Megjavitani kéne, nem pedig eldobni egy rossz kapcsolatot.
Manapság ha valami elromlik, azt inkább kidobjuk, mert annak a megjavításához időt, türelmet, pénzt és energiát kell fektetni. És manapság ezekböl kevés van. Nem azért mert felgyorsult az idő haladása, hanem azért a sok hasznosnak vélt, dolgok miatt mint a tévé, meg a Facebook.
Mert ezekre túl sok időt pazarolunk, elhanyagolva ezáltal egyebeket, mint például a családunk, a háztartás, a pihenés, kikapcsolodás vagy a természettel való köttetésünk. És ez a véget nem érő hajsza miatt, elveszünk a telhetetlenség tengerében, öröm helyett a stressz veszi át az irányitást főlőttünk, és mindenre kifogást találunk.
A legkönnyebb megoldást válaszuk, kidobjuk, aztán veszünk másikat, de talán ez a legrosszabb választás is egyben. Mert ezáltal csak mélyebbre sülyedünk ebben a rohanó világban, és nem vesszük észre azt az életet amely minket körülölel, ami mellettünk tovasuhan. Nem, mert mi szeretjük a tévét, ha a párunknak épp beszélgetni van kedve, mi átnézünk a válla főlőtt a képernyőjére, mert az talán érdekesebbnek tűnik, mert ott épp egy meccs megy élő adásban, vagy a kedvenc sorozatunk, ezáltal eltávolodunk és eltávolitjuk a párunkat is. Ezek csak mind kifogások.
Úgyanez a helyzet a gyerekekkel is. Ha a gyerek épp el akar magyarázni valamit, vagy kérdez olyanról amit nem tud, mi tovább böngésszuk a telefont, mert az érdekesebb. És a gyerek szép lassan megtanulja hogy kérdezés helyett vagy beszélgetés helyett, könnyebb neki is úgyanezt csinálni. Hisz a gyerekek megtanulnak tökéletesen útánozni a szülők viselkedését, mert nekik ez az álomképük. De mi lesz velük ha minket útánoznak, és pár nap múlva szidjuk a gyereket hogy már megint bujja a telefonját. Ki a hibás ilyenkor?
És a helyzet még tovább romlik, amikor a gyerek szalad az apjához a karácsonyi ajándékával, ami 10 perc játszás után összetőrőtt, hogy az megjavitsa, mert apa mindent meg tud javítani. De az apa javitás helyett szidja a gyereket, aztán ha a gyerek sirni kezd, akkor bünbánóan mondja a gyerekenek hogy kidobjuk, majd veszünk másikat. Mit tanulhat ebböl a gyerek?
Van egy hires mondás: A tárgyakat használni kell és az embereket szeretni, nem forditva.
Hát manapság a tárgyakat nagyobb becsben tartjuk mint az emberi kapcsolatainkat. Ezért van annyi szeretetéhes ember és annyi életunt párkapcsolat, sőt az utobbi időben már a családokban is felütötte a fejét. Mert az nem családi eggyütlét, amikor a nappaliban ül az egész család lehajtott fejjel bújják a telefont szótlanul. Egy családban a minöségi eggyütt tőltőtt idő az amely számítani fog. Ha ez nincs meg, akkor az a család állandóan szeretetéhségben fog szenvedni.
Ezért a szűlők a hibásak, mert nem tudják megteremteni azt a harmoniát, hogy a gyerek ne a tévé előtt ücsörögjön egész nap, vagy a telefonját bújva ellegyen csendben a nappaliban, ezáltal nem zavarva őket sem hogy úgyanezt tegyék. A közös családi program, csakis a szülőkőn múlik.
Úgyanez a helyzet a párkapcsolatoknál is. Hiába van meg minden ami a létszükséglethez nélkülözhetetlen, ha nincs meg az eggyütt töltött minöségi idő, akkor csak idő kérdése mikor esik szét a kapcsolat.
Te megjavitod vagy kidobod a rosszul müködö kapcsolataidat?
És a rossz minöségi tárgyakkal mit csinálsz?
Nem mindegy melyiket dobod el, a kapcsolatokat áldozod fel a dolgokért, vagy forditva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése