Hallgasd meg a gyermekedet! 10 perc, minden nap.

Napi 10 perc, ennyit te is tudsz áldozni az idődből.

A gyermekek megbíznak a szüleikben, példaképként tekintenek rájuk. Ők az elsődleges barátok, a legjobb barátok, nekik mondják el először örömüket és bánatukat. Még emlékszek amikor gyerekként, alig vártam hogy a szüleim megérkezzenek munkából, mielőtt még átöltözhettek volna, már mindent elmeséltem nekik, ami aznap velem történt. De aztán egy idő után kezdett elhalványulni a mesélés. Mert a szüleim nem úgy hallgattak ahogy kellett volna, sőt sokszor még meg is dorgáltak emiatt. Mert a házimunka fontosabb volt, a sok otthoni tennivaló, amely teherként ott ül minden szülő nyakán. 

És ha jól belegondolsz, csak 10 percről van szó. Napi 10 perc, amíg a gyerek elmondja vagy kimondja magából azt amit oly nagy szeretettel meg akar veled osztani. És te ellököd magadtól. Miért? 10 perc. Naponta hány 10 percet veszítünk el csak úgy, hiába, vagy haszontalanul? Gondolkozz. Mi a fontos neked? Annak adj időt. Ha fontos a gyereked, akkor megadod neki azt a 10 percet amikor hazaérsz munkából. A többi csak kifogás.

Nagyon sok szülő úgy neveli most is a gyerekét mint régen az arisztokraták. Másra bízza a nevelést, mint például magánóvoda, magániskola, hosszított programmal, reggel 8-tól este 8-ig. És amikor hazaviszik őket este, nem ülnek le beszélgetni velük, hanem bekapcsolják nekik a tévét, vagy újabban kezükbe nyomnak egy tablettát vagy okos telefont, teljesen mindegy, csak legyenek csendben, legyenek lefoglalva.

Nincs meg az, amit jelenleg minőségi időnek neveznek. Szerintem ez inkább együtt töltött időnek kéne nevezni. És az együtt töltött időbe, nem fér bele a közös tévézés, csak ha közben végigbeszélgetitek ezt az időt. Az együtt töltött idő nem arról szól hogy mindenki egy irányba néz, hanem hogy egymást nézitek, egymásra figyeltek, egymásra hangolódtok, egymás energiáját átveszitek, ezzel megemelve energiaszintjét azoknak, akinek épp alacsonyan van, anélkül hogy a mások veszítenének belőle. Ezt nevezik szeretetnek, önzetlen szeretetnek, amikor csak sugárzod a sok pozitív energiát. És kapsz mást helyette, a gyerekeidtől, a családodtól, a szeretteidtől.

Ezt úgy képzeld el, mint amikor egy sötét szobában, van egy asztal és körülötte székek. Ha az asztal egyik felében meggyújtasz egy gyertyát, fénnyel telik meg a szoba. De ha több gyertyát gyújtasz meg az asztalon, attól már ragyog az egész szóba. Így van ez egy családban is. Minél többen ülitek körbe az asztalt, annál fényesebb lesz a fény, a szeretet, az önzetlen szeretet. Mert szereted őket, és önzetlenül árad belőled a szeretet.  

Ne feledd. Napi 10 perc. De a gyerekednek ez sokkal többet jelent. Rengeteget. Ha nem adod meg most ezt a 10 percet, amíg a gyerekednek szüksége van, később már nem fogja kérni, sőt bezárkózik, elzárkózik tőled mint szülő, mint barát. Ilyenkor szakad meg a kapcsolat a szülő és a gyermek között, de a legtöbb szülő csak később jön rá erre. Akkor amikor a gyerek már mással barátkozik. Amikor már serdülőkorában, elmegy buliba, és amikor hazajön, és a szülő elvárja hogy meséljen. De a gyerek már csak röviden, nyersen válaszol. 

Ha megkérded: Na hogy volt? 

A válasz: Jól. 

Ilyenkor a szülő csak áll, tanácstalanul, kérdi magától, vajon hol rontottam el? Hisz a gyerekem nem volt ilyen. Ez még akkor elkezdődött amikor a gyerek kicsi volt, és a szülő nem volt képes naponta 10 percet arra áldozzon hogy meghallgassa a gyerekét. Most pedig amikor meghallgatná, a gyerek már rég kiábrándult, és már nincs sem kedve, sem türelme, és talán ideje sem hogy aprólékosabban meséljen.

Ne kifogásokat keress. Ha még most, miután elolvastad, kifogásokat keresel, képzeld el hogy ez idő alatt, épp meghallgathattad volna a gyerekedet. Nekem sem sikerül minden nap ezt megtennem, de mivel tudatában vagyok hogy ez a gyerekeimnek mennyire fontos, próbálók eleget tenni minden nap. És nekem három gyerekem van, és ez 3 x 10 percet jelent. 

Most már te is tudod, éppen ezért találj megoldást, ne kifogást.

Levviking