Mitől boldog az ember?

Mitől boldog az ember?

Ha a kutyusnak megmutatjuk a pórázt, akkor örömében hatalmasakat fog ugrálni. Ha egy embernek megmutatunk egy millió dollárt, és azt mondjuk az övé, akkor hatalmasakat fog ugrálni. Bármi amit nagyon szeretünk, és meglepetésszerűen megkapjuk, pillanatok alatt felvillanyoz bennünket, majd kiugrunk a bőrünkből. Vágysz egy autóra, spórolsz rá, és váratlanul megkapod születésnapodra. Vágysz egy biciklire, egy varrógépre, egy akváriumra. Vágysz egy süteményre, eltervezed hogy munka után elmész a cukrászdába, de ebéd idő alatt meglep vele egy munkatársad.

Először a gondolat születik meg, azt kíséri az érzelem, az energia. Ha nagyon pozitív a gondolat, akkor elég energikus lesz a testi hatása, valóban ugrándozni fogunk, mintha megrázott volna minket az áram. Szó szoros értelmében a pozitív gondolat intenzitástól függően, - felvillanyoz minket. Erőt ad, amit felhasználhatunk mozgásra, gondolkodásra, teremtésre. Azt mondjuk, - hű de boldog vagyok, jaj de örülök, alig férek a bőrömbe.

Amikor sok bennünk az érzelem, olyankor sok bennünk az elektromos áram, sok erőnk van, sok tettet végre tudunk hajtani. Egészen addig nagyon dinamikusak vagyunk, tettre készek vagyunk, amíg le nem nyugszunk, érzelmileg semleges állapotba nem kerülünk. Mert amikor erős pozitív gondolat ér minket, olyankor pozitívan leszünk izgatottak, feszültek, pozitív töltésekkel töltekezünk fel, az elektromosságban ezt úgy hívják, hogy pozitív feszültség. Egészen addig késztetést fogunk érezni, hogy valamit csináljunk, amíg ki nem egyenlítődik az elektromágneses testünk. Addig lesz erőnk, dinamikusak leszünk, pozitívan izgatottak, örömteliek, boldogok. Amikor pozitivan vagyunk izgatottak, olyankor lelkesedünk.

Amikor negatívan vagyunk izgatottak, olyankor idegeskedünk. Egy erős negatív gondolat hatására, egy erős negatív érzelem, energia jelenik meg a testünkben, szintén olyan lesz, mintha megrázna minket az áram. Csapkodni, ugrálni, toporzékolni kezdünk, rángat minket az ideg. A hirtelen nagy elektromos potenciál különbséget hanggal, fizikai erővel próbáljuk kiadni, mert nagyon nehezen tartjuk meg a nagy energiaáramlást, feszültség szintet a testünkben. Az ember képes negatív energiával élni, képes erőt meríteni a negatív érzelmekből a mindennapi élethez. Vannak embertársaink akiket csak a bosszú hajt, csak a bosszú adja nekik az életerőt.

Az érzelmek energiák, életerő, olyan mint az elektromos áram az emberi elektromágneses testnek. Az emberi elme határozza meg, hogy milyen érzelmekkel töltődik tele a test, és milyen intenzitásban. Két állapotunk van, nyugalmi és izgatott állapot. Mindkettőnek van polaritása, lehetünk pozitiv vagy negatív nyugalmi állapotban, és lehetünk pozitiv vagy negatív izgatott állapotban, azaz lelkesedhetünk, vagy idegeskedhetünk. Életünk nagy részét izgatottan töltjük, ugrálunk a pozitiv és negatív izgatottság között. Örömnek tudatosítjuk a pozitivan izgatott állapotot, minél erőteljesebb az érzelem, annál örömtelibbnek érezzük magunkat, annál nagyobbakat ugrálunk örömünkben. A pozitiv izgatottságnál örömöt érzünk, a pozitív nyugalomnál boldogok vagyunk. A negatív nyugalomnál szomorúak vagyunk.

Amíg izgatottak vagyunk, addig gondolataink mindig elhagyják a most pillanatát, a jelen pillanatát, hátra vagy előre szaladnak az időben. A nyugalmi semleges pontokban megjelenünk a most pillanatában. Olyankor kikapcsoljuk az elménk, és az összes figyelmünket a környezetünkre irányítjuk. Nyugalmi állapotban nincsenek céljaink, vágyaink, a pillanatnak élünk. Ha a nyugalmi állapot alacsony energiaszintű akkor megpróbálunk változtatni, több energiához jutni. Az apatikus, depressziós emberek egy alacsony energia szintre süllyednek. Szomorúak, boldogtalanok, ezért megpróbálnak változtatni életükön. A megvilágosodott emberek magas életenergiaszinteken egyensúlyozódnak ki, vágy nélkül, cél nélkül maradnak, élvezik a magas rezgésű energiákat a testükben. Talán minden ember célja, hogy elérje a pozitív nyugalmi állapotokat, amit belső békének, boldogságnak, de legfőképp szeretetnek érzékel. Minél lejjebb egyensúlyozódik ki, annál nagyobb félelmet érez. A izgatott állapotokban egy függőleges mozgást végzünk az életenergiaszintekben. Olyan, mint egy hőmérő amelynek a legmagasabb értékein szeretetet érzünk, a legalacsonyabbon félelmet. A depressziós ember belső úrt, és félelmet érez, a megvilágosodott belső telítettséget, elégedettséget, és szeretet érez.

Minél többször vagyunk pozitivan izgatottak, annál magasabb szinteken egyensúlyozódunk ki miután megnyugodtunk. A pozitív izgatottsággal lépkedünk felfele. A negatív izgatottsággal lépkedünk lefele. Két óra erős vitatkozás után elhagy minket az erőnk. Két óráig sok erőnk volt, sok elektromos áram volt bennünk, de miután kiadtuk, kiegyenlítődött, erő nélkül maradunk. Két óra pozitív izgatottság után lehet, hogy testileg kicsit lefáradunk, de harmóniát, lelki, szellemi erőt érzünk. Az ember élhet a bosszúért, reggel úgy ébredhet fel, hogy eszébe jut a cél, amiért érdemes élnie, felidegesítheti magát, és megindulhat mint egy gőzmozdony. De napról napra, hétről hétre egy pokolibb lesz az arca, eltorzul, elhagyja az életerő. A negatív izgatottságnál erőhöz jutunk, de a saját életerő tartalékainkból használunk el erőforrást. A pozitív izgatottságnál egy magasabb forrásból engedünk be a szívünkön keresztül pozitív töltéseket, amik a kiegyenlítődés után növelik az életenergia szintünket.

Így működünk, így vagyunk a gondolatainkon keresztül összekötve az életenergia forrással. De csak nagyon keveseknek sikerül elérni tartós pozitiv nyugalmi állapotokat, mert a gondolkodásunk tele van csapdákkal. Ahhoz, hogy magasabb szinteken kerüljünk nyugalmi pontokba, magasabb szinteken egyensúlyozódjunk ki, ahhoz sok mindenek a helyén kell lennie. Folyamatosan pozitivan, nagyon pozitívan kell látnunk a világot, hullámvölgyek, negatív gondolatok nélkül. Világunkban minden duális, azaz jóra és rosszra osztjuk az életet, eseményeket, magasabb életenergia szintek eléréséhez meg kel, tanulnunk a rosszban is megtalálni a jót, azaz megtanulni csak jónak látni a világot. A másik fontos dolog, hogy meg kell szabadulnunk az összes függőségünktől, összes anyagi, testi örömünktől, melyek erősen dualitásban vannak. Amíg vágyódunk valami után, azt jónak értékeljük, de akaratlanul is rossznak értékeljük a vágyunk hiányát. Minden olyan szokásunkat meg kell szüntetnünk, ami a dualitásban van.

Ma péntek van, egy jó nap van, ma sok mindenek örülni fogok, ma összejönnek a dolgok. Ma korábban végzünk a munkában, ma a kedvenc ételemet főzik a konyhán, ma este találkozunk a haverokkal. Ma hétfő van, ma rossz lesz a kaja, ma hosszú napos vagyok, ma minden csupa rossz. Az egyik nappal megemeltük az életenergia szintünket, a másik a nappal visszacsökkentettük. Így nem lehet magasabb szinteket elérni. A kirándulás alatt, amikor egy hétig minden nap péntek van, akkor sikerül egy magasabb életenergia szintet elérni. Nézd meg, hogy mennyire könnyen gondolkodsz, mennyi erőd van, mennyire tettre kész vagy a kirándulás után. Minden az életenergián múlik, ami viszont az elménken múlik, a gondolkodásunkon, gondolkodásmódunkon múlik. Hogy felhangoljuk magunkat, vagy lehangoljuk magunkat. Hogy péntek reggel belegondolunk abba, hogy csupa pozitiv események előtt állunk, és felvillanyoz minket a belénk áramló energia, kipattanunk az ágyból, vagy hétfő reggel belegondolunk abba, hogy milyen rossz nap a mai, és kivánszorgunk az ágyból.

Van úgy, hogy nincs kedvünk, nincs erőnk felébredni, ki kelni az ágyból lehangoltak vagyunk, depisek vagyunk. Ha ilyenkor felbosszantanak minket, akkor energiához jutunk, de miután elmúlt az érzelem még jobban kedvtelenek, erőtlenek leszünk. Vagy találunk egy gondolatot, amiért érdemes felkelni, ami felvillanyoz minket egy hétfői reggelen is, ami erőt ad. ha nem is akkora erőt, mint egy millió dollár látványa, vagy a kutyusnak a póráz látványa, ha nem is fogunk kipattanni az ágyból de legalább megindulunk. Amikor szar az életünk, nem látunk sok értelmét az életünknek, olyan napok vannak amiket nem szeretünk, olyankor a cigaretta, a reggeli, a drog, az alkohol gondolata fog erőt adni, hogy felébredjünk. Amikor kirándulunk, és reggel belegondolunk, hogy a 10 napi program közül az egyik örömtelibb, mint a másik, olyankor kipattanunk az ágyból. Elszívtuk a cigarettát, majd örülünk a reggelinek, majd örülünk egy pohár alkoholnak, majd a tengerpartnak, majd az ebédnek, majd a délutáni városnézésnek, majd a fagyinak. Amikor hétfő reggel elszívtuk a cigit, olyankor újra erőtlenek leszünk. A cigi után, a reggeli után minek örüljünk, az ebéd még messze van, most pár óráig csupa olyan dolog vár ránk amit nem szeretünk. Ebéd előtt egy órával kicsit újra felvillanyozódunk, megint van pozitív gondolat, megint van energia a testünkben. Ha délelőtt valaki felidegesített minket, akkor az ebéd épp csak megnyugtat minket, örömöt már nem ad. Egész nap ingadozunk a dualitásban, nehéz tartósabban feljebb lépni, mint egy kirándulás alatt, ahol minden csupa jó.

A következő csapda, hogy ezek a hétköznapi örömforrások, örömgondolatok, életerő töltő gondolatok csapdák és függőséget okoznak. Mi van ha reggel nincs cigaretta? Akkor pont az ellenkező hatást érjük el, nem lelkesít, hanem idegessé tesz, mérgesek leszünk, energiát veszítünk, szomorúbbak, kedvtelenebbek leszünk, mint amikor felébredtünk. Megjelenik bennünk a negatív feszültség, és egész nap idegesek leszünk, vagy amíg valaki ki nem húzza belőlünk a negatív érzelmet, le nem harapjuk a fejét. Vagy amikor a vágyunk, a függőségünk nem úgy teljesül, ahogy elvártuk, olyankor csalódottak, frusztráltak leszünk. Egész nap vártunk egy finom ételt, egész nap az adott erőt, hogy azon ábrándoztunk, hogy vacsorára mit fogunk enni. Végül a feleségünk nem azzal vár, vagy nem úgy lett ízesítve, és idegbajt kapunk.

Megtanuljuk, hogy életcél nélkül, vágyak nélkül elmegy a kedvünk, értelmét veszíti az életünk. megtanuljuk, hogy mindig vágyódjunk valami után, mindig legyen valami ami kielégülhet, ami az életerőt adja, ami hajt minket. berendezzük az egész életünket, rövidebb és hosszabb távú tervekre, és az életet minket hogy lépésenként közeledünk a céljainkhoz. Három év múlva összespórolok az autóra. Fél év múlva megyünk nyaralni. Egy hónap múlva kifestjük a konyhát. Pár nap múlva péntek van. ma finom lesz az ebéd, este szeretkezni fogok. Ezek a célok, gondolatok, tervek tartják életben az embert, ezekért ébred fel, ez ad neki reggel erőt a folytatáshoz. Van aki lejjebb adja. Ma berúgok, és amint kijózanodok újra berúgok. Ez ad erőt az alkoholistának, ezt látja pozitívnak, örömnek, hogy ihat. nem érdekli mit mond róla a világ, hogy felelőtlen lesz a családjával, hogy utcára kerül, neki elég az élethez ez az öröm érzet, ez a gondolat, ezért neki érdemes élni. A másiknak a drogért, a harmadiknak az ételért. A negyediknek az ingatlan gyűjteményért. Az ötödiknek a sikerért, az emberi figyelem gyűjteményért. Mindannyian ugyanolyan függőek vagyunk, mint az alkoholista, csak mindannyian mástól függünk, más életcélért élünk. Sokan tapasztaltuk, hogy amikor végre megvesszük az autót, akkor egy idő után nagyon lehangoltak leszünk. A vásárlás előtt pár hónappal, már olyan boldogok voltunk, már minden reggel úgy ébredtünk fel, hogy lassan meglesz a pénz, megvesszük, és ez már nagyon nagy erőt adott. Majd miután pár hét alatt megszoktuk az autót, már nincs miért felkelni, nincs cél, nincs pozitiv gondolat. Pont az ellenkezője van, a hiánya, ami nagyon nagy félelmet vált ki bennünk. Ekkor újra keresünk egy célt, amiért izgatottak lehetünk. Majd újra csak pár hétig leszünk pozitívan nyugodtak. Így éljük le az életünket folyamatosan izgulva, folyamatosan a jövőről ábrándozva, folyamatosan elhagyva a most pillanatát.

A testi örömök, az anyag világa csapda a léleknek, nem tudja hosszútávon, folyamatosan biztosítani azt a pozitiv gondolkodási szintet, ami megemelheti az életenergiaszintünket a megvilágosodás szintjére. fontos, hogy lelkesedjünk, hogy minél többet legyünk pozitivan izgatottak, de fontos, hogy olyan gondolatok váltsák ki ezt az érzelmi állapotot, amik nem okoznak függőséget, amelyek nem duálisak. Úgy érkezünk erre a Földre, hogy szabadok vagyunk minden anyagi, testi függőségtől. Boldogok vagyunk, és magas életenergiaszinteken létezünk egész gyerekkorunkban. Amikor az ember megszabadul egy függőségtől, olyankor pár napig lehangolódik, majd oktalanul visszatér a jókedve. A drogos elhiszi, hogy csak a drog gondolata válthat ki benne örömöt, csak az adhat neki életenergiát. Valóban felvillanyozza, pozitivan izgatottá teszi egész nap, de miután kielégült, a dualitásnak megfelelően nagyon negatívan látja a világot. És egyre nagyobb adagokat kíván, ahogy az elhízott ételfüggő ember egyre többet akar enni. Ahogy a nagyon gazdag ember, egyre nagyobb célokat állít maga elé, egyre nagyobb vágyakat akar beteljesíteni. A kis drog adag, a kis adag étel, a kevés haszon már nem váltja ki az életerőt a testben, már többre vágyunk. Az összes függőség életerőhullámzást vált ki az emberben, nagyon boldog pillanatok, és nagyon gyötrő pillanatok váltakozása. Ha a drogost bezárják az elvonókúrán, ha megszabadul a függőségtől, akkor többet nem gondol a drogra. Ha a dohányos leszokik a cigarettáról, akkor ugyanúgy örömteli tud lenni a baráti társaságban, mint azok akik nem függnek a cigarettától. Ha egy böjt után leszokunk a sok ételről, akkor nem fog már reggel azon járni az eszünk, hogy mit eszünk ebédre, vacsorára.

Miután három éve mindenem elvesztettem, értelmét veszítette az életem, elvesztettem az összes függőségem is. Az összes célom, vágyam megszűnt, elvonókúrára kerültem, leszoktam az egómról. Ha böjtölni kezdesz, akkor három napig szomorú vagy, lehangolt, de után sokkal jobb lesz az alaphangulatod reggelente ha kibírtad. Ha az ember az életről, az egóról szokik le, akkor hetekig szomorú lesz, de utána megszabadulva az összes függőségtől, megszabadulva a dualitástól képes folyamatosan pozitív gondolkodásmódban maradni, képes folyamatosan emelni az életenergiaszintjét, mint gyerekkorában. Amikor nincs életcél, nincs holnap, nincs következő óra, csak a pillanat van, csak a most van, olyankor annak örülünk, ami most van. Vágyak nélkül a most nem tud rossz lenni, mert nincs a vágyainknak hiánya, nincs miért szomorkodni a most pillanatában. Az ember elkezd örülni az életnek, a létezésnek, a pillanatnak, a pozitiv gondolat a pillanatból ered dualitás nélkül. Ez már nem csapda, ezzel a gondolkodásmóddal már megindulhatunk a magasabb életenergia szintek felé. Ha képes vagy olyan örömöt találni az életedben, amit nem tudnak elvenni tőled, ami nem függ pénztől, nem függ külső általad nem befolyásolható eseményektől, emberektől, váratlan helyzetektől, akkor szabad vagy. Egyszerűen vágyak nélkül létezni, nagyokat sétálva a természetben, az ember azt veszi észre, hogy előbb utóbb egyre több szeretet érez. Nem csak a családja felé, hanem mindenki felé. Ha nincs olyan esemény az életünkben amit rossznak látunk, gondolunk, ítélünk meg, akkor nincs mi lehangoljon minket, elkezdhetünk lépkedni felfele.

Talán az egyetlen földi függőség ami a megvilágosodáshoz vezethet a meditáció. ha reggel az ad erőt, hogy ma meditálhatsz, hogy milyen örömöt fog adni, akkor aránylag pici a csapda, mert a meditációhoz nem kell se pénz, se egy másik ember, még akkor is kielégíthető ha bezárnak. Nehezen születik meg a gondolat, hogy ma nem meditálhatok, és ez milyen rossz. De meditálni is csak akkor tudunk már, amikor megszabadultunk az összes függőségünktől, az összes vágyunktól, az összes izgatott érzelmi állapotól, csendes az elménk, nem kalandozunk a jövőben, belesüllyedünk a jelen pillanatba.

Így működünk mi emberek, ettől függ a boldogságunk. Mindenben meg kell látnunk a jót, folyamatosan tudatos és tudatalatti szinten is. Meg kell szabadulnunk a függőségeinktől, ki kell bírnunk az ideiglenes lehangolt állapotokat, tudva hogy utána felszabadulunk. Törekednünk kell, hogy minél jobban elszakadjunk az anyag, a testi örömök forrásától, amelyek csapdák, amelyek megakadályoznak minket a dualitás által a magasabb életenergia szintek elérésében, a megvilágosodásban. Törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk az örömöt a létezésben, egy sétában a természetben, meditációban. Sokan gondoljuk azt, hogy milyen jó a gazdag embereknek, milyen boldogok lehetnek, kevesen látjuk azt, hogy mekkora tervekkel rendelkeznek, mennyi mindennek a helyén kell lennie, hogy vágyaik teljesülhessenek, hogy pozitivan láthassák a jövőt, hogy örömöt érezhessenek, hogy legyen erejük felkelni. A pénz nem boldogít, csak segít elérni a céljaidat, amelyeket ha beteljesítettél, akkor nagyobb adag droggal kell újakat felépítened, mert különben kielégületlen, szomorú maradsz. A pénz csapda léleknek, a pénz egy nagyon erős drog, ami manipulálja a gondolkodás módodat, megtölti negatív gondolatokkal az elmédet, elapasztja az életenergiaszintedet. A boldogság, az életerő a gondolatainkon múlik, az érzelmeinken, az energiáinkon múlik, amelyek olyanok mint az elektromos áram az elektromágneses testünknek. Ha boldogok akarunk lenni akkor itt az ideje, hogy elhagyjuk az anyag illúziójának világát, amelyben elhittük, hogy a pénz boldogít, nem tudatosítottuk az elménk, a gondolataink, és életenergiáink közötti összefüggéseket.

Buddha, Jézus, és a többi megvilágosodott ember ezt az állapotot magyarázta. Miután levetkőztük magunkról a dualitást, megtanultuk megtalálni az örömöt a létezésben, a természetben való sétákban, meditációban, képesek voltunk folyamatosan pozitivan látni hosszabb ideig a világot, akkor elérjük a szeretet érzelmi szintet. Ekkor már reggel azért ébredünk fel, az adja az erőt, hogy ma is boldog leszek, ma is érezni fogom a szeretet, ma is magas életenergiaszinten fogok létezni. Az ember belső békének, elégedettségnek, boldogságnak, eksztatikus örömnek éli meg a feltöltődött állapotot, többé nincs olyan anyagi, testi öröm, ami képes lenne nagyobb örömöt kiváltani az emberben. Az ember megérti, hogy nem függ a boldogsága semmitől, és senkitől, többé nincs mitől félnie, nincs mit rossznak lásson, örökre boldog maradhat, nem képes elveszíteni a boldogság, a magas életenergia szint érzetét. Egy picit tanulni kell ehhez az állapothoz, meg kell harcolni függőségeinkkel, és türelmesen várni kell amikor elengedtük az anyag világát. De a tisztulás megtörténik, és visszatér természetes gyermekkori állapotunk, amely mentes minden olyan programtól, elmeműködéstől, ami blokkolná, megakadályozná a bőséges életenergia áramlást. Nincs más dolgunk ha megakarunk világosodni, hogy egyszerűen hátradőljünk, és elengedjük az összes célunkat, vágyunkat, függőségünket, amit az elménk, egónk felépített. Vár ránk egy nehéz időszak, ahogy a drogosnak is nehéz megszabadulnia függőségtől, de ha sikerül levetkőzni, megadni magunkat, akkor megjelenik a természetes állapotunk, amiben alapjáraton nagyon örömtelinek, szépnek, gyönyörűnek látunk mindent, minden pillanatban. Nem könnyű hátradőlni, nem könnyű az elmét gondolat nélküli állapotban hagyni, ahogy a drogtól is nehéz megszabadulni. Látni, hogy a többi ember tovább gondolkodik, s közben megállni közöttük, de ez az egyetlen út a megvilágosodáshoz. Legnehezebb semmit tenni, elfogadni a csendes most pillanatát. Türelmesen kivárni a gyötrelmes időszak végét, ami folyton gondolkodásra akarna késztetni minket, ami ijesztget azzal, hogy ha nem kezdünk gondolkodni, célokat kitűzni akkor nagy baj lesz. Nehéz drogfüggők között nem drogozni. De ha sikerül megélnünk egy csendes időszakot, akkor az életenergia növekedés bebizonyítja az itt leírtakat.

Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!

Zsigray András