Vajon hol vagyok?
A „Keresem önmagam, vajon hol vagyok?" kérdés, tulajdonképp a világ legostobább kérdése. Nem azzal van a baj, hogy kik vagyunk, hanem, hogy azzal azonosítjuk magunkat, amik nem vagyunk. Itt lakozik a szenvedés, ezért leszünk szomorúak, depressziósak és kétségbeesettek. Olyan dolgokkal azonosítjuk magunkat, amik nem vagyunk: ez a dukkha. Ha azzal azonosulsz, ami nem-kielégítő, akkor elégedetlenné válsz, de hát ez így logikus, nem?
Ezért a Buddha ösvényén járni: elengedés, és nem kutatás. A probléma a vak ragaszkodásban, és az érzéki világ jelenségeivel való azonosulási vágyban rejlik. Nem kell megszabadulnod az érzéki világtól, hanem tanulnod kell belőle, figyelned kell, hogy többé ne hagyd magad becsapni. Töltekezz el a Buddha-bölcsességgel, használd ezt, ezért így sokkal inkább leszel bölcs, semmint bölcsességre törekvő. Csupán a figyelés, a szemlélődés, az éberség, a tudatosság által a bölcsesség kitisztul. Felhasználod ezt a testedre, a gondolataidra, az érzéseidre, az emlékeidre és érzelmeidre vonatkozóan. Szemléled ezeket, hagyod őket elmúlni és gyakorlod az elengedést. Így már semmi más dolgod nincs, minthogy bölcs légy, pillanatról pillanatra.
Forrás: A Buddha ujja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése