A vak koldus tanmese.
Élt egyszer egy vak ember, akit szülei már gyerekkorától fogva koldulásra tanítottak és az ebből a tevékenységből befolyó pénzből próbált élete végéig megélni. Közben megtanult szépen hegedülni és gyönyörű dallamokat tudott kicsalogatni egyszerű kis hegedűjéből. Szüleitől megtanulta az apró pénzek fajtáit és lassan már megtudta különböztetni, hogy mikor dobtak egy 10 vagy 20 esetleg egy 100 forintost bele a kitett kalapjába!
Esténként mikor hazament mindig kiborította a kalap tartalmát egy nagy dobozba és élvezettel hallgatta ahogy csörgött a pénz, pláne amikor sok volt és nagyon csörgött!
Néha volt valami fura érzése, amikor úgy érezte, megáll valaki öt hallgatni, és mintha sokáig ott állna és hallgatná annyira tetszik neki. A gond csak az volt , hogy nem hallotta azt a jól megszokott csörgést, amit az aprópénz szokott adni mikor beledobták a kalapba. Érzett valami mást, valami lágyabb hangot, valami halk suhanást de azt nem tudta hova rakni, erre nem tanították meg szülei! Ilyenkor esténként, mikor kiborította a kalap tartalmát egy zsákba úgy érezte mintha valami papírdarabok keveredtek volna az aprópénz közé de mivel azt úgy gondolta úgyse tudja mire használni, mindig otthagyta és csak a csörgő aprópénzt vette ki magának!
Voltak időszakok amikor szinte marokra kellett otthagynia a pénz közé keveredett „szemetet”!
Így élte le az életét szegényesen és szűkösen! Mindig azt gondolta, hogy igazságtalan a sors és hogy neki soha semmire sincs pénze abból az aprópénzből kell kijönnie amit a zenélésért kapott! Pedig igyekezett és egyre szebb dalokat játszott! De sajnos ilyenkor csak a papír mennyisége nőtt a szépen csengő aprópénzek hangját nem hallotta!
Mikor a halálos ágyán elbúcsúzott az élettől, azt gondolta, neki soha semmi nem adatott meg, őt elkerülték az áldások és ezért kell szegényen nélkülözve meghalnia!
Mikor elköltözött e világból a helyszínelők meglepve vették észre, hogy magához szorítva kalapját – tele aprópénzzel – halt meg , míg a sarokba félredobva egy zsákban több millió összegű papír 20 ezreseket találtak!
A vak koldus számára mindig ott volt kéznél a lehetőség az anyagi biztonságra, felemelkedésre, jólétre de mivel nem ismerte fel azt, ő csak az aprópénzről tudott ezért sohase élvezhette a gazdagság örömét szabadságát!
Így van ez a való életben is. Sokszór elmegyünk egy-egy lehetöség mellett, de mivel nem ismerjük azt, vagy talán félünk, inkább tovább nyomorgunk a saját boldogtalanságunkban. Ezért járd a világot nyitott szemmel, figyelve a körülötted elsuhanó lehetöségeken. Nem kell mindeniket megragadd, és ne várd hogy ő kopogtasson az ajtodon. Neked kell megragadnod azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése