A tudatalatti működése

Már három éve kutatom a tudatalatti működését, de olyan mint egy több emeletes épület, amelynek minden emeletén labirintusok vannak. Eddig csak úgy gondoltuk, hogy testek vagyunk, majd ha elkezdjük vizsgálni a tudatalattit, akkor felismerjük, hogy a testünk csak egy megnyilvánulás a sok emelet közül. Ha az ember megszeretné érteni, hogy valójában kicsoda, akkor végig kell járni az emeleteket, ki kell bogozni a labirintusokat, és meg kell érteni a szintek közötti összefüggéseket.

A legfelső emeleten a testünk vagyunk, amely egy elektromágneses test, amelyet szépen lehet jellemezni az elektromos áram jellegzetességeivel. Sok áram folyik át rajta, vagy kevés, feszült vagy ellenállás nélküli.

Egy következő emeleten az agyunk vagyunk, amely egy számítógép működésével jól jellemezhető. Ha a számítógépen egyre több programot nyitsz meg, és nem zárod be őket, akkor egyre több program fogja foglalni a processzor memóriáját. Felkapcsolás után rögtön leterhelődik a processzor, felforrósodik, és rengeteg áramot fogyaszt a felesleges hőtermelődés. Hiába akarod bezárni a megnyitott programokat, a gép lefagy, az egér akadozva mozog. Ha több száz program maradt nyitva, akkor a felkapcsolás után még pár percig van lehetőséged párat bezárni, amíg nem terhelődik túl a processzor, amíg fel nem melegedik, majd tehetetlen vagy. Ugyanígy működik az emberi elme is. Az embereknek nincs tudomásuk az agyuk működéséről, újabb és újabb gondjaik lesznek, még mielőtt a régieket elrendeznék. Felébredünk, bekapcsol az agyunk, tudjuk, hogy kik vagyunk, tudjuk hogy mi történik az életünkbe, és a sok gondolat betöltődik az elménkbe.

A sok gond erőteljesen fogyassza az életenergiánkat, és lelassítja a gondolkodásunkat. Próbáljuk megoldani a problémánkat, de összezavarodunk. próbálunk koncentrálni, de nem sikerül. Ugyanúgy felforrósodik az idegrendszerünk a megnövekedett ellenállás végett, mint a számítógépben a elektromos vezetékek, az életenergiánk a gondolatok feldolgozása helyett, felesleges hővé fog átalakulni, amibe megfájdul a fejünk. Hiába próbálunk gondolkodni, nincs figyelmünk, nem tudunk összpontosítani, a beszűkült vezetékek végett nincs életenergiánk, amely feltöltené a figyelmünket. Végül feladjuk, és rágyújtunk egy cigarettára, az idegrendszerünk picit ellazul, kitágul, több elektromos áramot tud átvezetni, az agyunk hirtelen több energiához jut, pár perc erejéig újra van figyelmünk, újra tudunk gondolkodni, könnyebben átlátjuk a nagyobb képet, megoldásra várakozó feladatokat. Minél több a gondod, annál több nyugtatóra van szükséged, annál több szintetikus anyagra van szükséged, amelyek mesterségesen ellazulva tartják az idegrendszered, elektromos vezetékeid. A cigaretta nagyobb energiaáramlást biztosít, így lehetőségünk van pár pillanatra átlátni a nagyobb képet, felismerni hogy mennyi gond, gondolat, megoldásra várakozó feladat kering az agyunkban. Ilyenkor készítünk egy lépéstervet, és rendszerezzük a feladatokat, lépésről lépésre haladva megpróbáljuk megoldani a feladatokat, megpróbáljuk kikapcsolni a megnyitott programokat, amelyek feszülté teszik a testünket, megnövelik az idegrendszer ellenállását, így kevés életenergiát tudunk feldolgozni.

Az előző cikkekben többször úgy jellemeztem a megnyitott programokat, gondolatokat, mint egy körhintát. Képzeld el, hogy egy körhinta van a fejedbe, van rajta 50 ülés, amelyre a megoldásra várakozó gondolatok ülnek. A feszült depressziós ember körhintája tele van, és több százan sorakoznak a hintához. Az ellenállás nélküli, ellazult, kikapcsolt ember körhintája üres, és áll. Gyerekkorban, kiránduláskor tapasztalod a kikapcsolt körhintát, akkor vagy kikapcsolódva, akkor vagy ellazulva. Az egyik mutató, hogy mennyi gondolat ül a körhintádba, és mennyi várakozik, a másik mutató, hogy milyen gyorsan forog. Ha elhagyott a párod, kidobtak a munkahelyedről, akkor hirtelen nagyon sok megoldásra várakozó feladatod lesz, hirtelen nagyon sok eseménynek próbálsz ellenállni. Nem adod fel a kialakult életszínvonalat, sokat gondolkodsz, hogyan helyezkedj, hogy minden úgy maradjon ahogy megszoktad, hogyan állja ellen a változásnak. Ez alatt az idő alatt elég jól pörögni fog az agyad, pörögni fog a körhinta, és sok gondolat fog várakozni, hogy a megüresedett gondolatok helyére beüljenek. Ha elhagyott a párod, kidobtak a munkahelyedről, leégett a házad, ellopták a pénzed, akkor megvilágosodsz. Van egy pont az ember tudatában, amikor olyannyira felgyorsul a hinta, akkora tehetetlenséget érez az ember, hogy megadja magát, megszünteti minden ellenállását, felfekszik a víz tetejére és engedi hogy sodródjon. Kihajítja az egész hintát, az összes gondolattal együtt, elfogadja a sorsát, lesz ahogy lesz, egyik pillanatról a másikra, egyik napról a másikra, többet nem érdeklik a célok, vágyak, feladatok, időhöz kötött dolgok, többet nem áll ellen Isten akaratának, többé nem érdekli a szabad akarat. Ha az ember a döntést mélyen meghozta, akkor azonnal érzi az energia megnyilvánulását. Azonnal fellazul az idegrendszere olyan mértékben, hogy a megnövekedett életenergia áramlást árhullámként érzékeli, végtélen béke, nyugalom önti el. Ezt szokták tapasztalni azok az emberek, akik felépültek egy komolyabb autó-balesetből, és arról számoltak be, hogy amikor már tudták hogy elkerülhetetlen az ütközés, akkor végtelen nyugalom öntötte el őket. A tudat mélyén megszüntették az összes ellenállásukat, és a pillanat tört része alatt fellazult az idegrendszerük, megszűnt az ellenállásuk, feszültségük. Ez a gomb minden emberben ott van ebben a pillanatban is. Ha képes vagy megszüntetni az ellenállásod, ha képes vagy feladni az összes célod, vágyad, szabad akaratod, akkor pár pillanat alatt hatalmas életenergia áramlást tapasztalhatsz meg, amelyben ha hetekig benne maradsz akkor megvilágosodsz. A tested érzékeli a megnövekedett életenergia szintet, bekapcsol magasabb csakrákat, bekapcsol magasabb életenergia szintet igénylő érzékszerveket, mint a harmadik szemedet.

Visszatérve a cigarettához, a megoldás nem a cigaretta. Látnunk kell, hogy az agyunknak van egy körhintás része, amely nincs tekintettel az energiaellátásunkra, akkor is forog, ha már teljesen összeszűkült az idegrendszerünk, akkor is ha minimális az energiaellátás. Meghalt valaki aki közel állt hozzánk. Ilyenkor akkor ellenállás alakul ki bennünk, amely teljesen összefeszíti a testünket, idegrendszerünket, teljesen elzáródik a vezeték, nem marad energia után pótlása az agyunknak, lefagyunk. Az embert elhagyja az ereje, kiveri a hideg veríték, összeesik, elájul. Majd napokig csak bambul erős trauma hatás után, abszolút nem képes a tudatos gondolkodásra, mindeközben a körhinta őrült sebességgel pörög a fejében, benne a sok gonddal, amiknek próbál ellenállni. Amikor a diák fél a tanártól, akkor szintén lefagy. Hiába próbál gondolkodni, befeszül a teste és nem áramlik az agyához az energia. Megjelenik a gondolata, hogy nem sikerül a vizsga, a tanár kidobja, és ennek próbál ellenállni, ez a gondolata, ez a félelem feszíti össze. A halálfélelem nagyon nagy ellenállást vált ki az emberből, aki nem tud úszni az képes belefulladni bokáig érő vízbe ha megijed. Csak azt a képet látja, hogy víz, és ő nem tud úszni, megfog halni, és ennek a gondolatképnek próbál ellenállni, ami olyannyira befeszíti, hogy teljesen elzárja az energiaáramlását, abszolút nem jut energia az agyának, megszűnik a tudatos gondolkodás, pánik fogja el, lefagy az agya, és valóban belefullad a bokáig érő vízbe. Az ember csakis akkor maradhat tudatos, ha képes legyőzni az összes félelmét, ha képes megszüntetni az összes ellenállását. Ha képes folytonosan hatalmas életenergiát áramoltatni az idegrendszerén, akkor mindig bőséges energiája van arra hogy a körhinta gyorsan pörögjön, sok mindenen gondolkodjon, mégse fagyjon le az agya. Képes arra hogy hosszú életet éljen, mert szerveinek mindig bőséges az energiaellátása. A cigarettával csak megerőszakolja az energia háztartását. Kijelenti, hogy ellenállok, akkor is úgy lesz ahogy én akarom, és sikerül gondolkodnom is, mert van cigarettám, amellyel mesterségesen fellazítom az idegrendszeremet, mesterségesen megnövelem az agyam energiaellátását. De nem cigarettázhatsz egész nap, amint csökkent az ellazító hatás, azonnal újra összezavarodsz, még több problémád lesz, még több gond fog várakozni a körhintára, végül drogozni kezdesz, vagy alkoholista leszel, amely szerek már hosszabb ideig átformálják a rendszeredet. Az alkohol kikapcsolja a körhintát, a marihuána az idegrendszert lazítja el, a kokain kicseréli a körhintában lévő negatív gondolatokat pozitív gondolatokra. Az összes mesterséges szernek megvan az a káros hatása, hogy sérülést okoz testi vagy energetikai szinten, így amikor elmúlik a szer hatása, akkor egy sérült rendszerrel kell kiemelnünk magunkat a csapdából.

Az ember megszokja a zombi állapotot, megszokja hogy sodródik, megszokja hogy ébredés után lassan betöltődik a sok kesze-kusza megnyitott program, szépen túlforrósodik az agy, és egész nap zombimódban túlél, egy-egy cigaretta erejéig tisztul csak ki az elméje. Egész nap várja hogy este legyen, és alkohollal, vagy drogokkal, hosszabb időre kikapcsolja, megváltoztassa a körhintáját. A megoldás nem a cigaretta, nem az alkohol, nem a drog, hanem a tudatos ellazulás, kikapcsolódás, töltődés. Fontos, hogy ne legyen bennünk ellenállás, hogy könnyen átáramoljon rajtunk az életenergia, de ez az energia háztartásunk egyik oldala. Van bennünk egy életenergia akkumulátor, amely képes tartalékolni. Valahogy úgy érzékelem, hogy ez több szintű. Az életenergia különböző energiaszinteken képes koncentrálódni, megvan hogy mekkora energiaegység kell az izmok ellátásához, mekkora a máj működtetéséhez, és mekkora az agy működtetéséhez. Az agy igényli a legkoncentráltabb életenergiát. Minden szervünknek lehet egy akkumulátora, tartalékenergia tárolója. Az életenergia a légzéssel beérkezik a szervezetbe és átalakul különböző energiatömegűvé. Itt jönnek a képbe a csakráink. Minél magasabb csakrakau aktív, annál magasabb rezgésű életenergiával töltődünk fel. A legmagasabb szintű a tudati életenergia, a gondolat energia, amellyel a gondolatokat rendezzük a körhintában. Ha ez az energiagömb vesz körül minket, akkor csökkenteni kell az energia rezgését lefele, hogy a többi szerv is energiához jusson. Például egy éjszaka alatt hozzájutsz 100 egység tudati életenergiához, abból 10 egységet átalakítasz a szervezet ellátására. 1 egység tudati energia megfelel 10 egység izommozgató energiának. Ez egy ideális energiaháztartás, ezért kell törekedni, hogy elérjük a szívcsakra szintet, ahol már tiszta szeretet energiával töltődünk, amely megfelel a gondolati energia szintnek. A gond az, amikor az alsó csakrák aktívak, egy éjszaka alatt feltöltődünk 100 egység energiával, és abból 90et át kell alakítani tudati energiává, hogy gondolkodni tudjunk. Csak 10 egység energia marad a szerveink ellátására. Az ilyen emberek tele vannak félelemmel, nagyon negatívak, ha gondolkodniuk kell, akkor gyorsan kifáradnak testileg is. Éjszaka a test beosztja az energiát, feltölti a szervek tartalékait. Miután felébredtünk, van tudati magas rezgésű energiánk amellyel könnyebben feldolgozhassuk a gondolatainkat. Minél nagyobb az ellenállásunk, annál gyorsabb a körhinta, annál gyorsabban elfogyasztjuk a tartalékot, és utána a feszes test végett, a felületes légzés végett alig jutunk életenergiához. Ha nagyon akarunk gondolkodni, akkor a testünk megteszi, hogy elveszi a szervektől az energiát, és átalakítja magasabb rezgésű tudati energiává, de ez előbb utóbb betegségeket okoz. A depressziós ember visszafekszik aludni.

Aludjunk egyet erre, reggel majd jobban működik az agyunk - így tartja a népi bölcsesség. Alvás során ellazul a testünk, harmonikusan lélegzünk, feltöltődnek a tartalékaink bizonyos szintig, reggel könnyen gondolkodunk. Ötleteink lesznek, megoldásokat találunk. Az egyetemen volt egy barátom, aki úgy tanult, hogy fél órát aludt, egy órát tanult. Ma már talán értem mennyire furfangos volt a Maki :) A depressziós ember is azért alszik sokat, hogy energiához jusson, így fokozatosan rendezi a gondokat. A legjobb a kirándulás, amikor elmész egy teljesen ismeretlen közegbe, egy olyan ingerszegény környezetbe ahol nagyon kevés dolog van, ami eszedbe juttathassa a problémáid, így sikerül kikapcsolt állapotban maradnod napokig. Vagy rendszeresen olyan dolgokat csinálsz, amelyek kihúzzák a figyelmed a fejedből, például futni jársz ahol figyelned kell a lépteidet. Lényeg, hogy hosszabb ideig kikapcsolva tartod a programokat, a megoldásra várakozó gondokat, ezalatt az idő alatt tartalékolod az életenergiát. A szervek tartalékai így fokozatosan feltöltődnek. Egy hét kirándulás az agyad tudati energia tartaléka feltöltődhet tízszeresére, mint a normál hétköznapi reggeleiden tapasztalható. Azt veszed észre, hogy hazamész a kirándulásból, reggel felkelsz, bemész a munkába és a reggel kilenc óra helyett, este hétig képes voltál a tudatos gondolkodásra, gondolatfeldolgozásra, egész nap képes voltál összpontosítani, elrendezted a gondjaid, megoldásokat találtál, jó ötleteid lettek, terveid lettek. Ez ezért van, mert felhasználtad az egy hét alatt összegyűjtött tudati energia tartalékod egyszerre. Pár nap alatt ismét lemeríted magad, és visszatérsz a zombi állapotba, legalábbis én így éltem az életem. És nem csak azt tapasztalod, hogy jobban tudsz gondolkodni, hanem látni kezdesz, hallani kezdesz, érezni kezded az illatokat. Mert az öt érzékszerved tartalékai is feltöltődtek. Azért nem érzed úgy az illatokat mint egy indián, mert állandóan le van merítve az érzékszerved energiatárolója. Olyanok vagyunk, mint a régi walkman-ok, amelyek ha lemerültek akkor vontatottan szóltak. A gyerek tízszer jobban lát, hall, érez, tapint, mint ahogyan mi tesszük. Sokkal több színt érzékel, nekünk szürke ez a világ, és nem emlékszünk mennyire meseszerűen színes volt. én tudom, mert felnőtt korban újra megtapasztaltam, ezért most letudom írni. A gyerek még nem tud összehasonlítani. A kirándulás alatt egy hétig el vagy lazulva, egész nap úgy lélegzel mintha éjszaka aludnál. éjjel, és nappal is ellenállás mentes az idegrendszered, éjjel és nappal is nagy életenergia áramlik át rajtad. Ahogy a gyereken is. Ezért töltődsz fel. A másik, hogy nem gondolkodsz kényszeresen, nincs körhinta, az összes figyelmed kint van, tudatosan van használva. Ha leáll a körhinta, akkor alig használod az agyad, amely szerved a legmagasabb energiaigényű a szervezetedben. Egy hét kirándulás után sokkal egészségesebb vagy, a belső szerveid energiához jutnak, öngyógyításba kezdnek. Ha nem meríted le magad az agyaddal, ha nem akadályozod meg az energiaáramlásod az agyaddal, ha megszünteted az összes ellenállásod, és képes vagy ellazult idegrendszerrel több héten keresztül nagyobb életenergia mennyiséget áramoltatni, akkor feltöltődsz 100%ra minden szervedben. Az immunrendszered sziklaszilárd lesz, Jézus nem véletlenül merte megfogni a leprásokat. Az agyad olyan lesz mint Einstein-é ha tudatosan gondolkodni kezdesz. Ezeket az állapotokat minden ember megtapasztalhatja, ha képes elengedni az összes ellenállását, aggodalmát, félelmét.

Látjuk, hogy van egy testünk amelynek az energiaellátása az agyunktól függ, a körhintától, azaz a tudatalattitól. A tudatalatti önműködő bennünk, használja a szemünket, fülünket, érzékszerveinket, és beleülteti a körhintába azokat a gondolatokat, amire a tárgyak, illatok, hangok emlékeztetnek minket. Reggel felkelsz, és a tudatalatti mindent betölt amit tudsz magadról. Ha szörnyű élethelyzetben vagy, akkor emlékeztetni fog rá. Ha két nap múlva Tókióba repülsz, akkor arra fog emlékeztetni. Itt egy újabb ÉN lép a képbe, aki osztályozza a körhintában ülő gondolatokat. Ez az energia háztartásunk következő kulcseleme. 7 energiakapun keresztül lélegezhetünk be életenergiát, hét csakraponton keresztül. A legfelsőnél abszolút megáll a körhinta, a pillanatban élünk, figyelmünk teljesen kifele fordul, hálásak vagyunk az életnek, a létezésnek, a MOST pillanatában élünk. Célba értünk, nem akarunk semmit, nincs semmi vágyunk, minden egyes belégzéssel akkora energiához jutunk, amelyet a köldökünk körül kisebb orgazmusnak élünk meg. Nagyon mély a légzésünk, nagyon hosszú ki-be légzéseink vannak, és hosszú szüneteket tartunk a be és ki légzés között. Ezen a csakrakapun keresztül tiszta szeretet energiával töltődünk, hatalmas szeretet érzünk a világ felé. Testünk teljesen ellenállás mentes, szupravezető, feszültségmentes. Hosszabb ideig sikerül megtartani ezt az állapotot akkor fizikailag is megvilágosodunk. Jézusi képességeink lesznek, és megjelenik a glória a fejünk körül. Ez minden lélek reinkarnációjának a célja. Ebben az állapotban testtel együtt hagyjuk el a harmadik dimenziót, és szabad átjárásunk lehet a dimenziók között.

Eggyel alacsonyabb csakrapontnál a figyelmünk egy része még befele fordul, még ülnek gondolatok a körhintán, de nagyon pozitvak. Tudjuk, hogy jó dolgok várnak ránk, csodák várnak ránk. Majd csakráról csakrára, egyre kevésbé látjuk pozitívnak a körhintában ülő gondolatokat, egyre több van bennük, egyre gyorsabban forog a körhinta, egyre nagyobb a test ellenállása, és feszültsége. Végül megérkezünk a legalsó csakrakpuhoz, egyenssen a pokolba vagyunk bekötve, tiszta görcs a testünk, alig tudunk tudatosan gondolkodni, csak a félelmetes dolgok vonzzák a figyelmünket.

Ismételjük át az energiaháztartás elemeit. Te a figyelmed vagy, aki megfigyeli a körhintában ülő gondolatokat, és osztályozod energiaérték szerint. Két pólus között határozhatod meg őket, a félelem és a szeretet gondolatok között. Ha úgy osztályzod, hogy számodra félelmetes, akkor menekülni fogsz előle, megpróbálod elkerülni, ellenállsz, aminek következtében befeszülsz, és rácsatlakozol egy alacsonyabb energiakapura. Befeszül a tested, minimális lesz az életenergia ellátásod, aminek következtében alig lesz figyelmed. Életenergia nélkül nincs tudatos figyelem, csak akkor tudsz tudatosan koncentrálni, összpontosítani, osztályozni a körhintában lévő gondolatokat ha van figyelmed, ha van tudati energiád, amely a figyelmedet feltölti életerővel. ha mindentől félsz, mindennek ellenállsz, akkor magad alatt vágod a fát, mert lecsökkented a tudati energia ellátásod, így zombiként, összezavarodva sodródsz az életedben. Ha a gondolatokat úgy osztályzod, hogy hálát érzel, nem félsz, akkor is örülsz hogy ha tégla esett a fejedre, mert legalább nem kettő esett, akkor magasabb csakrapontokon keresztül kapod az életenergiát, tested ellenállás mentes, és tudaos, boldog életet élsz, amely célba vezethet a testi megvilágosodásig. Minél alacsonyabb csakraponton vagy, annál több az automatikus állati ösztönös viselkedési formád, amelyekre nem tudsz akarattal hatni. Sokat fogsz enni, megcsalod a feleséged, belemerülsz az anyagi örömök állati világába. Minél magasabb csakrapontokat érsz el, annál tudatosabb lesz az összes döntésed, annál nagyobb lesz az akaratod, és annál szabadabb leszel.

Ezek oly annyira összetett folyamatok, hogy csak akkor érthetjük meg teljesen ha ismétlünk, és többször több szemszögből összehasonlítjuk őket, egészen addig amíg el nem érjük a tiszta megértést. Így lássuk még egyszer a nagyobb képet.

Az első szinten testek vagyunk, elektromágneses testek. Vagy feszültek vagyunk, vagy ellazultak. Vagy tele vagyunk ellenállással, vagy ellenállás nélküliek. A fizikában ismert egy fogalom, úgynevezett szupravezetés, amely esetében teljesen megszűnik a vezeték ellenállása. Az ember testében az idegszálak az elektromos vezetékek. Amikor az ember megadja magát, elfogadja sorsát, megszünteti az összes ellenállását, nem akar már semmit, elengedi a vágyait, céljait, olyankor eléri a szupravezető állapotot. Az emberi agynak azért működik csak a 6-8%-ka, mert az idegrendszernek nagy az ellenállása, nem képes áramoltatni azt az életenergia mennyiséget, amely szükséges a magasabb százalékszint működtetéséhez. A 6-8%-on működő emberi agy elakasztja saját magát. Rengeteg célja, vágya lesz, sok mindent birtokolni kezd, majd veszteségek érik, melyeket nem tud elengedni, feldolgozni. Ellenáll a sorsának, negatívan itéli meg a gondolatait, így túlterheli az agyát, rengeteg programot, megoldásra váró feladatot próbál egyszerre elemezni, melynek eredményeként egyre növekedik az ellenállása, feszültsége. Teste, izomzata, idegrendszere összehúzódik, befeszül, melynek eredményeként elégtelen lesz az agy életenergia ellátása, elégtelen lesz a szervek életenergia ellátása. A vezeték összeszűkül, és az energia után pótló rendszer is összeomlik, a légzés. Az összefeszült testnél a rekeszizom is befeszül, az ember csak picike lélegzeteket vesz a tüdeje felső részébe. Amikor beleülünk a forró termálvízbe, olyankor a meleg víz ellazítja az izmainkat, olyankor úgy lélegezünk mint gyerekkorunkban, vagy kirándulások alatt. Ahhoz hogy a testünk életerős legyen, hogy ne legyünk fáradékonyak, ahhoz ellazult testre van szükségünk, amely ellenállás nélkül juttatja célba az energiát az izmainkhoz, szerveinkhez, agyunkhoz. Az agyunk egy olyan szerv, amely a gondolkodás által képes hatni a test feszességére, képes megnövelni az ellenállásunk, feszülté tenni a testünk, így képes lecsökkenteni az energiaellátásunk. Ezért nagyon fontos megtanulni tudatosan használni az agyunk, mert észrevétlenül lecsökkentjük az életenergia szintünk, melynek eredményeként egyre kevésbé lesz hatékony a gondolkodásunk, egyre fáradékonyabbak leszünk, és egyre több betegségünk lesz a szerveknél bekövetkező energiahiány végett. Gyerekkorunkban azért vagyunk életerősek, fürgék, mozgékonyak, azért tanulunk könnyen nyelveket mert akadálytalan az energia áramlása testünkben. szupravezetők vagyunk. Boldogságnak azt érezzük, amikor akadálytalanul keresztül folyik rajtunk az életenergia.

Végezetül: van egy elektromágneses testünk, amelyet az agyunkkal be tudunk feszíteni, ennek eredményeként a légzésen keresztül különböző csakrapontokhoz, energiamezőkhöz csatlakozunk.

Van egy agyunk, amely működése nagyon hasonló a számítógép processzorához, ha túl sok programot hagyunk megnyitva akkor leblokkolunk. Annyi különbséggel, hogy csak akkor blokkolunk le, ha a gondolatokat a megfigyelő negatívnak ítéli meg, mert olyankor növekedik meg az idegrendszer ellenállása, olyankor csökken le az agyunk energiaellátása, és olyankor zavarodunk össze. Az agyunk ezek szerint a tudatalattink, a bizonyos körhinta.

A következő a megfigyelő, az ÉN, aki figyelhet a testből kifelé is, és figyelhet befelé is. Csak akkor tudunk szabadon kifelé figyelni, ha teljesen félelemmentesek vagyunk, megszüntettük az összes ellenállásunk. Minél több eseményt félelmetesnek, veszélyesnek ítélünk meg, annál jobban beszívja a körhinta a figyelmünket. Így az ént feloszthatjuk szabad énre, aki figyelmét tudatosan irányítjuk, aki szeretetben él, és nem szabad énre, aki ki van szolgáltatva az agynak, a körhintán lévő gondolatoknak. A második esetben nem mi döntjük el mire figyelünk, hanem a tudatalatti szabad akarattal beszívja a figyelmünket. Csakis úgy szabadulhatunk ki, ha legyőzzük az összes félelmünket, ha megadjuk magunkat, ha megszüntetjük az összes ellenállásunkat. Még egy fontos dolog a figyelmünkkel kapcsolatban: amelyik csakpraponból töltjük fel energiával a figyelmünket, annak a csakrapontnak a rezgései fogják vonzani a figyelmünket. Vagy a szépet, a szeretet fogjuk észre venni, vagy rossz, félelem-teljes, gonosz fogja vonzani a figyelmünket. És akkor itt jön egy újabb csavar, hogy tudunk kifele is figyelni amikor tele van negatív gondolatokkal a körhinta, például amikor depressziósak vagyunk, de csak a negatív dolgok keltik fel a figyelmünket. Pl. ha olyat hallunk, hogy meghalt valaki, vagy megvertek valakit arra felkapjuk a fejünk.

Hosszú lett a mai, több helyen úgy érezheti az olvasó, hogy nincsenek még kiforrva az összes gondolataim, jól érzi. Bizonyos szinten hangosan gondolkodok, az írás közben néha én is felfogok új dolgokat. Egy nap majd könyvben összegzem a felismeréseket, addig is megosztom a jegyzeteimet is, megpróbálva ezzel is örömöt okozni embertársaimnak, testvéreimnek.

Nagyon érdekes témák ezek, hiszem, hogy feltárhatjuk a teljes működésünk, és tudatosan feltöltődhetünk, testileg is megvilágosodhatunk. Hogy ki az az ÉN, azt nehéz megmondani, mert láthatjuk ebből az írásból is, hogy minden mindennel összefügg, minden mindentől függ. A test a légzés által határozza meg a csakrapontot, az agy a figyelem által kategorizált gondolatok pozitív, vagy negatív minősége által hat a test feszességére, a figyelemre visszahat a légzés által meghatározott csakrapont, energiamező. össze vagyunk fonódva. De egy már biztos, a felemelkedés kulcsa, hogy ne féljünk semmitől. Mindenkit szeretek. Pl. ilyet kimondani se féljünk.

Zsigray András