Valamit elveszítettem, valamit kaptam

Valamit elveszítettem, valamit kaptam

Valami megváltozott az életemben, nagyon sok olyan dolog van, ami régen örömöt okozott, de ma már hidegen hagy. Régen arra törekedtem, hogy sok pénzt keressek, autót vegyek, házat vegyek. Minél több pénzt kerestem volna, annál jobb autót vettem volna, annál szebb házat vettem volna. Minél jobb autót vettem volna, annál nagyobb lett volna az örömöm. Arra törekedtem, hogy feleséget találjak. Minél szebb, jó szívűbb, okosabb lett volna, annál jobban örültem volna. Arra törekedtem, hogy sok barátom legyen. Minél sikeresebb, viccesebb, érdekesebb emberek lettek volna a barátaim, annál jobban örültem volna.

Ma nem akarok saját autót, annak örülök, ha minél fejlettebb a tömegközlekedés. Nem akarok saját házat, birtokot, annak örülök, ha minél több ember úgy érzi, hogy az egész Föld az ő otthona. Nem akarok feleséget, annak örülök, ha minél több ember ugyanúgy szereti egymást. Nem akarok barátokat, annak örülök, ha minél több ember barátként tekint egymásra.

Más lett a világ. A föld amin járok, úgy érzem, hogy az enyém, legyen a Magyarország, vagy Anglia. Nem érzem rosszul magam, ha idegen helyen alszok, ugyanolyan békében alszok el, mint azelőtt a saját házamban, saját ágyamban. Amikor kölcsön kapok egy autót, ugyanolyan odafigyeléssel bánok vele, mintha a sajátom lenne. Nem érzek különbséget az utcán a nők között, olyan mintha az összes a feleségem lenne, minddel ugyanolyan szeretettel bánok. Nem érzek különbséget a férfiak között, mind olyan mintha a barátom lenne.

Elveszítettem a birtoklás vágyamat, nem akarok se tárgyakat, pénzt kisajátítani, se embereket, szeretetet kisajátítani. A birtoklás vágyammal együtt a félelem okozta kellemes izgalmi állapotot is elveszítettem, amit örömként éltem meg. A félelmet felváltotta a szeretet, ami egy más fajta öröm érzetet ad. Elveszítettem a fizikai világ dualitása által kínált örömöket, de megkaptam helyettük a lélek világának örömeit, melyeknél a dualitás összeolvad, a kettőből egy lesz, egységérzés lesz. Már nem annak örülök, ha a többihez képest nekem minél jobb lett, hanem annak, hogy megtanulok úgy élni, hogy életem által, a többségnek egyre jobb legyen az élete. Már nem magamért, vagy csak pár emberért, feleségért, családért, barátokért élek, hanem az emberiségért, Földért, Istenért.

Egyik világ se jó, vagy rossz. Mind kettőnek megvannak az örömei, mindkettő a fejlődés része. Az emberiségnek meg kell tapasztalnia a dualitást, meg kell élnie az örömeit, hogy felfedezhesse a lélek világát, a szeretet örömeit. Ma egy olyan korban élünk, ahol a két világ váltja egymást, az emberiség kijárta a dualitás iskoláját. Új Föld születik, egy új emberiséggel, új örömökkel, egységérzéssel. A félelem kora egy ideig lejárt, a szeretet kora következik. Talán.

Sardna Argis