A különleges virág tanmese.
Élt egyszer régen egy férfi, aki imádta a virágokat. Napokat tudott eltölteni azzal, hogy kisétált az általa oly becsesen gondozott kertjébe, és csodálta virágai szépségét. Egy nap azonban olyan virággal találkozott, ami más volt, mint a többi. A férfit földre terítette a virág lenyűgöző látványa, nem tudott szabadulni attól a félelmetes érzéstől, hogy eljön majd az idő, amikor elveszíti a virágot.
Így hát odasétált a virághoz, és egy apró mozdulattal elszakította gyökerétől, majd a nappaliban lévő vázájába helyezte, hogy mindig vele legyen féltett és szeretett virága. A virág azonban idővel elhervadt, és a férfi nagyon szomorú lett, mert ráébredt, hogy azzal, hogy magáénak akarta a virágot, megfosztotta őt szabadságától, és bár így egy rövid időre csak az övé volt, de végül mégiscsak elveszítette azt.
A férfi tudta, hogy soha nem kaphatja vissza virágát. Így egész hátralevő életét, abban a magányban élte le, amit saját maga okozott magának. Többé egy virág sem tetszett neki, mert egy sem volt ahhoz fogható, mint amit ő szeretett.
Tanulság:
Ha egy szép virágot látsz, élvezd a szépségét, babusgasd, hogy érezze, mit jelent neked, és ha nem akarod kirángatni a helyéről, még hálás is lesz érte.
Azt hiszem, minden virág különleges, csak a megfelelő szemnek kell rányílnia.
Így van ez az életben is. Gyakran megesik velünk is, hogy valakit annyira szeretünk, hogy valósággal magunkévá akarunk tenni, kisajátítunk, elvesszük a szabadságát. Mert nem tudjuk elfogadni azt hogy az a valaki lehet boldog saját maga is, tiszta egyedül, és hagyni kell őt szabadon élni. És ha ő is úgy akarja akkor lehettek ketten is közösen boldogok, anélkül hogy egymást korlátozzátok vagy bitorolnátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése