Légy önmagad mestere! - 6.rész
(Rövid tartalom: ebben a részben feltárjuk a boldogság érzetének testi folyamatait, megérthetjük hogyan függ össze a légzés a boldogság érzetével. Megérthetjük mit jelent a szeretet, hogyan függ össze a szeretetteljes gondolkodás a boldogság megtapasztalásával.)
Minden ember boldog akar lenni, és egyre boldogabb. Életünk értelme, hogy egyre boldogabbak legyünk, és egyre hosszabb időszakokra. Mit jelent a boldogság? Olyankor vagyunk boldogok, amikor szeretetet érzünk. Több példát leírok most, több élethelyzetet felsorakoztatok, mindegyik arra lesz kiélezve, hogy ugyanazok a testi folyamatok jelennek meg az életenergia-beáramláskor. Olvasd figyelemmel, és megérted a szeretet, légzés, boldogság közötti összefüggéseket, megérted hogyan lehetsz boldog.
Este van, fekszel az ágyadban, nézed a tv-ét, csak a figyelmed egy része követi a filmet, a másik fele a napi eseményeket dolgozza fel. Beugornak gondolatképek, hogy mi történt a munkába, majd a másnapi tervek gondolatképei, és néha jobban összpontosítod a figyelmed a filmre, ha épp kiabálnak, vagy eseménydúsabb jelenetek vannak. Majd megjelenik a házi kedvenc, a cica felugrik az ágyra és ráfekszik a mellkasodra. Épp csak látod tőle a Tv-ét, de nem zavar úgy se nagyon érdekelt. Simogatni kezded, a cica kis idő múlva dorombolni kezd. Egy kis idő múlva tudatosítod, hogy hosszabb ideje tekinteted elbambult, légzésed annyira lelassult, hogy szinte megállt, kikapcsoltál, megmerevedtél, a kezed egyre lassabban simogatott, tudatodat csak a cica dorombolása érte el. Ekkor hirtelen veszel egy lassú mély lélegzetet, tekinteted kiélesedik, egy picit benntartod a levegőt, majd lassan hosszan kifújsz. Egy jól eső meleg érzés jelent meg a szíved körül, gondolataid megszűntek, a világ pár percig megszűnt körülötted. A cicára nézel, mosolyogsz, és szeretetet érzel, nyugalmat, békét, boldogságot érzel.
Gyerek vagy még, és épp nagyon megijesztett valami. Szaladsz anyukádhoz, aki átölel, magához szorít, és simogatni kezdi a hátadat, és dúdol valamit. Hosszú perceken keresztül így maradtok. Hirtelen azt veszed észre, hogy teljesen megnyugodtál, tekinteted révülni kezdett, bambulsz valahova a térbe. Anyukád hangja egyre jobban elmélyült, dúdolása lelassult, keze transz-szerűen simogatta a hátadat. Mindkettőtök szíve körül jól eső meleg érzés jelent meg, végtelen békét, nyugalmat, szeretet éreztek. A légzésetek annyira lelassul, hogy egy pillanatra szinte megáll, majd a tekintetetek kiélesedik, és vesztek egy mély lélegzetet, szemeteket lehunyjátok, és pár másodpercere benntartjátok a levegőt. Majd hosszan lassan kifújátok, miközben mosoly jelent meg az arcotokon. Anyukád rád néz, és szelíd hangon, mély szeretettel megkérdezi, hogy most már minden rendben? És te visszamosolyogsz, és boldogságot, szeretetet érzel.
Szerelmes vagy, egész nap a szerelemeden járt az eszed, végre láthatod, végre egymás karjába borulhatok. Megmerevedtek, szó nélkül szorosan ölelitek egymást, tekintetetek elbambul, légzésetek lelassul, szinte megáll. Megnyugosztok, majd vesztek egy mély lélegzetet, és kisóhajtotok. A szelíd békés mosoly megjelenik az arcotokon, boldogságot, szeretetet éreztek. Majd leültök egymással szemben, és bámultok egymás szemébe, légzésetek szinte megáll, minden egyes kilégzésnél mámoros boldogságot éreztek, szemeiteken keresztül szeretetet sugároztok. Majd egymás mellé feküdtök, és újra csak bambuljátok egymást. Képesek vagytok egész nap ezt csinálni, mert ez a világ legboldogabb érzése.
Sétálsz a főutcán, ebédszüneted van, a belvárosban dolgozol. Sok az ember, a figyelmed nagy része a fejedben van, sok a gondolatod, sok mindenre kell figyelned, délután tárgyalásod van, elég stresszes, elég nagy a tét, nem hibázhatsz. Újra és újra átgondolod, mit fogsz mondani, mivel kezded, kikre kell figyelni, mi lesz ha elrontod, hova mész ebédelni, mit fogsz enni, mit kell venni estére vacsorára. Tele van a fejed gondolatokkal, alig látod hova lépsz, kevés figyelmed marad a környezetedre, épp csak annyi hogy ne lépj ki az útra. Majd hirtelen azon kapod magad, hogy majdnem orra buksz, nem vetted észre kolduló kisgyereket a faltövében. Hirtelen az összes figyelmeddel megjelensz a pillanatban, környezetedben, és felfogod, hogy mi történ. Beletérdeltél a fejébe, és épp sír. Nem vetted észre, hogy került oda, miért van ott, hol vannak a szülei. Látod a kis koszos ruháját, és látod az idősebb testvérét nem messze mellette. Hirtelen összeszorul a szíved, elszomorít ez a látvány, gondolatkép. Megszólal a lelkiismereted, hogy valamit tenned kell, valahogy segítened kell. Lehajolsz és megsimogatod, kéred őt, hogy tartson veled a közeli boltba, ahol veszel neki és a testvérének is ételt. Veled megy, megfogod a hideg kis kezeit, és veszel nekik egy nagy táska ételt. Majd elbúcsúzol, átmész az úton, és újra gondolkodni kezdesz, hogy hol fejezted be a tervezgetést, de valahogy nincs hozzá erőd, a gyerekek járnak az eszedbe. Hirtelen megállsz, és visszafordulsz, egészen addig visszasétálsz amíg nem látod őket. Figyelni kezded őket, látod ahogy örülnek az ételnek, és boldogan esznek. Ahogy figyeled őket, tekinteted elbambul, néha valaki megbök kissé a járókelők közül, de nem reagálsz, annyira megmerevedsz, hogy szinte eláll a lélegzeted. Majd veszel egy hosszú, lassú lélegzetet, egy picit benntartod, majd hosszan lassan kisóhajtasz. Látod, hogy boldogságot okoztál, jó embernek gondolod magad, önzetlenek, és ezek a gondolatok megnyitják a szíved, ellazítják a tested, beléd áramlik a szeretet-életenergia. Lassan kisóhajtsz, és egy enyhe mosoly jelenik meg az arcodon, ami egy darabig ott is marad. Egy darabig még nézed őket, békét, szeretet érzel mind önmagad felé, mind a világ felé. Majd folytatod utadat, belegondolsz, hogy min gondolkodtál, de nem folytatod, eldöntöd, hogy nem érdekel, nem tervezgetsz, lesz ahogy lesz, nem félsz semmitől. És teljes figyelmeddel megjelensz a jelenben, látni kezded az embereket, a tavaszi kék eget, napocskát, galambokat a párkányokon, hallani az utca hangjait, és boldogságot érzel.
Egy csoportfoglalkozáson vagy ahol a szeretetről beszélnek, tanítanak. Megkérdeznek, hogy milyen a kapcsolatod a szüleiddel. Elmondod, hogy épp összezörrentetek, mert megmondtad a magadét, és nem fogadták jól az őszinteséged. Megkérdezik, hogy szereted őket? Azt válaszolod, hogy igen. Akkor megkérnek, hogy mond el, miért szereted őket. Miért fantasztikusak, mi az amit értékelsz bennük, miért csodálod őket, miért vagy hálás nekik. Mert szeretni annyit jelent, hogy valakiben meglátjuk a jót, a csodálatraméltót, az értékest, és ezt elmondjuk neki, szavainkkal, tetteinkkel kifejezzük. Ahogy a kezünkkel gyengéd érintésekkel, simogatással fejezzük ki szeretetünket, úgy a szavainkkal értékeléssel, nagyrabecsüléssel, dicsérettel, hálával. Ekkor elkezded mondani, hogy miért szereted anyukádat, hogy miért vagy hálás neki, hogy felnevelt, hogy vigyázott rád. Hogy sokat dolgozott, hogy legyen mit enni a családnak. Hogy sokszor nehéz volt az élete, de hozzád mindig volt pár kedves szava. Hogy szereti apukádat, törődik, gondoskodik róla. Hogy szereti testvéredet. Hogy mindig étellel vár, mindig kész arra, hogy meghallgasson, átöleljen, megsimogasson. Elmondod mennyi mindent köszönhetsz neki. Ugyanezt apukádról is. Majd megkérnek, hogy mond el miért szereted a barátaidat. Mert szeretik az állatokat, mert szeretik a gyermekeiket, mert segítőkészek az idegenekkel. Majd a melletted ülőt kezdik el kérdezgetni. Te azt veszed észre, hogy tíz perc értékelés után, szinte elsírtad magad, annyira megnyugodtál, hogy alig veszed a levegőt, és tekinteted elbambul, szíved körül jóleső melegséget érzel. Hirtelen tudatosítod, hogy másodszor szólítanak, annyira kikapcsoltál, annyira elmerültél jóleső érzéseidben, hogy megszűnt körülötted a világ. Lassan veszel egy mély lélegzetet, és szelíden mosolyogva válaszolsz. Boldogságot érzel, szeretetet érzel.
Ha valakiben, vagy valamiben észrevesszük a szépséget, a jóságot, vagy teszünk azért hogy segítsük a jóság felé, és ekkor magunkban vesszük észre a jóságot, minden alkalommal olyan rezgésszintű gondolataink születnek, amelyek kiváltják a szeretet érzelem megjelenését a testünkben, amelyet boldogságnak érzékelünk, oktalan mosoly jelenik meg az arcunkon. Ezért beszéltek a próféták oly sokat a szeretetről, csakis a szereteten keresztül vezet az út a boldogsághoz. A boldogság érzése nem más mint béke, elégedettség, nyugalom, finom életenergiák keresztüláramlása a testen. Csak olyankor lazul el a testünk, csak olyankor lassul le a légzésünk, olyankor mélyül el a légzésünk, amikor tudatunk a szeretetszintű gondolatokat dolgoz fel. Csakis olyankor, amikor figyelmünk mások boldogságára irányul, gondolataink, tetteink önzetlenek lesznek. Az összes önzetlen cselekedet visszahat gondolkodásunkra, és megnyitja szívünket, boldogságot érzünk. Állj meg, és segíts valakinek kereket cserélni. És figyeld meg mi történik veled, milyen csodálatos hatással van rád a szeretet, kiüríti az elmédet, megszünteti a kényszeres gondolkodást, megnyugtat, boldoggá tesz. Amíg önmagunkat szolgáljuk ki, amíg önmagunk örömein gondolkodunk, addig nem fogunk boldogságot érezni, csak örömöket, amelyeknek teljesen más a metafizikája. Az öröm egy izgatott állapot, amelynél a légzés gyors, és nem elmélyült. Nevet az ember, röhög, de nem mosolyog. Felsőbbrendűséget érez a pozitív izgatottságnál, és alsóbbrendűséget a negatív izgatottságnál. A kettő könnyen kicserélődik, amíg az ember nem adja fel az önző, öncélú életet, addig csak pillanatokra tapasztalhatja meg a boldogság érzését, a mély végtelen nyugalmat, békét, elégedettséget. Önmagunkról gondolkodva csak akkor válthatjuk ki a magas rezgésű gondolatokat, ha hálát adunk, ha azt mondjuk köszönöm, ha nem a vágyainkról gondolkodunk, ha nem panaszkodunk, hanem értékeljük amink van, ha meglátjuk, hálát adunk azért amink van. Ha szeretettel gondolunk életünkre, személyiségünkre. Nagyra értékelem a helyzetemet, megköszönöm az Istenek amim van, szerencsének tartom magam, tudom, hogy nekem most nagyon jó, kiváltságos vagyok. És nem csak akkor amikor kirándulunk, amikor szabadnapunk van, hanem rendszeresen, tudatosan, imaként, meditációként. Ha így teszünk, akkor szeretet fogunk érezni, boldogságot. Ha csak panaszkodunk, és arról beszélünk ami nincs, ami lehetne, és milyen szerencsétlenek vagyunk, akkor a szeretet hiányát fogjuk érezni a félelmet, és a boldogság hiányát a szenvedést!
Nem feltétlenül szükséges a szeretethez egy másik ember, vagy egy kisállat, élőlény. Bármit kiválthatja az érzelmet, amit képesek vagyunk szívből értékelni. Bármi amiben észrevesszük, a szépet, a jót. Kifesthetünk egy szobát, amelyet végig nagyon precízen festettünk, végig úgy festettük, hogy elképzeltük, hogy a lakók hogyan fognak örülni a szép szobának. Amikor kész van, az utolsó bútor is visszakerült a helyére, akkor megmerevedünk, tekintetünk elbambul, és jóérzés önti el a testünket. Egy ételt, a látvány, hogy ízlik a családnak, embereknek, kiváltja az elégedettség érzését, lelassítja légzést, mosolyt varázsol az arcunkra, szeretetet érzünk. Kitakaríthatunk egy parkot, elképzelve, hogy a Föld egy élőlény, és Földanya, örül hogy rendet rakunk a vízparton, a fák örülnek, hogy szép lesz a környezetük. És amikor elkészült, rend lett, akkor megcsodáljuk, elbambulunk, elakad a lélegzetünk, majd lassan beszívunk egy hosszú lélegzetet, behunyjuk a szemünk, picit visszatartjuk a levegőt, majd hosszan kisóhajtunk. Mosolygunk, és békét, boldogságot, szeretet érzünk. Bármi olyan tettünkkel, ami önzetlen, nem a saját céljainkat szolgálja, hanem más örömérét születik, más boldogságáért születik, kiváltjuk a szeretet érzelmet a testünkben. Az önzetlen gondolatok, a mások boldogsága gondolatok, megnyitják a szívünket, a szívcsakrát, amelyen belénk áramlik a szeretet, az egyetlen életenergiaszint, amit boldogságnak tudatosítunk, érzünk. Amíg az ember tele van függőségekkel, az anyag rabja, egész nap csak azon gondolkodik, hogy mit eszik, mit iszik, milyen drogot fogyaszt, mikor szeretkezik, és mennyi pénzt keres, hogy kiszolgálhassa a saját örömeit, addig nem éri el a gondolatainak a rezgése a szeretet érzelemhez szükséges rezgésszintet. Nem érez boldogságot. Hanem a boldogság hiányát érzi, a félelmet, a szenvedést, a folyamatos izgatottságot, feszültséget, elégedetlenséget. Ez a szamszára, a vágyak tengere, a test fogsága, a testi élvezetek, örömek fogsága, amely megakadályozza a szeretet szintű gondolatok megszületését. Van egy lakásunk, abban van egy nagy TV, egy playstation, egy berendezett konyha, és egy szexhálószoba. Egy luxusbörtön, ahol hódolhatunk a testi élvezeteknek. Nem érdekel minket a többi ember boldogsága, öröme, ahogy őket se érdekli a miénk. Pénz legyen, étel, ital, cigaretta, drogok, szex, és boldogság van. nincs boldogság, csak öröm van. A boldogság az örömtől egy sokkal mélyebb érzés, sokkal felejthetetlenebb. Főleg ha az ember tartósan belesüllyed, ahogy Jézus is tette. Az öröm nem alakítja át a testet, a tartós szeretet érzelemnél csodák történnek. A drogok, az alkohol tudatmódosító szerek, az ember rövidebb hosszabb ideig felszabadul tőlük, szeretetet, békét, nyugalmat érez, mert kikapcsolják bal agyféltekét, vagy egyéb módon manipulálják a tudatot. Nekem vannak fényképeim, amelyeket akkor készítettem, amikor elértem egy nagyon tiszta tudatállapotot, és sikerült párat lélegeznem nagyon nagy életenergiából. Ugyanolyan kéjes, szétcsúszott volt az arcom, mint amilyen a heroinfogyasztóknak van közvetlen a belövés után. Eksztatikus, mámoros, kéjes érzés megtapasztalni nagyobb életenergia-szintet légzésenként, hatalmas boldogság, amire könnyen rálehet szokni. nem véletlenül kutatom éjt nappallá téve, hogyan jelentek meg ezek az érzetek, hogyan lehet őket teljesen tudatosan kiváltani. és a kulcs a szeretet. Nem kell drog, az ember úgy van beállítva, hogy az önzetlen cselekedetek, a félelem legyőzése, a szeretet kifejlődése, hatalmas boldogságérzethez vezet. És ugyanebben az állapotban hatalmas szeretet éreztem a világ felé, minden ember felé, és egyetlen ilyen mélységű életenergia-légzés után órákra fülig érő mosoly maradt az arcomon.
Felsétálunk a hegytetőre, megpillantjuk a gyönyörű kilátást, szinte elakad a lélegzetünk, megmerevedik a tekintetünk, picit belebambulunk, majd hosszú pillanatok után veszünk egy lassú, hosszú, mély lélegzetet, - lehunyjuk a szemünk, picit bent tartjuk a levegőt, és hosszan kisóhajtunk. Ekkor mosoly jelenik meg az arcunkon, testünket átjárja egy meleg, bizsergető, jóleső érzés, amelyet boldogságnak, szeretetnek érzünk. Az ilyen pillanatokban szeretjük az egész világot, végtelen békések, nyugodtak, elégedettek vagyunk. Ennél a példánál is értékeltünk, észre vettük valamiben a szépet, a jót. Azért történik meg hosszabb túrák alatt a megnyitódás könnyebben, mert a túra elcsendesíti az elmét, a monoton léptek elbódítják a tudatot, megnyugtatják, elcsendesítik. A figyelem felszabadul, és az ember hirtelen megjelenik a jelenben az összes figyelmével, hirtelen látni kezd, mindezt egy gyönyörű környezetben teszi, akkor megtörténik a csoda, kinyitódik a szív. Nagyon jellegzetesek a boldogságról készített fényképek, ha beírjuk a google keresőbe, hogy happiness, akkor a legtöbb kép a természetben van fotózva, ahogy az ember széttárja a kezét, egy mély lélegzetet vesz, és épp visszatartja a levegőt becsukott szemekkel. Többször leírtam a visszatartott levegőt, azért mert ott van az életenergia-kapu, a zsilip, a belégzés és kilégzés közötti idő határozza meg, hogy mekkora életenergia-mennyiség áramlik be. Ezért fontos, hogy a légzés minél jobban lelassuljon, és elmélyüljön. Ez csak laza testtel lehetséges, csakis pozitiv tudatállapottal, amely nem feszíti össze a testet. Mi nem tudjuk, hogy mennyi negatív aktív gondolat van a tudatban, egyetlen esély, ha reggel, vagy napjában többször tudatosan megvizsgáljuk a légzésünket, amely elárulja a tudatállapotunkat. És értékelni kezdünk, létrehozunk sok önzetlen gondolatot, mások boldogságát szolgáló gondolatot. Ha fizikai szinten lazítjuk fel a testet, akkor is megjelenik a szeretet érzelem, legyen az masszázs, vagy forró víz, ahogy a következő példa mutatja. Lényeg az ellazult test, lassú mély légzés.
Egy fáradt nap után teleengedjük a kádat forró vízzel, és lassan belefekszünk. Ahogy lassan beleereszkedünk a kádba, a forró víz fokozatosan elernyeszti az izmainkat, légzésünk lelassul és elmélyül. Olyan lassú lesz, hogy szinte megáll. Amikor már csak a fejünk van kint, vesszünk egy hosszú lassú lélegzetet, lehunyjuk a szemünk, picit benntartjuk a levegőt, majd hosszan kisóhajtjuk az összes fáradtságot, gondot a testünkből. Ekkor egy enyhe mosoly jelenik meg az arcunkon, jól érezzük magunkat, boldogok vagyunk, békét, elégedettséget, szeretetet, nyugalmat érzünk. A tekintetünk elbambul, figyelmünk egy része a testünket átjáró finom bizsergető életenergiákra összpontosít, és évezzük a pillanatokat.
A zene, a tánc is könnyen megnyithatja a szívünket. Az egyiptomiaknál, és az összes vallásnál sok olyan hangszer volt, amelyekkel könnyen elbódították a tudatot. Az egyik legismertebb ilyen hangszer a szisztrum volt az egyiptomiaknál. tudni kell, hogy az agy nehezen áll le, nehezen csendesül el a kényszeres gondolkodás, fejlett tudattal kell rendelkeznünk, hogy éberek legyünk a tudatunkra, észrevegyük, ha csend van, vagy beindult a gondolkodás. A legtöbb kényszeres gondolkodás anegatív érzelmekből, gondolatokból fakad, melyek befeszítik a testünk, elvonják a figyelmünk, elzárnak az életenergiától, boldogságtól. Nehéz kikapcsolni az agyat. Először el kell csendesíteni, fel kell szabadítani az összes lekötött figyelmet, majd összpontosított figyelemmel szeretetteljes gondolatokat kell létrehozni. Ez a leggyorsabb út az ellazuláshoz forró víz nélkül, ez a leggyorsabb út, a nyugalomhoz, boldogsághoz. A dobok, a monoton ütemek ugyanúgy elbódítják a tudatot, mint a kígyót a furulya. Ha ez sikerül, akkor felfigyelünk a zene szépségére, értékelni kezdünk, észrevesszük a szépet, a jót, létrehozzuk a magas-rezgésű gondolatokat, és megnyitódik a szívünk. Elbambulunk, transzba esünk, figyelmünk nagy része a finom energiaáramlásra összpontosul a testünkben. Nagyon fontos, hogy mindezt drogok nélkül tegyük, mert a drogok becsapják a tudatot, a hiányuk nagyon negatív gondolatokat szül, amely pokoli érzelmek megjelenéséhez vezet. Sok ember azért kezdte el keresni az igazságot, mert egy komolyzenei koncert alatt olyan élménye volt, amelyet nem tudott megmagyarázni.
Tartósan akkor marad az ember a szeretet életenergia áramlásban, ha felszabadítja a tudatát az összes félelem alól. gyerekkorban ez egy természetes állapot, felnőtt korban csak lelki-töréssel, vagy tudatosulással sikerülhet. A szeretet és a félelem a két szélsőséges érzelmi állapot, a legpozitívabb gondolkodás eredménye, és a negatívabbé. Ha elcsendesítjük az elmét, és összpontosított figyelmünket a jelenben feltöltjük szeretet szintű gondolatokkal, akkor megjelenik az érzelem a testünkben. De ha a kirándulás véget ér, és újra eszünkbe jut, hogy kik vagyunk, mik a terveink, akkor újra befeszülünk, újra megtelik a tudatunk aggodalmaskodó, félelem teljes gondolatokkal. Ha a tudatunkból kiárad az összes félelem, akkor a tudatunk szeretetteljes lesz. Olyan mint egy pohár víz, az egyik folyadék kinyomja a másikat. Úgy születünk meg, hogy a tudatunk gondolat nélküli állapotban maga fény, a szeretet. Nem kell tudatosan szeretnünk, ha sikerül kiürítenünk az összes gondolatunkat, akkor a tudatunk félelem mentes lesz. A félelem a szeretet hiánya. A sötétség a fény hiánya. A betegség az egészség hiánya. neked nem kell azért tenned, hogy szeretet érezzél, így születtél meg, ez a természetes tudatállapotod, te neked azért kellett tenned, hogy félelmet érezz. Hogy elhidd, hogy telerakd a tudatodat negatív gondolatokkal, félelemmel, ami elhalványította a fényt. Ha te képes vagy feladni a személyiséged, az egód, mindent amit felépítettél magadról gyerekkorod óta, akkor újra megjelenik a fényes tudat, a kiinduló állapotod, amelynél mély nyugalmat, szeretet érzel. Egy egy kirándulás alatt elfelejted, hogy kivagy. majd a kirándulásból hazatérve, újra emlékezni kezdesz a terveidre, múltadra, környezetedre. Egy személyiség állandó fenntartása, rengeteg figyelmet igényel. Nagyon sok mindenre kell egyszerre figyelned, hogy megfeleljen a valóságodnak az az ÉN-kép amelyet kialakítottál magadról. Amely a tudatlanságnak köszönhetően tele van önös gondolatokkal, alacsony rezgésű gondolatokkal, félelemmel, stresszel, aggódással. Én kénytelen voltam elengedni az egész személyiségem, megadni magam. Amint ez megtörtént, mély nyugalmat éreztem, és az összes figyelmem felszabadultan megjelent a jelenben. Nagyon meglepő tapasztalat volt hazaautózni, mert újra láttam a szántóföldeket, madarakat. És vágy nélkül maradni, tervek nélkül maradni, gondolatok nélkül maradni. Élni a most pillanatának, tiszta tudattal, szeretetben. Az ember félelem érzése nélkül szeretetet érez. Békességet, nyugalmat, elégedettséget. Nagyon elcsodálkoztam, hogy hogyan érezhetek nyugalmat ekkora tragédia után, sőt elégedettséget. Olyan érzéseim lettek, amelyekért vállalkozóként hajtotta, dolgoztam, és csak nagyon ritkán tapasztaltam meg. Ha kiürül belőlünk az összes félelem, aggódás, vágy, terv, gondolat, ha feladjuk a személyiségünk, elvesztjük az egót, akkor kiürül a tudat, megtisztul a tudatlan gondolatoktól, újra olyan tiszta, fényes lesz mint gyerekkorban volt. És ez az állapot tartósan nyitva hagyja a szívet. Sokan számoltak be arról, hogy a balesetet megelőző pár pillanatban végtelen nyugalmat, békét tapasztaltak. ez pontosan ezért van, tudták, hogy vége, tudták hogy megfognak halni, elengedték a személyiségüket, és abban a pillanatban felszabadult az energiaáramlásuk, megszűntek a blokkok, és megérezték a boldogságot, szeretetet, nyugalmat.
Sokan beszámoltak arról, hogy Isteni jelenlétben, spirituális élményben hirtelen mély nyugalmat, békét tapasztaltak. Most már érthetjük ennek a tapasztalatnak a testi folyamatait. Egy újabb mozaikdarab, egy lépéssel közelebb vagyunk a boldogság megértéséhez, egy lépéssel közelebb vagyunk az új ember tudatosságának felépítéséhez.
Több fényképet csatoltam. Ahogy leírtam, sikerült pár alkalommal tudatos rezgésemelő gondolatokkal kiváltanom, nagyon mély energialégzést. Egy-egy ilyen lélegzet után félnapig mosoly maradt az arcomon. Úgy maradt, és szeretetet éreztem mindenki felé. Azokban a pillanatokban is működött a megfigyelő énem, tudatosítottam, hogy valami furcsa arcot vághatok, ezért lefotóztam magam. Majd figyelmes lettem arra, hogy Ghunagria mestere Sri Chinmoy is hasonló kéjes arcot vág több képen. Ghunagria több előadásában említi, hogy azután lett figyelmes a mesterére miután meglátta a könyvborítón a szemeit. Kíváncsi voltam erre a képre, ekkor kezdtem rákeresni a képeire, és ekkor lettem figyelmes a hasonlóságra. Tudom, hogy ő is eltudott jutni erre a tudatállapotra, valószínű sokkal könnyebben mint én, ezért volt ugyanolyan mámoros arckifejezése. Majd eszembe jutott a ponyvaregény című film, ahol ugyanilyen képet vág John Travolta heroin után. Ezekből a képekből, és az itt leírtakból bárki megbizonyosodhat, hogy a boldogság a légzésen, a légzéssel beáramló életenergiától függ. Minél nagyobb életenergia-áramlást tudunk megtapasztalni, annál nagyobb mámort érzünk, annál jobban fülig ér a szánk mindenféle külső rásegítés nélkül. Ebben az állapotban mi vagyunk a sugárzó szeretet.
Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése