A fekete pont - tanmese.

A fekete pont - tanmese.

Egy amerikai egyetem tanára, egy szép napon, arra gondolt hogy a diákjainak leckét tanít. Életleckét, olyant amilyen nincs benne az iskolai programokban. Ezért amikor belépett az osztályba, mindenki meglepetésére egy papírköteget vett ki a dossziéjából.

„Felmérőt fogunk írni.” – közölte a diákokkal, akiknek lefagyott a mosoly az arcukról a nem várt hír hallatán. 

Ezután szokás szerint lefelé fordítva kiosztotta a papírokat, majd visszament az asztalához. A tanulók tele izgalommal fordították meg a dolgozatot, melyen legnagyobb megdöbbenésükre csak egy kis fekete folt volt.

Az volt a feladatuk, hogy írják le minél részletesebben, mit látnak. A tanár bőven hagyott időt a feladat kidolgozására, majd beszedte a dolgozatokat, és gyorsan át is olvasta a kérdésre adott válaszokat. 

Amikor végzett, így szólt a diákokhoz:

- Ezt a dolgozatot nem fogom osztályozni. Nem ezért írattam veletek, hanem azért, mert kíváncsi voltam, mire figyeltek. Kivétel nélkül mindannyian leírtátok, hogy milyen a kis fekete folt alakja, mérete, és hogy hol helyezkedik el a papíron. Valamivel viszont egyikőtök sem foglalkozott: magával a fehér papírral, amin a fekete folt volt. Pedig ez sokkal nagyobb része az egésznek mint az a kis fekete pont. És ha belegondoltok, a legtöbb ember pontosan így éli az életét. Csak a nehézségeinkre, problémáinkra, személyes konfliktusainkra és sérelmeinkre koncentrálunk, miközben azt a rengeteg szép dolgot, ami az életünk része, észre sem vesszük. Hagyjuk, hogy az a kis fekete folt beszennyezze az egész elménket.

Így van ez az életben is. Azok az emberek akik csak a fekete pontra koncentrálnak, azok állandóan csak a rosszat veszik észre az életben. Nem számít az a rengeteg fehér dolog ami körülöleli a fekete pontot. Ők csak abba a kis fekete pontba kapaszkodva, vergődnek és panaszkodnak. Nekik hiába csináltál meg ezer dolgot jól, ha csak egyszer is valamit rosszul csináltál, ők abba fognak foggal-körömmel beleakaszkodni, és a fejedhez vágni.

A tévében is ugyanez megy a hírekben. Csak a rossz hírek a fontosak. Az hogy valaki valami jót csinált, az nem érdekel senkit sem. Azok nem fontos dolgok, vagy legalábbis azok már megszokott dolgok. Ezért mondtam le a tévében a hírek nézéséről, mert nem konstruktívak, nem segítenek sem az okosodásban, sem a fejlődésben, csak lehúznak. És sajnálom az olyan embereket, akik most is azon panaszkodnak hogy: 

- Jaj, ebbe a tévébe semmi jó nincs. 

- De miért nem néz vadállatos csatornát? - kérdem én ilyenkor. - Az legalább igazi vadállatos és nem pedig olyan mint a rémhírek, amiket nézhet gyerek is.

Bezzeg az olyan filmeket mint például a Kincsem, csak 12 év fölötti gyerekek nézhetik.

Kérdem én hogy azok akik a tévéadókat ellenőrzik ilyen szempontból, gondolkoznak egy kicsit is?

Levviking