Légy önmagad mestere! - 9.rész
(Rövid tartalom: ebből a részből felismerhetjük, hogy milyen félelmeink vannak a fogyasztói társadalomban, mit jelent a stressz, mi váltja ki, hogy hosszabb időszakokon keresztül folyamatosan aggódunk. Megérthetjük milyen hatással vannak ezek a tudati folyamatok az életenergia áramlásunkra, boldogságunkra)
Az előző részekből felismerhettük, hogy a boldogságot olyankor érzünk, amikor a testünk teljesen ellazul, feszültségmentes, légzésünk elmélyül. Elmélyül, és egy hosszú nagyon lassú belégzés után pár másodpercre megáll. Ekkor áramlik belénk az a rezgésszintű életenergia amelytől rögtön mosoly jelenik meg az arcunkon, szeretetet, belső békét, elégedettséget érzünk. Boldogok vagyunk, szelídek vagyunk, szemeinkből ragyog a szeretet. Felismerhettük, hogy olyankor kerülünk ebbe az állapotba, amikor tudatunk teljesen félelem mentes, vagy szeretetteljes gondolatokat dolgozunk fel. Megvizsgáltuk, hogy milyen félelmek feszítik be a testet, milyen gondolatok akadályozzák meg az életenergia áramlását. Felismerhettük, hogy hosszútávon csak akkor vagyunk képesek befeszíteni a testünket, miután fejlettebb a tudatunk, már felfogjuk az időmátrix fogalmát, múlt, jelen, jövőidő fogalmát. Majd elkezdtük megvizsgáltuk a tudatot, elindultunk megkeresni hogyan működik a tudat, hogyan fejlődik ki, milyen struktúrák, hátér folyamatok eredménye, hogy testünk folyamatosan be van feszülve, folyamatosan elzárjuk magunkat a bőséges életenergia áramlástól.
Láthattuk, hogy könnyen felismerhető a félelem szerepe egy medve esetében, vagy amikor a sarok mögül megijesztenek bennünket. Pillanatok alatt úgy összefeszül a testünk, kinyomódik belőlünk a szusz, mintha beleugortuk volna a hideg vízbe. Megijedtünk, féltünk, de miután a veszély elmúlik, már biztosan TUDJUK, hogy biztonságban vagyunk, a testünk ellazul, elernyed, feszültségmentes lesz, megnyugszunk. Ha megfigyeled a légzésed, akkor azt fogod tapasztalni, hogy messze vagy a mély, nyugodt légzéstől. A legtöbb ember csak egész kicsiket lélegez be, csak a tüdeje felső részébe szedi a levegőt. Figyeld meg egy négyéves gyermek légzését. Fektesd le a földre, és tegyél egy füzetet a köldöke alá. Azt fogod tapasztalni, hogy minden légzésénél emelkedni fog a füzet. Mert olyan hosszan lélegez be, hogy a hasa alja is megemelkedik. A sportolók, énekesek rendszeresen végeznek ilyen mély légzés gyakorlatokat. Képes vagy a figyelmed a légzésedre irányítani, de az nem az igazi. Csak akkor áramlik beléd a bőséges életenergia, ha a tudatodat szabadítod fel, ha a tudatod teljesen félelem mentes lesz, akkor tudatos figyelem odairányítás nélkül is, automatikusan így fogsz lélegezni. Tény, hogy nagyon nyugodt leszel, elmélyül a hangod, és csak nagyon lassan fogsz beszélni, vagy az erdőben sétálni. Sokszor tapasztaltam, hogy teljesen lelassul a lépésem, amikor megváltozik a tudatállapotom. Feküdj le a földre, és tegyél egy könyvet a mellkasodra, azt fogod tapasztalni, hogy emelkedik. Majd tedd a köldököd alá. Ha nem emelkedik, ha nem olyan mély, és lassú a légzésed, mint amikor beleülsz a forró kádba, akkor valami befeszít. Kérdezd meg magadtól, hogy mitől félsz? Nem látsz medvét, nincs előtted pók, kígyó, nem kell a magasban sétálnod, nem vagy életveszélyben, mégis be van feszülve a tested. annyira megszokod, hogy észre se veszed a sziklát a mellkasodon, hónapokig, évekig élsz úgy, hogy alig kapsz levegőt. És nem tudod miért, ha tudatosan megkérded magadtól, akkor azt a választ kapod, hogy nem félsz semmitől. Ezért kell még mélyebbre ásnunk a tudatban, hogy megérthessük, hogyan lehetséges ez, és hogyan gyógyítható tudatosan. Nagy a tét, ha sikerül akkor megszűnik az életenergia blokkolása, a test bőségesen életenergiához jut, és átalakul.
Először vizsgáljuk meg azzal a tudással, amely a modern pszichológiában ismert, elfogadott. Sigmund Freud sokat emlegette a tudatalattit, a mai pszichológusok sokat emlegetik a stressz fogalmát. Láthattuk, hogy miután biztosak vagyunk abban, hogy a veszély elmúlt, a medve már messze van, biztosan TUDJUK hogy biztonságban vagyunk, akkor kifújuk magunkat, fellélegezünk, megnyugszunk. Ha reggel arra ébredsz, hogy a hotel elől ellopták az autódat, akkor rögtön gombóc lesz a torkodban. Úgy összefeszül a tested, úgy megijedsz, hogy elönt a hideg veríték, és annyi levegőd se lesz, hogy megmukkanj. Telefonálsz a rendőrségre, megnézed hogy van a hotelnek biztonsági kamerája, telefonálsz a családnak. Egész nap annyira össze van feszülve a tested, hogy alig áramlik keresztül rajtad életenergia, alig tudsz gondolatokat feldolgozni. Majd délután kapsz egy telefont, hogy a városi rendőrök vontatták el. Ekkor fellélegzel, kifújod magad, pillanatok alatt megnyugszol. Mély nyugalom önt el. Féltél, nem a medvétől, de ugyanúgy féltél. Ezt a félelmet, aggódásnak nevezzük. Amíg a medve nem megy el, addig félsz. Amíg a probléma nem oldódik meg, addig félsz. Aggódsz, tested összefeszül. Ez egy félnapos félelem volt.
Milyen az amikor három hónapos félelemben vagyunk? Ezt hívja a pszichológia stressznek. Mitől fél a vállalkozó? Felépített egy nyomdát, kialakított egy vásárlói kört. Betörnek a nyomdába. Ezt követően megerősíti a biztonsági rendszert, riasztókat szerel be, biztonsági kamerákat, erősebb zárakat szerel fel. Mégis a felesége a vacsora alatt hiába beszél hozzá, nem tud rá figyelni, feszült, ideges. Csak akkor nyugodna meg, ha ott aludhatna a cégben, és figyelhetné, hogy nem törnek e be. Csak akkor nyugodna meg, csak akkor TUDNÁ hogy biztosan nem kell félnie. Majd napok, hetek alatt elengedi a félelmet, de tudata egy pici része mindig emlékezni fog rá, egy pici félelem állandóan marad benne, TUDJA hogy ez megtörténhet. Megvásárol egy új nyomtatót, de a harmadik nap elromlik. Sok a megrendelés, szükség van a gépre. Ígéretet kap, hogy a szerelő megérkezik aznap délután, de nem érkezik. Egyre jobban aggódik, egyre jobban fél, egyre jobban befeszül a teste. Ha nem működik a nyomda, akkor elveszti a megrendelőt, aki az egyik legnagyobb bevételt adja, havi rendszerességgel. Megint nem tud a felesége vele beszélni, megint alig tud gondolkodni, megint alig áramlik keresztül rajta az életenergia. Csak akkor nyugodna meg, ha autóba ülne, és most este elmenne a szerelőért, és éjfélig megjavítanák, akkor TUDNÁ, hogy biztonságban van, elég messze már a medve, biztosan megnyugodhat. Egy vállalkozó életében rengeteg a változó, rengeteg a kiszámíthatatlan váratlan esemény, a vállalkozó folyamatosan félelemben él, amit a pszichológia stressznek hív.
Nem kell, hogy vállalkozó légy, hogy állandóan félj, állandóan feszült legyél. Olyan munkahelyed van, ahol vállalkozó a főnököd, aki mindig feszült, mindig ideges, mindig kevés a figyelme, és ennek okán úgy beszél veled, mint ha nem is ember volnál. Megfordul a fejedbe, hogy egy-egy dühroham következtében bármikor kidobhat. Ha kidob akkor nem tudod befizetni az albérletet, a számlákat, a feleséged elhagyhat, elvesztheted az életed. Az agy mindig a legrosszabbra gondol, amíg nem vagyunk képesek uralni. A legfélelmetesebbre. Félelemeben dolgozol, félve mész munkába, csak olyankor nyugszol meg, amikor a főnöknek jó napja van, mosolyog, kedves veled, és biztosan TUDOD, hogy biztonságban vagy, nem fognak kidobni, nem indul meg a lavina.
Ugyanígy egy kapcsolatban is lehet állandóan félni. Ha a párod azt sejteti veled, hogy elhagy. És te félsz attól, hogy elhagy, hogy egyedül maradsz. Csak akkor nyugodsz meg félnapokra, amikor kedves veled, figyelmes veled, amikor TUDOD, hogy biztonságban vagy. Sok félelem van ami körül vesz minket, és a legtöbbje tartósan beköltözik, olyan dolgoktól is félhetünk, amelyekre abszolút nem lehetünk hatással. A vállalkozónak elege lehet, és eldöntheti, hogy többet nem aggódik, nem fél, legyen ahogy Isten akarja, ha elveszti a céget, az se érdekli. És ekkor általában jobban kezdnek menni a dolgok, mert feszültségmentesebb lesz a teste, több életenergia kezd áramolni, több figyelme lesz, eszesebb lesz, jobban tud gondolkodni, több ötlete lesz. A munkásnak elege lehet a stresszből, állandó félelemből, egyszer odaáll a főnökéhez és megmondja a véleményt, és kilép a cégből. Hihetetlen felszabaduló érzés lesz megszabadulni a félelemtől, ahogy kilép az épületből érzi hogy hosszú idő után levegőhöz jut, végre kiengedett a teste. És keres egy másik munkahelyet, ahol kevésbé fog félni, több életenergiája, több figyelme lesz a munkájára. És ha újra cseszegetik, akkor már nem fog annyira félni, már TUDJA hogy nem olyan félelmetes ez az élethelyzet, van megoldás. Ugyanígy egy kapcsolatból is ki lehet lépni, meglehet tapasztalni a felszabaduló érzést. megérthetjük, hogy csak az elménk játszott velünk, csak az elme kreálta negatív, félelmetes jövőképeket, csak az elme végett voltunk állandóan befeszülve, állandó légszomjban. Semmit ne csináljunk félve, merjünk változtatni, mert csakis úgy tudunk megküzdeni az elménkkel, az egyre több élettapasztalat által. A saját elménk a fő ellenségünk, a saját negatív gondolkodásunk, amely csak akkor szűnik meg, ha sok élettapasztalattal bizonyítottuk magunknak, hogy soha nem kell aggódni, a problémák mindig megoldódnak, a legfontosabb hogy lazák maradjunk. Mert akkor tudunk gondolkodni, van életenergiánk, agyunk jól fog, nehéz élethelyzetre kreatív, ötletes megoldást találunk. de ha befeszülünk, megijedünk, félünk, akkor nem tudunk gondolkodni hiába erőltetjük, csak megfájdul a fejünk. Ha ilyen helyzetbe kerülsz, először nyugtasd meg az elméd, amitől félsz, azt engedd el, jelenítsd meg azt a gondolatképet amelyben megtörténik a legrosszabb, majd jelenítsd meg ahogy elfogadtad ezt az élethelyzetet. Lásd magad, hogy kidobott a főnököd, és még életben vagy, még van két kezed lába, és van tapasztalatod, már könnyebben felvesznek egy másik helyre. ne félj belegondolni a legrosszabba, merjél belegondolni, és találj abban is megoldást, sőt pozitívat. Ekkor megnyugszol, beindul az életenergia áramlásod, tested ellazul, és sokkal jobban tudsz gondolkodni, minek eredményeként megtalálod a tökéletes megoldást, és nem dobnak ki.
Az ember aggódhat olyan dolgokon is, amely már nem a saját szabad akaratától függ, amire már nincs hatással. Ez nagyon nagy csapda, évekig befeszítheti az embert. Vállalkozóként megváltozhatsz, munkahelyről kiléphetsz, érzelmi zsaroló párodat elhagyhatod. Ez mind a te döntésed. De ha a felnőtt gyereked életén, döntésein, egészségén aggódsz, akkor csapdába kerülsz. Vagy attól félsz, hogy elvesztheted szüleidet, barátaidat, baleset érheti őket, vagy megbetegedhetnek. Ugyanilyen félelmek a katasztrófák, háborúk, világválságok. van bőven miből válogatni. Figyeld meg a légzésedet, tegyél könyvet a köldököd alá, vedd észre hogy mennyire feszes a tested. Kérdezd meg magadtól, hogy mitől félsz? A felelt az lesz, hogy semmitől. az eddigi leírtakból felismerheted, hogy mennyi félelem leselkedik az európai emberre, a fogyasztói társadalomban élő emberre. Már rég nem bennszülöttek vagyunk, akik pár pillanatra megijednek egy kígyótól, akik ha meghalt valaki akkor megetették a testet a szokás szerint a keselyűkkel. De már rég nem olyan fejletlen a bal agyféltekén sem. Okosak lettünk, értelmesek, magasabb lett az intelligenciánk, IQ-unk, de mindezzel együtt a félelmeink is kifinomultabbak lettek, láthatatlanabbak, ravaszabbak. Hogy tovább léphessünk az evolúció lépcsőjén, meg kell tanulni uralni a fejlett agyat, hogy ne zárjuk el magunkat a lélektől, a bőséges életenergiától. Meg kell értenünk, hogy a fejlettebb aggyal megjelenő félelmek nem valósak, illúziók. A valós félelem a jelen pillanatban van, amikor előtted egy oroszlán, vagy hadonásznak feléd egy karddal. A kifejlődött elme félelmei jövőképek, csupán gondolatok, megfoghatatlanok. De mégis nagyon veszélyesek, mert befeszítik a testet, és az embert elzárják önmaga megismerésétől, mert blokkolják az életenergia áramlást, amiből bőségesen szükség van, hogy nagyobb legyen a figyelmünk, megértsük létezésünk értelmét.
Félelmeink többsége illúziók, csak a saját tudatunkban léteznek. Ha képesek vagyunk a tudatunkat kitisztítani tőlük, akkor megtapasztaljuk a felszabaduló érzelmeket, levegőhöz, és azzal együtt jól eső életenergiához jutunk. Senki nem képes a tudatunkba hatolni, hogy rendet rakjon helyettünk, csak mi vagyunk képesek elvenni az erőt azoktól a tudatoktól, amiknek mi adtunk erőt tudatunkban. Nem rég láttam egy előadást a youtube-on, amelyben Laár András nagyon szépen, érthetően magyarázza el ezt a tudati, tudatalatti struktúrát. Az volt a címe, hogy BUddhizmus a mindennapi életben. Arról beszélt, hogy valaki professzor akart lenni, hogy ő akart lenni a valaki, és amíg ezt el nem éri, addig szenved. Az az ember a fejébe vette, a tudatába vette, hogy ő professzor lesz. És amíg ez a vágya nem sikerül, nem teljesül, addig kevesebbnek fogja érezni magát. Nem biztos hogy professzort mondott, de így emlékszek. A lényeg, hogy bármit a fejünkbe vehetünk, és addig szerencsétlenek gondolhatjuk magunkat, amíg nem leszünk azok, akiknek kigondoltuk magunkat. És ez a gondolatkép folyamatosan szenvedtetni fog minket. Itt is félünk, éveket, tíz éveket. Aggódunk, stresszesünk. Mert ha a következő vizsga nem sikerül, akkor nem lehetek professzor. Csak akkor nyugszunk meg, csak akkor szabadulunk fel, amikor végre professzorok lettünk, akkor tudjuk hogy most már biztosan biztonságban vagyunk. És ekkor Laár András elég humorosan előadja, hogy ő lett a professzor tudat. Nem az illető járkál többet az utcán hanem a professzor. A személyiség változik. Itt jön a professzor. Ez mind illúzió, ez mind csak a saját tudatunkban, mátrixunkban van. Olyan tudatokat hozunk létre, amelyek tele vannak vágyakkal, útvesztőkkel, illúziókkal, félelmekkel, minek eredményeként szenvedünk, hiába akarunk boldogok lenni, nem sikerül. Mert pontosan ezekkel az illúziókkal zárjuk el magunkat az életenergia áramlástól, amit boldogságnak tudatosítunk. A probléma gyökere az ÉN kép, a létrehozott személyiség, amely erősen fertőzött vírusokkal, olyan tudatokkal, amely állandó félelemben, feszültségben, szorongásban tartja a testet.
Ha azt mondom felejtsd el azt aki vagy, akit hatéves korodtól felépítettél, szakítsd el az összes érzelmi, és tárgyi kötődésed, add fel az összes terved, még azt is felejtsd el, hogy mi a neved, akkor nem fog menni. Ha leesik egy meteor, elvesztesz mindenkit akit ismertél, valami csoda folytán csak te maradsz életben, elveszted az összes tárgyadat, hónapokig életveszélyben vándorolsz, majd találkozol velem, és én megkérdem ki vagy, akkor már a neved se lesz fontos, alig fogsz arra emlékezni, hogy ki voltál. Egy más valaki leszel. A traumák, drasztikus, tragikus életesemények átformálják a tudatot. Miután megmondják neked, hogy rákos vagy, és nem biztos, hogy életben maradsz, akkor változás történik a tudatodban. Tudom, mert átéltem, három napig nem voltam képes gondolkodni, tervezni. Megszűnt a jövő. Kitörlődött az összes jövőképem, tervem, amelyek addig élénken éltek a tudatomban. Olyan volt, mintha újra meg kellett volna tanulnom járni. Három nap után már tudtam tervezni az elkövetkező pár órára, majd egy hét múlva már láttam a következő napot, majd idővel egy hetet, és így tovább. Akkor felismerem, hogy valószínű ezt az állapotot hívják carpe diem állapotnak, élj a mának állapotnak. Ma már tudom, hogy az az állapot nagyon egészséges volt, belekerültem mélyen a mostba. Csak addig gondolkodsz kényszeresen, amíg a tudatodban kivan építve egy jövőkép, addig a tudatod állandóan foglalkoztat a megteremtésükkel, figyelem feltöltésükkel. Ha a tudatódból kitörlöd a jövőképet, terveket, akkor csend lesz az elmédben, akaratlanul is megjelensz a jelenlétben, MOST pillanatában. Ha meteorit után három hónapjára találkoznánk, akkor nagy valószínűséggel gondolat nélküli állapotban lennél. Ugyanígy kitörlődött a tudatom jövőképe, amikor három évvel ezelőtt elveszítettem mindenem, akkor is hirtelen gondolat nélküli állapotban maradtam. A tudat sírással, elengedéssel törlődik. Amikor hosszú ideig építgetünk egy jövőképet a tudatunkban, egyre részletesebben látjuk, egyre strukturáltabb, akkor nehéz elengedni, kitörölni. Sok energiával töltöttük fel, sok figyelmet öntöttünk azokba a gondolatokba, amelyekből felépül. Ez az életenergia távozik a mély sírásnál, amikor kénytelenek vagyunk felfogni, tudatosítani, ez ez az idővonal, jövőkép, nem fog beteljesülni, le kell mondnunk róla. Csak akkor szűnik meg, ha valóban felfogtuk, hogy vége. Csak akkor törlődik ki.
Készakarva használom a kitörlés szót, a következő részből megértjük majd, hogy miért.
Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése