A csoda metafizikája
Az állatok képesek téli álomba merülni, ami annyit jelent, hogy több hónapon keresztül teljesen lelassulnak az élettani folyamtok. Lelassul a légzés, az anyagcsere, emésztés, szívverés, az állat hibernálódik.
Az egyik barátom elbeszélése szerint, amikor harcsára horgásznak több napon keresztül, olyankor elég naponta egy kis adag étel. Erről már többször megbizonyosodott, furcsának találta. A harcsahorgászat nem egy eseménydús horgászat. Nagyon ritkán van kapás, a horgász egész nap csak ül, és bámulja a kapásjelzőt. Minél hosszabb ideig tudunk nyugton maradni, annál jobban megnyugszunk. A barátom három nap harcsázás után, már elég nyugodt szokott lenni ahhoz, hogy az élettani folyamatai annyira lelassuljanak, hogy elegendő legyen kevesebb étel is.
A meditáció alatt, az ember szintről szintre, egyre jobban lenyugtatja magát. Egyre mélyebbre megy, egyre jobban ellazul, egyre jobban megnyugszik. A sikeres meditáció során a szívverés teljesen lelassul, a légzés teljesen lelassul. Miután lelassult a légzés, a be és kilégzések között megjelennek szünetek. Nagyon mély nyugalomban, akár több másodperc szünet is megjelenhet a kilégzést megelőzően. Ezekben a másodpercekben van nyitva az ember energiakapuja, itt kapjuk az életerőt, életenergiát. Normál esetben csak mély alvásban érjük el ezt a nyugalmi állapotot, csak akkor tapasztaljuk meg a több másodperces életerő beáramlást, amely élményre reggel nem emlékszünk. De meditálva igen. Az ember minden egyes kilégzésnél finom orgazmust él át, kilégzést követően erős szeretet érzete van, öröm érzete euforikus. Az emberek nem tudnak meditálni, mert bealszanak.
A nyugalom dualitásban van a feszültséggel. Minden embernek megvan az adott életszakaszára jellemző nyugalmi szintje. Egy meditáció alatt meglehet tapasztalni nagyon mély nyugalmi szinteket, hosszú életenergia-kapu megnyitódásokat, de pár hónapos alvás, pihenés, nyugton-maradás után ellehet érni az állandósult mély nyugalmi állapotokat. Egy óra meditációval hirtelen zuhanunk le nagyon mély nyugalmi állapotba, és általában csak reggel sikerül, amikor jól kivagyunk pihenve, csak akkor nem alszunk be a mélyebb nyugalmi állapotok előtt. Viszont pár hónap alatt fokozatosan lenyugtathatjuk magunkat, közel olyan állapotba kerülhetünk ébrenlét alatt, mint mély alvásban, vagy amilyenben az állatok téli álomban vannak. Nem kell harcsázni, elég ha az ember elkezd odafigyelni arra, hogy nyugalomban maradjon, feszültség nélkül maradjon. El kell felejteni az örömöket, mindent ami felizgat minket. Eleinte sokat alszunk, mert a magasabb nyugalmi szinteken is energiahiányos lesz a testünk. Aludj egy hétig naponta tizenkét órát, és maradj minél nagyobb nyugalomban napközben is. Utána próbálj meg meditálni. Már sokkal később fogsz bealudni. És ha bealszol az jó. Adj időt az alvásnak, majd felébredés után próbálkozz újra. Lépésről lépésre éred el az egyre mélyebb nyugalmi szinteket kiegyensúlyozva. Hetek, hónapok kellenek, hogy elérd a mély alvásra jellemző, théta agyhullámos ébrenléti állapotot, amelynél megjelenik az egész napos orgazmus légzés. Többé nem fogod keresni a boldogságot. Az elmélyüléssel egyre nagyobb szintre emelkedik a testi életerő szinted, eleinte nagyon kipihentnek érzed magad, majd tested légies lesz, megszűnik az összes betegséged, majd elkezded a csodákat megtapasztalni. Talán.
Sardna Argis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése