Élet = figyelem

Élet = figyelem

Biztos vagyok abban, hogy sokan vannak akiket időszakonként lefárasztanak az írásaim. Próbálnak figyelni, de azt veszik észre, hogy egyre érthetetlenebbek a sorok, és egyre jobban fáradtságot éreznek. Ismerem ezt az érzést, egyetemi éveim alatt sokszor tapasztaltam, - amikor már elfáradt az agyam, de még mindig tanulni akartam, - hiába olvastam el ugyanazt az oldalt többször, semmit nem fogtam fel belőle. Szemeim olvasták, de figyelmem már nem volt, elkalandoztak a gondolataim, mindenféle hülyeségek kezdtek a fejembe járni, végül feladtam, és lefeküdtem aludni. De abban is biztos vagyok, hogy vannak időszakok amikor sokan könnyen olvassák az írásaimat, könnyen befogadják, és feltölti őket. Ebben a részben ezt a jelenséget fogom elmagyarázni.

Sokszor tapasztaltam életemben, hogy egy-egy kirándulás után jobban fogott az agyam, gondolkodni kezdtem és sok ötletem lett a problémáim megoldására, könnyen láttam egy nagyobb képet, könnyen megértettem az összefüggéseket, mi miért történt, hogyan figyelhetek erre a jövőben. Majd eltelt pár hét, és megint olyan volt az egész vállalkozói környezet, mintha egy egér lettem volna egy sötét labirintusban. Kevésbé voltam képes gondolkodni, kénytelem voltam úgy sodródni, hogy egyes esetekben vakon kellett döntéseket hoznom. Majd valahogy lesz, így szoktam mondani. Innen a jövőből visszatekintve, pár hét után akkora különbség volt a két ÉN-.em között, mintha egyik egy zseni lett volna, aki a magasból látja az egész játékpályát az összes játékossal, lehetséges útvonallal együtt, és mint egy jó sakkjátékos előre tudja az összes lehetséges lépést. A másik ÉN-em pár hét múlva, valahol állt a játékpályán, felfogta hogy éppen mi folyik a játékpályán körülötte, látott valamennyi sakkbábút, de elfelejtette hogyan néz ki a teljes pálya, milyen utak vannak, mennyi bábú van. Mintha az egyik ÉN-em egy kis Einstein lett volna, a másik meg egy agyilag zokni. És kis felfogó képességgel sokat hibáztam, sok sakkbábúval rossz helyre léptem.

Megfigyeltem azt is, három évvel ezelőtt miután tudatra ébredtem, nagyon könnyen kezdtem el olvasni olyan könyveket, amelyek azelőtt nehéz olvasmányok voltak, lefárasztottak. Ilyen volt Esther és Jerry Hicks - Kérd és megadatik könyve. Salamon beavató meséit nagyon könnyen olvastam, mindig feltöltött, de a Kérd és megadatik mindig lefárasztott. Majd három évvel ezelőtt, azt vettem észre, hogy naponta kettő olyan kaliberű könyvet kiolvasok, mint a Kérd és megadatik, és nem fáradok el. És értettem őket.

Az itt leírt példák nem véletlenek, ezek logikusan megmagyarázható életjelenségek, ha feltárjuk az ember tudatát és életenergia rendszerét, akkor megértjük miért lehetünk zsenik, vagy miért csökkenhet a felfogó képességünk.

Két fogalmat kell részletesen értelmeznünk, hogy megvilágosodjon az elménk. Életenergia, és figyelem. Úgy születünk meg, hogy azonnal figyelni kezdünk. A figyelmünk az elsődleges jellegzetességünk, amíg élünk addig figyelünk. De figyelem és figyelem között hatalmas különbségek lehetnek. Van egy tested, itt élsz ezen a Föld bolygón, és a testedből figyelsz. Nem veszed észre, hogy mikor figyelsz jobban, és mikor kevésbé. Képzeld el, hogy állsz egy réten. Mit látsz? Mit hallasz? Milyen illatot érzel? Mit fogsz fel a környezetedből? Mi mindenre tudsz figyelni egyszerre? Mennyi részlet éri el a tudatodat egy pillanat alatt a rét világából? Azt mondom van öt másodperced figyelni, majd el kell mondanod mit fogtál fel. Ilyen játékot ismerünk, esetünkben annyi a különbség, hogy nem irányított figyelemről beszélek, hanem akaratlan figyelemről. Egy percig engedlek a réten lenni, majd hirtelen megkérlek, hogy írd le a papírra, hogy mit fogtál fel a környezetedből. Előtte nem hívom fel a figyelmedet arra, hogy jegyezzél meg minél több mindent. Elmondod majd, hogy fű van mindenhol, virágok, fák, és egy földes úton állunk. Most képzeld el, hogy a gyermeked is veled van, akitől szintén megkérdem. Ő azt mondja majd, hogy az egyik felhőnek kutyus formája van, a rét végén az ágon két fekete madár ül, talán varjúnak hívják őket. Lila, sárga virágok vannak előttünk, és nagy kékek jobb oldalt, amelyen méhecskék vannak. Egy pók is van az egyik virágon. Finom virág illat van a levegőben. A tavaszi napocska melege erősen érezhető a bőrünkön. És legalább 10 fajta madár dalolását lehet hallani. Egy perc alatt ő ennyi mindent felfogott a rétről, környezetéről, ekkora figyelme volt. Hatalmas különbség van figyelem, és figyelem között.

Élet = figyelem. A figyelmeden múlik, hogy mennyire élsz. Hogy mennyire fogod fel a környezeted, a világod. Hogy percenként csak két adat éri el a tudatodat, vagy ötven. Hogy mennyire vagy élettel teli, mennyire pezsegsz. Hogy szürke élettelen számodra a világ, vagy színes élettel teli, pezsgő. Hogy szenvedsz, vagy boldog vagy. Hogy mennyországnak látod a környezeted, vagy pokolnak. Itt minden ugyanarról szól, itt minden attól függ, hogy mennyi élet, életenergia van benned. Ha nagyon sok, akkor olyannyira kifinomultak lesznek az érzékszerveid, olyannyira sok adat eléri a tudatodat a rétről egy perc alatt, hogy mennyországi szépségűnek fogod látni. Ha nagyon sok benned az életenergia, azt hatalmas boldogságnak éled meg, belső békének, telítettségnek, elégedettségnek.

És itt jön a képbe a gondolkodás. Amikor nagyon sok életenergia van benned, akkor az elméd is olyan lesz mint a rét, egyszerre látni fogod az összes várakozó gondolatodat, az egész játékpályát, az összes sakkbábúval, úttal együtt. Mindegy hogy a figyelmünk kifele fordítjuk a rét fele, vagy befele a gondolataink világába, a figyelem itt is ott is megnövekedik, ha sok bennünk az életenergia. Itt is, ott is egy perc alatt sokkal több adat éri el a tudatunkat, sokkal több mindent fogunk fel, agyunk olyan lesz mint egy szuperszámítógép. Nem csak azon tudtam gondolkodni a kirándulásból hazaérve, hogy mi lesz a következő lépésem a vállalkozásomban, hanem mi lesz a következő ötven lépésem. Átláttam az egész vállalkozói környezetemet, az összes szereplővel. És ehhez nem kellett akaratlagos figyelem, ahogy nem kell a gyereknek akarattal megfigyelnie a rétet. Hirtelen értettem mindent, hirtelen megvoltak a megoldások, ötletek, tervek. Majd pár hét után úgy néztem a terveket, mintha kínaiul írtam volna őket korábban.

Ha reggel olvasod az írásaimat, akkor jobban felfogod őket, mert reggel még több benned az életenergia. Ha az író természetes figyelme megengedi, hogy egyszerre ötven mozaikdarabot megfigyeljen, összehasonlítson, logikai sorrendbe rakjon, az olvasónak is el kell érnie azt az életenergia-áramlást, nem lehet alacsonyabb figyelem szinttel, öt mozaik darab figyelem szinten felfogni egyszeri olvasásra azt, amit ötven mozaik szinten írtak. Többször kell elolvasni, vagy meg kell emelni az életenergia-áramlásunkat, hogy egyszeri olvasásra felfogjuk, megértsük. Ha alacsonyabb életenergia szinten próbáljuk felfogni, ha erőltetjük az elménket, akkor is sikerülhet, de sok életenergiát igényel, kifáraszt. Így voltam én is a Kérd és megadatik könyvvel, amelyben már összetettebb magyarázatok, magasabb életenergia szintű logikai összefüggések voltak, egy egy oldal már sokkal több figyelmet kívánt, mint Estherék - Sara beavató című könyve, amelyet könnyen olvastam, nem merített le. Ha megemelkedik az életenergia-szinted akkor már mindegy, mert akkor már természetes állapotod lesz a megnövekedett figyelem, egy perc alatt ötven adatot is fel tudsz fogni megterhelés nélkül, akarat nélkül, - úgy olvashatod a Kérd és megadatik c. könyvet, mint a Sara beavató meséit. Nem fáraszt le, könnyű olvasmány lesz.

Azt tapasztalom, hogy időszakonként elég sokan képesek könnyen feldolgozni az írásaimat. Ez azért van, mert az életenergia intenzitása hullámokban időszakonként megváltozik a bolygón, vannak napok, hetek, főleg napéjegyenlőségek, napfordulók, napkitörések, csillagállások közben, amikor az életenergia intenzitása bőségesen megnövekedik. Ekkor az egész bolygó kicsit energetikusabb lesz, sokkal élettel telibbek lesznek az emberek, amit boldogságként érzékelnek, és figyelmük megnövekedésében nyilvánul meg. Ilyenkor az agy is sokkal könnyebben figyel, ilyenkor könnyebben felfoghatóak, megérthetőek az írásaim. Három évvel ezelőtt, amikor még teljesen tudatlanul elértem nagyon magas életenergia szinteket, rajzoltam olyan kozmikus folyamatokat, amelyeket mai napig úgy nézek, mint a majom Einstein egyenleteit. Fogalmam sincs mit rajzoltam, nem tudom értelmezni.

Megfigyeltem magamon, hogy időszakonként egy picit elvesztem a fonalat az egész emberi tudat feltárásáról, vannak órák, napok amikor nekem is összekuszálódnak a szállak, összekeverednek a mozaikdarabok. De ez az egész összekuszálódás is egy mozaikdarab, végül megértem hogyan gondolkodtam ezekben a napokban, mit éreztem, mi váltotta ki az életenergia csökkenésem, és azzal együtt a figyelmem csökkenését. Miután visszaemelem, újra kristálytiszta az egész feltárási folyamat, újra látom a nagyobb képet, az összes játékossal, labirintus úttal, lehetőséggel együtt. És ez csoda jó érzés, ha az ember tudja, hogy nem felejti el, csak annyi a dolga hogy ellazuljon, hálát adjon, szeressen, értékeljen, csak annyi a dolga hogy megemelje az életenergia áromlást, megemelje a figyelmét.

Légy bárhol most, adj hálát valamiért, fejezd be az aggódást, fogadd el a jelen helyzetedet, tekints pozitivan a jövőbe, bízz benne hogy jó dolgok várnak rád. Ha erre képes vagy, akkor megszűnik a feszültséged, és az életenergia akadálytalanul áramolni kezd benned, pár órán belül már érzékelhetően nagyobb lesz a figyelmed, több lesz benned az élet. Pár napon belül már látni fogsz a réten, ahogy gyerekkorodban, és úgy fog fogni az agyad, mint gyerekkorodban. Nekem is olyan lett az agyam most már három éve, mint gyerekkoromban, újra olyan gyorsan tanulok mint a gyerekek. Nem kell akaratosan figyelnem, mindent felszívok ami a környezetemben folyik, mindent megfigyelek, mindent látok. A gyerek nem figyeli a rádió slágereit, mégis énekeli őket, nem figyeli hogyan beszélsz, mégis megtanul beszélni, nem figyeli a rétet, mégis látja a pillangót, kavicsokat. Élet = figyelem. Élet = életenergia.

Akkor jutsz sok életenergiához ha hálát érzel, ha köszönetet mondasz, ha értékeled embertársaid, ha jót kívánsz embertársaidnak, ha önzetlenül cselekedsz embertársaidért, természetért, ha szeretsz, ha nem félsz.

Akkor csökkented az életenergia-szinted, ha panaszkodsz, ha ítélkezel embertársaid felett, ha mindenben meglátod a rosszat, és semmiben a jót, ha rosszat kívánsz embertársaidnak, - beleértve a népi bölcsességet is, hogy majd megveri az Isten, - ha csak magadért önzően élsz, ha gyűlölködsz, ha aggódsz, ha félsz.

Adj hálát azért amid van, és ne azon keseregj amid nincs, vagy lehetett volna. Köszönd meg azt ahol most vagy, értékeld magad hogy eddig eljutottál, és ne marcangold magad, hogy hova juthattál volna. Ha egy tégla a fejedre esik, akkor örömmel köszönd meg, hogy nem kettő esett. Ez az élet titka, ez az életenergia titka, ez a sok figyelem titka, ez a Földi mennyország megtapasztalásának titka. Addig gondolkodj így amíg nem érzel a köldököd alatt egy finom energiaáramlást, egy finom jóleső, megnyugtató érzetet. Az az életenergia-áramlásod. Amíg tele vagy aggódással, amíg görcsben vagy, hasfalad feszes, addig blokkolod az áramlásod. Ki kell lazulnod, meg kell szüntetned a feszültséged, és ezt az elméden keresztül teheted meg, a hála, értékelő gondolataiddal.

Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!

Zsigray András