bal agyféltekére irányítjuk, és gondolatokat hozunk létre, olyankor a figyelmünkkel életenergiával töltjük fel a gondolatokat, élettel. Bekerülnek a tudatalattiba, amely olyan mint egy piramis, ahol automatikus programokként, ösztönökként hatással lesznek a figyelmünkre, tetteinkre. Szokásaink alakulnak ki, vágyaink, szenvedélyeink, amely programok a bal agyféltekén keresztül elérik a figyelmünket, feltöltődnek, és érvényesülnek, ha elég erősek akkor átveszik az irányítást a tetteink, cselekedeteink felett. Majd kielégülnek, és újra megpróbálnak figyelmet nyerni, újra megpróbálnak minél többet az eszünkbe járni. A figyelemmel létrehozzuk a tudatot, a személyiséget, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk, és a tudat életre kel, megnyilvánul, a külső világ tetteinkből formálja a véleményét, hogy milyen az Én-ünk.

Van egy híres videó a youtube-on, ahol egy orvosnő beszámol a saját élményéről, hogy mikor jött rá, hogy ki ő valójában. Agyvérzést kapott, a bal-agyféltekéje teljesen kikapcsolt, és nem volt aki segítsen, órákba telt mire segítség érkezett, és ezidáig nagyon sok furcsa tapasztalata volt, amelyek mélyen elgondolkodtatták, arról hogy kit érzékel ÉN-nek. Ha a bal-agyféllel megszűnik a személyiséged, elfelejted hogy ki vagy, kitörlődik a tudatod, te még akkor is ÉN maradsz, a figyelmed még mindig megmarad. Ki az az ÉN? Ki kérdezi, hogy ki az az ÉN? Az ÉN a személyiség, a tudat. És aki kérdezi, az a megfigyelő, a mélyebb ÉN, a figyelmed. A kettő ÉN szorosan összefügg. Tudat nélkül, vagy kevés tudattal lehet élni, ahogy a gyerekek teszik, vagy az agysérültek. De amíg kicsi a tudatod, addig nem tudod megmondani, hogy ki vagy. Figyelsz, boldog vagy, szomorú vagy, de nem tudod, hogy ki vagy.

Következő lépésként vizsgáljuk meg jobban a figyelmünket. Most is figyelsz. Jó esetben nincs megosztva figyelmed, összpontosítod az itt leírtakra. Ez csak nagyon ritkán adatik meg. Csak akkor ha nagyon meglepő dolgot látsz, vagy számodra nagyon érdekes dolgot figyelsz meg. A figyelem egyik tulajdonsága, hogy megosztódik, és párhuzamosan több eseményt is képes követni. Ezt csináljuk állandóan, ha beszélgetsz valakivel, akkor a figyelmed egy része figyeli az üzenet tartalmát, másik része bent van az agyadban és válogatja az emlékeket, a hallottakhoz igazítva. Valamint azon is gondolkodsz, hogy lassan esni fog az eső, sietned kell, mert a ruhák ki vannak teregetve. A figyelmed egy része a kiteregetett ruhákat, és az eget figyeli. Valamint arra is figyelsz, hogy lassan menni kell a gyerekért az oviba, figyeled az órádat. Valamint arra is, hogy mindeközben óvatosan rakd a bevásárlótáskákat a csomagtartóba, hogy nehogy széttörjön valami. Ott állsz a parkolóban, beszélgetsz egy régi ismerősöddel, pakolsz a kocsiba, figyeled az eget, és nézegeted az órád. Ez az európai ember. Olyan életet élünk, ahol állandóan sokfelé van szaggatva a figyelmünk, ha nem akarjuk hogy baj történjen, veszteség érjen minket, akkor sok felé kell figyelnünk. Ha az ismerősöd egy számodra fontosabb információt közöl veled, például gyereke született egy közös ismerősötöknek, akkor hirtelen összpontosítod a figyelmed, hirtelen az összes életenergia a szemedre koncentrálódik, felszabadul a többi figyelemről, és úgy érzed, hogy majd ki esik a szemed, egy erőt, nyomást érzékelsz. Majd otthon azt veszed észre, hogy összetört pár üveg a táskában, mert rosszul raktad be a táskát, figyelmetlen voltál, túlságosan lekötötte az összes figyelmedet a váratlan érdekes hír. Amikor kiugrik eléd egy medve, akkor összpontosítod a figyelmed. Amikor a vizsgaeredményeit hirdetik ki, akkor összpontosítod a figyelmed. Ez az első fontos lépés, hogy megértsd, hogy figyelmed összpontosítható és megosztható. Ezt a buddhizmusban jól tudják, sok olyan gyakorlatuk van, ahol egy pontba tanulják összpontosítani az összes figyelmet. Ahol a figyelem, ott az életenergia, ha egy pontba összpontosítod a figyelmed, akkor hatalmas energiatöltést adsz. Legyen az egy negatív gondolatkép amit feltöltesz, vagy egy pozitív, ha eléred az egy pontba koncentrálást, akkor hatalmas erejű gondolatokat szülsz, amelyek pillanatok alatt megváltoztatják a tudatállapotodat, és annak következményeként az életenergia-áramlásodat.

Mi történik a megfigyelt információkkal? Amit megfigyeltünk, az eljut a tudatunkig. Amire figyelmesek lettünk, az eljut a tudatunkig. Két ember nézheti ugyanazt a filmet, az egyik sokkal több részletre lesz figyelmes, sokkal több emléket ment el róla. Az apa, és a fia nézheti ugyanazt a vízpartot horgászás közben, a gyerek otthon olyan részletekről fog mesélni, amelyekre az apa nem volt figyelmes, nem vette észre. Egy gondterhelt üzletember mellett elsétálhat egy elefánt úgy hogy nem veszi észre, egy rossz jegyet kapott diák ott hagyja az iskolában az iskolatáskát. Ha a balagyféltekénk, a logikai gondolkodásért felelős, az ok-okozati összefüggések megértésért felelős, a tudat feldolgozásáért, létrehozásáért felelős szerv túlterhelődik, megerőltetjük, - akkor rengeteg figyelmet igényel, figyelmünk nagy része teljesen a gondolatfeldolgozásra irányul. Amikor az ember bajban van, gyorsan-gyorsan meg kell oldanom, mielőtt még nagyobb baj lesz, jaj most mi lesz velem állapot bekövetkezik, akkor a figyelmünk nagy részét lekötik a gondolataink feldolgozása. Ilyenkor kevés figyelmünk marad kifele, hiába látjuk ami előttünk van, nem éri el a tudatunkat, csak nézzük, de nem látjuk, nem lesz belőle emlék, adat, nem fogjuk fel. Ha az apuka a horgászás alatt a cég jövőjét tervezgette, akkor nem volt teljes figyelmében a jelenlétben, MOST-ban, valahol a jövőben járt képzeletében, vagy a múlt tapasztalatait elemezte, hogy tökéletes tervet készíthessen a jövőt illetően. Gondolatokat dolgozott fel, figyelme nagy részét lekötötte a bal-agyféltekéje. Mi történik a megfigyelt információkkal? Emlék lesz belőlük, adat lesz belőlük, a tudat tágulni fog az újonnan bekerült információktól, adatoktól, tapasztalatoktól. Minél több az élettapasztalatunk, annál nagyobb, tágasabb a tudatunk. Ezért nem szabad félni, attól hogy hibázunk, a hiba a tanulás eszköze, a hiba az élettapasztalat, az adatgyűjtés eszköze. Minél több tudatunk van, adatunk van, tudásunk van, annál jobban összetudjuk hasonlítani a szélsőségeket, annál igazságosabb, bölcsebb döntést tudunk meghozni. Annál jobban megértjük a nagyobb képet, létezésünk értelmét.

Csak azt tanuljuk meg, csak arra emlékszünk, csak abból lesz adat, tudat, amire volt figyelmünk. Ha a figyelmünk nagy részét lefoglalta a bal-agyfél, akkor az öt érzékszervnek nem sok figyelem jutott. Gyerekkorban még nem aggódunk, a figyelmünk nagy részét az öt érzékszerv birtokolja. Látunk, hallunk, érzünk, ízlelünk, tapintunk. Bőségesen. Ezt egy felnőtt nem tudja értelmezni, mert nem emlékszik mennyire intenzív élmény mélyen belesüllyedni az összes figyelemmel a MOST-ba, a jelenlétbe, mennyire csodálatos az érzékszerveken keresztül összekötődni a környezettel. Erről a tapasztalásomról már több részben is írtam, a mennyország körülöttünk van, - csak a negatív gondolatokkal blokkoljuk az életenergia-áramlást. Figyelmünk nagy része állandóan az elménkben van, a bal agyfélben van, ahol negatív gondolatok kötik le, ezáltal befeszítik a testet, és csökkentik az elérhető életenergia-mennyiséget, ami által csökken a figyelem. Minél többet aggódunk, annál jobban elhalványul a világ, elszürkül, életenergia nélkül maradunk. Az ember csakis akkor szabadul ki ebből a csapdából, körforgásból, ha elengedi az összes aggodalmát, ha többé nem hiszi el, hogy bármi baj érje, ha teljesen megadja magát, megszűnik félni. Se a haláltól, se az egyedül-maradottságtól, se az anyagi veszteségtől, semmitől. Ha erre képes, akkor felemelkedik, kitágul az érzékelése, szeretet kezd érezni, átalakul. Amíg de, meg mi lesz akkor, meg mi lesz vele, meg vele, addig marad a félelemben, marad a lecsökkent életenergia-szinten, marad a szürke világban, elméje rabjaként, marad a mátrixban. A mennyország körülöttünk van, csak a saját tudatunk akadályoz meg abban minket hogy elkezdjük érzékelni, hogy magunkba engedjünk több életenergiát, mely megkezdi az átalakításunkat. Ez nem sci-fi, ez a valóság, mi így működünk, Jóisten így talál ki bennünket, valóban létezik egy keskeny ösvény, az életnek, a fejlődésnek értelme van, az anyagi világ, a pénz csak illúzió, arra szolgál, hogy az ember a szenvedés a tapasztalatok által felismerje önmaga létezésének értelmét, és tudatosan legyőzve a félelmeket megkezdje az átalakulást. Ez kiút. Az ember addig fog újra születni, amíg nem találja meg ezt a keskeny ösvényt a labirintusba, és nem kezdi meg a tudatos utazást. Ez nem megy vakon, ide tudat kell, tudás kell, nem fog úgy menni, hogy leülök és meditálok, aztán vagy megvilágosodok, vagy nem. Vagy menni fog, de kell húsz évet ülnöd egy kolostorban, egészen addig amíg az agyad teljesen elfásul és megadja magát. Ez csak akkor fog menni, ha megérted önmagad működését, ha tudatosulsz, ha megérted a tudást, amely nem megy szembe a logikai elmével. Ha elme szinten megérted a logikus folyamatokat, akkor az elméd befejezi az ellenállást, és együttműködik a felemelkedésben. Meg kell érteni, tudatosítani, hogyan működik az emberi test, hogy az elme megnyugodjon, a tudat kitáguljon, befogadja a nagyobb képet, a tágabb valóságot. Ezek nem csodák, ezek Isten által eltervezett természetes emberi folyamatok.

Hol mindenhol lehet a figyelmünk? A legelterjedtebb felfogás szerint csak a szemünkkel tudunk figyelni. Ez nem így van. A szemünkkel látunk, a fülünkkel hallunk, az orrunkkal szagolunk. Úgy is mondhatnánk, hogy a szemünkkel figyelünk, fülünkkel figyelünk, orrunkkal figyelünk. Az összes érzékszervünkkel figyelünk, az egész testünk egy hatalmas érzékszerv, figyelőszerv a tudatunknak. Tévedés, hogy csak öt érzékszervünk van. A gyerek addig befog pisilni, amíg meg nem tanul figyelni, a vizeletelzáró izommal. Egészen addig tudatosan figyelnie kell az érzetekre, amíg nem válik automatikussá a vizeletjelző rendszer. Az egész fizikai világ, univerzum arra szolgál, hogy fejlessze a tudatot, az egész test által információkat, adatokat gyűjtünk a környezetünkből, melyek segítségével bővítjük a tudásunkat. Melynek köszönhetően tudatosan egyre nagyobb életenergiát képviselünk, egyre nagyobb életenergiát tanulunk meg kiegyensúlyozni a testben. Nem a testünk vagyunk, pontosabban nem csak a testünk vagyunk, hanem a testnek, mint egy hatalmas érzékszervnek köszönhetően létrehozott tudat, szellem, és a tudatnak köszönhetően egyre több életenergia a testben, a lélek. Test-szellem-lélek vagyunk.

Megszületünk, és a tudat figyelni kezd. A figyelmen keresztül életenergiával töltjük fel a testünket. A baba felismeri, hogy teste van, hogy a lábai vannak, kezei. Látja a szülőket, látja, hogy nekik mozognak, tudja hogy neki is mozoghatnak, figyelni kezdi. Addig figyeli amíg megmozdul az ujja, majd az egész keze. Aminek figyelmet adunk, annak életet adunk, az életre kell, élni kezd. Csak addig kell tudatosan figyelni a testünket, amíg nem tanítjuk meg a mozgást, ha már működik, akkor automatikussá válik, tudatos figyelmünk nélkül is tudja mit kell csinálni, hogyan kell mozogni. Amíg nem fordítottunk elég figyelmet a vizelet visszatartó izom működésére, addig bepisilünk. Ha eleget gyakoroltuk, akkor az izom figyelni kezd, és automatikusan küldi az információt a tudatunkhoz, hogy ébredni kell, pisilni kell. A test egy eszköz a léleknek, amelyet megtanítunk, hogy tapasztalatokat, adatokat, tudást gyűjthessünk a fizikai valóságban. Beprogramozzuk a testünket, figyelmünk által életenergiát juttattunk az egyes testrészekhez, és automatára állítjuk a működésüket. Egészen addig finomítjuk a testet, addig dolgozunk rajta, amíg nem működik úgy ahogy mi azt akarjuk. Addig tanítjuk, addig áramoltatunk életenergiát a figyelmünkön keresztül, amíg nem lesz tökéletes. Megtanulhatsz gyorsírni, vagy zongorázni, de jó darabig tudatosan az ujjaidra kell irányítani a figyelmedet. Ha kitartó vagy, akkor többé nem felejted el, olyan lesz mint a biciklizés. Ugyanígy megtaníthatod az izmaidat hátra szaltót ugorni. A füledet abszolút hallásra kifinomítani, a szaglásod az indiánok szintjére fokozni. Az íz érzékelésed az ínyencek szintjére fokozni. A Polgár apuka a lányain bizonyította be, hogy minden a figyelmen múlik, mindhárom lányából sakkbajnokot nevelt. Írt egy könyvet, és bebizonyította, hogy teóriája működik. Ugyanezt állítom én is. Először is tudnod kell, hogy lehetséges valami, majd elég figyelmet kell ráfordítanod, és a folyamat életre kel. A sakkozásnál az agyat tanítjuk, mint a zongoránál az ujjakat. A sakkozók olyan sokat sakkoznak, hogy nem a bábukat figyelik, hanem a kombinációkat, ösztönösen tudják melyikkel lépjenek, akár becsukott szemmel is, ahogy a zongorázónak se kell az ujjait figyelni. Akár teljesen kikapcsolhatja a tudatos tudatát, figyelmét, az ujjai mozogni fognak.

Amikor valaki lebénul, olyankor azt történik hogy megsérül az energiatest, és a feltöltött életenergia kiürül, a lábat újra kell tanítani. A gyereknek is sokáig tart, pedig a gyereknek hatalmas életenergia-áramlása van, nagyon erős a koncentrált életenergia-szintje. Újra mozoghat a lábujj, ha kitartóan hiszünk benne, hogy ez lehetséges, és sokat gyakorolunk. Főleg akkor, ha mindezt boldogan tesszük, ha bőségesen van elérhető életenergiánk. Jézus képes volt meggyógyítani a bénákat, vakokat. Az embernek hinnie kellett benne, hogy a lába újra mozoghat, hogy láthat, Jézus a kézrátétellel csak az életenergiát biztosította. Ha nem hitt volna benne, akkor nem működött volna a csoda. Nagyon sok sportolónál kipróbálták, hogy először gondolatban történik meg a verseny, sokszor ismételték a pontos forgatókönyvet, egészen addig amíg már tisztán látja, hogy nyer, egészen addig amíg olyan erős lett a hite, hogy már tudta. Csináltak kontroll csoportokat csapatoknál, az egyik csoport edzett fizikailag, a másik fejben. Azok nyertek akik eltudták képzelni, tudták, hogy nyerhetnek. Évről évre gyorsabban futnak a sportolók, 50 éve hihetetlen lett volna egy olimpiai bajnoknak mai 100 méteres gyors futás eredménye. De ha akkor tudták volna, hogy erre képes az ember, akkor 50 évvel ezelőtt is megszülethetett volna világrekord. Mit jelent mindez? A saját tudatunk korlátoz minket, a hitünk hiánya. Három dolog kell a csodához, - a tudat, hogy minden lehetséges, kitartó figyelem, tanulás, és a folyamatot energiatámogatása, bőséges életenergia, szeretet. Láthattuk, az eddigi példákból hogy a testünk életenergiával töltődik fel, és miután ez megtörtént, automatikusan működik, engedelmeskedik gondolatainknak. A tudat irányítja, a gondolattal van vezérelve. A tudat láthatatlan, nem látjuk ahogy a testhez kötődik, mi van akkor, ha a tudatunk elhiszi, tudja, hogy a teste kiterjeszthető? Mi van akkor, ha a tudatunk gondolat által vezérelt hatása nem ér véget a testünknél? Ha elhisszük, ha olyan erősen elhisszük hogy már tudjuk, hogy egy kavics is a testünkhöz tartozik, hogy az egész Föld is lehet a mi testünk, hogy nem érünk véget a bőrünknél? És ha ezt tudjuk, és kitartóan figyelünk a kőre, hogy megmozduljon, akkor az megmozdulhat, engedelmeskedhet a gondolatainknak. Mi van ha saját magunk szabunk korlátokat a tudatunknak, nincs hitünk felfogni, hogy többek is lehetünk? Jézus talán ezért mondta, hogy ha egy mustármagnyi hitetek volna, akkor hegyeket tudnátok megmozdítani. Mi van ha egy ember elhiszi, hogy a Föld az ő teste?

Minden a tudaton múlik. Amit tudsz, annak már könnyen adsz kétségek nélkül életenergiát. Amibe elég sok életenergiát töltesz, az életre kell, részed lesz. Minél jobban kitágul a tudat, annál merészebb, annál több mindent hisz el, annál többre képes. Gondolatainkkal teremteni tudunk, varázslók vagyunk, Istenek vagyunk akik még nem ébredtek tudatára képességeiknek. A tudat ellenáll a csodáknak, nagyon erősen ellenáll olyan gondolatok létrehozásának, amiről erősen hiszi, tudja, hogy nem lehetséges. Mivel ezt tudja, ezért nem hoz létre ilyen gondolatokat, nem tölti fel őket életenergiával. Butaságnak tartja. De a saját szemével látja, hogy lehetséges, akkor már tudja, hogy ő is megtudja csinálni. Ha egy olimpiai sportoló eléri az új rekordot, akkor a többi már megközelíti, vagy túlszárnyalja. Az állatvilágban nem változik a gepárd sebessége, mert még nem tud tudatosan teremteni, gondolatokat létrehozni. Minden a hittel kezdődik, majd sok figyelemmel, tanulással, kudarccal folytatódik, de ha elég kitartóak vagyunk akkor megmozdul a kavics, és abban a pillanatban a hitből tudás lesz, már tudni fogod, hogy lehetséges. Nehéz olyanon gondolkodni amit a tudat tagad, nehéz olyan gondolatképekbe ellazultan életenergiát tölteni, amiről a tudat azt gondolja, hogy lehetetlen. A mátrix film is erről szól, Neó kiszabadította a tudatát, elhitte hogy lehetséges nagyot ugrani, tárgyakat mozgatni. Jézus elhitte, majd megbizonyosodott róla, hogy lehetséges, és már tudta.

Mi a tudat? Minden amit tudsz, ami információ elérte életedben a tudatodat, amely információkat megfigyeltél, érdemesnek, érdekesnek találtad a megfigyelésüket. Adatok, amelyek formálták a világképedet, valóság érzékelésedet, személyiségedet. A tudat amíg kicsi, amíg kevés az élettapasztalat, kevés az adat, a megfigyelés, addig negatív a tudat. Az ember félelemben él, az elme kontrollálatlan, sok negatív jövőképet teremt. Minél több élettapasztalattal rendelkezik, annál megértőbb, együtt érzőbb, itélet-mentesebb, és félelemmentesebb. Annál jobban emelkedik a rezgésszintje, annál kevésbé feszes az ember teste, annál nagyobb életenergia áramlás van. A tudatállapot határozza meg az életenergia-áramlást, amely az elérhető figyelmet biztosítja. Ha a tudat teljesen félelem mentes lesz, akkor hatalmas életenergia áramlás lesz elérhető, amely hatalmas figyelmet biztosít. Ez a folyamat egy katalizátor, az ember rövid idő alatt rengeteg tudáshoz, tudathoz, adathoz jut, kifejlődik, kitágul a tudata. Megvilágosodik. Miután tartósan elérhető a magas életenergia-áramlás, a test átalakul, az ember csodákat tapasztal. Felismeri az anyagi világ, és lélekvilága, energia világa közötti kapcsolatot, felismeri a figyelem, az életenergia-töltés, a teremtés folyamatát, tudatos teremtővé válik.

Minden a figyelemmel kezdődik, amely először feltölti a testet, majd kialakítja a tudatot. A tudat átállítja az életenergia-áramlást, mely visszahat a figyelemre. Amely visszahat a tudatra. Ez egy körforgás. Ha újra annyi életenergiával, figyelemmel szeretnénk rendelkezni mint azt tettük gyerekkorunkban, akkor át kell alakítanunk a tudatunkat. El kell felejteni azt akik vagyunk, akivé ez a világ formált minket. Rossz tudást kaptunk, rossz utat követtünk, ez az út életenergia-szinten zsákutca. Lemásoltuk a szüleink, nagyszüleink viselkedést, gondolkodását, hasonló tudatunk lett a világról, mint amilyen nekik van, volt. Ez a tudat nem elégséges, életenergia szempontjából káros. A leggyorsabb út ha kitörlöd, elfelejtesz, elengedsz mindent amit magadról eddig tudtál, a világról amit eddig tudtál, és megtanulod az új valóságot, amely már magas életenergia-szintet biztosít, amit boldogságnak érzékelsz, és átalakít. Beteljesíted valódi küldetésed, lelki célodat, Isten álmát. Nem egyszerű a paradigmaváltás, nem egyszerű egyik-napról a másikra teljesen megváltoztatni a világképet, ÉN képet, felfogást, gondolkodásmódot. Nem egyszerű elengedni, kidobni az a személyiséget, egót, amit hosszú évek alatt felépítettünk. De a tudatlanságnak köszönhetően teljes tele van olyan tudatokkal, adatokkal, amely tudatállapot teljesen blokkolja az életenergia-áramlást. Tele van félelemmel, aggódással, torz szeretettel. Amikor elmész egy hétre kirándulni, kimozdulsz a megszokott környezetedből, olyankor elfelejted picit hogy ki vagy. Otthon mindenki tudja, hogy ki vagy, te is tudod hogy ki vagy a mindenkihez képest, tudod mikor-hol-hogyan kell viselkedned, hogy a személyiséged megfeleljen az én képednek, egódnak, A kirándulás alatt felszabadító érzés, hogy levetkőzheted a terhet, az állandó megfelelést, erkölcsöt, elvárást, korlátokat, mely állandóan stresszben tart. Mert ebben a világban lenned kell valakinek. Ha a világ megtör, ha rákényszerít, hogy feladd önmagad, ahogy azt velem tette, akkor kitisztul a tudatod, kiürül a sok aggodalom, negatív program, és megtapasztalod annak a félelemmentes tudatállapotnak az érzelmi eredményét, amelyet gyermekkorodban is éreztél. Mi úgy születünk meg, hogy a legmagasabb életenergiaszint áramlik keresztül rajtunk, a szeretet érzelem. A tudatunk üres volt, de egyben tiszta is. Saját magunk zárjuk el önmagunkat a boldogságtól, a magas életenergia áramlástól, egyszerűen azzal, hogy olyan énképet, személyiséget hozunk létre, amely negatív. Ha levetkőzöd, ha elfelejted hogy ki vagy, ha megadod magad, akkor újra tiszta lesz a tudatod, amelyet kezdetben mély nyugalomnak érzékelsz, majd szeretetnek.

Eldöntheted, hogy továbbra is valaki akarsz lenni, sikeres akarsz lenni, sokat akarsz izgulni, örülni, bánkódni, élvezni az anyag kínálta élvezeteket, vagy készen állsz a bőséges életenergiára, a lelki békére, a valódi boldogságra, a kozmikus utazásra. A kulcs a tudatodban van, az életenergia-áramlás egy szempillantás alatt beindulhat, ha van elég erőd, akaratod eldönteni, hogy új ember leszel, új gondolkodással, új életcélokkal. Ahhoz hogy megjelenhessen az új felemelkedett éned, ahhoz el kell engedned a régit. Részletesen feltárom a háttér folyamatokat, nem kell vakon ugranod, sokszor olvasd át, fogadd be tudást, egészen addig, amíg már biztos vagy benne, hogy ezt az utat választod, készen állsz az új tapasztalatokra, készen állsz a boldogságra, szeretetre.

Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek :)Szeretlek benneteket!

Zsigray András