Aludjunk rá egyet, majd reggel eszünkbe jut!
Sokan hallottuk a népi bölcsességet, hogy aludjunk rá egyet, majd reggel eszünkbe jut. Azt is szoktuk mondani, hogy most már ne gondolkodj rajta, már fáradtak vagyunk, majd reggel jobban megy. És valóban reggel jobban fog az agyunk, jobb a felfogásunk, ugyanúgy ahogy a testünkben is több az életerő. Azt mondjuk, hogy az étel tart minket életben, az adja az életerőt, viszont az étkezés és a gondolkodás között nem teljesen logikusak az összefüggések. Ha sokat eszek, akkor elálmosodok, pontosan ellentétesen hat a gondolkodási képességünkre, csökken a koncentráció, csökken a figyelmünk összpontosításának képessége. Az evés mellett az alvás a másik jellegzetes emberi tulajdonságunk, ami már sokkal logikusabb összefüggéseket mutat az életenergiával. Miután kialudtam magam, sokkal jobban tudok gondolkodni, sokkal összetettebben, sokkal könnyebben összpontosítom a figyelmemet. Azt mondjuk az étel tart minket életben, étel nélkül meghalunk. Azt is mondhatjuk, hogy az alvás tart minket életben, alvás nélkül meghalunk. Kell az étel, ahogy az autónkban időszakonként ki kell cserélni egy alkatrészt, vagy a telefonunkon ki kell cserélni a megrepedt kijelzőt, de az életet az alvás alatt belénk töltődő életenergia adja, ahogy az autónak az életet az üzemanyag adja, a telefonnak az elektromos áram.
Misztikus életenergia, amiről eddig nem nagyon beszélt a tudományos világ, nem nagyon foglalkoztunk azzal mélyebben, hogy miért alszunk valójában, mi történik a testünkkel alvás alatt, nem voltunk hajlandóak az élőlényekre energialényként nézni, mert az olyan robotos. Ha hajlandóak vagyunk megvizsgálni önmagunkat energialényként, akkor sok felismeréshez jutunk, népi bölcsességeink logikai visszaigazolásokat kapnak.
Nézzünk tényeket, amelyeket könnyen megfigyeltünk életünkben. Két módon vizsgálhatjuk az életenergiát, az egyik a testi erő, a másik a szellemi erő, azaz a gondolkodási képesség. Reggel amikor felébredünk olyankor könnyen gondolkodunk, és sok a testi erőnk. Megfigyelhettük, hogy gyerekkorban egész napra bőséges bennünk az életenergia, egész nap olyan az agyunk mint a szivacs, mindent felfogunk, megfigyelünk, megtanulunk, és egész nap annyi erő van bennünk, hogy szaladva közlekedünk. Öregkorunkban ez már fordítva van, reggel még van valamennyi testi erőnk, és képesek vagyunk összpontosítani figyelmünket, majd a nap hátralevő részében csak ülünk, és kissé összezavarodva nézünk ki a fejünkből. Nagyon öregen már azt se tudjuk kik vagyunk, csak alvások után van pár tiszta gondolatunk, majd belesüllyedünk a homályba.
Azt is megfigyelhettük, hogy depressziósan és szerelmesen is megváltozik az életenergia töltődöttségünk. Ha az ember szerelmes lesz, akkor 60 évesen is visszanyeri a 30 éves korában tapasztalt fizikai erőnlétet. A mama-papa boldog, alig bír a fenekén maradni, tervei lesznek a ház felújításról, fogalmunk sincs honnan benne ez a sok élet, sok életenergia. Nem vizsgáltuk ilyen állapotban az idősebbek szellemi képességeit, de biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb a figyelmük, sokkal könnyebben gondolkodnak. És kirándulások alatt is megváltozik az életenergia töltődöttségi szint, ha egy olyan tájon töltöttük a szabadságunk amely meseszép, gyönyörű, akkor azt vesszük észre, hogy a nyaralásból hazatérve, sokkal több bennünk az életerő, vitalitás, és sokkal könnyebben gondolkodunk. Az életenergiát viszont lehúzza a negatív gondolkodás, az aggódás, a veszteség tudatállapota, amelyet depressziósan megtapasztalunk. Depressziósan olyanok leszünk 30 évesen, mint az öreg emberek, reggelente van pár óránk amíg képesek vagyunk gondolkodni, és van valamennyi testi erőnk, a nap többi részében csak összezavarodott elmével nézünk ki a fejünkből, és csak ülni, feküdni van életerőnk.
Láthatjuk, hogy az egész életenergia töltődöttségünknek, áramlásnak, a tudatállapotunkhoz van köze, saját magunk zárjuk el, vagy nyitjuk meg az életenergia kapukat, zsilipeket. Ha a fejünkbe vesszük, hogy mi szerencsétlenek vagyunk, hogy az életünk kudarcok sorozata, akkor menthetetlenül csökkenni kezd az alvások alatti feltöltődési szint. Ha fejünkbe vesszük, hogy mi vagyunk a világon a legszerencsésebbek, hálát adunk azért hogy egyáltalán élünk, akkor egyre nagyobb töltődési szinteket érünk el az alvások alatt. Lehet, hogy a test elöregedik, de nagyon sok olyan öreg ember van, aki mosolyogva ébred fel, aki egész nap aktív, élete utolsó napjáig életvidám lesz. Ugyanígy van pár gyermek, akik már egészen pici korukban fáradékonyak, kevésbé életvidámak. Mi itt Közép-Európában megszoktuk, hogy az öregekben kevés az életenergia, mert nagyon keserűen látják az életüket, főleg miután a párjuk meghalt. De nagyon sok nyugati országban megfigyelhető, hogy az öregek életvidámak, fizikailag aktívak, kerékpároznak, túráznak.
Megállapíthatjuk, hogy a test elöregedik, de az életerőt a pozitív gondolkodással az utolsó napig magas szinten tudjuk tartani. Megállapíthatjuk, hogy csakis az életenergián múlik a testi erőnlétünk, és szellemi képességünk egészen az utolsó napig. Amikor egy ember megbetegedik, elmegy az orvoshoz, és az orvos kiír neki gyógyszereket, vitaminokat. Amikor egy emberben bőséges az életenergia, olyankor az összes szerve hatékonyan tud működni, a sejtek megfelelő életenergia áramlásnál öngyógyítók, a testünk intelligensebb mint az orvostudományunk, amin nem kell meglepődni, mert Isten rakta össze. Az ember azért betegedik meg, mert vészesen lecsökkenti az aggódás, kesergés, panaszkodás, gyűlölködés, önsajnálat végett az életenergia-szintjét, és a szervei energiahiányosak lesznek, megbetegednek. A legtöbb esetben ez a betegség forrása, de sok egyéb oka is lehet. A táplálék azért van, hogy a sejtek hozzájussanak azokhoz az elemekhez, amelyek segítségével újraépíthetik magukat. A nyugati ember a táplálékot örömforrásként használja, állandóan túlterheli az emésztőszerveket, nagyon keveset pihenteti, ami a túlerőltetés végett meghibásodáshoz vezethet. Ami aggódáshoz vezethet, ami felgyorsítja a folyamatot, mert az életenergia utánpótlás is lecsökken, a szerv nem képes az öngyógyításra. Amikor az emésztőszerveinknek dolgozni kell, az is életenergiát igényel, fogyaszt. Méghozzá nagyon sokat, ezért álmosodunk el, ha nagyon sokat ettünk, mert hirtelen annyi életenergiára van szüksége a belső szerveknek, hogy ki kell kapcsolni az elménket, mert az elme a legnagyobb életenergia fogyasztó.
A legtöbb betegségünk a stressztől, depressziótól van, majd ezt követik a helytelen táplálkozásból fakadó betegségek. Az immunrendszerünk is életenergiára működő rendszer, ha folyamatosan nagyon alacsony az életenergia szintünk, akkor kevésbé lesz hatékony, nem tudja megvédeni a szervezetet a behatoló baktériumoktól, gombáktól, vírusoktól. Jézusnak olyan erős immunrendszere volt, hogy nem félt egy cseppet sem hozzáérni a lepráshoz. Ha bőségesen áramlik benned az életenergia, akkor elég hátradőlnöd, és engedned hogy a tested meggyógyítsa magát. Ha a nagymama már alig megy, fáj mindene, akkor el kell küldeni pár hétre egy szanatóriumba. Ahol picit nem lesz egyedül, ahol új barátai lesznek, ahol főznek rá, törődnek vele, kedvesek vele, ahol nagy parkok vannak, ahol nagyokat sétálhat, ahol medencék vannak, ahol élvezheti az életet, ahol szerencsésnek gondolja magát. Három hét alatt olyan töltődési szintet ér el, hogy minden nyavalyája meggyógyul, és nem az orvosságoktól, gyógyiszaptól, sugaraktól, masszázsoktól, hanem a tudatától, a megnövekedett életenergia áramlásától, teste öngyógyító képességétől.
Megállapíthatjuk, hogy a test elöregedik, de az életerőt a pozitív gondolkodással az utolsó napig magas szinten tudjuk tartani. Megállapíthatjuk, hogy csakis az életenergián múlik a testi erőnlétünk, és szellemi képességünk egészen az utolsó napig. Megállapíthatjuk, hogy csakis az életenergián múlik az egészségünk egészen az utolsó napig.
Láthatjuk, hogy van valamiféle misztikus életenergia, amelyet ha számításba veszünk, és a testünkre energialényként tekintünk, akkor nagyon sok logikus magyarázatot találunk olyan élettani folyamainkra, amelyeket eddig nem tudtunk mire vélni, nem tudtunk logikusan sehova elhelyezni. Láthatjuk, hogy nem az étel tart minket életben, sőt a túlevés nagyon sok életenergiát feleslegesen elfogyaszt, és veszélyes a szervek túlerőltetésére, meghibásodására. Láthatjuk, hogy az életenergia tart minket életben, amelyből különböző mértékben tudunk meríteni, különböző mértékben tudunk feltöltődni tudatállapotunktól függően.
Most vizsgáljuk meg azt, hogy hogyan töltődik belénk az életenergia. Mi történik az alvás alatt? Mi köze az alvásnak az életenergia töltődéshez? Abban biztos vagyok, hogy az alvás alatt töltődünk, ezt látni a testi és szellemi erőnlétünkön is. Abban is biztos vagyok, hogy az alvás hossza befolyásolja a tartalékokat, mintha a testünk képes lenne az alvás során belénk töltődött életenergiát felhalmozni, tartalékolni. Ezt megfigyeltem az egyetem alatt, amikor már nagyon kifárasztottam az agyam, már nem tudtam figyelni, akkor egy rövidke mély alvás után újra erőre kaptam. Azt is láttam magamon, hogy ha egy hétig napi 5 órákat aludtam, akkor egyre jobban olyan lettem kora délutánra mint egy zombi, hétvégén szükségem volt egy 12 órás alvásra, hogy visszanyerjem az erőnlétem. Egy darabig a test működhet a tartalékokból, de egy ponton rákényszerít minket a visszapótlásra, olyankor képesek vagyunk napokat is átaludni. Én megúsztam a kemény drogok világát, ez kimaradt az életemből, így nem tapasztaltam meg, hogy akár 3-4 napot alvás nélkül töltsek. De láttam haverokat, akik ezt megtették, és láttam, hogy 72 óra nem alvás után 24 órát úgy aludtak mint a bunda.
Ha a táplálkozás ideális, ha tudatállapot pozitív, akkor 6 óra töltődés, alvás után felébred a test. Láthatjuk, hogy akik nagyon boldogok, azoknak elég a kevesebb alvás is. Nem csak az alvás hosszától függ az életenergia töltődés, hanem az alvás mélységétől is. Akiknek hirtelen nagyon sok gondjuk lesz, azok nehezen alusznak el az aggódó gondolatok végett, és éberen, forgolódva alszanak. Sokan beszámoltak arról, hogy nagyobb gondok után nem tudnak éjszaka aludni, valamikor hajnalban felébrednek, és csak forgolódnak az ágyban. A depresszív öregek nagy része ezt csinálja. Éberen, felületesen alszanak, zavarják őket a kinti hangok, az óra ketyegése, a kutyák ugatása. A gyerek olyan mély álomba zuhan, hogy gond felkelteni az éjjel közepén, pár percig azt se tudja mi a neve. Különbség van alvás és alvás között, töltődés és töltődés között. Én is megfigyeltem magamon, hogy gondterhelt időszakokban egész éjjel forgolódtam, felkelni túl fáradtnak éreztem magam, elaludni túl ébernek. Majd valamikor kora reggel hirtelen sikerült mélyen elaludnom, és egy-két óra alatt feltöltődtem. Szintén megfigyeltem, hogy napközben is ha sikerül akár 10 percre mély álomba zuhannom, akkor sok életerőt érzek 20 perc pihenés után. A depressziós egész nap alszik, ahogy tettem ezt én is sokszor 21 éves koromban. De csak nagyon felületesen alszik, csak nagyon kevés életenergiával töltődik.
Megállapíthatjuk, hogy az alvás hossza és mélysége hatással van az életenergia töltődésre. Most leírok pár saját tapasztalatot, amik acélosan megerősítik az eddig felsorolt megállapításokat, amik engem teljesen biztossá tesznek abban hogy energialények vagyunk. Gyerekkoromban sokszor ébredtem úgy, főleg a nyaralás alatt a nagymamánál, hogy mosolyogva ébredtem. Amikor az ember oktalanul mosolyog ébredéskor, az annak a jele, hogy elérte a 100%-os töltődési szintet az alvás alatt. Amikor az ember megtelik életenergiával, akkor mosolyog (oktalanul!), szeretetet érez, belső békét, elégedettséget, nyugalmat érez. Én ezeket a tüneteket megtapasztaltam alvás nélkül, egy bizonyos elmegyakorlat keretén belül. Sokat hallottunk a meditációról. A keleti vallások gyakorlata, amelyben az ember befelé irányítja figyelmét, a saját gondolkodása felett átveszi tudatosan az irányítást, pozitív gondolatokat hoz létre amelyek kilazítják a test feszességét, majd kikapcsolja a saját elméjét, gondolat nélküli állapotban marad. Minden ember belekerül akár naponta ebbe a furcsa tudatállapotba, akár hányszor egy fáradt nap után elbambulunk, ezt a tudatállapotot tapasztaljuk. Egy perc bambulás után, nézd meg mennyi életenergia áramlik a testedbe. A meditáció lényege az, hogy először pár gondolattal teljesen kilazítjuk a testet, minél jobban feszültségmentessé tegyük, hogy a légzésen keresztül akadálytalanul áramolhasson az életenergia. Amíg a test feszes, a rekeszizom feszes, addig nem mélyül el a légzésünk. Meditációnál először tudatosan kilazítjuk az izmainkat, a fejtetőnktől a lábujjunkig, majd elképzelünk egy olyan békés helyet a gondolatunk világában, ahol olyannyira biztonságban vagyunk, mint gyermekkorunkban voltunk a nagyanyánknál. Amikor ez a tudatállapot létrejött, olyankor tudatosan befejezzük a gondolkodást, és benne maradunk a csendben. Mélyen elbambult állapotba kerülünk, mintha mélyen aludnánk, de közben tudatosak vagyunk önmagunkra. Ebben az állapotban, hatalmas életenergiához jutunk minden egyes lélegzettel. Minél mélyebbre tudunk hatolni a csendben, annál sűrűbb, intenzívebb életenergiát tudunk fellélegezni a testünkbe. Minél jobban eltudjuk hitetni a tudatunkkal, hogy minden a legnagyobb rendben van, nincs mitől félnünk, annál jobban felenged a testünk, annál mélyebbről lélegzünk. 10 perc nagyon mély meditáció alatt annyi életenergiával töltődhetünk fel, mint pár óra alvással. Ha az ember rendszeresen meditál ilyen mélységekben, akkor a test idővel átállítja a napi alvás ritmust, az ember nem álmosodik el, elég csak napi 3-4 órát aludnia.
Láthattuk, hogy a töltődés függ az alvás hosszától, és a mélységétől is. A gyerek aki egész nap képes szaladni, alváskor nagyon mélyen alszik. A depressziós sokat alszik, de úgy is nagyon kevés életenergiája van. A drogos napokat nem alszik, majd 24 órát egyfolytában. A napokig mélyen meditáló, pár nap után egyre kevesebbet alszik.
Láthatjuk hogy az alvásnak, meditálásnak, és bambulásnak köze van az életenergia töltődéshez. Mindhárom esetben a gondolkodó elme kikapcsolódik. De nagyon fontos, hogy milyen tudatállapotnál kapcsolódik ki, hogy azt tudjuk hogy életünkben minden nagyon rossz, vagy életünkben minden nagyon jó. Minél jobban azt tudjuk, hogy minden nagyon jó, annál mélyebben alszunk, meditálunk, bambulunk. Gondolj csak bele, hogy olyan napokon szoktál elbambulni, amikor aznap minden sikerült, aznap minden rendben volt, béke volt, elégedettség volt, - az igaz hogy kifáradtál fizikailag,- de jóleső érzéssel ültél a fotelba, békével bambultál el picit. Én sokszor megfigyeltem táborozások alatt, a békés dunai szigeteken, éjszaka a tábortűznél, hogy annak ellenére hogy nagyon fáradt vagyok, ha a tüzet megraktuk, hosszan belebambultam, akkor mindig felélénkültem, és a többiek is. Nagyon fáradtak voltunk az egész napos kalandozás után, de a csendes tűzbambulásokat nagy röhögések követték, felélénkült a társaság. A bambuló állapot a titka az éber életenergia töltődésnek, ezért révültek az ősi sámánjaink. Az ember képes tudatánál maradni, nagyon magas életenergia töltődési szinteknél is. Igaz nem olyan a tekintete mint éberen, hanem olyan mint egy transzban lévő embernek, de ettől függetlenül még felfogja a cselekedeteit. Én elértem egy nagyon mély állapotot tudatosan, és azt tapasztaltam, hogy hosszú bambulás után veszek egy mély levegőt, amelyet kifújva mosoly jelenik meg az arcomon. Egyetlen egy lélegzettől megtelt a testem életenergiával. És az ezt követő lélegzeteim is nagyon erősek voltak, mintha egyenesen rácsatlakoztam volna a forrásra. És ebben az állapotban hihetetlen dolgokat tapasztaltam a testemmel kapcsolatban. Az öt érzékszervem egyszerre működött 100%-os hatásfokon, egyszerre figyeltem velük a környezetem, minden ami a környezetemben volt elérte a tudatom. Mindent láttam, hallottam, érzetem. Az előző részben kifejtettem az életenergia és a figyelem kapcsolatát. Élet = figyelem. Amennyi élet van benned, akkor a figyelmed. Jézus a szeretetről tanított, én úgy kerültem ebbe az állapotba, hogy szerettem. A meditációs békés helyszínek elképzelése helyett, tettekben valósítottam meg a békét, önzetlen cselekedeteim voltak, - szemetet szedtem egy hajnali parkban, majd madarakat etettem, majd ezután kezdtem a meditációs elmegyakorlathoz de nyitott szemmel, bambulva, - amelyben feloldottam az összes félelmem, feszültségem. Belenéztem a felkelő napba, és hosszan elbambultam akarat nélkül. Ha az ember szeret, az elme kikapcsol, elbambul a tekintet. A szívem szinte megállt, lelassultam, majd egy lassú hosszú belégzést követően elkezdtem tapasztalni a fentebb leiratakt.
Az életenergia létezik, valóságos, az ember energialény, én ebben biztos vagyok. Abban is biztos vagyok, hogy az emberiség erre ráfog ébredni, és tudatosan fog töltődni, az orvostudomány háttérbe fog szorulni, az energiatudomány mellett. Az ember akkor boldog, amikor fel van töltődve, mindenki a boldogságot keresi. Az új ismeretek megnyitják az utat a valódi tartós boldogság felé.
Sok részlet van amit még fel kell tárni, fel kell fedezni az életenergiával kapcsolatban. Én a gondolkodásomon, szellemi képességemen jól érzékelem a töltődési szintemet. Három éve bőséges az energiám, nem okoz gondot még lefekvés előtt sem gondolataimat figyelni, - de azt észre veszem, hogy bizonyos kozmikus eseményeknél sokkal bőségesebb a figyelmem. Szeptemberi napéjegyenlőségnél 3 éve azt tapasztalom, hogy alig van alvásra szükségem, és teletöltődök életerővel. Nagyon jellegzetes, hogy ezekben a napokban egész éjjel eszembe jutnak az engem foglalkoztató kérdésekre a válaszok, nem kell várnom a reggeli ébredésig. Aludjunk rá egyet, majd reggel eszünkbe jut, - így szoktuk mondani.
Megfigyeltem, hogy az ember agya mindig azon jár, ami épp foglalkoztatja, amin sokat gondolkodik. Vagy amit sokat, soszor megfigyel. Ha a gyerek horrorfilmet néz, akkor rossz álmai lesznek, ha gondjaid vannak, amiken egész nap gondolkodsz, akkor azokról álmodsz éjjel. Ha vendégségben voltál, akkor reggel ott lesznek az előző este gondolatai. Ha egy hétig kirándultál, akkor napokig ott lesznek a gondolatok, emlékképek. Ilyen az agyunk, elménk, azon gondolatképeket áramoltatja, amelyeket a közelmúltban környezetünkben, vagy elménkben megfigyeltünk, foglalkoztunk velük. Minél több az életenergiánk, annál erősebb a figyelmünk, annál könnyebben gondolkodunk, annál könnyebben foglalkozunk, figyelünk az elménkben áramló gondolatokra. Mikor estére lemerülsz, akkor már kevésbé vagy akaratlanul figyelmes az elmédben lévő gondolatok áramlására, és kevésbé tudsz akarattal figyelni, az elmédben lévő gondolatok áramlására, rendezésére.
Ez kínozza a depressziós embert is reggel amikor felébred, mert nagyon erős a figyelme, akaratlanul is figyel az elméjében lévő kínzó, önmarcangoló gondolatokra, nem tud nem figyelni rájuk, csak akkor amikor már lemerül az életenergiája, csak akkor menekül meg a saját elméjétől.
Nekem is erős reggel a figyelmem, engem az emberi tudat feltárása foglalkoztat, legtöbbször ébredésem előtt már ott kavarognak a válasz gondolatok az elmémben, felébredek és késztetést érzek a lejegyzetelésére, így születnek ezek az írások. Fáradt elmével este már nehéz gondolkodni, nehéz megtalálni a részletek között a logikai összefüggést, reggel amikor sok bennünk az életenergia, amikor erős az elme, akkor sokkal nagyobb képet átlátunk, sokkal több részletet érzékelünk, sokkal jobban megértjük a logikai összefüggéseket. Megoldást találunk. Az őseink ezt tudták, aludni kell rá egyet.
Olyankor is kénytelenek vagyunk aludni, ha valami nagyon negatívat figyeltünk meg, ha képesek voltunk egy nagy veszekedés során pár óra alatt lemeríteni a tartalékainkat, befeszíteni a testünket. Volt egy barátnőm, akivel szoktunk szenvedélyesen veszekedni, egyikünk sem engedett. Két óra vita után, elfogyott az életerőm, hiába próbáltam figyelni a gondolataimra, nem tudtam összpontosítani a figyelmemet, lemerült az életenergiám. Annyira, hogy azt se tudtam szinte mi a nevem, pont az ellenkezőjét tapasztaltam, mint amit a kirándulások után, amikor fentről látom az egész labirintust az összes szereplővel, úttal. Nagy viták után csak az orromig láttam a labirintusban, épp csak azt fogtam fel ki vagyok. Azt sem tudtam, miért kezdtünk el veszekedni, hogy mi történt. Ugyanígy sokkos állapotokban sem maradt figyelmem. Ilyenkor egy alvás segít, egy rövid életenergia töltődés segít. Vagy még jobb ha tudatos az ember, ha képes lecsillapítani a gondolatait, képes tudatosan létrehozni pozitiv gondolatokat, elterelni a figyelmét.
Vannak napok, hetek, amikor a kozmikus folyamtok végett nagyobb az életenergiaszint, egy lélegzettel több életenergiához jutunk, mint a szeptemberi napéjegyenlőségnél. Ezen felül legerősebb az energiaáramlás reggel, a felkelő napnál, amikor napi szinten van a napéjegyenlőség. Az ősi egyiptomiak pontosan tudták, értették ezeket a kozmikus folyamatokat, felismerték hogy közük van az életenergiához, annak pedig a szellemi képességeikhez. Nem véletlenül építették úgy a hatalmas templomokat, hogy pont napéjegyenlőségnél világítsa meg a hajnali napfény a szentélyeket, évente csak egyetlen egyszer. A kozmikus életenergiaszint elkezdett növekedni, a kozmikus éjszakának vége, a kozmikus hajnalban vagyunk, ezt jelezte a maja naptár. Növekedni kezd a kozmikus életenergiaszint, kezdetben hullámokban, majd kiegyensúlyozva magasabb lesz az elérhető életenergia szint. Az emberi tudat kivirágzik, az ember felfogó képessége megnövekszik. Ez történik napjainkban, ez az írás is ennek a folyamatnak köszönhető. Világunk hatalmas változás előtt áll, a tudat forradalma előtt állunk, az emberiség tömeges megvilágosodása előtt állunk.
Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése