Miért kiabálnak egymással az emberek?
Egyszer egy hindu bölcs a Gangesz partjára ment a tanítványaival. Ahogy sétáltak, arra lettek figyelmesek, hogy a közelben egy család tagjai kiabálnak egymással. A bölcs ekkor a tanítványaihoz fordult, majd mosolyogva megkérdezte:
„Miért kiabálnak egymással az emberek, amikor dühösek?”
A tanítványok elgondolkodtak, majd kis idő múltán így szólt az egyikőjük:
„Azért, mert amikor elveszítjük a nyugalmunkat, kiabálni kezdünk.”
„De miért kellene kiabálni – kérdezte a mester –, hiszen a másik ember ott áll melletted. Halkan is el tudnád mondani neki azt, amit akarsz.”
Néhányan a tanítványok közül szintén megpróbáltak válaszolni a kérdésre, de egyikőjük sem tudott olyan választ adni, amivel mindenki egyetértett volna. Végül a mester elmagyarázta:
„Amikor két ember dühös egymásra, akkor a lelkük eltávolodik egymástól. Ezért kezdenek el kiabálni, hogy megpróbálják áthidalni ezt a hatalmas távolságot. Minél messzebb kerülnek egymástól lélekben, annál nagyobb hangon kiabálnak, hogy meghallják egymást."
Mi történik akkor, ha két ember egymásba szeret? Nem ordítoznak egymással, hanem lágy hangon beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Ha nagyon szeretik egymást, akkor sokszor csak suttognak, amikor pedig igazán közel kerülnek egymáshoz, akkor már meg sem kell szólalniuk, mert egymás tekintetéből is megértik egymást.”
A bölcs ekkor végignézett a tanítványain, majd így folytatta:
„Amikor vitatkoztok valakivel, soha ne hagyjátok, hogy a lelketek eltávolodjon egymástól. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik még jobban eltávolítanak a másik embertől, különben egy napon majd olyan távol kerültök egymástól, hogy a lelketek már soha többé nem talál vissza egymáshoz.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése