Az összes könyvet és filmet mind ember írta.
Minden könyv amit olvasol, a filmek, a mesék vagy versek, sőt még ez a blog is, és az összes többi weboldal, mind-mind emberek írták. Kivétel nélkül, még a legolvasottabb könyvet is, a bibliát. A koránt is, a buddhista vagy taoista írásokat is.
És ez a sok írás, mindig az írónak, az íráskori lelki állapotát tükrözik. Bánatát vagy örömét, kedvességét vagy durvaságát, udvariasságát avagy szemtelenségét. Mindig az író embernek a viszontagságait, avagy álmait elképzeléseit véste bele abba a filmbe, vagy vetette papírra.
És nem utolsó sorban a történelmet is mind emberek írták. És mindig a győzedelmesek tették ezt, hisz a veszteseket lemészárolták, így hát azt írhattak a győztesek amit akartak. S kivétel nélkül mindig saját magukat dicsérték.
Mi pedig amikor ezeket elolvassuk, első dolog megkérdőjelezni ennek hitelességét. Milyen szemszögből volt írva, mert minden történetnek, több szempontja van. Ha csak egyik fél írta, mindegy hogy a győztes vagy a vesztes, akkor az csak féligazság. Annak a félnek az igazsága amelyik írta azt.
Ebből a sok könyvből vagy filmből, a mi agyunk mindig azt szűri le, amit a tudatalattinkban összegyűjtött információval összeegyeztethetőnek tűnik. Ha megfigyeled, ugyanabból a könyvből, két ember, két egymástól eltérő következtetést von le. Java része még ha részben meg is egyezik, rengeteg a különbség is.
És ugyanez a helyzet a filmekkel is. Nem azt mondom hogy hidd el amit mondok, sőt, jobb ha megkérdőjelezed, de a legjobb próbáld ki te magad. Nézzél meg egy filmet közösen vagy akár külön is, egy a szívedhez legközelebb álló személlyel, utána üljetek le és írjátok le egy papírra úgy hogy ne lássátok egymás írását. Aztán hasonlítsátok össze. Írhatsz előre kérdéseket is, mint például: melyik volt a legszebb jelenet, melyik része nem tetszett, kedvenc szereplők, mi a tanulság ebből a filmből, stb.
Meg fogsz lepődni a válaszok különbözőségein.
Manapság már odáig fajultak a dolgok, hogy a háttérhatalom vezetői, már előre írnak vagy íratnak, esetleg filmet forgattatnak, amivel szép lassan bevezetnek a tudatalattinkba olyan információkat amiket később fel tudnak használni. Az EU vezetője nemrég kijelentette, hogy ha valamit meg akarnak valósítani, először kiadnak egy közleményt hogy tervbe van ez és ez. Ha nagy felháborodást kelt ez a kis közlemény, akkor visszavonják, és újratervezik. Vagyis megváltoztatják a bemutatási módját, de a terv az megmarad, hisz előbb vagy utóbb megtalálják a módját hogy az emberek többsége elfogadja azt.
Ha elgondolkozol azon hogy a világ leghíresebb újságai, mind a gazdagok kezében van, ha pedig megjelenik egy új, és kezd fontossá válni, azt azonnal felvásárolják.
Sajnos manapság ezek az újságok sok mindent elírnak, talán sokszor akarattal is. Én már nem hiszek nekik amióta részese voltam egy ilyen félreírásuknak, ami akkor nagyon felháborított. Fiatalabb koromban, még talán gyerek lehettem, a helyi focicsapat egy döntő mérkőzést kellett játszón egy távoli városban. Akkoriban ebben a kisvárosban még létezett több jól működő gyár, mindenik felajánlott egy-egy buszt, amivel a drukkolok ingyen elmehetnek erre a nagy focimeccsre. Nem voltam soha nagy focirajongó, de itt volt a lehetőség egy ingyenes utazásra, amit kár lett volna kihagyni. Végül 5 autóbusz indult, ami meg is telt, annyira hogy sokan lábon vagy a földön ültek benne, köztük én is. Ez volt minimum 250 személy. Akkoriban még hittem az újságokban, így hát másnap is megvettem egyik híres sportújságot, amiben gyorsan megkerestem mit írtak a focimeccsről. Nemcsak hogy reméltem, de hittem is abban hogy majd dicsérni fogják a szurkolócsapatot aminek én is részese voltam, hiszen ott voltunk sokan, kiabáltunk mindvégig, bátorítottuk a csapatunkat. Az a 250 busszal utazó szurkoló mellett még voltak akik személy-gépkocsival utazták végig azt a pár száz kilométeres utat. Erre fel ez a szöveg állt: Mindkét csapatnak 25 személy szurkolt. Hát ezzel sokat segítettek nekem abban, hogy mindig megkérdőjelezzek mindent amit olvasok, vagy filmekben látok.
És mivel az utóbbi időben rengetegen dicsérik, és páran ajánlották hogy én is nézzem meg, már szinte mániába szökkenően a Titok című filmet. Ennek az elemzéséről írok a következő írásomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése