Mikor is hasznos egy eszköz?

Egy eszköz akkor mondható hasznosnak, ha segít időt nyerned a használatával, vagyis ha nincs a terhünkre.

Persze hogy minden új eszkőzt meg kell tanulni használni, és habár az elején lehet nehezünkre esik használni, de idővel ha belejövünk a mikéntjére és megszokjuk használni azt, talán még a hasznunkra is válhat.

De van egy jó pár eszköz amit úgy probálnak eladni mint valami szuper extra kisegítőgépek. Ilyen például a konyharobot.

Tegyük fel hogy a levesbe való zőldséget akarjuk felaprítani. Hát előszőr is meg kell hámozni a zöldséget, mert erre még nem találtak fel gépet. Egyelőre! 

Aztán betesszük ebbe az aprító robotgépbe, és az szépen felaprítja. Erre a müveletre, saját kezüleg talán 10 percre lett volna szükségünk, de mivel van egy nagyszerű gépünk, azzal alig 1 perc alatt kész is van. Ez nagyszerünek tűnik. De ha utána 10 percet mossuk a robotgépünket, akkor abból már 11 perc munka lesz, szóval szó sincs idősporlásról.

Persze ez csak egy példa a sok közül, még rengeteg ehhez hasonló példát lehetne felsorolni.

Ezért amikor úgy döntesz segítségként vásárolsz egy kisegitő gépet, ami állitólag a segítségedre kellene hogy legyen, légy figyelmes arra is amit nem mondanak el róla az eladok, sőt sokszór meg a gyártó sem tünteti fel a használati útmutatóban.

Nekik a lényeg a konszumerizmus, vásárolj mindenképpen, minél gyakrabban és minél drágábban.

Ősmagyar táltosok gyógyításai.

Így gyógyítottak az ősmagyar táltosok a fennmaradt legendák szerint.

Óriási hatalommal bírtak a nép fölött, és azt beszélték róluk, hogy még a halál eszén is túljártak.

A magyarok őseinek bölcsője Közép-Ázsia fennsíkjain ringott. Azt tartják róluk, hogy a szittya nép egyik törzsét alkották s a hunokkal, avarokkal, bolgárokkal és más ázsiai népekkel is rokonságban állottak.

Azt is hitték, hogy a gonosz szellemeknek van hatalmuk betegség és fájdalom előidézésére és hogy e szellemeket bölcs férfiak, akiket táltosoknak neveztek, képesek megidézni. E táltosok papok és orvosok voltak egy személyben. A táltosok a természet titkainak búvárlói voltak s a nép fölött nagy hatalommal bírtak.

Ők ténykedtek az áldozati barmok fölajánlásával s bizonyára e tevékenységük közben szerezték első ismereteiket a bonctan köréből. Ők ugyanis egyesítették a vallási szertartásoknál viselt hivatalukat, a betegek gyógyításának gyakorlásával. Gyógykezelésük módját a legnagyobb titokban tartották s e titok atyáról fiúra szállott. Későbbi időben a táltosokat legnagyobbrészt nők helyettesítették, akik a betegek és sebesültek ápolása közben az orvosi és sebészeti gyógykezelésre vonatkozólag bizonyos kezdetleges tudásra tettek szert.

A táltosok használta ősi gyógymód

A táltosok orvosszereiket a növény-, ásvány- és állatvilágból vették s azonkívül a masszázst és fürdőt is alkalmazták gyógyításra. Az orvosi gyógyításnál varázslat és más titkos eljárások is nagy szerepeket játszottak, s ha ezek nem használtak, imákhoz és áldozatokhoz folyamodtak.

A “víz elöntése” egyike volt azon érdekes eljárásoknak, amelyekkel a betegséget elűzték. Ez abban állott, hogy az útszélen elhintették azt a vizet, amelyet a seb kimosására használtak. Ezt abban a hiszemben tették, hogy akik ebbe a vízbe bele fognak lépni, magukkal viszik a betegséget. Azt is hitték, hogy az égési sebek és kelések gyógyítását nagyban elősegíti a kötő köteléknek sírkeresztre, útszéli bokorra, vagy fára való akasztása.

Titkos jelek

A gyógyszerek készítésében bizonyos titokzatos számok, mint 3, 7, és 9, nagy szerepet játszottak. Egy gyógyfürdőhöz például 3, 7 vagy 9 fajta növényt használtak, 9 vödör vízzel együtt, melyet azonban 3 különböző forrásból kellett előhozni. Magyarország egyes vidékein még ma is nyomaira akadhatunk annak a hitnek, amely a népies orvostudományban bizonyos számok használatának nagy hatékonyságot tulajdonít. A váltóláz gyógyítására a magyar paraszt a következő recipét készítené: Végy 9 db fél szilvát s mindegyik fél szilvába tégy bele 9 cayenne-i borsot vagy 9 borsszemet. Helyezd őket egy pohár borba s idd meg, amidőn elfog a láz.

Az orvosi fürdők korai alkalmazása

A fürdőknek a gyógyításra való gyakori alkalmazását annak tulajdonították, hogy a magyarok nagy tiszteletben részesítették a vizet. A folyók vagy patakok partjain állították föl áldozati oltáraikat s azt tartották, hogy a víz megjelenése biztosítja az áldozat sikerét.

A “csendes víz “-nek nevezett fürdő készítésénél az volt a szabály, hogy annak aki a vizet a forrástól elviszi, nem szabad útközben egy hangot sem kiejtenie. A “csendes víz”-fürdőt különösen haldokló gyermekek gyógyítására alkalmazták.

A láz gyógyításának ősi módja

A láz gyógyításának ősi módja abban állott, hogy a betegnek egy bodzafa alá kellett állnia s azután fát a következőkép megszólítania: “Jó napot, kedves bodzafa! Íme hoztam hozzád egy látogatót, a lázat. Fogadd el őt, itt akarom hagyni nálad és soha többé nem fogok rád tekinteni.”

Lényeges dolognak tartották hogy a beteg, midőn egyszer a fától távozott, soha többé vissza ne tekintsen, különben a gyógyításnak sikere elmaradt volna.

Nyavalyatörésnél, melyet a gonosz szellem által való megszállásnak tulajdonítottak, rendesen testi gyötréshez, vagy káromkodáshoz folyamodtak. Ha a gonosz szellem nem jött elő a gyöngéd rábeszélésre, a legborzasztóbb átkokkal halmozták el, amíg csak el nem hagyta a személyt, akit megszállott.

Abaris a gyógyítás hagyományos istensége

Nincs semminemű adatunk valamely, az ókorban élő híres magyar orvosról, azonban valószínű, hogy mint a szittya törzsnek egyik ága, Abarist tekintették a gyógyító tudomány hagyományos istenségének, akit Hérodotosz, Strabón [Geographika VII. 3. 8.] és más történetírók mint nagyhírű orvost és bölcsészt emlegetik s állítólag Kr. e. 764-ben érte el hírneve tetőpontját. A hagyomány úgy tartja, hogy a gyógyítás tudományára Apollo tanította, aki egy arany nyíllal is megajándékozta őt. Állítólag ő volt az, aki a szittyákat egy borzasztó döghaláltól megmentette. Ugyancsak híres volt “jósló művészetéről, zivatarok lecsendesítéséről és orkánok lecsillapításáról”. Megakadályozta a dögvész terjedését s őrködött a haldoklók felett.

Anakharsis a gyógyítás művésze

Anakharsis [Strabón: Geographika VII. 3. 8. VII. 3. 9. XV. 1. 22.], akiről a hagyomány azt tartja, hogy szintén nagyon jártas volt a gyógyítás művészetében, szittya törzsből származott s kb. 584-ben Kr. e. Athénbe ment, ahol barátja és tanítványa lett a bölcs Solonnak, akitől sok útbaigazítást kapott.

Szerzetesek megjelenése

Midőn Magyarország a Kereszténységet az 1000-ik év táján fölvette, a táltosok helyét legnagyobb részt szerzetesek foglalták el, akik a test és lélek gondozásának hivatalát egyesítették önmagukban. Úgy látszik, hogy a Bencés rend volt a vezető ama szerzetes rendek között, amelyek Magyarországon elterjedtek. E szerzetesek magukkal hozták a salernoi és monte-casinói híres egyetemeken nyert tudományokat.

Szt. István király 1015-ben megalapította s gazdag alapítványokkal látta el a Bencés rendiek pécsváradi kolostorát. E kolostorról szóló adatok szerint egyes szerzetesek betegeket látogatták, hat más tagjuk pedig a fürdőket gondozta. Ezen adatokból bátran következtethető, hogy az orvosi tudományt gyakorolták e kolostorban. Ugyancsak Szt. István más Bencés rendi kolostorokat is alapított, köztük a pannonhalmit. II. Endre, midőn 1221-ben megerősítette szent elődjének alapítását, említést tesz egy szolgáról s annak fiairól, akik a kolostor kórházában voltak alkalmazva.

A Kolostorok számának növekedése

A Bencés rendi szerzetek száma rohamosan növekedett s az egész országban hamar elterjedtek, úgyhogy a 11-ik században az apátági monostorok és kolostorok száma mar 22 volt, amely szám a 13-ik század végére 64-re emelkedett.

Kevés kétség férhet ahhoz, hogy az ezen monostorokban lakó szerzetesek között sokan értettek a gyógyítás tudományához, minthogy legnagyobbrészt Salernóban és Monte-Casinóban végezték felsőbb tanulmányaikat, ahol nemcsak a teológiában hanem a tudományokban és művészetben is oktatták őket.

Vallásos szerzetesrendek alapítása s azok gyógyító működése

A templomos és a Szt. János rend lovagjai szintén ebben az időben telepedtek meg Magyarországon. Úgy látszik, hogy megtelepedésre rendszerint valamely természeti forrás közelében fekvő helyet szemeltek ki, mely források gyógyító tulajdonságai ismeretesek voltak. Az első ilyen intézményt Szt. István alapította az 1000-ik évben Esztergomban, ahol egy századdal később II. Géza alapított egy hasonló intézményt a Szt. János lovagrend számára, amelynek tagjai a szegények és betegek támogatását ismerték el föladatukul. Az utóbbiak épülete minden fölszereléssel bőven el lehetett látva, mert IV. Orbán pápa, midőn II. Géza intézkedéseit 1262-iki bullájában megerősíti, megemlíti, hogy a király nagy gondot fordított a kórházi személyzet, a gyógyszerészeti osztály és a fürdők mintaszerű berendezésére. A Rába partján fekvő egykori váracska helyén bizonyos fürdők nyomaira bukkantak, ugyanabban az időben az esztergomi nyilvános fürdőket is felfedezték. A pécsi kórház, amely 1796-ban az Irgalmas-rendiek birtokába jutott, előbb a Szt. János lovagok birtoka volt.

Városi Kórházak

1292-ben Nagyszeben városának tanácsa a szegények és betegek gyámolítására alapított városi kórházat a Szt. János lovagok vezetésére bízta s egyúttal a tehetősebb polgárok pénzbeli segítségét is megígérte.

Több adatunk van arról, hogy a premontrei szerzetesrend sok kórházat rendezett be. E rend tagjai a 12-ik században vándoroltak ki Franciaországból és telepedtek meg Magyarország és Csehország területén. A monostori kórházak egyike volt az egri Szt. Jakab kórház, amelyet az egri püspök alapított. A premontreiek több más kórházat is alapítottak, szerte az országban. A kórházak rendszerint a betegek gyógyítására fölhasznált hőforrások közelében épültek.

1259-ben V. István a zerewaldi kórházat, melyet a tartományuraság alapított, a karthauzi rend szerzeteseknek adta azon célból, hogy ott az elgyengülteket és betegeket gondozzák.

Az első apácák Magyarországon

Azon monostori és jótékonyságot gyakorló rendek között, amelyek a 12-ik században oly kiváló munkát végeztek Magyarországon, ott találjuk a Szt. Klára és Szt. Katalin testvéreket is, mely női szerzetek tagjai életüket a betegápolásra szentelték. Ugyancsak megtelepedtek Magyarországon Szt. Ágoston, Szt. Pál rendek szerzetei, a jeruzsálemi Szt. Sír lovagjai, úgyszintén a Bencés és Szt. Ágoston rend női szerzetei.

A 13-ik században a dominikánusok és ferences rendiek özönlöttek az országba. A 13-ik század végén a Magyarországon található szerzetesrendek vallásos épületeinek száma 250-re rúgott.

Monostori kórházak és az orvosi tanítás

Ebben az időben a monostorok voltak az egyedüli helyek, ahol a gyógyítás tudományát el lehetett sajátítani. A különböző szerzetes rendek apátjai és vezető emberei akik legnagyobbrészt Franciaországból és Itáliából jöttek, magukkal hozták az orvostudománynak és a sebészeti művészetnek országukban elért legújabb eredményeit, amelyekre aztán rendük alacsonyabb rendű tagjait megtanították.

Híres orvosok a szerzetesek között

A szerzetesek között található orvosok között Péter, Kittilen gróf fia, tett szert legnagyobb hírnévre. Péter 1181-ben az umbriai Marnia püspöke lett, majd később a spalatói érseki szék méltóságára emelkedett.

Egy másik híres orvos volt Gellért [Magister Gerardus itáliai orvos], akit IV. László súlyos betegsége alatt hívtak be a király gyógyítására, akitől ügyességének jutalmául Tornava városkát kapta. IV. Bélának 1272-ben kiadott rendelete alapján “mindazoknak, akik egy más személyt, késsel, karddal, lándzsával vagy nyíllal megsebesítettek, kötelességük volt a sebesültet ápoló orvos díjazása.”

Magyar orvosi növendékek, akik tanulmányaikat külföldön végzik

Habár ahhoz kevés kétség férhet, hogy e barátorvosok, akik a középkori Magyarország orvosi tudományának színvonalát oly magasra emelték, külföldi származásúak voltak, megjelenésük másrészről a gyógyítás tudománya iránt való érdekeltséget új életre támasztotta Magyarországon. Sok fiatal ember hagyta el az országot, hogy Franciaország és Itália híres orvosi iskoláiban szerezzék meg orvosi tudományokat. Páduában volt egy külön magyar kollégium s van adatunk, hogy a párizsi orvosi egyetemnek előadásait 1175-ben négy magyar nemes fiú hallgatta. A bolognai és salernoi egyetemeken szintén találunk magyar hallgatókat.

A pápai tekintély megkísérli a szerzetesek orvosi működésének betiltását

A 12-ik század vége s a 13-ik század eleje felé a pápai hatóságok megkísérelték a szerzetesrendek körében folytatott orvosi működés beszüntetését. A rheimsi, laterani, toursi és a montpellieri zsinatokon eltiltották a papokat az orvosi működés gyakorlatától. De a Budán tartott gyűlés kijelentette, hogy Magyarországon e gyakorlat meg van engedve, föltéve, ha sebészeti operációkra nem vállalkoznak.

Habár kevés vagy egyáltalában semmi nyoma sincs annak, hogy Magyarországon ebben az időben világi orvosok is űzték volna az orvosi gyakorlatot, nagyon valószínű, hogy az ország különböző vidékein, különösen a nagyobb városokban, voltak megtelepedett gyakorló orvosok. Ezeket a legtöbb európai udvarban is ott találjuk s gyakran magas hivatalokat viseltek, mint a királyok és hercegek házi orvosai.

A zsidó orvosok gyógyító tevékenységét azonban Európa majdnem minden részében korlátozta az 1151-ben kiadott “decretum gratianum”, amely kiátkozás és hivatalvesztés terhe alatt megtiltotta a keresztényeknek, hogy magukat zsidó orvosok gyógykezelésére bízzák. Magyarországban azonban e határozat nem bírt érvénnyel.

Forrás: Tudnodkell.info

Temperamentum

Egy zen tanítvány meglátogatta Bankeit, és elpanaszolta neki:

- Mester, az én temperamentumom fékezhetetlen. Hogyan változtathatnék ezen?

- Nagyon különös dologra tettél szert - jegyezte meg Bankei. - Lássuk csak, mid van!

- Most rögtön nem tudom megmutatni neked - felelte a tanítvány.

- Hát mikor tudod? - kérdezte Bankei.

- Váratlanul jelentkezik - mondta a vendég.

- Akkor - vonta le a következtetést a mester - ez nem lehet az igazi természeted. Ha az lenne, bármikor meg tudnád mutatni nekem. Mikor megszülettél nem rendelkeztél vele, és a szüleidtől sem kaptad. Gondolkodj ezen!

Mindig hagyd, hogy először a főnök beszéljen.

Az értékesítő, a pénzügyes és az ügyvezető ebédelni megy, amikor út közben találnak egy régi lámpást.

Megdörzsölik, erre kijön belőle egy szellem.

Azt mondja a szellem: 

- Mindegyikőtöknek teljesítem egy kívánságát!

- Először én! Először én! - Mondja a pénzügyes.

- A Bahamákon szeretnék lenni, a jachtomat vezetni és gondtalanul élni.

Puff, a pénzügyes eltűnik.

- Most én! Most én! - mondja az értékesítő. - Hawaii-on szeretnék lenni, henyélni a parton a személyi masszőrömmel, soha ne fogyjon el a koktél, és legyek mindig boldog.

Puff, ő is eltűnik.

- Oké, most te jössz - mondja a szellem az ügyvezetőnek.

Az ügyvezető azt mondja: 

- Ezek ketten legyenek ebéd után az irodában.

A történet tanulsága:

Mindig hagyd, hogy először a főnök beszéljen.

Levviking

A trófeagyűjtök tanítása.

Azt hogy ki mi akar lenni az életben, ő maga döntse el. Egyesek orvosok, mások tanárok, színézek, vagy egyszerű munkásember, kertész vagy állattenyésztő. A lényeg hogy azt csináld ami neked tetszik, amit szívesen megteszel minden egyes nap. A lényeg hogy ne árts másoknak, hanem arra törekedj hogy jó dolgokat cselekedj.

Sajnos a valóvilágban, nem mindenki így gondolkozik. Egyes emberek a mások érzéseivel szórakoznak, csak hogy a saját kényüket-kedvüket vagy mondhatni úgy is hogy a saját fantáziavilágukat kielégitsék. Ezek a trófeagyüjtök. 

Vannak akik vadászni mennek a vadonba és attól érzik jobban magukat ha egy nagy vadállatot, biztonságos távolságból le tudnak teríteni. Ezek általában EGOsérült emberek. Ők azt képzelik magukról hogy azzal hogy lelőnek egy vadállatot, erősebbek lesznek, nagyobbaknak tünnek majd. Mert az EGO-juk és a gőg bennűk, akkorává nőtte ki magát, hogy kezd nem elférni a kicsi agyukba. Nem gondolnak arra hogy lehet épp egy anyukát őlnek meg, ezáltal a lelőtt vadállaton kivül, még annak a kölykei is elpusztulhatnak. Meggondolatlan viselkedés? Vagy tán nem viszi annyira a sütnivalójuk? Vagy ha viszi is őket, a saját vágyaik kielégitése sokkal fontosabb, mint az hogy egy egész családot tönkretesznek, elpusztitanak.

Ők még hagyján. De van egy olyan réteg, amely úgyanezt teszi de ők teljesen másként. Ők nem a vadonba mennek puskával, hanem az emberek közé. Ők a boldogságót keresik. Boldogságűzök. És nem számít az sem hogy valakit megbántanak, vagy talán egy egész családot szétszedhetnek, ők akkor is vadásznak. Úgyanazon ókból mint a másik vadászok. Kell a trófea. Nem számít semmi egyéb, átgázolnak bárkin és bármin. Ők a Don Juanok. Persze ehhez szükség van az áldozataik segítségére is. Mert ha ezek a szegény parák, akiket áldozatnak nevezünk, ha lenne egy kis sütnivalójuk, nagyon könnyen észrevennék hogy épp egy ilyen vadász áldozataivá váltak.

Mert ezek a Don Juanok, jönnek, látnak, lőnek. Aztán visznek. Mindent. És az áldozatukról leszedik amit akarnak, vagy amire épp szükségük van, aztán továbbálnak, újabb áldozatot keresni. Mert nekik a trófeagyüjtés az igazi életmodjuk. És nem számít hogy családokat tesznek tönkre, még az sem hogy az áldozatok érzelmeivel szórakoznak, sőt egyeseket az őngyilkosságba kergetnek.

Ők az EGO-isták. Rajtuk kivül senki más nem számít.

Ezért légy résen amikor valaki rád vadászik. Mert nem biztos hogy azt veszi el töled, amit te szeretnél adni neki, de még az sem biztos hogy azt fogja neked adni, amit te elvársz tőle.

A Don Juanok tanítása.

Mindenkinek volt már az életében olyan alkalom, amikor úgy érezte megtalálta a NAGY ŐT, az igazit. Aztán kis idő múlva a nagy Ő egyszerüen eltűnt, felszivodott, vagy talán idöközben rajöttél hogy nem is Ő az igazi. És tovább keresed azt amelyik az igazi. A nagy Ő. Ha már többször megtörtént veled, de te úgyanazt a sémát folytatod, akkor még nem tanultad meg a leckét, de az is meglehet hogy csak rossz emberekkel találkoztál. Ne csüggedj el. A választék, nagy, sőt óriási. Hiszen bárhol is élsz, a Főld bármely szegletében, biztosan találsz embert aki megfeleljen a te elvárásaidnak.

Valójában ez is egy lecke. Életlecke. Ami addig ismétlödik, amíg meg nem tanulod azt. Sőt egyre durvábban ismétlödik.

Úgyanis a Don Juanok, a fehér lóvon ülő daliás herceg aki a sárkányok karmai közül kiment téged, a mesékben a helyük. Hasonló a helyzet a Csipkerózsikákkal is. Ne téveszd össze a valóvilágot a mesékkel, csak ha a mesékben akarsz élni. De akkor nem itt van a helyed. 

Ez itt a való világ. 

Egy olyan világ amelyet te formálsz olyanná amilyenné akarod. Csak ezért dolgozni kell. És a dolgozáson nem azt értem hogy reggel elmész munkába és délután hazajössz. Nem. Hanem minden egyes nap tégy egy lépést, bármilyen kicsi is legyen az, de addig amig az álmaid megvalósitása felé haladsz, nem számit a sebesség, a lépések nagysága, csak tégy minden nap egy kicsit. Persze ha tudsz tehetsz többet is, de ne hamarkodj el semmit. Nem csak a mesékben történnek meg a csódák, a valóvilágban is, csak hinned kell magadban, és megdolgozni minden egyes lépésért. Mert minél nehezebben éred el az álmod, annál nagyobb lesz annak az értéke. Ha mindent csak úgy ajándékba kapnál az élettől, annak nem lenne értéke, csak elpazarolnád két marokkal.

Ne feledd. 

A boldogság nem egy úticél, hanem maga az út. 

Hasonló a helyzet az álmaid megvalósitásával és a nagy Ő megtalálásával is. 

Nem a nagy Ő megtalálása a lényeg, hanem találj egy olyan embert, akiböl lehet a nagy Ő, és ketten közösen kapjátok meg azt az útat, amelynek nem csak a végén lesztek egymás nagy Ő-i, hanem az egész úton nagy Ő-ként haladtok eggyütt, közösen, egymásért. 

És ha Te nagy Ő vagy a párod mellett, hidd el hogy Ő is azzá válik. 

Ha pedig nem így van, akkor neked nem Ő lesz a nagy Ő. Lépj tovább, addig amig rátalálsz arra akiböl ki tudod hozni a nagy Ő szerepét.

A lényeg hogy ne menekülj. Mert a legtöbben ezt teszik. Elmenekülnek máshova, más helységbe, országba, vagy netán az alkoholt vélik megoldásnak. Nem. Állj meg. Attól hogy elfutsz, vagy részegre iszod magad, még nem fogja senki megoldani a TE problémádat. A megoldás csak reád vár. És ha nem teszel semmit, addig ő szépen leül veled szemben, hogy láthasd őt minden egyes szemrebbenésedben. Türelmesen vár. Mégis egyesek inkább eltürik maguk mellett egész életükben, és szenvednek egy életen keresztül, mintsem valamit tennének, hogy megoldást kapjanak ellene. Teszik ezt kényelemböl, vagy félnek a változástól, a váltóztatástól, a bizonytalanságtól, és tovább ülnek és szenvednek, azt kérdezgetvén a családjuktól, vagy a barátoktól hogy mit vétettek ŐK ebben a kúrva életben hogy ennyit kell szenvedjenek? 

Ez is olyan mint az a mondás hogy: 

"Ha fáj, de nem változtatsz semmit, akkor még nem fáj eléggé."

De ne aggódj. A lecke csak rád vár, türelmesen. Ha pedig látja hogy megtagadod és nem akarod megtanulni azt, amit tanítani akar neked, újra megjelenik az életedben, egyre durvábban, erőteljesebben. A legtöbb jel betegségként üti fel az órrát az életünkben. Mert minden betegség egy jel, egy szimbólum. (Erröl még írok majd bövebben egy következö bejegyzésben.) Ami mutatni akar nekünk valamit. Hátha változtatunk a helyzetünkön. Mindaddig amíg vagy megtanulod, vagy belehalsz a saját szenvedésbe.

TE DÖNTESZ!

Ne bánkódj ha visszautasítanak. 1% vagy 99% !?!

Azoknak akik nem ismernek, kertész vagyok, Erdélyben, Négyfalúban. Virágokat nevelek, amiket aztán szívesen továbbadók. Persze mindezt pénzért, mert másként nem lehetne fenntartani a kertészetet, no meg a családomat. Mert az élet megáldott három egészséges gyermekkel. Ez egy felbecsülhetetlen kincs egy ember életében. Akinek van akár csak egy egészséges gyermeke is, az tudja már, gondolom, hogy ez egy olyan kincs amit nem lehet megvásárolni. Szóval, ezt a kertészetet, a volt feleségemmel együtt indítottuk, mindjárt az esküvőnk után, mivel ő kertészeti egyetemet végzett. Nekem más volt a szakmám, ezért az elején nem rajongtam annyira, de amint kezdtek nőni a növények, és kezdtek virágozni, beleszerettem ebbe a szakmába. Persze mint minden szakmának, ennek is megvannak az előnyei és a hátrányai, van szép része és van csúfabbik fele is. Emlékszek az első évben minden apró virágnak örvendeztünk. Akkor 12 fajta évelő növénnyel kezdtük, ma már meghaladja a 800 fajtát.

Aztán mire meglettek a növények, rájöttünk hogy nagyon nehéz eladni őket helyben, mivel még ismeretlenek voltunk, no meg az emberek az évelőnövényeket sem nagyon ismerték. Aztán támadt egy ötletem hogy mi lenne ha az interneten árusítanánk őket? Így az egész országból tudnak majd rendelni. Ez volt 2007-ben. Ez akkoriban nagy befektetés volt, nem volt könnyű megoldásokat találni mindenre, de szép lassan mindent elintéztünk.

Egyike a rosszabbik felének az ügyfelekkel való kapcsolattartás. Minden online üzletnek, talán ez a legnehezebb része. Mert rengeteg olyan ügyfél van, akik a sok összegyűlt idegességüket, mérgüket, átküldik telefonon. És aztán ott vannak a sok át nem vett rendelés, vagy egyszerűen visszautasított csomag. Mert nem ért oda amikor a kliens elvárta volna, vagy közben meggondolkozott, vagy kapott máshol olcsóbban. És én mint üzletvezető, ezekkel mind szembe kellett néznem. Ez is olyan mint az egyik előbbi írásomban a fekete pont leckéje. Itt elolvashatod: https://elhiszed.blogspot.ro/2018/02/a-fekete-pont-tanmese.html

Én is ha csak erre az 1%-ára fókuszáltam volna, akkor már rég bezártam volna az üzletet, vagy bekerültem volna a diliházba. De én ezeket mind elfogadtam, volt akinek a pénzt is visszaadtam, másoknak küldtem még egy csomagot. Mert ez csak egy fekete pontja annak a fehér lapnak, ami egy üzletet jelent. Sőt talán nem is éri el az 1%-ot, de olyan nap is volt amikor épp három kliens csengetett egy fél óra leforgása alatt nagy felháborodva. Ezek voltak a nehezebb napok. Ezeket a nehezebb időszakokat pedig kiegyensúlyozták az olyan kliensek akik azért csengettek hogy megdicsérjenek, vagy köszönetet mondjanak. És mondanom sem kell hogy a megelégedett ügyfelek száma több mint százszórósa az elégedetlenekhez képest. 

Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az online üzletben megjelenített több mint 3 000 kliensektől kapott vélemény, és az 5 csillagból, jelenleg 4,87 az eredmény. Ilyen szép eredménnyel nem sok üzlet büszkélkedhet. Persze ez rengeteg munkába került. Időbe, rengeteg időbe; sok megértésbe, mert a klienseket sokszor elég ha csak meghallgatja az ember, máris jobban érzik magukat ettől,

Az ősszel voltam egy webshopos kurzuson Kolozsváron, mert az embernek szüksége van fejlődnie, vagy fejleszteni, tapasztalatot cserélni más üzletemberekkel. Itt beszélt egyik futárszolgáltatónak az igazgatója is. És nagy dicsekedve mesélte, hogy egyik nagyon ismert svéd bútorüzletnek szállítják a termékeit az egész országban, és ma már oda jutottak hogy lecsökkentették a szállítás közben történt baleseteket, vagy terméksérüléseket 12% alá. Hát a kávémat szinte magamra öntsem, mikor ezt hallottam. 12%. Kérdeztem hogy nekik ez normálisnak tűnik? Hiszen én növényeket, sőt kivirágzott növényeket küldök és nálam az effajta veszteség, 0,05% alatt van. De ő nagyon meg volt elégedve azzal a 12% alattival is.

Csak azt tudom tanácsolni, hogy bármit is dolgozol, bármilyen munkát végzel, tedd meg szeretetből, még akkor is ha nem látnak. És ne adj nagy jelentőséget annak az 1%-nak, annak a fekete pontnak, azoknak akik visszautasítanak, mert nem jó amit nekik adtál, vagy nem elég jó. Inkább koncentrálj azokra akik megbecsülik azt amit értük teszel. Mert egy jó ember, tudja hogy mennyi időt és energiát fektettél bele abba a dologba amit nekik adtál. A többi fekete szívű lénynek meg amúgy is bármit teszel, mindig kapnak okót hogy elégedetlenkedjenek. Azzal hogy te is visszaszúrsz nekik, csak olajat öntesz a tűzre. Még jobban felingerled őket. 

Ne feledd el azt a 99% elégedett boldog embert, akit kiszolgáltál, azért az 1%-ért, akiknek bármit is teszel sohasem lesz jó!

A tudáshoz vezető útak csapdái.

Yang Zi mester szomszédjának elkóborolt a báránya, kiküldte hát összes emberét a bárány keresésére, és megkérte Yang Zi szolgáját, tartson ő is velük.

– Micsoda! – rikácsolt Yang Zi. – Ennyi emberre van szükséged, hogy megkeress egy bárányt?

– De hisz annyi ösvény van itt, ki tudja, merre ment – magyarázkodott a szomszéd.

Amikor a szolga visszatért, Yang Zi megkérdezte:

– No, megtaláltátok a bárányt?

A szolga azt felelte, nem. Akkor Yang Zi megkérdezte, hogyhogy nem tudták megtalálni.

– Túl sok az ösvény – felelte a szolga. – Egyik ösvény beletorkollik a másikba, nem tudtuk eldönteni, melyiket válasszuk, így aztán visszafordultunk.

Yang Zi gondolkodóba esett hosszú ideig nem szólt semmit, egész nap el se mosolyodott.

Tanítványait meglepte a viselkedése.

– Egyetlen bárány nem a világ – vigasztalták mesterüket –, meg aztán nem is a tiéd volt. Miért lettél hát ilyen szótlan és komor?

Yang Zi nem válaszolt, és tanítványai tanácstalanok voltak. Egyikük, Mengsheng Yang megpróbálta kifejteni, mi játszódhat le a mesterben.

– Ha túl sok az ösvény – mondaná a mester –, az ember nem találja meg az elkóborolt bárányt. Ha egy tanítványnak túl szerteágazó az érdeklődése, elaprózza az idejét. Minden tudás ugyanazon forrásból ered, de a tudáshoz sokféle módon lehet eljutni.

Ha tévútra lépsz, csak úgy kerülhetsz a helyes ösvényre, ha visszatérsz a kiindulóponthoz, az igazság forrásához. Mivel Yang Zi tanítványa vagy, tőle akarod megszerezni a tudást, add neki át magad teljes mértékben, különben soha nem fogod megérteni a mestert.

A könyvek olyanok mint a tükör.

"A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, 

amit a lelkében hordoz." Carlos Ruiz Zafón

Figyeld csak meg hogy mennyire eltérő az amit egy könyvben te olvasol és amit mások látnak bennük. 

És ez igy van jól. Mert ha valaki egy könyvet kézbe vesz, annak a mondanivalója mindenkinek más. Mert mindenkinek másra van szüksége. Egyeseknek kalandra, másoknak vigasztalásra. Mert a könyvek tükröt tartanak nekünk.

Tudás nélkül is lehet bölcsen élni.

Lin-csi kolostorában élt egyszer egy jóravaló öreg szerzetes, név szerint Ling.

Hallgatag, töprengő öreg volt, a tudás titkát kutatta egész életében.

- Mi a titka annak, hogy egyesek tudás nélkül is bölcsen elhelyezkednek a világban, s boldogan élnek benne, mások meg kiolvassák a kolostorok és a paloták összes könyvtárát, s mégsem boldogulnak?

Ilyen kérdéseket tett föl magának Ling, s Lin-csit is rendszerint effélékről faggatta.

- Mondd, Mester! Tudás-e az, amit a felhőkből olvasunk ki nem a könyvekből? Tudás-e az, amit a könyvekből olvasunk ki, de nem tudjuk, mire való? – kérdezte egy nap az apáttól.

Az apát a kérdésére kérdéssel válaszolt.

- Tudod-e, jó öreg Ling, hogy mi a lótusz, amikor még nem bujt ki a víz alól?

- Nem tudom - felelte Ling. – Talán semmi. Egy kis semmi a víz alatt.

- Egy kis semmi a víz alatt. Miként minden csak az, míg teljességében elénk nem tárulhat, valódi természete meg nem mutatkozhat - szólt az apát, s máris intett, hogy a kérdésről nincs több mondanivalója.

Ling szerzetes megértette a választ. Meghajolt Lin-csi előtt, majd kiballagott a folyópartra.

"Ahol a szónak helye nincs,

Tanult szavakkal ha felelsz,

Locsogsz összevissza,

S az útra rá nem lelsz."

Idézte magában a régi strófát séta közben, s hirtelen mintha könnyebbé vált volna a járása.

- Lám, mindenből támadhat tudás! Csak a szavak hínárja vissza ne húzza a megtalált gondolatot a víz alá. Támadhat felhőkből, szívekből, szemekből, csak a szó, mi róla mondható nem felhőkből, szívekből, szemekből való. Nincs öröktől való szó!

Így emlékezett Ling szerzetes a Huo-to folyó partján, szavainak rongyfoltos ruhájába próbálván öltöztetni a mélyből fölbukkant gondolatot. Milyen jó, hogy hosszú sétáin annyit bámulta az eget! Milyen jó, hogy az eget bámulva hallgat az ember.

A fekete pont - tanmese.

A fekete pont - tanmese.

Egy amerikai egyetem tanára, egy szép napon, arra gondolt hogy a diákjainak leckét tanít. Életleckét, olyant amilyen nincs benne az iskolai programokban. Ezért amikor belépett az osztályba, mindenki meglepetésére egy papírköteget vett ki a dossziéjából.

„Felmérőt fogunk írni.” – közölte a diákokkal, akiknek lefagyott a mosoly az arcukról a nem várt hír hallatán. 

Ezután szokás szerint lefelé fordítva kiosztotta a papírokat, majd visszament az asztalához. A tanulók tele izgalommal fordították meg a dolgozatot, melyen legnagyobb megdöbbenésükre csak egy kis fekete folt volt.

Az volt a feladatuk, hogy írják le minél részletesebben, mit látnak. A tanár bőven hagyott időt a feladat kidolgozására, majd beszedte a dolgozatokat, és gyorsan át is olvasta a kérdésre adott válaszokat. 

Amikor végzett, így szólt a diákokhoz:

- Ezt a dolgozatot nem fogom osztályozni. Nem ezért írattam veletek, hanem azért, mert kíváncsi voltam, mire figyeltek. Kivétel nélkül mindannyian leírtátok, hogy milyen a kis fekete folt alakja, mérete, és hogy hol helyezkedik el a papíron. Valamivel viszont egyikőtök sem foglalkozott: magával a fehér papírral, amin a fekete folt volt. Pedig ez sokkal nagyobb része az egésznek mint az a kis fekete pont. És ha belegondoltok, a legtöbb ember pontosan így éli az életét. Csak a nehézségeinkre, problémáinkra, személyes konfliktusainkra és sérelmeinkre koncentrálunk, miközben azt a rengeteg szép dolgot, ami az életünk része, észre sem vesszük. Hagyjuk, hogy az a kis fekete folt beszennyezze az egész elménket.

Így van ez az életben is. Azok az emberek akik csak a fekete pontra koncentrálnak, azok állandóan csak a rosszat veszik észre az életben. Nem számít az a rengeteg fehér dolog ami körülöleli a fekete pontot. Ők csak abba a kis fekete pontba kapaszkodva, vergődnek és panaszkodnak. Nekik hiába csináltál meg ezer dolgot jól, ha csak egyszer is valamit rosszul csináltál, ők abba fognak foggal-körömmel beleakaszkodni, és a fejedhez vágni.

A tévében is ugyanez megy a hírekben. Csak a rossz hírek a fontosak. Az hogy valaki valami jót csinált, az nem érdekel senkit sem. Azok nem fontos dolgok, vagy legalábbis azok már megszokott dolgok. Ezért mondtam le a tévében a hírek nézéséről, mert nem konstruktívak, nem segítenek sem az okosodásban, sem a fejlődésben, csak lehúznak. És sajnálom az olyan embereket, akik most is azon panaszkodnak hogy: 

- Jaj, ebbe a tévébe semmi jó nincs. 

- De miért nem néz vadállatos csatornát? - kérdem én ilyenkor. - Az legalább igazi vadállatos és nem pedig olyan mint a rémhírek, amiket nézhet gyerek is.

Bezzeg az olyan filmeket mint például a Kincsem, csak 12 év fölötti gyerekek nézhetik.

Kérdem én hogy azok akik a tévéadókat ellenőrzik ilyen szempontból, gondolkoznak egy kicsit is?

Levviking

Isten letezik?

Egyszer egy ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:

- Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!

- Miért mondod ezt? – kérdezte a vendég.

- Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.

A kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit.

Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta:

- Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek! – mondta a fodrászának.

- Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az előbb a hajadat, ha nem egy fodrász?

- Nem! Ha létzenének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.

- Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!

- Pontosan ahogy mondod! – vágta rá a választ a férfi – Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle. Maximum, kiált egy „Jaj Istenemet!” és kész. Ezért van a világban sok szenvedés és fájdalom, mert Isten senkit sem kényszerít arra, hogy őt kövesse!

Végtelen hit - adj bele mindent.

Alapvetően kétféle erő hat minden emberre. Az egyik előre húz, a másik visszatart. A húzóerő a személyes jövőképed. A visszatartó erőt az önkorlátozó hiedelmeid jelentik. 

- Nem hinném, hogy képes lennék rá... 

- Ha eredményt akarsz elérni növeld a húzóerőt és csökkentsd a visszatartó erőket!

Abba hogy négykézláb végigmész egy pályán, meséld el hogy hogyan tudsz belehalni? Egyébként meg ha észrevetted volna az első pillanattól fájt neki mert egy emberrel a hátadon két lépést is nehéz így menni. 

De már az elején az agyad kényelmes oldala azt sugallja hogy fáradt vagy akkor vagy igazán fáradt amikor összeesel... Ebben is fázisok vannak! 

Egyébként meg ha abba akarta volna hagyni akkor abbahagyta volna! Az edzőt motiválónak hívják! 

Az életben is sok ilyen emberrel találkozunk, csak hinnünk kell előszőr benne, abban az emberben aki motivál minket, de legfőképpen magunkban, a saját erőnkben.

Mert az erődet, nem az izmaid határozzák meg, hanem a lelked.

A lélekben legalább tizszer annyi erő van mint az izmokban.

A boldogság forrása benned van, a te döntésedben.

Az igazi tartós, valódi boldogság nem külső, anyagi feltételekből, hanem megelégedettségből és lelkierőből fakad. 

Az okos ember felismeri, hogy minden boldogság és szenvedés a tudatból fakad, és ezért magában a tudatban keresi a boldogságot. Mivel megérti, hogy a boldogság okai hiánytalanul megvannak benne, nem hagyatkozik külső forrásokra. 

Ha rendelkezünk ezzel a felismeréssel, adódjék bármiféle gondunk az életünk folyamán, senki és semmi nem árthat nekünk. Ráadásul ugyanez a lelkierő velünk lesz, hogy megnyugvást és boldogságot biztosítson számunkra halálunk óráján is.

Ezért ha boldog akarsz lenni, akkor légy boldog. Most. Itt. Azzal amid van. Mert ha mindig azt nézed amid nincs, ami hiányzik, akkor állandóan boldogtalan leszel.

Az életben a boldogság sosem fog működni ha mindig valamire vársz. Ha várod a pénteket, a nyarat, hogy valaki hozza el neked a boldogságot, hogy valaki elmenjen mert te attól leszel boldog. NEM. Ez sohasem fog így működni.

LÉGY BOLDOG MOST.

Az elefántok jogállama és az egerek.

Egyszer az elefántok úgy döntöttek, hogy szavannájuk védelme érdekében összefognak a zsiráfokkal, zebrákkal, oroszlánokkal és közös birodalmat hoznak létre Elefántok Jogállama néven. Ebben az államban az elefántok alkották meg a jogot és bárki, aki csatlakozott e jogot volt kényszerű követni, de ugyanakkor az elefántok jogvédelmét és biztonságát élvezhette.

Egy alkalommal az egerek is csatlakoztak az elefántok jogállamához. Az egerek ezzel élvezték az elefántok védelmét, egy macska sem támadhatta meg őket büntetlenül és a szavanna magvaiból bántatlanul fogyaszthattak. Az egereket csak az zavarta, hogy le kellett mondani addigi vágyaikról, nem hozhatták létre a csak egerek számára elgondolt birodalmat, ahol az egérfőnök az úr. Ezért sokszor szapulták az elefántokat, de sokáig azok ügyet sem vetettek rájuk. Az elefántoknak meg volt a maguk baja, komótos élete, melyben a szavanna egésze volt minden gondolatuk tárgya és nem mindig hallották meg az egerek cincogását.

Egyszer aztán a szomszédos szavannán tűz ütött ki és az állatok életüket mentve menekültek onnan az elefántok jogállama felé. Az egerek megijedtek. Mi lesz, ha ez a csődület letarolja magraktáraikat? Mi lesz, ha a gyújtogatók maguk is a menekülők közt vannak? Mi lesz, ha nem állnak tovább kis birodalmukból az elefántok nagy szavannája irányába? A menekülő csordák nem voltak mag és sajtevők. Nem az egerek birodalmába vágytak, hiszen főleg gazella, gnú és kudu csapatok özönlöttek be a nagy szavannára, akik az egerek nyelvét nem beszélték és táplálékát nem ették. Az egerek ahelyett, hogy az elefántokkal összehívatták volna a nagy szavanna állatainak bíráit, önmaguk döntöttek. 

Virágcserepekből és egércsapdákból kerítést építettek kis birodalmuk határán, mely egérbiztonsági szempontból kiváló elgondolás volt, azonban a tűzvész elől menekülő állatcsordák esetében kérdéseket vetett fel. Egy-két patarepedési panasztól eltekintve, ezek a csapdák több hatással nem bírtak. Ugyanakkor nagyon felbőszítették ezzel a menekülő csordákat.

Az elefántok összegyűltek és bölcs döntést hoztak. Befogadjuk a menekülő csordákat, jelentették be. Az egérkirály, mintha nem is hallotta volna az elefántok döntését, tovább folytatta harcát a nagy szavanna megmentése érdekében, mely már nem állt összhangban azzal, amit az elefántok akartak. Fittyet sem hányva arra, hogy az elefántok jogállamának jövőbeni polgáraival szegülnek szembe, egyre durvább kísérletet tettek a menekülők megállításárra. Hadrendbe sorakoztatták az egérsereget és saját tűzerejükkel fenyegették meg azokat, akik sokkal nagyobb tűztől mentették életüket.

Eközben az elefántok már egészen másról tanácskoztak, de ezen a tanácskozáson az egerek nem vettek részt. Az egerek számára kis birodalmuk védelme képviselte a prioritást, melyben magukra hagyatottnak vélték magukat. Az elefántok pedig az egerek viselkedését nem tudtál értelmezni. Nem értették, hogy az egerek miért nem ülnek le velük megbeszélni az idegen csordák áthaladásának szervezési kérdéseit. 

Az elefántok csupán azt akarták, hogy ne hozzanak be az idegenek száj és körömfájást, madárpestist, valamint a tűz okozóit se engedjék be. Olyan átmeneti karámokat akartak az egerek birodalmában létrehozni, ahol ezeket a szűréseket elvégezhették volna. Eközben az egerek hadat hirdettek a megállíthatatlan csordákkal. Hiába a letaposott egérfogók, összetört virágcserepek, még mindig nem vált világossá az egérkirálynak, hogy itt ő képtelen egyedül bármit is tenni. 

Egyet azonban elért. A menekülő csordák minden egyes állatfaja meggyűlölte az egereket. Ezt akkor sem fogják elfelejteni, ha egyszer majd ezek a menekülők végleges befogadást nyernek és az elefántokkal együtt fogják értékelni a szavanna katasztrófájának egykori történetét.

Köszönet: Orientalista.hu – Mihálffy Balázs

Kifogast keresek, elfogadhato aron.

Láttam a napokban egy jópofa hirdetést a Facebook-on. Valahogy így szólt: kifogást keresek, elfogadható áron. Megmosolyogtam. 

Milyen igaz..., csak kifogásokat gyártunk, keresünk, folyton másokat hibáztatunk az elrontott életünkért, rossz döntéseinkért... Pedig rossz döntés nincs. Csak döntés van. Nem véletlenül döntöttünk úgy, ahogy. 

Mindennek oka van, és következménye, amit vállalnunk kell. El kellene tudni jutni egy olyan állapotunkba, amikor már nem ítélünk, nem hibáztatunk, nem átélünk, hanem megélünk. 

A mindennapokat, elfogadjuk magunkat és másokat. Mindenből csak annyit teszünk a magunkévá és engedünk be a privát szféránkba, amitől mi magunk épülünk - és nem sérti mások érdekeit. 

Meg kellene tanulni visszavonulót fújni, nem világmegváltani, csak kiszabadulni a saját szorongásaink ketrecéből, és meghódítani a legnagyobb kihívásunkat majd békében élni vele. 

Hogy ki ő? Saját magad.

Forrás: A Vaslady szupertitkos naplója

Jól szeretni nem egyenlő a szeretnivel.

Mi is a JÓL SZERETNI mondat pontos értelmezése? 

Tiszta szívből szeretni? - De kinek a szivéből? Ha az enyémböl akkor az már nem lesz jó, mert ami nekem jó az a páromnak nem biztos hogy megfelelő lesz.

Elvárások nélkül szeretni?  - Igen. Ez müködne is. A bibi itt csak annyi hogy ember nem tud így szeretni a végtelenségig. Magyarázkodhatsz a végtelenségig, meghallgathatsz ezer gúrút, akik ezt prédikálják, csak tovább épited azt az álomtornyot, ami egy szép nap összedöl. Mert mindenkinek egyszer elfogy a türelme, mindegy hogy az napokba, évekbe vagy évtizedekbe fog telni, de egyszer mindenkinél elszakad a cérna. És ha addig a párod mindent megadott, minden hülyeségedet eltürte, és most csak úgy fellázzad, vagy netán még emlékeztet is hogy mennyi mindent megtett érted és te nem értékelted őt soha, na ilyenkor te csak állsz megdöbbenve és nézed hogy hóvá tünt el az az ember aki annyira rendes volt veled, aki soha egy rossz szót nem mondott rolad. Hóvá lett?

Úgy szeretni ahogyan én elvárom hogy szeressenek? - Hát ez sem jó. Mert ami nekem jó, az nem biztos hogy jó lesz a páromnak. Sőt. Egyáltalán nem jó. Mert mi emberek két fő részre vagyunk kategorizálva. Nők és férfiak. És mi mindannyian mást akarunk. A férfiak nőt, a nők pedig férfit. Ezért sokszór elkommunikálunk egymás mellett. A férfi nem azt hallja meg egy nő mondandójából, amit a nő szeretne, és fordítva is érvényes.

Ezekután csak azt mondom hogy szerintem egyik válasz sem jó. 

Gary Chapman pszihologus hozta előtérbe azt az elméletet, amely szerint mindenkiben megvan az 5 szeretetnyelv. Persze ezek a szeretetnyelvek csak olyan irányt mutatnak, mindenkinél más méretben vannak jelen. De erröl bővebben írók, egy következő bejegyzésben.

A jól szeretni értelme abban rejlik, hogy figyelsz a párodra, és nézed mire vágyik, mit mond a lelke, mi ókoz neki jó érzést. Ennyi a titok. Meghallgatni a másikat, és meglátni mire van szüksége. És azt adni neki.

Ez a szeretet. 

A JÓ SZERETET.

Házasságmentő legenda

Most pár éve meglátogattuk a családommal eggyütt a Prázsmári várat. Nagyon jó állapotban fennmaradt, ez a több mint hét évszázados eröditmény. Ha Brassó közelében jártok, érdemes meglátogatni. Brassótól 15 kilométerre van, és hétfőn kivül minden nap nyitva áll. A gyerekek nagyon élvezték, főleg amikor felmentünk a legfelső emeletre, a tetőre. Innen csak a lőréseken lehet kilátni. Itt hallottam előszőr arról a legendáról, ami manapság talán barbárságnak tűnik.

A Prázsmári legenda.

Amikor egy házaspár nem tudott megegyezni valamiben, akkor büntetést szabtak ki nekik. A büntetés pedig csak annyiból állt, hogy a házaspárt, bezárták egy kis szóbába, olyan 3 x 4 méteres lehetett, ahol mindenböl csak egy volt. Ágy, párna, paplan, asztal, szék, csésze, tányér, kanál, villa, mindenböl csak egyetlen egy volt. Itt voltak kénytelenek eltölteni bizonyos időt, eggyütt, és a család többi tagja kénytelen volt besegíteni nekik. Vigyáztak a gyerekekre, hoztak tiszta rúhákat, ételt és vizet is. Mindaddig amig a házaspár ki nem békült egymással.

Manapság ez már lehetetlen, mert az embereknek joguk van. Mindenkinek jóga van mindenhez. De mindig elfelejtjük a legfontosabbat, mint például a legfontosabbat. Azt, hogy az a jóg ami engem megillet, a másikat is úgyanúgy illeti.

De mivel olyan korban élünk, amikor mindenki megvilágosodottnak érzi magát, mert rengeteg gúrú létezik, és mindeniknek több igazat adunk mint annak akivel épp élünk, mert a gúrúnak jó a szája, vagyis intelligens dumagép, szépen tud hazudni, bocsánat, neki mindig igaza van, mindegy hogy ez igaz vagy sem. Mert Ő egy olyan lény, aki már megtáltosodott. És a legérdekesebb az egészben, hogy az ősszes ilyen gúrú, kivétel nélkül, keleti kolostorokban kapta meg azt a felhatalmazást, hogy GÚRÚ legyen. Mert ezt mindenki elhiszi. És senki sem fog útánajárni hogy az a bizonyos gúrú tényleg mit is tanult az a pár nap alatt, abban a kolostorban. Lehet csak vendég volt ott, vagy talán ott sem volt valójában.

Ezt mindenki döntse el saját magának, mit és kinek hisz.

A vizhordo lyukas vedre

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap. A vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni.

A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.

A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:

- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság: Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban.