Érzelmek és gondolatok
Gondolkodunk és érzünk. Gondolataink nem választhatóak el az érzelmeinktől. Keveset tudunk arról, hogy mit jelent az érzelem, ahogy a gondolatainkat sem tudatosítjuk. Csak nézünk ki a fejünkből, és közben ítélkezünk, - ez nekem jó, ez még jobb, ez nagyon-nagyon jó. Ez rossz, ez még rosszabb, ez nagyon-nagyon rossz. És a jó - rossz gondolatoknak mindjárt megjelenik az energiája a testünkben, amit érzelemnek tudatosítunk. Néha olyan erős az érzelem, hogy kicsit tudatosítjuk, és azt mondjuk, - hogy ezzel kapcsolatban rossz előérzetem van. Azt nem tudatosítjuk, hogy azért van rossz előérzetünk, mert a megfigyelt dologról azt gondoltuk, hogy ez nagyon nem jó, ez veszélyes, ezzel nagyon vigyázni kell. Mindig a gondolataink energiáját érezzük a testünkben. Az érzelem aztán visszahat a gondolkodásunkra.
Állandóan van bennünk érzelem, mindig van egy állandó érzelmi szintünk, olyanok vagyunk, mint egy léggömb, amiben a levegő az érzelem. Ez a léggömb különböző színű levegővel lehet feltöltve. A gyerekek nagyon gyorsan cserélgetik a léggömbben a levegő színét, nagyon gyorsan teljesen megváltoznak az érzelmeik. Az elme határozza meg, a gondolataink, hogy milyen színű levegőt fújunk a léggömbbe. A gyermek nem kap meg valamit az üzletben, és azonnal azt gondolja, hogy nagyon-nagyon rossz dolog történt vele. Vesz egy mély lélegzetet, és telefúja a léggömböt egy teljesen más színű érzelemmel. Mielőtt a nagyon-nagyon rossz gondolatot létrehozta volna, a léggömbben kék színű levegő volt, ami a szivárvány hét színéből az ötödik szín. Majd hirtelen vörös színű levegővel erőteljesen telefújta a léggömböt, ami a szivárvány első színe alulról nézve. Pillanatok alatt négy érzelmi szintet zuhant. Ha a hiszti első pár pillanatában azt mondjuk, hogy mégis megkapod, csak fejezd be, akkor hirtelen leáll az érzelmi átváltozás, a gyerek visszaegyensúlyozódik arra az érzelmi szintre, amelyen a hiszti pillanatai előtt volt. Ekkor az történik, hogy beengedett vörös színű levegőt, de nem olyan sokat, hogy az egész léggömbben kicserélődött volna a levegő színe. Létrejött egy átlag szín, valahol a szivárvány harmadik színe körül, a sárga körül. De a következő pillanatokban a gyerek nagyon-nagyon jónak látja, hogy megkapta a kívánt tárgyat, és beenged lila színű levegőt, a hetedik szintnek megfelelő érzelmet, amely szintén belenyúl az átlagba, így a gyerek visszaegyensúlyozódik a kék színre. Olyan lesz a kedve, mint amilyen az előtt, mielőtt a hiszti elkezdődött volna. Ha rögtön megkapta volna, akkor egy darabig lelkesedett volna, majd a beengedett lila és kék érzelem keveréke lett volna az uralkodó kiegyensúlyozott érzelmi szint. Jobb hangulata lett volna a nap további részében.
A gyerek még gyorsan váltogatja, gyorsan gondolkodik nagyon szélsőségesen. De miután, többször nem sikerült a hiszti, többször elfenekelték, majd az élet fenekeli el, az ember megtanulja irányítani a gondolatait, már óvatosan örül, már tudatosan nem engedi hogy valamit nagyon jónak gondoljon, mert tudja, hogy azután, nagyot lehet zuhanni, a jó után, mindig jön a rossz, ezért jobb nem örülni nagyon, csak kicsit. Ugyanígy megtanulja uralni a gondolatait negatív irányba is, már nem gondolja azt, hogy ez nagyon-nagyon rossz, itt a világvége, megtanulta, hogy mindig van megoldás. Az ember megtanulja használni az elméjét, megtanulja hogy kisebb mértékben csökkentse, vagy növelje a gondolatai polaritását, hogy ne ugráljanak benne az érzelmek. Ez nem azt jelenti, hogy a felnőtt ember légballonja nem telhet meg vörös színű érzelemmel, ez azt jelenti, hogy a felnőtt ember lassan ereszti be az érzelmet, lassan cserélődik ki a két szín. Nincs hirtelen átmenet. A gyerek vesz egy nagy levegőt, és hirtelen telefújja. A felnőtt lassan finoman fújja az új érzelmet. Az eredmény ugyanaz lesz, csak az egyik esetben elborul az elme, a másik esetben észnél maradunk.
Ugyanolyan az érzelem változás, mint az időjárás változás. Ha a város feletti légréteg 30 fokos, és hirtelen betör egy 10 fokos légréteg, akkor hatalmas viharos szél lesz, egészen addig amíg a két légréteg ki nem egyenlítődik, vagy az egyik nem nyomja el a másikat. Egy szeles éjszaka alatt a hőmérséklet reggelre 10 fokra zuhan. Ugyanez a folyamat megtörténhet 2 hónap alatt is, napról-napra félfokonként csökkenhet a hőmérséklet, alig észrevehető légmozgással. Az eredmény ugyanaz lesz. Ha valaki tudja, hogy elveszíti a párját például egy betegség végett, akkor pár hónap alatt finoman telefújja a léggömböt vörös színű érzelemmel. Az átmenet fokozatos lesz, alig észrevehetően fog az érzelem változni, alig észrevehetően fog a közérzet, hangulat megváltozni. Miután a párja elhagyta az embert több hónapos betegség után, az ember mélabús lesz, kedvtelen lesz, kevés lesz benne az élet, vitalitás, erő. Ugyanezek a tünetek jelentkeznek egy hirtelen átmenet után is, ha a hőmérséklet hirtelen ugrik egy hatalmasat, ha az érzelmek hirtelen cserélődnek ki. Az ember hirtelen nagyon-nagyon rossznak ítél meg valamit, elborul az agya a hirtelen energiaváltozástól, ordítani kezd, erőszakoskodni kezd, ugyanúgy viharos szél, villámlás, dörgés lesz, mint az időjárás változásnál. A vihar után károk lesznek, kidőlt fák, összetört tányérok, lelki fájdalmak. Ha az ember nagyon boldog volt, és hirtelen valamit nagyon rossznak ítélt meg, akkor nagy hőmérséklet különbségnek kell kiegyenlítődni. Ha kiordítottuk magunkat, ha eleget törtünk, zúztunk, megjelenik az új hőmérséklet, megjelenünk a 10 fokon, akkor elég szomorúak, kedvtelenek, erőtlenek leszünk, ahogyan a depressziós ember is az, aki három hónap alatt érte el ezt az állapotot.
A gyerek nagyon gyorsan váltogatja a gondolatait, egyik pillanatban képes valamit nagyon-nagyon rossznak ítélni meg, másik pillanatban valamit nagyon nagyon jónak. Úgy változik a kedve, mint az időjárás. Nem csak olyankor kergülünk meg, amikor hirtelen negatív irányba váltunk több szintes érzelmet, hanem olyankor is, amikor egy meleg front jön, amikor nagyon hidegből hirtelen nagyon meleg lesz. Azt se bírja az elme, akkor se tudunk gondolkodni. Gyerek kap egy jó hírt, és majdnem kifut az útra, ordibálni kell, hogy megnyugodjon, hogy ne kergüljön meg. És nehezen nyugszik meg, addig viharos szél lesz, amíg a léggömbben nem egyenlítődött ki, vagy az egyik légréteg nem nyomta ki a másikat. Kapsz egy jó hírt, hogy nyertél egy utazást a karibi szigetekre, és kapsz hozzá zsebpénzt 10 ezer dollárt. Akkorákat fogsz ugrani, mint egy kengurú, hirtelen akkora érzelmi változás lesz benned, mint egy viharos nyári melegfrontnál. Egészen az indulás napjáig izgatott leszel, lelkesedni fogsz, csak a szigeten fogsz megnyugodni, csak ott fogod tapasztalni a mély nyugalmat, elégedettséget, békét, boldogságot. Ugyanígy elérhetjük ezt az érzelmi állapotot 3 hónap alatt is, napról-napra félfokonként emelve a hőmérsékletet. Ekkor nem veszítjük el a józan eszünket, nem kergülünk meg. Az ember megtanulta, hogy ha egy jó hír éri, olyankor önuralmat kell gyakorolnia, mert ellenkező esetben túlságosan lelkesedni kezd, túlságosan nagy hőmérsékleti különbségek jönnek létre, és elveszti a józan eszét. Ha elveszti akkor olyan lesz, mint egy kisgyerek, aki hirtelen gondolhat nagyon rosszra, hirtelen zuhanhat nagyon mélyre, és a zuhanás alatt elkövethet olyanokat, amit később megbánhat. Az örömből, könnyen bánat lehet, a lelkesedésből, könnyen idegeskedés.
Ha hirtelen nagy érzelmi változás történik negatív irányba, akkor idegeskedünk, nagy lélegzetet veszünk, és ordítunk. Ha hirtelen nagy érzelmi változás történik pozitív irányba, akkor lelkesedünk, nagy lélegzetet veszünk, és nevetünk. A tüdőnk jól mutatja, hogyan hatnak a gondolataink az érzelmeinkre. Idegeskedésnél, és lelkesedésnél is először kipréseljük az összes levegőt, majd hirtelen veszünk egy nagyon mély lélegzetet, és abból kezdünk hangoskodni. Ha szélsőségesen pozitív, vagy negatív érzelem csere történik, akkor megváltoznak a reakcióink. A tüdőnkből kipréseljük a levegőt, negatívnál picike lélegzetekkel maradunk hosszan légzés nélkül, pozítvnál teleszívjuk lassan a tüdőnket, és be és ki légzés között maradunk légzés nélkül. és eközben majd kiesik a szemünk, sokkos állapotban vagyunk. Negatív esetnél, egy hirtelen halálhír, vagy egy hatalmas anyagi veszteség, pozitívnál egy hatalmas szeretet energiahullám, pl. egy x-faktor énekestől, vagy ha valami olyan szeretetteljes energiát szemlélünk, amitől meghatódunk. Ilyenkor olyan erőteljesen érkezik egy levegőréteg, hogy elnyomja a léggömbből, lelkünkből a másik érzelem réteget vihar nélkül, nincs kiegyenlítődés, nincs átlag érzelmi szint.
Sok titkot rejtenek az érzelmeink, de valahogy így működhetnek. Ha hirtelen ugrálunk nagyokat, azok nem tartós állapotok. Olyan, mintha az érzelem léggömb körül, lenne egy nagyobb léggömb, amiben az elmúlt pár hónap átlag érzelem szintjének megfelelő szín uralkodik. Úgy születünk meg, hogy ez a nagyobb léggömb lila, ezt a nagyobb léggömböt nem vagyunk képesek pár gondolattal kicserélni, ehhez hónapok, évek kellenek, hogy tartósan színt váltson. Ezért fordulhat elő, hogy a gyerek hatalmas hisztiben tör ki, mert nagyon magas érzelmi szinten van egyensúlyban, és elméjével, egy nagyon alacsony érzelmet hoz létre. Nagyon hideg levegő találkozik nagyon meleg levegővel. Pillanatok alatt nagy vihar lesz. Összevesznek a játékokon, de pár perc múlva már megint békésen játszanak. Megtelik a léggömb vörös színű érzelemmel, de a nagyobb léggömbből beáramlik a lila szín, és semlegesíti. Amikor depressziósak vagyunk, akkor a nagyobb léggömb vörös színű. Hiába lesz pár percig, óráig jó kedvünk, hiába vált ki belőlünk valaki pozitiv gondolatokat, a nagy gömbből beáramlik a vörös szín, és semlegesíti a lilát, újra mélabúsak leszünk. És ezért van az, hogy amikor a padlón vagyunk, akkor nem tudunk idegeskedni, hideg vérrel fogadjuk az összes rossz hírt, mert nincs hőmérséklet különbség, nincs érzelmi vihar. Kisebb rossz hír még fel is vidíthat minket 
Ne keseredjünk el, ha csak rövidebb ideig lelkesedünk, ha újra megjelenik a kellemetlen nyomasztó érzelmi állapot, minden egyes lelkesedéssel javítjuk a nagyobb léggömb érzelmi átlagát, minden egyes nagyon magas rezgésű bevitt érzelemmel, pozitív gondolattal, gyógyítjuk, fényesítjük a lelkünket. Ha nagyon a padlón vagyunk, és nagyon jó hírt kapunk, vagy csak jó hírt kapunk, akkor könnyen megkergülünk, könnyen túlságosan lelkesedni kezdünk, könnyen leszünk túlságosan harsányok. Nem baj, ha megszólják, ha furcsának találják, ekkor már gyógyulunk. Nem leszünk depressziósak, és nem is világosodunk meg pár nap alatt. Azaz nem érünk el pár nap alatt nagyon alacsony érzelmi szintet, életenergia szintet, de nem is mászunk fel nagyon magas tartós kiegyensúlyozott életenergia szintekre. Csak akkor világosodhatunk meg, ha fokozatosan emeljük az érzelmi szintünket, a pár hónap emelés alatt, nem ugrálnak a gondolataink, nem zuhanunk vissza szinteket, kisebb viharokon belül, nem adjuk fel, hanem tartósan megmaradunk fél fokos emelkedéseken belül. Az ember képes tartósan megjelenni a mély béke, nyugalom, elégedettség állapotában, de több hónap folyamatos emelkedésre van szüksége. Ezt csakis úgy tehetjük meg, ha hónapokon keresztül nem aggódunk, nem félünk, nem gondolunk rossznak semmit az életünkben. Ha napról napra egy kicsivel hálásabbak vagyunk, egy kicsivel mindíg jobbnak látjuk a világot, így menetelhetünk fel a szeretet szintig, az állandó meghatódottság szintig. Fontos, hogy lelkesedjünk, de finoman, nem megkergülve, a csúcsra csak apró lépésekben lehet úgy felérni, hogy fent is maradjunk.
Nagyon fontos még megérteni, hogy az érzelmek visszahatnak a gondolatainkra. A gondolataink nem elválaszthatóak az érzelmeinktől. Egész életünkben, az összes emlékünk a szivárvány hét színének megfelelő érzelmi szintekre lett elmentve. Ez azt jelenti, hogy amit látunk, hallunk, érzünk, azokról a tárgyakról, hangokról, illatokról, az épp aktuális érzelmi szintünknek megfelelő emlékek fognak eszünkbe jutni. Nagyon emelkedett nyugalmi állapotban vagy, egy barátoddal beszélgetsz, és a barátodról csak a nagyon szép közös emlékek jutnak eszedbe, azokat idézed fel, arról beszélgettek. Majd valaki hirtelen rettentően felbosszant, egy napig idegeskedsz, a következő nap ugyan azzal a barátoddal, ugyan abban a környezetben, csak a rossz emlékek jutnak eszedbe a barátodról. Így működik az agyunk, az emlékeink az érzelmeinkhez kötődnek. A depressziós ember mindenben, mindenkiben a rosszat látja meg, ugyanígy egy dühroham után pár óráig nagyon fájdalmasan látjuk a világot. A dühroham alatt eszünkbe jut a vitapartnerünkről az összes rossz emlékünk. Egészen addig rossznak fogjuk látni a világot, amíg újra nem kezdünk lelkesedni, újra nem kezdjük emelni az érzelmi állapotunkat. Ha tartósan megjelenünk a legmagasabb érzelmi szinten, a szeretet szintjén, akkor csak a jót látjuk meg mindenben, csak a szépet, csak a legszebb emlékeink jelenek meg. Én többször meglepődtem, hogy olyan emlékek jutnak eszembe, amikről azt sem tudtam hogy emlékezek rájuk a gyerekkoromból. Mert gyerekkorunkban még nagyon magas életenergia, érzelmi szinteken éltünk.
Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése