Vidámból pipa lettem, szomorú kimaradt!
Két állapotunk van, - nyugodt és izgatott. Ezen belül lehetünk nagyon nyugodtak, és nagyon izgatottak. Te melyikben szeretsz jobban élni?
Szeretek izgalmas életet élni, szeretem a pörgést, szeretem a veszélyt, szeretek kockáztatni, szeretek versenyezni, szeretek nyerni. Szeretek nagyokat nevetni, és nem bánom azt sem ha nagyokat kell vitatkoznom. Szeretem a városi életet.
Nyugalomra vágyok, egy csendes kis tóparti házra fent a hegyek között, ahol alig vannak emberek, ahol hosszan ülhetek, bámulhatom a vizet, a hegyeket, a naplementét, élvezhetem a nyugalmat. Inkább szelíden mosolyogni szeretek, mint nagyokat röhögni, és nem bánom ha néha picit elönt a nosztalgikus nyugodt szomorkás hangulat. Szeretek a természethez közel élni, várostól minél távolabb.
Melyik számodra a jobb érzés, a boldogabb érzés? Amikor izgatottan örülsz, amikor akkora jó hír ér, hogy majd kiugorsz a bőrödből? Például ha felfogod, hogy nyertél egy csúcskategóriás Mercedes-t, akkor biztosan nagyon izgatott leszel. Örömödben kiabálni lesz kedved, felemelni a közeledben lévő embereket, ugrándozni, ujjongani, sikítozni. Vagy inkább a nyugodt boldogságot szereted? Amikor olyannyira nyugodt vagy, hogy szinte eláll a lélegzeted, mint amikor beleülsz egy kád forróvízbe. Hosszan, mélyen lélegzel be, és amikor kifújod a levegőt, akkor elégedettséget, lelki békét, szeretetet érzel. Felsétálsz egy hegytetőre, és megtalálod ezt az érzést, a lelki békét, nyugodt boldogságot.
Amikor a boldogságot keressük, akkor vajon melyik boldogságra gondolunk? Az izgatott, élvezem az életet boldogságra, vagy a lelki béke, elégedettség érzés boldogságra? A spirituális tanítók a lelki békéről tanítanak, amit csak akkor tapasztal meg az ember, ha képes elengedni az állandó izgatott életet, a pörgést, képes tartósan nyugalomban maradni, elégedett maradni.
Sokan csodálkozhatnak, furcsállhatják, hogy ennyit írok az emberről, ennyit vizsgálódok, de ennek az egyetlen oka az, hogy megtapasztaltam egy létállapotot, két hónap nyugalmi állapot után. Ebben az állapotban megerősödött az immunrendszerem, érezni kezdtem az emberek érzelmeit, és hatalmas szeretet kezdtem érezni. Ezeket az érzeteket 34 évig nem tapasztaltam meg, és senki nem beszélt arról, hogy lehetséges megtapasztalni, és ha lehetséges, akkor hogyan. Később rájöttem, hogy Jézus, Buddha erről beszélt, de a 34 év alatt, ez nem volt világos, nem értettem meg mit akar a vallás elmagyarázni. Ha képes vagy nyugalomban maradni, izgatottság nélkül maradni hosszabb időszakon keresztül, akkor valami olyan történik a testedben, amit többé nem felejtesz el.
Hogyan éljük az életünket? Mi az ami felizgat minket? Eltervezed, hogy vacsorára megfőzöd a kedvenc kajád, és ennek örülsz, egész nap várni fogod, egész nap izgulni fogsz. Eltervezed, hogy a hétvégén elutazol a hegyekbe, egész héten izgatott leszel. Eltervezed, hogy három év múlva veszel egy lakást, három évig izgulni fogsz. Mi a nyugati világban állandóan várunk valamire, állandóan pörgünk, állandóan izgatottak vagyunk, csak pillanatokra érjük el a nyugalmi állapotokat. Csak olyankor, amikor a vágyaink kielégülnek. Amikor végre leülsz a vacsorádhoz, pont olyanra készítetted el az ételt, amilyenre egész nap tervezted, akkor veszel egy mély levegőt, kisóhajtasz, és megnyugszol. Amíg eszel addig nyugodt leszel, kivéve akkor ha már a következő vágyon jár az eszed, már az végett vagy izgatott, hogy nem sokára indulnod kell a moziba. Amikor a filmet nézed megnyugszol, amikor szeretkezel megnyugszol, amikor megveszed a lakást akkor pár hétig élvezed, megnyugszol. Majd újabb célokat tűzünk ki, mert hosszan nem bírjuk pörgés nélkül, izgatottság nélkül, megszoktuk hogy állandóan pörögve éljük az életünket.
Ha valakivel elbán az élet, ha elveszik az összes játékát, ha a célok értelmüket veszítik, akkor az ember megnyugszik. Kénytelen nyugton maradni, mert elfogytak a lehetőségei. Ahogy a drogos is leszokik az elvonó kúrán a drogról, úgy az ember is megszokja újra a nyugalmat, terv nélküli állapotot, gondolat nélküli állapotot, elme nélküli állapotot pár hét alatt. Mi a gondolkodás rabjai vagyunk, elme függők vagyunk, nem bírjuk ki tervezgetés nélkül, nem bírjuk ki, hogy elménk ne fusson előre az időbe, ami minden esetben izgalmi állapotot vált ki. Csak akkor érezzük a nyugalmat, amikor az elménk a most pillanatában tartózkodik.
Az idő bőségesen kiveszi a részét ezekből a tudati állapotokból. Amikor izgatott vagy, akkor vagy nagyon lassan telik az idő, vagy nagyon gyorsan. Ezt már Einstein is felismerte, a relativitás elméletét erre a megfigyelésre hivatkoztatta. Ha olyat csinálsz amit nem szeretsz, akkor lelassulnak a percek, lelassul a mutató az órán. Iskolában nagyon lassan telnek a percek, ha a tanár feleltet. Munkahelyen ha olyat csinálsz amit nem szeretsz. Ha félelmetes élethelyzetben vagy. És rohan az idő, amikor nagyon izgatott vagy pozitívan. Ha olyat csinálsz amit nagyon szeretsz, ami sok örömet ad, akkor sokat nézegeted az órát, hogy még mennyi időd maradt. Amikor nyugalomban vagy, olyankor megszűnik az idő, nem érzékeled, eltelhetnek napok úgy, hogy nem jut eszedbe az órára tekinteni. Az izgatott emberek türelmetlenek, vagy állandóan az idővel vannak elfoglalva, vagy azért mert nem mozdul, vagy azért mert rohan, és semmire nincs idejük. Ugyanazon a Földön élünk, ugyan abban a frekvenciában, mégis másképp érzékeljük az energia áramlását, az idő folyamát.
Évek óta figyelem embertársaimat, és magamat is. Látom, hogy amikor örülni kezdünk valaminek, valami izgatottá tesz minket, olyankor azonnal változni kezd az érzékelésünk, személyiségünk. Szeretünk örülni, izgulni, de nagyon könnyen átfordulunk pozitiv izgatottságból, negatív izgatottságba, azaz lelkesedésből, idegeskedésbe. Amikor nyugalomban vagyunk, olyankor észre vesszük ha embertársunk hibát követ el, - a mi szemszögünkből megítélve, - és nyugodt hangon elmondjuk neki, hogy szerintünk hogy cselekedhetett volna több szeretettel. De amikor nagyon izgatottak vagyunk, nagyon örülünk valaminek, olyankor vidámból pipa leszünk, szomorú kimarad. A legkisebb helytelen viselkedés, reakció is átbillenthet minket a lelkesedésből az idegeskedésbe, meglepődhetünk magunkon, miért borultunk ki ennyire. én sokszor tapasztaltam, azt hittem boldog vagyok, aztán egy kicsiség teljesen kiborított, akkora feszültség távozott belőlem, amiről fogalmam se volt, hogy bennem van. Az ember ingerült a másik emberrel, türelmetlen, mert másképp érzékeli az időt. Azt hiszed, hogy nem felelnek, már 5 másodperce várod a választ, és szótlanok. A valóság, hogy csak egy másodperc telt el, a te időérzékelésed relatív. Ha kimozdulunk a középpontunkból, akkor türelmetlenek leszünk. Az ember energialény, a jin és jang energia, olyan, mint a pozitiv és negatív pólus az elektromos áramban, a pozitiv és negatív izgalmi állapotunk, a jelen pillanat elhagyása, a jövő és múlt idő nem más, mint több jin, vagy jang energia beengedése energia testünkbe, ami minden esetben megfog próbálni kiegyenlítődni. Amikor nyugalomban vagyunk, olyankor arányosan lélegezzük be a ki és be légzéssel mindkét energia pólust, tudatunk, elménk a most pillanatában van. Minél nyugodtabbak vagyunk, annál hosszabbak a ki és be légzéseink, annál nagyobb energiákat szívünk be kiegyenlítve, amit szeretetnek érzékelünk.
Akkor érhetünk el magasabb életenergiaszinteket, ha folyamatosan képesek vagyunk megmaradni a nyugalmi állapotban, még akkor is ha eleinte kisebb levegőket pulzáltatunk egyensúlyban. Minden egyes kibillenésnél, vagy jin, vagy jang energia kerül többletbe, ami ki fog egyenlítődni, elfog használódni fizikai energiává. Vagy lelkesedni fogunk pár órát, amit boldogságnak tudatosítunk, vagy idegeskedni fogunk, dührohamot kapunk, így vagy úgy a két energia elégeti magát testi erővé alakulva. Ha képesek vagyunk egyensúlyban lélegezni, akkor a belső akkumulátorunkat töltjük fel, minél magasabb szintekre. Minél több energia lesz bennünk, annál nagyobb lelki békét, szeretetet, elégedettséget érzünk. Annál furcsább, csodával határos jelenségeket kezdünk tapasztalni. Ha képesek vagyunk elengedni az összes tervünk, vágyunk, elengedni a jövőnk, képesek vagyunk a most pillanatát tökéletesnek elfogadni, már nem akarunk, vagy nem tudunk változtatni, - akkor hirtelen olyan lesz a légzésünk, mint amikor beleültünk egy forróvízzel töltött kádba, testünk ellazul, elménk elcsendesedik, gondolat nélküli állapotba maradunk. És hatalmas energiákat pulzáltatunk minden egyes légzéssel, elkezdünk feltöltődni. De amíg a vágyaink uralják az elménk, addig állandóan izgatottak maradunk, állandóan testi energiákhoz jutunk, állandóan feszültek leszünk, pörögni fogunk, hajtani fog minket az érzelem, a kiegyenlítődés folyamatos lesz, csak pillanatokra fog kiegyensúlyozódni a két polaritás, csak pillanatokra fogjuk érezni a belső békét, nyugalmat.
Két állapotunk van, izgatott és nyugodt. Te melyikben szeretsz jobban élni? A guru, a megvilágosodott, a Buddhista pap olyan nyugodt, hogy alig bírod kivárni, két szava között a várakozást, olyan lassan beszél. De ő tartósan boldogságot érez, felfoghatatlan mély boldogságot. A nyugalmi állapot a szomorúsággal kezdődik, de ha képes vagy megmaradni egy nagy veszteség után tervek, vágyak, jövőkép nélkül, akkor lassan feltöltődsz annyi életenergiával, hogy te is egy békés tó leszel, végtelen nyugalommal, folyamatosan eksztatikus boldog. Vagy maradsz a pörgésben, az anyagi világban, a testi függőségekben, a telhetetlen vágyaik világában, amiket ismétlődőszerűen újra, és újra ki kell elégíteni, nem lehet megállni, menni kell, pénzt kell keresni, pörögni kell, energia kell. És folyamatosan izgulsz, pillanatok alatt átváltasz vidámból, pipává, boldogságod napjában csak pillanatokra, percekre, évente párszor kirándulások alatt napokra teljesedik ki. Egész életedben várod a pénteket, a nyarat, és az elveszett gyerekkori boldogságot, lelki békét. Változtass, és tartósan boldog leszel, sőt a csodákat is megtapasztalod, ráébredsz létezésed értelmére, magasabb életenergia szinten elhagyod az elme 6-10% kihasználtsági szintjét.
Sikeres felemelkedést kívánok! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése