Thaiföldi tanmese, Buddha és a koldus.
Volt egyszer egy koldus, aki megprobált ételt gyüjteni, de észrevette hogy az étele egy része eltűnik minden nap. Aztán egyik nap rajtakapott egy egeret, amelyik lopta az ételét. Megkérdezte tőle:
- Miért tőlem lopsz? Én egy koldus vagyok, lophatsz a nálam gazdagabbaktól, és azok meg sem érzik.
Akkor az egér azt felelte a koldusnak:
- Ez a te sorsod, hogy csak nyolc dolog lehet a birtokodban, mindegy mennyit koldulsz, mindegy mennyit gyűjtesz össze, mindössze ennyid lehet.
A koldus megdöbbenve kérdezte:
- Miért ez a sorsom?
- Én nem tudom, kérdezd Buddhát! - felelte az egér.
Így hát a koldus elindult az útjára, hogy megtalálja Buddhát, és ahogy ment, beesteledett. Végül egy gazdag család házához ért, és megkérdezte, maradhat-e éjszakára. Beegedték és megkérdezték tőle:
- Ifjú ember, miért jársz ilyen későn?
- Kérdezni akarok Buddhától és holnap már útrakelek. - válaszolta az ifjú.
- Megkérdeznél nekünk valamit Buddhától? - kérlelte őt a család. - Van egy 16 éves lányunk, aki nem tud beszélni. Csak azt akarjuk megtudni, mit kell tennünk, hogy beszélni tudjon?
A koldus megköszönte nekik a szállást, és igy szólt:
- Természetesen felteszem a kérédseteket.
Azzal el is indulot, hogy folytassa az útját. Hegyek egész során kellett átkelnie. Amikor az egyik hegyet megmászta, találkozott egy varázslóval. A varázsló elhatározta, hogy a botja segítségével segít a kolduson és átrepitette a hegyek tengere fölött. Aztán megkérdezte:
- Miért döntöttél úgy, hogy átkelsz ezeken a hegyeken?
- Buddhától akarok kérdezni a sorsomról. - magyarázkodott a koldus.
- Megkérhetlek hogy az én kérdésemet is feltedd Buddhának?
- Természetesen, nagyon szívesen.
- Ezer éve próbálok elérni a mennyországba. A tanulmányaim szerint most már eljuthatnék a mennyországba. Kérlek, kérdezd meg Buddhát, mit tegyek, hogy eljussak a mennyországba.
Azzal elbúcsúztak, és a koldus tovább folytatta az útját. Elért az útolsó akadályhoz, egy akkora folyóhoz ért, amin nem tudott átkelni. Szerencséjére, találkozott egy óriási teknőssel, az pedig, elhatározta, hogy átviszi őt a folyón. Amint átkeltek a folyón, a teknős megkérdezte:
- Hová mész?
- Megyek Buddhához, hogy feltegyek neki egy kérdést a sorsomról.
- Feltennéd neki az én kérdésemet is? - érdeklödött a teknős.
- Természetesen. - válaszolta a koldus.
- 500 éve próbálok sárkánnyá változni. A tanulmányaim szerint mostanra már sárkánnyá kellett volna válnom. Megkérdeznéd Buddhától, mit kell tennem azért, hogy sárkánnyá váljak?
A koldus megköszönte a teknősnek hogy átvitte őt a folyón, és azzal folytatta útját
Végül találkozott Buddhával, aki pedig mindenkinek azt mondta:
- .Válaszolni fogok mindenkinek 3 kérdésére, de csak 3 kérdésre.
Az ifjú megrémült. Neki 4 kérdést kellett feltennie, tehát alaposan végiggondolta.
Arra gondolt, hogy a teknős 500 évig élt, hogy sárkánnyá váljon. A varázsló 1000 évig élt, hogy eljusson a mennyországba. A lánynak pedig úgy kell leélnie az egész életét, hogy nem képes beszélni. Azután magára nézett és azt mondta:
- Nyugodtan hazamehetek és folytathatom a koldulást.
Így hát amint meglátta mások problémáit, a sajátja nagyon aprónak tűnt. Ezért megsajnálta a teknőst, a varázslót és a fiatal lányt, és elhatározta, hogy az összes kérdésüket felteszi. Tehát megkérdezte Buddhát, ő pedig így válaszolt:
- A teknős vonakodik elhagyni a páncélját, s míg nem hajlandó elhagyni annak kényelmét, addig nem lesz belőle sárkány.
- A varázsló mindig magánál hordja a botját, és sosem teszi le. Az olyan mint egy horgony, távol tartja őt a mennyországtól.
- Ami pedig a lányt illeti, ő azonnal tud majd beszélni, amint találkozik a lelki társával.
Ekkor a hajléktalan koldus meghajolt Buddha előtt, és elindult hazafelé. Újra találkozott a teknősbékával, és azt mondta neki:
- Neked csak le kell venned a páncélodat, és sárkánnyá válsz.
A teknős ekkor levette a páncélját, amelynek belsejében felbecsülhetetlenül értékes igazgyöngyök voltak, melyek csak az óceán legmélyén találhatók. Átadta azokat a koldusnak és azt mondta neki:
- Köszönöm, nekem már többé nincs szükségem ezekre, mert én most sárkány vagyok. - majd elrepült.
A koldus újra találkozott a varázslóval egy hegy tetején, és azt mondta neki:
- Dobd el a botodat, mert az visszatart hogy eljussál a mennyországba!
A varázsló megvált a botjától, átadva azt a fiatalembernek.
- Köszönöm - mondta és felemelkedett a mennyországba.
Az ifjúnak most már volt vagyona a teknőstől és ereje a varázslótól. Visszatért a családhoz, amelyik menedéket adott neki, és elmondta nekik:
- Buddha azt mondta, a lányotok akkor fog tudni beszélni, amikor találkozik a lelki társával.
És abban a pillanatban ... a lányuk lejött és megszólalt:
- Ő az az ifjú, aki a múlt héten itt volt?
A fiatal lány és az egykor hajléktalan koldus megtalálták a lelki társukat.
Ez a történet nagyon sok dolgot és sok leckét mond nekünk, de én azt hiszem hogy néha adnunk kell valamit, azért, hogy kapjunk valamit. Olykor, mikor sárkánnyá akarunk válni, oroszlánná akarunk válni, hajlandónak kell lennünk arra, hogy magunk mögött hagyjuk azt, ami számunkra a legkényelmesebb és a legbiztonságosabb. El kell hagyjuk a konfortzónánkat, éppúgy ahogy a teknős tette. És azért hogy rátaláljunk az igazi szeretetre, olyan valakivé kell válnunk, aki képes másokat maga elé helyezni.
Amikor egyedül vagy, és mikor elmerülsz a gondolataidban, néha a problémáid olyan nagynak tűnnek, és olyan mintha vége lenne a világnak, de, ha más emberek életét nézzük, akiknek nincs annyi lehetőségük, mint nekünk, akiknek rosszabb, mint nekünk, olyankor a mi problémáink jóval kisebbnek látszanak.
És ha kezet akarunk nyújtani azok felé, akik többet küzdenek nálunk, és segíteni akarunk nekik, ez megváltoztathatja az életed menetét, az univerzum pedig visszafizeti neked úgy, ahogy sohasem képzelted volna.
Minden jó, amit a világ számára teszel, visszatér hozzád.
Szóval, ha most épp nehéz is az életed, remélem, ez a történet segít.
Sean Buranahiran.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése