Épp az imént folytattunk eszmecserét, az egyik barátommal, és megrekedtünk annál a pontnál, hogy mi a különbség a hiba és a felelősség között. Folyton csak azt hajtogatta, hogy: Ez ennek és annak a hibája, ... .
Az én reakcióm pedig, hogy teljesen mindegy kinek a hibája, ha valami tönkrement, a te felelősséged azt helyrehozni.
Például, nem hibás valaki azért, mert az apja egy agresszív alkoholista volt, de az holtbiztos, hogy az ő felelőssége megtalálni a kiutat ebből az óriási traumából, és egy normális életet teremtsen magának.
Nem a te hibád, ha a partnered megcsalt, és tönkretette a házasságotok, de az átkozottul biztos, hogy a te felelősséged megküzdeni azzal az óriási fájdalommal, túltenni magad rajta, és újra egy boldog életet teremtsél magadnak.
A hiba és a felelősség, nem jár kéz a kézben, szívás, de nem ... .
Amikor valami valakinek a hibája, azt akarjuk hogy szenvedjen, azt akarjuk, hogy bűnhődjön, fizessen meg a hibáiért.
Azt várjuk el, hogy az ő felelőssége legyen helyrehozni a hibát.
De ez nem így működik.
Különösen akkor, ha a te szívedről van szó.
A te szíved, a te életed, a te boldogságod.
Így a te felelősséged helyrehozni, a te felelősséged egyes-egyedül.
Amíg csak újjal mutogatunk, és megrekedünk ott, hogy mi kinek a hibája, addig csak az áldozat szerepének a csapdájába ejtjük magunkat.
És amikor áldozatnak érzed magad, leragadsz a szenvedésnél.
Az út az erőhöz pedig nem más, mint a felelősségvállalás.
A te életed, a te szíved, a te boldogságod, és a te felelősséged helyrehozni a hibákat, egyes-egyedül.
Forrás: Will Smith.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése