Kikapcsolódni
Meddig tudsz kikapcsolva maradni? Egyáltalán értjük, azt hogy mit jelent kikapcsolódni?
Az elektromos eszközeinknél értjük. Vagy be van kapcsolva, vagy lemerült, vagy kikapcsoltam. Az autónál is értjük. Vagy be van startolva, vagy le van döglesztve. Azt is értjük, hogy bekapcsolásnál milyen teljesítményen tudjuk használni az eszközeinket? Mert nem csak kikapcsoltak, és bekapcsoltak lehetnek, hanem a két állapot között átmenetek vannak. Nem mindegy, hogy egy autót mennyire hajtasz meg, mennyire erőltetsz meg. Ha figyelsz a fordulatszámra, nem adsz padlógázokat, akkor 100 km alatt jóval kevesebb benzint fogyaszt az autó, mint amikor maximumon pörgeted. Az elektromos eszközeinknél ezt megfigyelhetjük az akkumulátoros eszközeinken, hálózati eszközeinknél csak azt halljuk, hogy a számítógépnél felzúg a ventilátor, vagy a vezeték jobban melegedik a fűrészgépnél, keményfa vágásnál.
Mi emberek is így működünk. Különböző teljesítményen működhetünk, különböző fokozatokon erőltethetjük meg magunkat, és ezzel arányosan több-kevesebb életenergiát fogyasztunk el. Amikor elmegyünk nyaralni, akkor azt mondjuk, hogy szükségünk van már egy kis kikapcsolódásra, mert már nagyon le vagyunk merülve. A nyaralás alatt kikapcsolódunk, nem erőltetjük meg magunkat. Egy pillanatra tekints magadra úgy, mint egy energialényre, egy biorobotra. Milyen funkcióid vannak, mivel tudsz energiát fogyasztani, melyik részeidet, szerveidet tudod megerőltetni?
Ha hegyet mászol akkor izomlázad lesz, megerőlteted az izomzatodat. Ha csak arra használod az izomzatodat, hogy az irodában helyet váltsál, megfőzzél, megmosd magad, akkor nem erőlteted az izomzatod, kevés energiát fogyaszt.
Ha tanár vagy, és szabadtérben kell előadást tartanod 100 gyereknek, akkor egész nap kiabálni fogsz, megerőlteted a hangképző szervedet, sok energiát fog elfogyasztani. Ha egyedül élsz, és egész nap előfordul, hogy meg se szólalsz, akkor kis teljesítményen használod a hangképző szervedet.
Ha meg kell vizsgálnod 10 000 szentképet három nap alatt, akkor a harmadik nap reggelére picit romlik majd a látásod, közelebb kell hajolnod a képernyőhöz, hogy ne legyen homályos a kép. Megerőltetted a szemed, pihentetned kell, hogy visszanyerd a látásod. Amíg erőltetted, addig nagyon sok energiát elfogyasztott a látás. 8 óra intenzív képelemzés után egy ember ugyanúgy elfárad, mint egy izomzattal terhelt ember.
Ha tele etted magad zsíros ételekkel, sok étellel, akkor megerőlteted az emésztőszerveid. Nem véletlen, hogy elálmosodunk, hogy alvással kicsit töltekeznünk kell, meg kell növelnünk az energiamennyiségünket, mert nagyobb mennyiségre van hirtelen szükség.
Izomzatunkat, hangképző szervünket, szemünket, fülünket, emésztőszerveinket, mind túlerőltethetjük, minden esetben több energiát fogyasztanak el, hamarabb lemerülünk, elfáradunk. Nem mindegy, hogy padlógázzal megyünk, vagy nyugodt, kiegyensúlyozott teljesítményen. Ezekben az esetekben tudjuk mikor vagyunk kikapcsolva, egyszerűen felfogjuk, megértjük mit kell tennünk, hogy lecsökkentsük az energiafogyasztást. Pihenünk. Pihentetjük az izmainkat, a hangunkat, a szemünket, a fülünket, az emésztő szerveinket. Nem erőltetjük őket hosszú órákon keresztül, mert muszáj. Mert pénzből élünk, mert enni kell, el kell tartani magunkat. Elmegyünk nyaralni, és egy hétig sokat fekszünk napközben is, napozunk, ülünk, vagy laza tempójú, lassú sétákat veszünk. Csak nyugodtan, lassan, nem kapkodva, nem megerőltetve. Nem kell egész nap beszélnünk, kiabálnunk, a partnerünkkel suttoghatunk is nyaralás alatt, pihentethetjük a hangunk. Ugyanígy nem vagyunk arra kényszerítve, hogy apró részleteket keressünk túlzsúfolt képeken, akkor hunyjuk be a szemünk a tengerparton amikor jól esik. Nem kell autót vezetni, rakodni, folyton figyelni. Ha szépen étkezünk, gyümölcsöket, salátákat is eszünk, és nem fogyasztunk sokkal több kalóriát, akkor nem erőltetjük az emésztőszerveket. Eddig érthető mit jelent kikapcsolódni, mit jelent nem megerőltetni magunkat, nem nagy teljesítményen működni, nem túl sok életenergiát fogyasztani. A gond a legnagyobb életenergia fogyasztó szervünkkel van, az agyunkkal, az elménkkel, amire már nem vagyunk tudatosak, már nem tudjuk egyszerűen értelmezni, hogy mikor van kikapcsolt, vagy bekapcsolt állapotban, vagy milyen teljesítmény szinten pörög egy adott napszakaszban. Nem olyan egyszerű, mint az izomzat, hogy nem emelgetek semmi súlyt, és akkor pihentetem, mert az elme, a gondolkodás észrevétlenül aktiválja magát, felpörgeti magát, tudatosításunk nélkül. Meddig tudsz kikapcsolva maradni, meddig tudsz gondolat nélküli állapotban maradni?
Mi megszoktuk, hogy folyton gondolkodunk, hogy folyton megerőltetjük az agyunk, hogy folyton nagy teljesítményen működtetjük az agyunk. Folyton tervezgetjük a jövőnket, folyton valamin gondolkodnunk kell, folyton valamivel etetni, foglalkoztatni kell az elménket, mert nem tud nyugton maradni, nem tud kikapcsolódva maradni, megnyugodni. Ha egy feladattal készen vagyunk, akár rövid távú, akár hosszú távú, pár nap kikapcsolás után, már nem bírjuk, és újra valamit a fejünkbe kell venni, amin dolgozhatunk, amiért tehetünk, élhetünk, amiért érdemes élnünk. Mi nem az elménk vagyunk. Ha az ember képes nyugton maradni, képes uralkodni az elméjén, képes hosszabb ideig kikapcsolni az elméjét, nem tervezgetni, nem gondolkodni, megmaradni a csendben, a gondolat nélküli állapotban, gondolkodás nélküli állapotban, akkor rengeteg életenergiát megspórol. Az agy nagyon sok energiát elfogyaszt, főleg ha valaki nagyon pörgős életet él, ha nagyon sok terve van, nagyon sok mindenre kell figyelnie, ha folyamatosan megerőlteti az elméjét.
Biztos sok embernek van olyan ismerőse, aki nem tud leállni, aki egyfolytában valamin dolgozik, folyamatosan túlterheli magát, kinyírja magát. Ezek az emberek csodaszép házakat, kerteket, hétvégi házakat építenek, folyton szépítik az udvart, akár hányszor megy hozzájuk az ember, mindig lenyűgözik valami újdonsággal. Ezek az emberek a nyaralás alatt is azon gondolkodnak, hogy jobb lenne már otthon lenni, már a következő tervet kivitelezni a ház körül. Ezek az emberek nem tudnak kikapcsolt elmével maradni még rövid időre sem, csak az energiahiány állítja le a gondolkodásukat, csak az álmosság, alvás. Én is így éltem 10 éven keresztül. Rengeteg csodát létrehoztam, rengeteg kreatív dolgot teremtettem. Ha valamivel elkészültem, akkor nem tudtam elégedett maradni, megnyugodott maradni, az elmém nem tudod pihenni, kikapcsolva maradni, újra és újra felzúgott a motor, és egyre nagyobb teljesítménnyel pörgött, egyre több feladatot vállaltam egy időben. Olyan lett az elmém használata, mint a drog, már kevés feladattal nem éreztem jól magam, nem pörögtem a szükséges szinten, már unalmas volt az életem. Egyre nagyobb dózisokra volt szükségem, hogy úgy érezem boldog vagyok, örülök. Állandóan megerőltettem az agyam, állandóan rengetek életenergiát fogyasztottam el az elmémmel. A nagy pörgésben hullani kezdett a hajam, romlott a fogam, gyengült az immunrendszerem. Nem értettem, hogy annyi energiát elfogyaszt az agyam, hogy a többi szervem, sejtem energiahiányos lesz, megbetegedik. Akkor még fogalmam se volt az életenergiáról, az elmém teljesítményéről, energia fogyasztásáról. Megszoktam a pörgést, nem bírtam a kevés információt, ha ettem, akkor muszáj volt valamit olvasnom is, ha photoshoppal dolgoztam, akkor egy filmnek is mennie kellett a másik monitoron, megszoktam, hogy az agyam magas fokozaton működik, sok információt dolgoz fel egyszerre. Nem tudtam leállni, nem volt időm semmire, nem tudtam figyelni senkire, mert folyton tele volt az agyam sok-sok gondolattal, folyton áramoltak a gondolatok a fejemben.
Majd kaptam a Jóistentől egy nagy pofont, egy olyan helyzet állt elő, hogy vagy áttaposok, bosszút állok, erővel folytatom a vállalkozásom növekedését, vagy megbocsájtok, elengedek, megadom magam, - egyenes gerinccel, tiszta lelkiismerettel. Egy olyan helyzet állt elő, ami megkötözött, elzárt minden jövőbeli lehetőséget, fel kellett adnom a terveimet, céljaimat. Minden elveszítettem, és az esélyt is, hogy rendbe hozzam. Ekkor értelmét veszítette a gondolkodás, mert nem volt jövőkép, nem volt miről gondolkodni. Sok év után hirtelen kikapcsolt az elmém, hirtelen látni kezdtem, az életenergiám felszabadult az agyamról, bőségesen jutott a szememnek, fülemnek, emésztőszerveimnek, amit azonnal tudatosítottam, mert annyira erőteljes volt a változás. Ahogy felfogtam, hogy mindennek vége, már haza fele az úton látni kezdtem a határt. A szemem megerőltetés nélkül magasabb teljesítményt ért el, mert bőséges lett az életenergia. Hosszú évek óta csak néztem, de nem láttam már semmit. Majd olyan lettem, mint a kisgyerek, aki észreveszi a lepkét, a követ formáját. Két hónap eltelt úgy, hogy teljesen kikapcsolva maradtam. Napról - napra egyre látványosabb volt az életenergia hatása. Olyan volt, mintha nyaraltam volna, de még attól is intenzívebb, mert teljesen kikapcsoltam az agyam, rengeteg életenergiát megspóroltam. És napok alatt egyre több maradt meg, egyre több kezdett felhalmozódni a testemben. Két hónap után olyan erős lett az immunrendszerem, hogy eltűnt minden betegségem. Korpa, lábgomba, időszakonkénti torokkaparás. Amíg stresszes életet életem, addig rendszeres volt. Az életenergia a mostani felfogásom szerint elektromos, elektromágneses energia, ami az auránkban, az elektromágneses terünkben megnyilvánul. Növekedik a mágneses terünk, növekedik az auránk. Erősebb mágnesek leszünk. Ez úgy nyilvánul meg, hogy érezni kezdjük az embertársaink érzelmeit, azaz energiamozgásaikat az aurájukban. Érezzük, ha az elméjük felpörög, vagy lecsillapodik, mert érezzük az elektromágneses mezejükben a növekedő, vagy csökkenő feszültséget. De érezzük az állatokat, fákat, kristályokat. Én éreztem. ha napról napra élünk az életenergiáinkból, ha nem tartalékolunk, ha folyton kifogyasztjuk, akkor olyan kicsi a mágneses terünk, hogy nem érzünk vele semmit.
Jézus, Buddha képes volt legyőzni az összes félelmét, vágyát, képes volt teljesen kikapcsolt elmével maradni, gondolat nélküli állapotban maradni, felhalmoztak annyi életenergiát, amivel a csodákra képesek voltak. Nagyon nehéz kikapcsolva maradni, nagyon nehéz megtanulni tudatosítani, hogy mikor milyen teljesítményszinten működünk. Ha az ember foglalkozni kezd a saját működésével, akkor idővel elkezdi felismerni, megtanulni, mi mindenre képes. A meditáció egy tudatos elme kikapcsolás, pihentetés. Az elme elégé önműködő, ahogy az összes szervünk. Ahogy a tüdőre rátudod irányítania figyelmedet, és pár légzés erejéig te szabod meg a légzésedet, úgy az elmédre is rátudod irányítani a figyelmedet. De ahogy a tüdő is folytatja az automatikus működést, ha elvonod a figyelmed, úgy az elméd is. Minél többször sikerül lecsillapítanod az elmédet, csökkenteni a megerőltetést, annál jobban az elme automatikusan is alacsonyabb fokozaton fog működni. Aminek az lesz a jele, hogy lassabb lesz a kényszeres gondolatáramlás, kevesebb dolog fog a fejedben járni, és egyre figyelmesebb leszel az öt érzékszerveddel a környezetedre.
Nem csak az izomzatot, a hangképző szervet, a szemet, a fület, az emésztő szerveket kell kikapcsolni, pihentetni, hanem az agyat, elmét is. Amit már sokkal nehezebb. Mert nehezen tudatosítjuk működését. De nagyon sok spirituális tanítás, vallás tanítja az embert, hogyan ismerheti meg önmagát, hogyan irányíthatja akaratlagosan elméjét, - ha az ember gyakorol, akkor eredményt ér el. Az ember sokkal több, mint eddig gondoltuk, ha megindulunk a tudatos életenergia gazdálkodás útján, akkor csodákat fogunk megtapasztalni. Meg kell tanulnunk uralni az elménk, megmaradni nyugodt állapotban, megmaradni tervezés nélkül, jövőkép nélkül a jelenben. Vagy meg kell tanulnunk napi pár órában a jövőnkkel foglalkozni, pörgetni az agyunkat, majd tudatosan teljesen kikapcsolni a nap hátralévő részében. Csakis így kezdhetjük el összegyűjteni, megspórolni az életenergiát, így kezdhet el növekedni az auránk, az elektromágneses terünk. Így alakulhatunk át valami többé. Így teljesedhetünk ki azzá a lénnyé, aminek Isten megteremtett bennünket. Velem véletlenül elkezdett megtörténni az átalakulási folyamat, de még tudatlanul, nem értettem, nem tudtam, hogy kikapcsoltam az elmém, nem tudtam mi történik velem. Azóta keresem a válaszokat, újra érezni akarom azt a mély nyugalmat, és fokozatosan sikerül feltárnom, hogyan működünk.
Nehéz felismerni, hogy már nem vagyunk kikapcsolva, hogy már nem a felhőt figyeljük, nem az illatokat érezzük, nem a madarak csicsergését hallgatjuk, nem a jelen pillanatban vagyunk az összes figyelmünkkel. Hanem valamin gondolkodni kezdtünk, újra bekapcsolódott az elménk, újra figyelmet von el, újra energiát fogyaszt. Újra azonosulunk vele, újra felpörgünk, újra erőltetjük, újra izgatottá válunk. Egyre több írás születik, egyre több felismerés születik, hogyan működik az ember, hogyan működik az elme, az energiarendszer, egyre több a lehetőség a kiszabadulásra.
Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése