Életenergia jelenségek - amikor megszűnik körülötted a világ
A mai részben válaszokat keresünk arra, hogy miért képes a gyerek nagyon gyorsan hangulatot váltani, akár vidámból dühösbe, akár dühösből vidámba. Ha ezt a jelenséget feltárjuk, - akkor mélyebb megértéshez jutunk sok olyan életenergia jelenséggel kapcsolatban, amit felnőtt korban tapasztalunk. Ilyen például az az érzet, amikor megszűnik körülöttünk a világ. Vagy az a jelenség, amikor szerelmesen, vagy gondterhelten feledékenyek, figyelmetlenek leszünk.
Láthattuk az előző részből, hogy a figyelmünk által töltődünk életenergiával, minden egyes belégzést követően. Megfigyelhetünk nagyon szeretetteljes eseményeket, amiktől meghatódunk, mélyen megnyugszunk, légzésünk nagyon lassú, mély lesz, végtelen békét, nyugalmat érzékelünk, - ilyenkor megnövekedik légzésenként az életenergia töltődésünk. Vagy megfigyelhetünk a másik szélsőségben nagyon félelem teljes eseményeket, amiktől bepánikolunk, sokkot kapunk, nagyon feszültek, idegesek leszünk, légzésünk apró és gyors ütemű lesz, - ilyenkor blokkoljuk az életenergia töltésünket belégzésenként. Amikor az ember meghatódik, kicsordul a boldogságtól a könnye, nyugodt, szelíd mosollyal figyeli az eseményeket, olyankor nem történik olyan látványos hatás, amiről megállapíthatnánk, hogy rövid idő alatt sokkal nagyobb életenergia töltődést kaptunk. Az ember nem tudatosítja, hogy sokkal jobban képes használni az elméjét, megnövekedett életerőnél több agysejt elérhető, jobban tud gondolkodni, több energiája van az agynak. Nem tudatosítja, nem érdekli, csak a jól eső érzésre figyel amit kiváltott benne a szeretet teljes esemény megfigyelése, és amit boldogságnak érez. Miután felszabadul a figyelme a szeretet teljes eseményről, vesz egy mély lélegzetet, és több erővel, több életkedvvel folytatja a napját, több vitalitással. De ezt sem tudatosítjuk, hogy hirtelen szaladni van kedvünk, mint a gyerekeknek, eddig nem tudatosítottuk ezeket az életenergia jelenségeket, nem értettük meg a figyelmünk, gondolataink, életenergia jelenségeink között az összefüggéseket, nem értettük miért beszélt Jézus, vagy a többi próféta a szeretet fontosságáról. Azt láttuk, hogy sokkos állapotban pillanatok alatt kifolyik az emberből az életerő, széket kell készíteni, tudjuk hogy ha a megrázó hírt felfogja, akkor összefog esni. Tudjuk magunkról, hogy pánik, sokk esetén nem tudunk gondolkodni. Most már azt is tudjuk, hogy miért, most már megérthetjük, hogy ilyen esetekben teljesen elzárjuk az életenergia forrásunkat légzésenként, olyan mintha nem kapna elektromos áramot a számítógép, mintha nem kapna életenergiát az elménk.
Láthatjuk, hogy a gyerekek nagyon gyorsan képesek egy másik energiaszintre ugorni, nagyon gyorsan zuhanni kezd a gondolkodásuk nagyon negatív, vagy nagyon pozitív irányba. Az elméjük felett még kevés hatalmuk van, kevés gyakorlatuk van, az elme még olyan, mint egy betöretlen vad ló. Az ember képes megszelídíteni az elméjét, képes uralni az elméjét, képes tudatosan irányítani gondolatai pozitivitását, vagy negativitását. Az elme nagyon gyorsan megteremti az összes lehetséges negatív jövőképet, ha az ember nem éber, nem vigyáz, akkor pillanatok alatt eluralhatja a pánik, lezuhanhat a gondolkodása egy olyan negatív szintre, amely következményeként pillanatok alatt megváltozik a légzés, az életenergia áramlás, és csapdába ejti magát, mert megszűnik a gondolkodási képesség, blokkoljuk az agy energiaellátását. Gyerekkorban az elme azt csinál amit akar, olyan gondolatokat jelenít meg amilyet akar, csak később alakul ki a képességünk, hogy visszahúzzuk, fékezzük, megakadályozzuk a negatív zuhanásokat. Az ember megtanulja, hogy észnél kell maradni, hogy nem pánikolhat be, mert akkor elborul az agya, és nem tud gondolkodni, olyat tesz amivel kárt okoz magának, vagy embertársainak. Megtanuljuk, hogy csakis úgy kerülhetjük el a zuhanást, majd az életenergia blokkolást, tudatlan, ész nélküli cselekedeteket, ha nyugalomra intjük magunkat, ha elszámolunk tízig, amint észrevesszük, hogy változnak az érzelmeink, azaz változik az életenergia szintünk, ami biztos jele annak, hogy valamit kezdünk nagyon negatívan megfigyelni, valamit úgy ítélünk meg, hogy nagyon rossz. Megtanuljuk, hogy uralnunk kell a gondolatainkat, nem engedhetjük meg, hogy elboruljon az elménk, mert ha beengedjük a gondolatok energiaszintjét, azután már elveszítjük az irányítást, már nem vagyunk képesek megemelni gondolataink pozitivitását, a kevesebb életenergiának köszönhetően, csökken a tudatszintünk, elmehasználati képességünk. Az embernek pár pillanata van, hogy uralja az elméjét, hogy megakadályozza a zuhanást, megakadályozza az alacsonyabb szintű életenergia-betörést. Legyen az egy félelem, vagy düh, mindkét esetben csakis erősen kondicionált, betanult, rögzült önkontroll segíthet a kéretlen személyiség változásoktól. Például valaki finoman tudatosítani kezdi, hogy kezd elborulni az agya egy vita keretén belül, és ekkor félre megy, mert tudja hogy az utolsó ilyen alkalomnál annyira elborult az elméje, hogy verekedés történt, és a vitapartnere kórházba került. El kell innen mennem gyorsan, mert ebből baj lesz. Az ember felpattan és ott hagyja a negatív eseményt. Ekkor képes volt megakadályozni a zuhanást, képes volt uralni az elméjét, hogy ne zuhanjon nagyon negatív szintre, ne legyenek öntudatlan cselekedetei. Megszólal egy belső figyelmeztető hang, - gyerünk állj fel menj innen, gyerünk állj fel menj innen!
Ugyanígy megszólal a belső hang, amikor tragikus élethelyzet történik. Nyugalom András, nem történt semmi baj, meg lehet oldani. Fontos, hogy most higgadt maradjak, az nem segít ha elönt a pánik, akkor gondolkodni se fogok tudni. Nem történt olyan baj, amit nem lehet megoldani, mindig van megoldás, eddig mindenre találtam az életemben megoldást, mindig van kiút, remény. Meg kell nyugodni, át kell gondolni higgadtan, hogy mi történt, és találunk megoldást. Lehet, hogy pár óra múlva már nevetni fogunk az egészen, lehet csak most tűnik, vagy csak nekem tűnik olyan tragikusnak ez az élethelyzet. Már sokszor el akarta hitetni velem az elmém, hogy világvége történt, engedtem a gondolatoknak, bepánikoltam, sokkot kaptam, később meg kinevettem magam, mennyire butuska voltam. Így tanuljuk meg a belső hang, a belső párbeszéd, az önkontroll, a kondicionált, megtanult, begyakorolt gondolatkontrollal uralni az elménket, így akadályozzuk meg a szélsőséges hangulatváltozásokat, ez a különbség a gyermek és a felnőtt között. Minél több élettapasztalatunk van, minél többször kerültünk sokkos élethelyzetbe, annál többször gyakorolhattuk a gyógyító, védekező gondolatok beépítését. Az ember megtanul tragikus élethelyzetekben higgadt maradni, megőrzi a nyugalmát, megőrzi a józan eszét, ítélőképességét. Ennek köszönhetően tudatos döntéseket hoz, kiemeli magát a problémából, csökkenti a károkat. Ha erre nem képes, ha sokkot kap, ha lezuhan a gondolkodása mélyen negatívra, akkor elzárja az életenergiát, az elme energia nélkül marad, megszűnik a gondolkodási képesség, egy pici bajból is hatalmas baj lehet, valóban tragikus vége lehet az élethelyzetnek. Ha csak egy tudatos ember van, ha csak egy ember van, aki képes uralni az elméjét, az megmentheti a többit a bajban. Ugyanolyanok vagyunk, mint a gyerekek a bölcsődében, ha egy sírni kezd, sírni kezd a többi is. Levágod az ujjadat, aránylag jól kezeled, nem ijedtél meg, nem zuhant le a gondolkodásod, - de ha köréd csoportosuló emberek jajgatni, siránkozni kezdnek, akkor nagyon megijedhetsz, elhiheted, hogy nagy baj történt, lezuhanhat a gondolkodásod mélyen negatív szintre, sokkot kaphatsz. Ha van egy valaki, aki elmondja, hogy mindenki nyugodjon meg, vegyen egy nagy levegőt, nem történt semmi baj, és ez közben még mosolyogni is képes, azzal sokat segít. Az embernek csak pillanatai vannak, hogy teljesen elboruljon az agya, hogy kicserélődjön benne a lélekenergia, hogy beáramoljon a nagyon negatív érzelem, a nagyon negatív gondolatok energiamegnyilvánulásai. Ha az megtörténik, akkor már sokkal nehezebb visszajönni, mert akkor már alacsonyabb energiaszinten van a test, az elme már közelebb van az állati tudatszinthez. De ha időben visszafordítjuk a gondolkodást, aki nem cserélődik ki teljesen a lélekenergia, még képes az ember figyelni, összpontosítani, képes befogadni pozitívabb gondolatokat, képes megállítani az energiacserét. Ha azt látja valaki, hogy baj van, de valaki nyugalomra int, közben még mosolyog is, hangja szelíd, lágy, akkor az ember összezavarodik. Az elméje sürgeti, hogy nagyon negatívan gondolkodjon azonnal, a másik ember meg nagyon nyugodt, ami nem illik a képbe, ezért megállítja a zuhanást, elgondolkodtatja, figyelni kezd. Ha sikerül a nyugalomra intő embertársnak lekötni a figyelmet, akkor megáll a zuhanás. Ez sokszor nagyon nehéz, mert az elme nagyon erős hatással van a figyelmünkre, sokszor rá kell kiáltani az emberre, hogy FIGYELJ IDE, MOST RÁM NÉZZ, nézz a szemembe, - nincs semmi gond, nyugodj meg, nem történt nagy baj, mindjárt megoldjuk. Sikerülhet megállítani a zuhanást, ugyanúgy ahogy segítheti a zuhanást tudatlan emberek félelme, akik a sérült körül jajgatni kezdnek, akik kevésbé képesek uralni a saját elméjüket.
Ezek szélsőséges élethelyzetek, de az elme minden pillanatunkban hatással van gondolataink energiaszintjére. Ebben a pillanatban is, képesek vagyunk megnyugtatni magunkat, képesek vagyunk gondolataink rezgésszintjét feljebb emelni, egyszerűen azáltal, hogy a belső hang segítségével csökkentjük a feszültségünket, megnyugtatjuk magunkat. Ezeket az elmegyakorlatokat hívják a spirituális tanítások megerősítéseknek. Nincs semmi baj, korlátlan szabad lény vagyok. Ha elég sokszor elmondod, akkor azt tapasztalod, hogy pár szinttel megemelkedik a gondolkodásod pozitivitása, kicserélődik benned az életenergia egy magasabb energiaszintre, ahol több az életerőd, testi erőd, szellemi erőd. Ugyanígy a meditáció, figyelmünk befele fordítása képes teljesen kontrollálni az elménket, képes teljesen feloldani a negatív hatását, félelemkeltő hatását.
A kérdés az volt, hogy miért változik gyorsan a gyermek hangulata, miért cserélődnek ki pillanatok alatt az érzelmei. A válasz egyik fel, hogy nem képes uralni az elméjét, nincs még semmilyen kondicionált, betanult védekező elmeminta, még teljesen kiszolgáltatott elméje hatásának. A másik ok, hogy a gyermeknek még koncentrált a figyelme. Ez egy nagyon érdekes életjelenség, amelyről még keveset tudunk, és amely nagyon érdekes jelenség. Szerelmesen éreztem azt, hogy megszűnt körülöttem a világ. Valamit már a tudatos elmegyakorlatok során tapasztaltam újra ezt a furcsa érzetet. A szó szoros értelmében, az összes figyelmemmel belesüllyedtem a jelenlétbe, a pillanatba, csak azt fogtam fel, ami körülöttem volt, ameddig a szemem ellátott, a fülem elhallott. Azt viszont nagyon meglepően erősen érzékeltem. Később értettem meg, hogy mi történt velem. Amíg gyerekek vagyunk, addig kicsi a tudatunk, azaz kevés a tudásunk arról, hogy kik vagyunk, hol vagyunk, hogy néz ki a Föld, mennyi ember van, városban, vagy faluban vagyunk, egyebek. Minél nagyobb az ember tudata, annál jobban minden pillanatban felfogja tartózkodási helyét a világban, valamint személyiségét is. Amíg kicsik vagyunk, addig nem vagyunk valakik, addig nem tudjuk, hogy kik vagyunk, és azt sem, hogy hol vagyunk. Minél több tudást halmoztunk fel, annál jobban tudjuk, hogy hol vagyunk, és kik vagyunk. Reggel felébredünk és kilépünk az utcára, tudjuk hogy New York-ban vagyunk, New York Amerikában van, szomszéd állam Kanada, Amerikai kontinensen kívül van tudomásunk a többi kontinensről, tudjuk, hogy bolygón élünk, tudjuk hol helyezkedünk el a naprendszerben, a galaxisban, laniakeában. Az utcára kilépve tudjuk, hogy ügyvédek vagyunk, hogy a legtöbb szolgáltatáshoz arany törzsvásárló kártyánk van, tudjuk hogy köztiszteletben állunk, hogy okosabbak vagyunk, hogy gazdagabbak vagyunk, tudjuk hogyan kell viselkedni ebben a pozícióba, milyen erkölcsi, etikai normákat kell betartanunk, tudjuk milyen elvárásoknak kell megfelelnünk ebben a személyiségben, egóban a társadalommal szemben. Mi ezt mind tudjuk, mi ezt a tudást gyerekkorunktól fogva felhalmoztuk az elmehasználatunknak köszönhetően. Egy erősen egós embernek, a társadalom szemében egy különleges ismert személyiségnek, nagyon fárasztó állandóan megfelelni a személyiségével szemben elvárt követelményeknek, viselkedési normáknak. Az ember egy pillanatra sem felejtheti el, hogy ő kicsoda, mert akkor hibázhat, szégyenben maradhat, összetörhet a felépített a image, ego, személyiség, és akkor élete értelmét veszíti, újra egy senki lesz. Nagyon jó érzés senkinek lenni, úgy élni hogy senkiként senkinek nem kell megfelelni, mindig önmagunkat adhatjuk az utcán álarcok nélkül. Hogy sose kell a figyelmünket megosztani, sose kell a figyelmünk egy részét arra használni, hogy épp ki van körülöttünk, mit gondolhat rólunk, hogyan kell vele szemben viselkednünk, hogy a felépített személyiség ne sérüljön, megfeleljen az elvárásoknak. A nagy egós emberek elmenekülnek a világ háta mögé, ahol hatalmas megkönnyebbülés számukra, hogy nem ismeri őket senki, egy kicsit felszabadulhatnak, egy kicsit élhetnek álarcok nélkül, boldogan, kötetlenül. A nagy egós emberek, a köztiszteletben álló valakik, sóvárogva mosolyogva nézik azt az embert aki szemtelenül úgy szól hozzájuk az utcán, mintha a gyermekkori homokozó játszópajtásuk. Irigykednek azokra az egyszerű emberekre, akik merik önmagukat adni, álarcok nélkül, minden gyengeségükkel együtt, szégyenérzet nélkül. A nagyon nagy köztiszteletben álló emberek is emberek. Otthon arra vágynak, hogy álarcok nélkül ők is hibázhassanak, olyan párkapcsolatra vágynak, amelyben nem kell megfelelniük, amelyben felszabadulhatnak egós kötelékeik alól.
Nem minden ember képes erős egót kialakítani, vannak emberek akik kevésbé képesek használni az elméjüket, akik felnőtt korukra is olyan elmehasználati szinten maradnak, mint a gyermekek. Ugyanúgy gyors hangulatváltásaik vannak, úgy változik a kedvük mint az időjárás. Mindig őszinték, ami a szívükön az a szájukon, akkor is ha sületlenség. Sose viselnek álarcokat, nem képesek az elmét felülírni, mást csinálni, mint amit az elméjük diktál. Ahogy az ember megtanul tízig számolni, megtanulja uralni az elméjét, megtanulja nem azt cselekedni amit az elme diktálna egy tragikus élethelyzetben, ugyanúgy megtanul az ember a másik ember szemébe mosolyogni, akkor is ha közben mást gondol. Minél jobban uralni tudjuk az elménket, annál könnyeben viselünk álarcokat. Gyerekkorban nincs egó, nincs - tudod te, hogy ki vagyok én? Nincs megosztott figyelem, nem kell a figyelmünk egy részét állandóan lekötni a személyiségünk életben tartására. Amíg kicsi a tudat, addig keveset tudunk arról, hogy hol vagyunk, és kik vagyunk. Amikor már sok tudást felhalmoztunk, amikor már felépítettük a személyiségünket, világképünket, már tudjuk kik vagyunk, és hol mozgunk a mátrixban, akkor már sok figyelmünket leköt a mátrix fenntartása. De van amikor megszűnik körülöttünk a világ, hirtelen megszűnik a mátrix, csak azt tudjuk ami az öt érzékszervünkkel a pillanatban, jelenlétben elérhető. Ekkor az összes figyelmünk leszakad a mátrixról, elfelejtjük hogy kik vagyunk, hol vagyunk, megszűnik körülöttünk a világ, csak azt tudjuk, amit épp látunk, hallunk, szagolunk, tapintunk. Normál esetben, ez csak alváskor történik meg, erősen elbambult állapotban, vagy ha valamiben mélyen beleéljük magunkat, valami nagyon erősen képes lekötni a figyelmünket. Tudatosan elérhetjük meditációban, vagy egyéb elmegyakorlatokban. Csodálatos életérzés, élettapasztalat, az összes figyelmünkkel megjelenni a jelen pillanatban úgy, hogy az összes figyelmünket egy nagyon szeretet teljes fókuszpontra irányítjuk. Ha ez megtörténik, akkor hatalmas életenergia betörés történik, ami olyan a testünknek, mint egy hatalmas löket elektromos áram, a szemünk, fülünk, szaglásunk hirtelen felerősödik, kiteljesedik, a szerveink 100% hatásfokon kezdenek működni, amit egy energiarobbanásnak, szuper-érzékenységnek tudatosítunk, ami sokkal erőteljesebb életenergetikai hatás, mint az orgazmus. Ha az ember egyszer megtapasztalta ezt a testi hatást, akkor ugyanúgy rabja lesz, mint a szexnek. Az orgazmusnál tudjuk mit kell csinálnunk, ennél az élettani hatásnál most tanuljuk pontosan mit kell tennünk, hogy elérjük az energiarobbanást. És itt nem csak pillanatokról van szó, ha elérjük a szükséges életenergia-áramlás szintet, akkor a szívcsakra kitárul, és hosszan benne maradunk az energetikai hatásban.
Olyankor szűnik meg a világ, amikor az összes figyelmünket összpontosítjuk, felszabadítjuk a személyiség fenntartása alól, leszakítjuk a mátrixról, figyelmünk összes szálát összekötjük egy erős csatornába. Azért változik a gyerek hangulata nagyon hirtelen, mert az összes figyelmével ráfókuszál az alacsonyabb, vagy magasabb rezgésszintre. Ha a figyelmünk nagy része le van kötve, akkor nem változik meg a hangulatunk pár pillanat alatt, mert csak figyelmünk egy részével figyelünk meg nagyon negatív gondolatokat. Figyelmünk többi része a mátrixban van, az elménk által felépített belső világunkban, ahol állandóan le van kötve, különböző energiaszinteken. Tudjuk, hogy lassan hétvége van, megyünk a hegyekbe egy kisebb kirándulásra. Tudjuk, hogy két nap múlva születésnapja van a szerelmünknek. Tudjuk, hogy szerdán viszik el a szemetet. Tudjuk, hogy beteg a nagyanyánk. Minden amit tudunk, az a személyiségünk, egónk része, a mátrix része, ami állandó figyelmet kíván a fenntartáshoz. A tudatalatti nem más, mint a személyiség, a mátrix, amely olyan mint egy titkárnő, egy időkereten belül betölti az elmébe a gondolatokat, figyelmeztet, hogy mi mikor történik, mit mikor nem szabad elfelejteni. Amikor elmegyünk kirándulni, olyankor megszűnik körülöttünk a szokásos környezet, figyelmünk nagy része felszabadul a mátrixból, kikapcsolhatjuk a mátrixot, a személyiséget, egót, nem kell félni hogy valamit elfelejtünk, a tudatalatti titkárnő értelmét veszíti, nem történik automatikus ébresztés reggel fél hatkor, meglepően mélyen alszunk. Kikapcsolódunk, és figyelmünk nagy része felszabadul a mátrixból, figyelmünk nagy részével csodálatos tengerpartokat, hegyeket, boldogságot figyelünk meg. Ez az oka, hogy feltöltődünk életenergiával a nyaralás során. És ez az oka, hogy nyaralás után haza megyünk, újra eszünkbe juttatjuk hogy kik vagyunk, újra aktiváljuk az összetett ÉN képet, egót, mátrixot, ami sokszor annyi figyelmet kíván, hogy teljesen beköltözünk a fejünkbe, teljesen megszűnik a külső világ, olyanok leszünk, mint a zombik, járkálunk az utcán, réten, de nem látunk semmit, nincs figyelmünk semmire. Ezzel ellentétesen spirituális gyakorlatokkal elérhetjük, hogy teljesen megszűnik a belső világ, az összes figyelmünkkel megjelenünk a jelenben, minden látunk, hallunk, érzünk az utcán, réten, mint gyerekkorunkban.
Egyéb esetekben is megszűnhet körülöttünk a világ, amit ebben az írásban, újabb hangos gondolkodásban értettem meg, hogy nem körülöttünk szűnik meg, hanem bennünk. Épp, hogy körülöttünk töltődik fel élettel. Amikor az ember szerelmes, amikor a szerelmével együtt lehet, amikor két szerelmes pár csak szó nélkül bambulja egymást, akkor ez történik. Mind ketten az összes figyelmükkel egy csodálatos pontra fókuszálnak, ami hatalmas életenergia-áramlást biztosít, amit boldogságnak élnek meg. Nem látnak, nem hallanak, nem éreznek semmi mást, csakis a szerelmüket. Nincs gondolkodás, nincs egy csepp mátrix sem, egyet figyelem szál sem maradt a személyiség életben-tartásában. Amikor viszont a szerelmesek nincsenek együtt, olyankor a külső világ szűnik meg. Az összes figyelem csakis a szerelmünkre összpontosul, csakis a szerelmünk jár az eszünkben. Ez esetben is megszűnik a mátrix, a személyiség, az egó, a tudatalatti titkárnő figyelem híján működésképtelen lesz, az ember hibázni kezd. Elhanyagolja a feladatait, mert a rendszer nem jelez, nem emlékezteti hogy szerda van, ki kell húzni a szemeteskukát, születésnapja van apukánknak, le kell adni a havi zárójelentést munkahelyünkön. Az ember kikapcsol, olyan mintha kirándulna, az összes figyelmét felszabadítja a mátrixból, és egy újabb elmetevékenység kapcsán belül leköti az összes figyelmét. Ekkor szoktuk mondani, hogy biztos szerelmes, mert elsózza az ételt. Nagyon figyelmetlenek leszünk, nem marad figyelmünk se az életünkre, tudatunkra, egónkra, se a jelen pillanatra, csakis a szerelmünkre gondolunk az összes figyelmünkkel. Hatalmas életenergia növekedést tapasztalunk, hihetetlen boldogok vagyunk, annak ellenére hogy romokban hever körülöttünk az életünk, hogy elhanyagoljuk munkákat, feladjuk személyiségünket, szégyenbe maradunk mások szemében. hatalmasat, mert az összes figyelmünket folyamatosan egy nagyon csodálatos pontra irányítjuk. Ugyanígy figyelmetlenek leszünk depressziósan, amikor szintén beszippantja az összes figyelmünket egy elmetevékenység, egy gondolat, amitől nem tudunk szabadulni. Ha a sok a gondunk, vagy van egy olyan gondunk, amit nem tudunk feldolgozni, megoldani, nem tudjuk kiverni a fejünkből, elterelni a figyelmünket, akkor ugyanolyan figyelmetlenek leszünk, mint szerelmesen. Elvesztettük a munkahelyünket, párunkat, leégett a házunk, depressziósak lettünk. Csak egy gondolatkép köröz a figyelmünk előtt, nem tudunk másra figyelni, máson gondolkodni, nem látjuk mi van odakint, és nem látjuk mi van a mátrixban. Ugyanúgy elsózzuk az ételt, nem húzzuk ki a kukát szerdán, csak mindezt nagyon kevés életenergiával, nem szaladgálunk, mosolygunk, mint a szerelmesek, hanem alig vánszorgunk, mert az összes figyelmünket egy nagyon negatív pontba összpontosítjuk. Alig van életenergiánk, alig tudunk gondolkodni, alig van testi erőnk.
Összegezzük a mai gondolatokat. Amíg gyerekek vagyunk, addig nagyon kevés az elmehasználat, nincs még elme által irányított mátrix, személyiség, és nincs olyan elme által létrehozott nagyon erős gondolatkép ami képes beszippantani, csapdába ejteni az összes figyelmünket. Figyelmünk koncentrált, szabad, de amikor mégis van elmehatás, olyankor nem vagyunk képesek tudatosan fékezni az elmét, pillanatok alatt nagyot zuhanhatnak, vagy emelkedhetnek a gondolataink. Aminek eredményeként, megüthetünk valakit, vagy sokkos állapotban saját magunkat sérülést okozhatunk. Felnőtt korban már képesek vagyunk összetettebb elmehasználatra, kialakítjuk a belső világunkat, mátrixot, képesek vagyunk az önfegyelmezésre, de a figyelmünk nagy részét lekötjük állandó olyan energiaszintekre, megfigyelési pontokra, amik közepes energiaszintűek, amik nem engedik hogy magasabb életenergia-áramlásokat érjünk el, egyben nehezebben érünk el alacsonyabbakat is, mert nem összpontosított figyelemmel gondolkodunk. Figyelmünk egy része állandóan tudatalatt be van kötve a mátrixba. Előny, hogy nehezebb eséllyel váltunk hirtelen hangulatot, valami extrém rossznak, vagy jónak kell történnie, hogy felszakítsuk az összes figyelmünket a személyiségünkről, mátrixról, hogy az összes figyelmünket egyetlen gondolatba összpontosítsuk. Hátrány, hogy ugyanígy nem tudunk magasabb életenergia-szinteteket megélni, mert figyelmünk nagy része alacsony energiákra van bekötve a mátrixban, ami állandó szinten lent tartja, rontja az életenergia átlagunkat. Csak kirándulásoknál, vagy szerelmesen szabadulhat fel a figyelmünk több része a tudatunkból, belső világunkból, mátrixból. Vagy úgy ahogy velem is megtörtént, hogy elveszítettem mindenem, és azzal együtt az egómat is. Ha nincs mit veszíteni, akkor már nincs mitől félni. Ha nem maradt semmid ami kézzelfogható, és nem maradt személyiséged ami végett még szégyenben maradhatsz, akkor nem maradt félelmed sem. Azóta az összes figyelmem szabad, az összes figyelmemmel gondolkodok, ami sok megértéshez vezet. Az elmét a félelem tartja életben, ha az ember legyőzi a félelmeit, akkor képes uralni az elméjét, képes tudatosan megteremteni a magas rezgésű gondolkodási szintet, képes tudatosan ellenállni a zuhanásoknak, mély hangulatváltásoknak, és képes tudatosan építeni, lebontani a mátrixot, képes uralni a figyelmét, képes megakadályozni hogy az elme csapdába ejtse.
Válaszokat találtunk arra, hogy miért vált gyorsan hangulatot a gyermek, miért érezzük néha úgy, hogy megszűnik a belső vagy külső világ. Hogy miért vagyunk figyelmetlenek szerelmesen, vagy gondterhelten. És választ kaptunk az előző részben részletezett alvási jelenségre is, hogy miért fordulhat elő, hogy kiránduláskor mélyen alszunk. Ha képesek vagyunk kikapcsolni a mátrixot, akkor kikapcsoljuk az emberi testben lkévő számítógépet, az elmét, akkor megszűnik a mátrix, megszűnik a tudatalatti titkárnő, emlékeztető program, amely ébreszt, gondolatokat tölt be, és sok egyéb részletre automatikusan emlékeztet, ami a személyiséged fenntartásához, életben tartásához, egódhoz szükséges. Kiránduláskor végigsétálhatsz úgy az utcán, hogy nem figyeled kik jönnek szembe, a tudatalatti titkárnő nem emlékeztet, hogy utcán vagy, és ebben az időben kik jöhetnek a városodban szemben, nem kell álarcokat viselned.
Ha megértjük kik vagyunk, hogyan működünk, mit jelent az életenergia, mit jelent a figyelmünk, hogyan hat ránk az elménk, akkor megélhetjük a tudatos életenergia feltöltődést. Ami csodálatos, eksztatikus érzés, sokkal több mint az orgazmus. Nincs más dolgunk, mint minél többször, minél több figyelmünket felszabadítani a mátrixból, levetkőzni személyiségünket, egónak, elfelejteni kik vagyunk, hol vagyunk, és mélyen megjelenni a jelen pillanatban, most pillanatban, megszüntetve a belső világunk. Első lépésben felszabadítani a figyelmünk elménktől, amit tudatosan úgy tudunk megtenni, mint a pánik helyzet kezelésnél, belső hang segítségével, önnyugtatással, elemgyakorlatokkal, kontrollal, meditációval, tudatos kikapcsolással. Az elme elengedi a figyelmünket, amint nem félünk, hogy ha túlságosan kikapcsolunk akkor valamit elfelejtünk, és hibázni fogunk, amit nem félünk, hogy szégyenbe maradunk, megszólnak minket, veszteségek érhetnek minket. Az összes negatív, félelem teljes gondolatunkat, ami befeszít, megpróbál pánikot okozni, az elménk generálja, hozza létre. Ne higgyél neki, ha pár órára teljesen kikapcsolsz, még nem dől össze a világ, ha pár órára elengeded az elméd, felszabadítod az összes figyelmed, még nem lesz baj. Ugyanúgy túloz, mint a tragikus élethelyzeteknél, ugyanúgy tudatosan megemelheted a gondolataid rezgését, mint a nehéz helyzetekben önnyugtatással. Picit merülj el a forróvízben, feküdj fel a víz színére, engedd hogy sodródj, hogy magával vigyen az áramlat, picit ne figyelj arra, hogy mi lesz ha nem figyelsz,m ha teljesen kikapcsolsz. Csakis így tudod felszabadítani a figyelmed, csakis így tudsz nagyobb csatornát létrehozni, csakis így tudsz hirtelen, vagy tartósan magasabb életenergia-áramlást megtapasztalni. Ha sikerült kikapcsolni az elméd, ha felszabadítottad a mátrixról a figyelmedet, ha megszűnt a belső világod, akkor következő lépésben keress egy minél szeretet teljesebb eseményt, és kezd el az összes figyelmeddel megfigyelni. Ekkor már érezni fogod, amiről ebben a cikkben írtam. Ha összpontosított figyelemmel, hirtelen valami nagyon csodálatosat, gyönyörűt, és legfőképp szeretet teljes eseményt figyelünk meg, akkor hirtelen fog változni a hangulatunk, mint a gyerekeké. Én azt tanácsolom, hogy figyeld meg saját magad, menjél szedjél szemetet, etess állatokat, segíts a szomszéd bácsinak levinni a szemetet, segíts egy gyerekotthonba, mindezt úgy hogy teljes figyelmeddel kívül vagy, hogy teljesen megszűnt a belső világod, kikapcsolt az elméd. Tedd ezt, és részed lesz egy új élettapasztalatban, felismered, hogy az orgazmustól van erőteljesebb életenergetikai érzés. Az sem baj, ha nem sikerül teljesen kikapcsolni, már az is elég hogy a szabad figyelmünket szeretetre irányítjuk, szép tájakra séta közben, kedves emlékekre, jóságban gazdag filmekre, szeretet tevékenységekre. Keressük azokat a gondolatokat, amelyek hatására ellazul a testünk, megnyugszunk, testünk feszültség mentesé válik, mint miután meghatódunk. És onnan menjünk tudatosan még mélyebbre, még jobban akasztjuk ki az elme negatív, feszültség keltő hatását, egészen olyan mélyre, hogy érezzük ahogy a hasunk alatt teljesen elernyednek az izmaink. És ebben az állapotban gondoljunk csodálatosan, szeretetteljes emlékekre, vagy épp figyeljük meg őket a jelen pillanatban.
Sikeres felemelkedést kívánok. Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése