Tudatos elmeirányítás

Tudatos elmeirányítás

Szeretnél egészséges lenni? Az egészség sokban függ attól, hogyan táplálkozunk, mennyit sportolunk, de legnagyobb mértékben az határozza meg, hogy milyen a légzésünk. A tüdőnk körülbelül 8 liter kapacitású, mi mégis csak a töredékét használjuk ki a rohanó nyugati stresszes világban. Nem mindegy, hogy lassan belélegzel 5 liter levegőt, picit bent tartod, majd lassan kifújod, vagy gyorsan belélegzel 2 liter levegőt, gyorsan kifújod. Figyeld meg, hogy amikor elmélyül a légzésed, olyan mintha a hasad aljáig vennéd a levegőt, ha hátadra fekszel, és teszel a köldök alá egy könyvet, akkor azt fogod észre venni, hogy a hosszú mély légzés végén megemelkedik. Amikor feszült, stresszes vagy, olyankor csak a mellkasod emelkedik meg egy picikét.

Ha logikusan belegondolsz, ha hosszan mélyen légzel be, és még várakozni is tudsz pár másodpercig a kilégzés előtt, akkor nagyon sok oxigént juttatsz a véredbe, és adsz neki időt, hogy a sejtek bőségesen táplálkozzanak belőle. Ez egy nagyon egészséges állapot, a sejtek bőségesen el vannak látva oxigénnel. Ha légzésenként csak kevés oxigént juttattunk be, ráadásul a szünet nem a be és ki légzés között van, hanem fordítva, akkor nagyon kevés oxigénből kell gazdálkodni a sejtjeinknek. Legyen az egy emésztőrendszeri sejt, egy izomsejt, vagy egy agysejt.

Az ember akkor lélegzik lassan mélyeket, amikor nyugodt. Mennyire vagy ebben a pillanatban nyugodt? Ha egy mikrofon elé állítanálak, akkor hallhatnád a légzésedet. Mikor voltál utoljára nyugodt? A kirándulás alatt megnyugszunk. Rohanunk egész évben, majd a repülőtéren veszünk egy mély levegőt, és erőteljesen kisóhajtunk. Mint amikor rájössz, hogy nem lopták el az autód, csak rosszul emlékeztél, hova parkoltál. A kisóhajtást követően egy új ritmusban kezdünk lélegezni, már beállt a mély légzés. Megkezdted a kikapcsolódást, megnyugvást. A repülőtérig még pörögtél, csak akkor tudtál megnyugodni, amikor már átmentél az ellenőrzéseken, nem késtél el, minden rendben van, felfogod, hogy egy hét pihenés előtt állsz, nem lesz semmi dolgod, feladatod, megnyugodhatsz, megkezdődik a kikapcsolódás.

Egy hétig mélyen lélegzel. Egy hétig nagyon nyugodt vagy, nagyon egészséges állapotban vagy. Milyen hatással van az emberre egy hét mély légzés? Mikor hazaérkezel, akkor láthatóan kisimultál, sokkal harmonikusabb vagy, nyugodtabb vagy, sokat mosolyogsz, kedves vagy, több az életerőd, nem vagy fáradékony, nem vagy kimerült. Feltöltődtél. Jobban forog az agyad ha gondolkodni kell, megjavítod a csepegő csapot, amit már fél éve tervezel, elmész este futni. Rengeteg pozitív változást tapasztalsz egy hét folyamatos mély légzést követően. Fontos az étel, fontos a test edzés az egészséghez, de legfontosabb a légzés.

Amikor az ember szerelmes lesz, és heteken, hónapokon csak bámulják egymást a szerelmével, csak elég annyi hogy egymás közelében legyenek, csak nézzenek egymás szemébe, olyankor az ember fiatalodni kezd. Olyan, mintha egy hosszú nyaralásra mentünk volna, a szerelmünk közelében megnyugszunk, mélyen nyugodt állapotba kerülünk, beáll a mély légzés állapot. A bőr megfiatalodik. A bőrsejtek egy egész ciklus alatt, amíg az új bőrréteg felépült, bőségesen elvoltak látva energiával. A tüdő egyfolytában a legtöbb oxigént szolgáltatta. Van olyan is, amikor valaki pár hónap alatt öregedik éveket. Látványosan ráncos lesz, a sejtek nem tudnak megújulni, minimálisra csökken az energiaellátásuk. Azaz nagyon stresszes időszakon mentünk keresztül, nagyon sokat idegeskedtünk, nagyon keveset voltunk nyugodtak. A légzésünk nagyon rövid lett, és nagyon hosszúak lettek a be-ki légzés közötti szünetek.

A buddhista kolostorokban azt gyakorolják, hogy egy perc alatt, csak egyet lélegezzenek. Az ember elérhet szélsőségesen lenyugodott állapotokat, amikor a légzés nagyon lelassul, szinte megáll a szívünk. A be-ki légzés között hosszú szünetekre vagyunk képesek. Amikor az ember képes hosszú időszakra nagyon mélyen nyugodt állapotban maradni, olyankor a sejtek hatalmas töltődést érhetnek el. A tartósan megnövekedett energiaszintet az emberi test érzékeli, a DNS reagál, a testben új érzékszervek ébrednek fel. Jézus, Buddha olyan emberek voltak, akik képesek voltak hatalmas energiaszinteket elérni. Az ember képes a csodákra, amik nem csodák, ha megértjük a működésünk, megértjük, hogy érhetjük el a tartósan mélyen nyugodt állapotot, hogyan töltődünk több energiával.

Minden az elménken múlik. Vagy véletlenül kerülünk olyan élethelyzetbe, amely következtében az elménk működése változni kezd, vagy tudatosan érjük el a mély légzéshez szükséges elmeállapotot. Mit jelent ez? Az elménk azért van, hogy az ember képes legyen gondolkodni, képes legyen a problémák megoldásra. Szerintem a magyar nyelvben a gond szóból született a GONDolkodás szó. Amikor gondunk van, veszélyben vagyunk, problémánk van, olyankor gondolkodnunk kell. Megoldást kell találni. Nem csak ilyenkor gondolkodunk. Olyankor is, amikor jobb életet akarunk, jobb életre vágyunk. Az életünk értelmén, létezésünk célján is gondolkodunk. Az elme a testben egy érzékszerv, amelynek köszönhetően az ember képes a veszélyt elkerülni, életben maradni, és képes fejlődni, életminőségét növelni. Egy bennszülött valahol a Csendes-óceáni szigeteken nem sokat használja az elméjét, nem sokat gondolkodik. A nyugati világ emberei egyfolytában problémákat oldanak meg. Az elme nagyon hasonlóan működik, mint egy számítógép. Ebben a pillanatban is tudod, hogy ma még mennyi feladat várakozik rád. A feladatok időrendi sorrendben ott vannak az elmédben. Minél több van, annál feszültebb, stresszesebb, türelmetlenebb vagy. Minél kevesebb van, annál jobban kikapcsolt vagy, nyugodt vagy. Amikor a kirándulás alatt azt mondjuk, hogy kikapcsolódunk, olyankor az elménkre értjük a kikapcsolást. A bennszülött emberke, aki ebben a pillanatban is talán egy madár röptét figyeli, ideje nagy részében ki van kapcsolva. Napjában párszor megoldja az étkezés problémáját, átgondolja, hogy kókuszdióért, vagy banánért sétál el, és melyik úton, majd újra kikapcsolja az elméjét, és az összes figyelmével megjelenik a jelen pillanatban. Amikor az elme kikapcsol, amikor az összes várakozó feladatot megoldottuk, olyankor felszabadul az összes figyelmünk és megjelenünk a jelenben, figyelmesek kezdünk lenni a környezetünkre. Halljuk a hangokat, amiket eddig is hallottunk, csak nem értek el a tudatunkig, nem azon gondolkodtunk, hogy ez milyen énekesmadár hangja, hanem azon, hogy melyik boltban vásároljuk meg a kenyeret. Láttuk a naplementét, de nem azon gondolkodtunk, hogy milyen színűek a felhők, hanem azon, hogy a vacsora után majd mit csinálunk.

Az emberi elme olyan, mint egy gép. Ha használni kezded, ha pörgetni kezded, akkor nehéz utána kikapcsolni. Minél több gondod, vagy vágyad van, minél izgatottabb vagy, annál jobban felpörgeted az agyad. Mintha az autónak padlógázt adnál, és felbúgna a motor. Az elme nem úgy működik, hogy miután a gond megoldódott, hirtelen kikapcsolódik, hanem vágyik a pörgésének megfelelő információmennyiségre, táplálkozni, dolgozni akar azon a teljesítményszinten. Ha valami felizgat napközben, ha valami végett padlógázra lépsz, utána tele lesz még jó ideig a fejed gondolatokkal, pörögni fog az agyad. Nem bírsz majd egy helyben maradni, nem bírsz lenyugodni, valamit csinálnod kell, ami kielégíti az elme pörgésének igényét. Ennek az az eredménye, hogy egyfolytában kényszeresen gondolkodunk, egyfolytában jár valamin az eszünk. Nézz ki az ablakon, és figyeld meg egy fa formáját, gondolkodj azon milyen színű, hogyan mozgatja a szél, milyen madarak szálnak rá, majd azon, hogy mi mindent tudsz arról a fáról. Azt fogod észre venni, hogy körülbelül 20 másodperc után, már nem a fán gondolkodol, hanem azon, hogy milyen nap van ma, ma kell felfizetni a csekket, vagy holnap. Vagy azon, hogy lassan vége a munkának, és elmész az üzletbe, amit már délelőttől tervezgetsz. Nem érdekel a fa, millió gondod van, nincs időd figyelni rá. Azt gondolod, hogy nem érdekel, de az igazság az, hogy nem tudsz rá figyelni, akkor sem ha akarsz, mert az elmédben ott van a feladat lista időrendben, és amint felszabadul a figyelmed, az elme erőszakkal a következő lépésre, feladatra irányítja a figyelmed. Nem tudsz a jelen pillanatban maradni, mert tele van a lista megoldásra várakozó feladatokkal. Kevesen tudnak az írásaimra figyelni, kevesen tudnak már olvasni, mert hiába olvassák a sorokat, azon kapják magukat, hogy valamin gondolkodni kezdtek, már máson jár az eszük, újra az elméjükben vannak, újra valamilyen következő feladatot terveznek meg.

Ha az ember nem tanulja meg tudatosan kikapcsolni az elméjét, akkor keveset lesz egészséges állapotban. Olyankor vagyunk a legnyugodtabbak, amikor nincs semmi gondunk, és nincs semmi vágyunk, tökéletes pillanatot élünk meg a jelenben, most-ban. Ilyenkor teljesen ki van kapcsolva az elme, ilyenkor teljesen nyugodtak, gondtalanok, GONDolatnélküliek vagyunk, nagyon mély a légzésünk. Ha az agyunk felpörgött egy bizonyos szintre, azt a légzésünk is azonnal követi. Minél több feladat jár az agyunkban, minél hosszabb a feladat lista, annál izgatottabbak, feszültebbek, türelmetlenebbek vagyunk, akár gondokon, akár vágyakon gondolkodunk, azaz idegeskedünk, vagy lelkesedünk. Felületes lesz a légzésünk, csak a tüdőnk felső részébe veszünk kis mennyiségű levegőt. Végül már csak kapkodjuk a levegőt, vagy légszomjunk lesz, hónapokat eltölthetünk úgy, mintha egy szikla lenne a mellkasunkon, amitől nem tudunk mélyebben belélegezni mert visszanyomja a tüdőnk. Ha az elme kiürül, akkor a légzés elmélyül, figyelmünkkel a környezetünkben lévő eseményeken gondolkodunk.

Leírom a saját tapasztalataimat, amelyek segítségével, hatással voltam az elmémre. A cél, hogy a pörgést leállítsuk, tudatosan kiürítsük a feladatlistát. Cél, hogy a felpörgött padlógázos motort leállítsuk, lejjebb vegyük az alapgázt. Megfigyeltem magamon, hogy már reggel úgy ébredek, hogy pörög az agyam. Már ébredés előtt egy órával, fél álomban azon gondolkodok, hogy a mai napon milyen feladataim vannak. Majd megfigyeltem a légzésem, és azt tapasztaltam, hogy felületes. Ekkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy nincs semmi feladatom. Elképzeltem az elmémben egy várakozólistát, amelyet kiürítettem. Azt gondoltam, hogy elfogyott az összes feladatom. Ismételgettem, láttam a listát, ahogy kiürül. Csináltam pár percig, majd újra a légzésemre irányítottam a figyelmem. Ekkor már lassulást, mélyebb légzést tapasztaltam. Majd elképzeltem, hogy egy kiránduláson vagyok, és a hotel szobában fekszek, nincs semmi feladatom. Ugyanezt a hatást értem el. Megfigyeltem, hogy ha ezeken a reggeleken még fél órákra visszaalszok megnyugodva, olyankor fél óra alatt a hatalmasat töltődök, szinte mosolyogva nyitom ki a szemem, mint gyerekkoromban. És látom a szobát. Azon gondolkodok, hogy a repedésnek a falon cápa formája van. Vagy azon, hogy milyen madarak hangját hallom. Sokkal nyugodtabban kezdődik a napom, egy sokkal egészségesebb állapotban kezdődik a napom. Azt is megfigyeltem, hogy ha esténként, csillagos égnél relaxációs zenét hallgatva sétálok egy órát, tudatosan a figyelmemet a csillagokra irányítva, vagy a falu fényeire irányítva, tudatosan törekedve arra, hogy kikapcsoljam az elmét, hogy befejezzem a gondolkodást, mint a meditáció alatt, akkor szintén nagyon megnyugszok egy óra után. Lelassulnak a lépteim, elmélyül a légzésem, és már nem kell erőszakkal a jelenben tartani a figyelmem, már lecsendesítettem az elmém, az alapgázt lehúztam, nyugton marad. Már látok, hallok, érzem az illatokat, felfogom a környezetem, gondolkodok a környezetemen. Minél jobban elcsendesíted az elmét, annál több figyelmed szabadul fel, annál mélyebbek lesznek a lélegzeteid, annál több illatot dolgozol fel egy belégzés alatt, hirtelen olyan lesz a szaglásod mint egy indiának, vagy kutyának. Hihetetlen élmény, és nagyon erős jele annak, hogy kikapcsolódtál. A spirituális tanítások mind erre vannak kihegyezve, lecsendesíteni az elmét. Megjelenni a jelenben, megnyugodni, mélyen lélegezni, töltődni.

Nagyon sok olyan lehetőség van, ami segíti az elme elcsendesítését. Fel kell fognunk, hogy nem uraljuk a saját elménk, nem olyan mint a kezünk mozgása, amit bármikor leállítunk, sokkal nehezebb, sokkal több figyelmet, tanulást igényel, hogy tudatosan képesek legyünk az elmeirányításra, és hatalmas jelentősége van, mind az egészségünk végett, mind a megvilágosodás végett. Először is akarnod kell, hogy leálljon a pörgés. Le fog. Minden ami nyugtató hatású az segít. Egy szép harmonikus zene, relaxációs. Az egyiptomiak aki tudták azt amiről itt írok, külön hangszereket gyártottak az elme elcsendesítésére, kicsit olyan az elménk mint a kígyó, amelyet furulya szóval el lehet bűvölni. Ha leakarod állítani az elméd, akkor sokkal sikersebben teszed, ha szép mantrák, relaxációs, harmonikus természethangok mellett teszed. Erős illatok is segítik a figyelmet a jelenben tartani, azaz elvenni az elmétől a figyelmet, energiát, amely hiányában a pörgés, a padlógáz csökkenni kezd. Ha képes vagy elvenni a figyelmet, majd békén hagyod, akkor leáll, békén hagy. Hallgass relaxációs zenét, és sétálj természetben, ami szintén nyugtató. vagy olyan helyeken, amik érdekelnek, amik elég érdekesek ahhoz, hogy sok figyelmet vonjanak el az elmétől. Minél többet, minél hosszabb ideig elvonsz, annál jobban lelassul, és azzal együtt a légzésed is azonnal mélyül, azonnal megnyugszol. Meditálj, azaz tudatosan állítsd le az elméd. Hallgass spirituális zenét, gyújts meg egy füstölőt, és húsz percig legalább legyél éber, próbáld a figyelmed a légzésed megfigyelésén tartani, vagy az ablakon kinézve a fa megfigyelésén, lényeg hogy ha azt tapasztalod, hogy az elméd beszippantotta valamelyik feladatodra a figyelmed, akkor gyere vissza, és folytasd a légzésed figyelését, vagy bármit a környezetedben. Ki fog ugrálni a figyelmed, de mindig visszatérhetsz, tíz perc után már gyorsabban észreveszed ha máson gondolkodsz, és könnyebben tovább engeded, visszatérsz. Ha egy órát meditálsz, akkor több órára elmélyül a légzésed, több órára lelassul az elméd. A gondjaid megmaradnak, de nem fog pörögni az agyad, nem fog szétmenni a fejed, hanem lassan tudsz majd rajta gondolkodni. Ha újra felizgattad magad, újra felpörögtél, akkor megint meditálj.

Echart Tolle azt tanítja, hogy tartsd a figyelmed a jelenben, a környezetedben. Hogy azon gondolkodj, ami a pillanatban történik veled. Ez is egy módszer, minél tovább vagy képes figyelni a lépteidet, annál tovább marad az elme figyelem-energia nélkül, annál jobban elcsendesül. Olyan lesz, mint egy kötélhúzás, mert a gondok nem eresztenek, nagyon nehéz nem figyelni rájuk, nem megoldani őket. Az a helyzet, hogy nem segít ha folyamatosan aggódunk, csak pörög az agyunk, csak a gondokat oldjuk, csak a feladatainkat tervezgetjük. Egyik az, hogy nagyon egészségtelen, a másik az, hogy nagyon izgatott állapotban, nagyon türelmetlenek vagyunk, nagyon kevés figyelmünk marad a jelen pillanatra, sok a hibalehetőség, még több gondunk lesz. kapkodunk, pánikolunk, hibázunk. Bármilyen gondunk van, sokkal hamarabb megoldjuk, ha az összes figyelmünkkel arra koncentrálunk amit épp csinálunk, akkor eredményesebbek leszünk, nagyobb lesz a teljesítményünk, hamarabb megoldódnak a gondjaink. Ha nem tudunk kikapcsolni, ha folyamatosan aggódunk, akkor csak megbetegedünk az energia hiányos állapotban, és lefagyunk, leblokkolunk, mert az éjszakai megtermelt energiát pár óra alatt elfogyasztja az agyunk reggelente, és után a felületes légzés végett már csak csepeg, kevés az energia-figyelem, nem tudunk gondolkodni, hiába van felpörögve az agyunk, lefagyott állapotba kerülünk. Miután a nyaralásból hazatérsz, egy hétig kikapcsolva voltál, egy hétig napközben is töltődtél, hatalmas energiát halmoztál fel, ha hétfőn munkába mész, akkor nem csak az éjjeli töltődésből meríthetsz, hanem egy heti éjjel-nappal adagból, olyan lesz az agyad, mint egy szuperszámítógép, hosszan erősen tudod fókuszálni a figyelmedet, megoldod a problémáid könnyedén. Ötleteid lesznek, tisztán, világosan fogod látni mit kell tenned. Sok sok feladatot felsorakoztatsz, és újra elfelejted kikapcsolni az elmét, újra több hónapra folyamatosan ébredéstől elalvásig pörgeted az agyad, felületessé teszed a légzésed.

Nagyon sokat segít az elme elcsendesítésében a szeretet is. Amikor félünk, olyankor sok a gondunk, nagyon pörög az elménk. A félelem ellenpárja a szeretet. Mind a szeretet, mind az idő erősen kötődik az elme működéshez. Minél jobban pörög az agyunk, annál erősebben érezzük az időt, ha pozitivan vagyunk izgatottak, akkor túl gyorsan telik az idő, ha negatívan akkor túl lassan. A jelen pillanatban kikapcsolt elmével nem érezzük az időt, nem nézegetjük az óránkat. Kirándulás alatt azt se tudjuk, milyen nap van. A gyerek se érti az idő fogalmát, mert még nincs elmeműködése, állandóan a mostban van az összes figyelmével, hordja nekünk a kavicsot, látja a pillangót, csak azon gondolkodik, amit lát, hall, érez. Annál nagyobb szeretet érzünk, minél jobban most pillanatban vagyunk, minél jobban az összes figyelmünket elvonjuk az elmétől. Annál nagyobb félelmet, minél jobban pörög az agyunk. Pozitiv vagy negatív félelmet. Idegeskedünk, vagy lelkesedünk. Félünk, vagy vágyódunk. Mindkét esetben erős elmeműködésünk van. A szeretet semleges, a középpontban van, ahogy a jelen idő a múlt, és jövő idő között. Akár nagyon aggódsz, akár nagyon örülsz valaminek, nem marad figyelmed a környezetedre, nem tudsz azon gondolkodni, hogy mi történik körülötted, nem tudsz együtt érző lenni, nem tudsz azon gondolkodni, hogy a melletted lévő ember mit érezhet. Nincs figyelmed másokra, csak a saját elmédre, gondolatvilágodra. Amikor gondtalan vagy, nem félsz, és nem vágyódsz, olyankor szeretsz, olyankor az összes figyelmeddel a mostban vagy. Van figyelmed embertársaidra, vannak önzetlen cselekedeteid. A szeretettel is leállíthatod az elméd, legyenek szeretetteljes tetteid, és azonnal érzékelni fogod, hogy elmélyül a légzésed, mint a meghatódásnál, és leáll a kényszeres gondolatáramlás. Az ember minél nyugodtabb, annál feszültségmentesebb a teste, annál több életenergia áramlik át rajtunk légzésenként, annál több energiát érzünk, szeretet érzünk. Ha mi jól érezzük magunkat a sok energiától, olyankor szépnek látjuk a világot, olyankor azt akarjuk, hogy mások is érezzék, amit mi érzünk, szeretet érzünk mások felé. Ez gyönyörű érzés.

Sok furcsaságot tapasztaltam életem során, amikre ezek az okfejtések magyarázatot adnak. Volt egy céges utam Bulgáriába egy nemzeti parkba, Duna konferenciára, ahol megérkezés után a hotelban nagyon mély nyugalmat éreztem. Annyira erőset, hogy tudatosult bennem, hogy furcsán érzem magam, a megszokotthoz képest. Nem értettem miért történik ez, nem is érdekjelt, pár napig nagyon boldog voltam. Ekkor már több éve vállalkoztam, reggeltől estig pörögtem. Nagyon ritkán tudtam kikapcsolódni, a kirándulásoknál számítottam ajó érzésre, de a munka alatt nagyon meglepett. Ráadásul még mélyebb volt a nyugalmam, mint a haverokkal, párommal a tengerpartokon, mert egyedül voltam a szobában, nem kellett senkivel sem törődnöm, figyelnem, az összes figyelmem felszabadult az elmémtől. Ebben a pillanatban is tudod, hogy mit kell ma csinálnod, majd a héten, majd a következő hónapokban, években. Közel vagy a munkahelyedhez, minden adott, hogy a terveidet kivitelezhesd. De a világ másik felén, ahol nincs számítógéped, nincs megszokott környezeted, ott kikapcsol az elméd, mert úgy sem tudsz mit csinálni. Sokszor tapasztaltam ezt az elme reakciót a vállalkozások alatt. Ha túl sok feladat lett egyszerre, de valami hiba lett, és megakadt az egész folyamat, akkor elértem egy feszültségszintet, ahol kijelentettem, hogy elég, lesz@rom, nem fogok megbolondulni, leültem és rágyújtottam. Azonnal láttam a környezetem, azonnal az összes figyelmem felszabadult, azon gondolkodtam, hol vagyok, milyen széken ülök, milyen színű a fal. Ha nincsenek meg a feltételek a feladatlista elvégzéséhez, akkor az elme kikapcsol. Így ébredtem tudatra, így világosodtam meg. Elvesztettem mindenem, és nem láttam lehetőséget a folyatásra, értelémét veszítette az összes terv, feladatlista, amit életemben megalkottam. Két hónapig voltam folyamatosan kikapcsolt elmével, amikor gondolkodni kezdetem a világunkon, és meglepődtem mennyire pörög az agyam, mekkora figyelmem van, két hónap alatt rengeteg energiát felhalmoztam. Az immunrendszerem sziklaszilárd lett, és ezer egy csodát kezdtem tapasztalni. Nem éreztem az időt, nagyon erősen megjelentem a jelenben, mint a gyerekek. Minden egyes belégzésnél annyi energia áramlott belém, amit kisebb orgazmusnak érzékeltem. Ha két hónapig békén hagyod az elméd, akkor könnyen kikapcsolódik. Amint befejeztem a gondolkodást az elmém szépen elcsendesült, visszatértem összes figyelmemmel a jelenbe.

Sok beszámoló van arról, hogy a balesetek előtt pár másodperccel, az emberek hirtelen nagyon megnyugszanak. Aki élve marad az beszámol a mély nyugalmi állapotról. Itt is ez történik, felfogja, hogy nincs tovább, és egy pillanat alatt leáll az elme, egy pillanat alatt elernyed a test, elmélyül a légzés. Amikor huszonöt évesen megtudtam, hogy rákos vagyok, akkor is ez történt velem. Nagyon érdekes tapasztalás volt, hogy akkor sem tudtam időben gondolkodni, ha akartam. Carpe diem. Akkor értettem meg, mit jelent. Hiába próbáltam tervezni a holnapot, hetet, hónapot, megszűnt. Csak hetek múlva tudtam már két napra előre tervezni, majd fokozatosan újra bekapcsolt az elmém. Én elfogadtam a halált, mert amúgy is olyan nagy szerelmi bánatom volt, hogy nem nagyon akartam élni, akik félnek, ellenállnak, azok nem kerülnek be ebbe az állapotba. Talán ezért is gyógyultam meg, mert nagyon mély lett a légzésem pár hét erejéig.

Sok példát leírtam, láthatjuk, hogy tudattalanul sok olyan esemény történhet velünk, amely kikapcsolja az elménk. Kirándulások, szerelmesek vagyunk, olyan időszakok, amikor minden rendben van, gondtalanok vagyunk, vagy traumák. Olyankor is nyugodtabbak vagyunk, amikor valami nagyon fontos, és hosszabb ideig egyetlen dologra összpontosítunk, egyetlen feladatunk van. Legalábbis én az államvizsga előtt fél év alatt nagyobb életenergia szintre tudtam feljebb lépni, szerintem akkor is többet volt kikapcsolva az elmém. Tanultam naponta 8 órát, majd gondtalanul sétáltam a természetben, fotóztam a virágokat, volt figyelmem a jelen pillanaton gondolkodni. Ha nagyon sok a feladatunk, ha nagyon hosszú a lista, akkor nagyon stresszelünk. Vagy egy feladatunk van, de az nehezen megoldható. Szerelmi bánat, betegség a családba, anyagi csőd. Mindegy hogy sok kicsi, vagy egy nagy, az eredmény ugyanaz, nagyon feszült állapot, nagyon türelmetlen állapot, nagyon az idő foglyai, az elme foglyai vagyunk. Ilyenkor lépésekre kell szétszedni, kisebb feladatokra, a nagyobb gondokba meg bele kell törődni, el kell engedni. Azért vagyunk szomorúak, mert nincs bennünk élet, mert az elme befeszíti a testünket. A szerelmi bánat elmúlik, újra több energia kezd áramolni bennünk, ha sikerül elterelni a figyelmünket az elmétől, sikerül kikapcsolni hosszabb időre. Nagyon jók ilyenkor a hosszabb utazások, sok látni való, ami leköti, felkelti a figyelmünket, kihúzza a fejünkből.

Élhetjük a megszokott életünk, csökkenthetjük a gondjainkat, bele kerülhetünk olyan időszakokba, amikor kevésbé terhelődik az elménk. Elérhetünk nagyobb rezgésszinteket hetek, hónapok alatt. De ha meg is akarjuk tartani, akkor tudatosítani kell a működésünk, és meg kell tanulnunk az elménket tudatosan ki-be kapcsolni. Meg kell tanulnunk azokat a gyakorlatokat, amelyek által képesek vagyunk az elme működését befolyásolni. A meditáció a legismertebb. A könyvekben sok olyan gyakorlatot fogok leírni, melyek tapasztalataim szerint segítik az elcsendesülést. Ha képesek vagyunk azt gondolni, hogy tehetetlenek vagyunk, és ennek hatására az elme azonnal leáll, akkor egyéb gondolatokkal is képesnek kell legyünk hatni a működésére. Mint a reggeli eset, ahol elképzeled, hogy nincs semmi feladatod, vagy épp a hotel szobában látod magad. Az elme úgy tűnik, hogy becsapható. Szoktam azt gondolni, hogy egy séta erejéig most nem érdekjel semmi, becsukom magam mögött az ajtót, kizárom az összes várakozó feladatot. Az ajtók is segítenek. Vagy ha arra gondolunk, hogy utolsó napunk van ezen a bolygón, már nincs semmi feladatunk. Erre is reagál, ha ismételgeted. Vagy képzeld el az általános iskolád, képzeld el, hogy év vége van, téged küldtek vissza, hogy átnézd az osztályokat, hogy be vannak e csukva az ablakok, már senki nincs, csak csukod az ajtókat, már nincs semmi feladat. Az elmével lehet játszani, gondolatainkra reagál, és azt követően a légzésünk is azonnal változik. Szemetet szedtem reggel a Temze partján egy éve ilyenkor Oxfordban, relaxációs zenét hallgattam, majd madarakat etettem, majd a felkelő napba néztem. Majd tudatosan értékeltem a fákat, figyelmemet a jelenben tartottam, ami addigra már könnyen ment, mert a szeretet tettek elcsendesítették az elmém, a relaxáció zenével, a gyönyörű napkelte látvánnyal, a madarak öröme látványa által. Egy óra gyakorlás után sokadszor kilélegeztem, és légzés ritmust váltottam, az utolsónál már olyan mély volt a légzésem, hogy minden belégzést követően energiarobbanás volt a testemben. Megszűnt a világ körülöttem, csak az a tér volt amit láttam, hallottam, érzetem, mert az is elmemunka, ami által azt tudtam, hogy oxfordban vagyok, elvontam az összes energiát az elmémtől. Csak a jelen pillanat maradt, mint gyermekkoromban. ilyen állapotban megszűnik az Én is, az ego, az összes emlék, mert az is elme tevékenység. Mélyen belesüllyedni a pillanatban maga a mennyország.

Az elménk tudatos kikapcsolásán keresztül vezet a felemelkedés útja. Megváltoztathatjuk jógával a légzésünk, de miután kimentünk az utcára, újra bekapcsol az agyunk, újra felületes lesz a légzésünk. Végezhetünk szeretetteljes gyakorlatokat, lehetünk Teréz anya, Ghandi, sok energiánk lesz, de ha nem vagyunk éberek, akkor könnyen izgatott állapotba kerülünk, könnyen elural minket az elménk. Viszont ha az elménket figyeljük, az elménket tanuljuk meg irányítani, akkor a légzés joga nélkül is beáll, tetteink pedig erőfeszítések nélkül is szeretet teljesek lesznek, lesz figyelmünk másokra is. Valójában mindegy merről közelítsük meg, mert olyan mint egy matematikai egyenlet, mindegy hogyan oldjuk meg, ha az egyik részére hatunk, a többi is változik. megitélésem szerint talán a legtartósabb az elmén keresztüli hatáskifejtés. Azt könnyen megtudjuk figyelni, hogy milyen hosszan vagyunk képesek megfigyelni egy fát, milyen gyorsan ugrál ki a figyelmünk. És megerősítésekkel, elmegyakorlatokkal, meditációval, tudatos gondolatelengedéssel, hathatunk rá, képesek vagyunk lelassítani, kikapcsolni. Ha rendszeresen tesszük, akkor kikapcsolva marad, megtanulja, hogy csak akkor aktív amikor szükség van rá. A másik út, amikor mindent elveszítünk, mindent megtettünk a szeretteinkért, de tehetetlenek vagyunk, bele kerülünk egy félelem nélküli, gond nélküli időszakba, kikapcsolt elme időszakba. Ezt megtenni tudatosan, annak tudatában, hogy segíthetnénk nekik, nagyon nehéz. Hátradőlni úgy, hogy közben egyszer se gondoljunk arra, hogy miattunk szenvednek, nagyon nehéz. csak akkor lehetséges, ha meg van kötve a kezünk, mindent megpróbáltunk de tehetetlenek voltunk, bele kellett törődnünk a fájdalmukba. Ekkor nyugodt marad az elme, ekkor nincsenek feladatok, hónapokig mély lesz a légzésünk. Hogy isten azt várja tőlünk, hogy elengedjük az összes félelmet, és hátradőljünk, vagy azt várja, hogy tudatosan megtanuljuk irányítani az elménket, - nem tudom. Én már megpróbáltam az elengedést, az működött, de csak fél évig. Azóta tudatosítom, hogy mi történt, miért emelkedett meg az életenergiaszintem, most a tudatos elmeirányítással próbálom meg elérni ugyanazt, ha sikerül, akkor talán tartós maradhat. Ha nem, akkor elköltözök egy szigetre :)

Félelem nélkül szeretetben élni. Ha nincs mit veszítened, nincs mit féltened. Ha nincs semmid, akkor nincs mit féltened. Ha nincs senkid, akkor nincs kit féltened. Ha nincs mitől félned, akkor nincs gondod, ha nincs gondod, akkor kikapcsol az elméd, ha kikapcsol az elméd, akkor megnövekedik az életenergiaszinted, és szeretet kezdesz oktalanul érezni, ahogy a gondterhelt időszakban félelmet éreztél. Könnyebb kikapcsolni az elmét, ha látjuk Isten szemével a világunkat. Elhittük hogy birtokolhatunk, akár tárgyakat, akár embereket, és ez okozza a vesztünket. Félünk a haláltól, mert nem tudjuk mi az. Isten talán azt várja, hogy ne féljünk, ne birtokoljunk, ne féltsük se tárgyainkat, se egymást, a halál csak egy kapu. Dőljünk hátra gondtalanul, élvezzük a most pillanatot az összes energiánkkal, élvezzük az életenergia áramlást. Legyünk boldogok, és sugározzuk a szeretet félelem nélkül. Ebben az állapotban nem vágyódunk, nem kell pénz a vágyainkhoz, testi örömeinkhez, amely az elme öröme, a test uralkodója. Amikor a félelemről a szeretetre váltunk, olyankor a léleké lesz a test, kevés táplálékra van szüksége, sokkal hosszabb életű. Lehet e benne maradni az anyag világában tudatos elmeirányítással, vagy el kell fogadni a lélek világát elengedve az összes félelmet. Talán itt is a középút a megfelelő. Legyen célunk, próbáljuk segíteni a hozzánk tartozókat, de abban a tudatban, hogy ők is hallhatatlan lelkek, a legkisebb félelem nélkül. Bármi történjen azt elfogadva. És törekedve arra, hogy tudjuk mi a feladatunk, de minél jobban kikapcsolva maradva, úgy elvégezni a feladatokat. Mindig csak azt a teret tudatosítani, ami épp körülöttünk van. Mindig csak akkor jobban bekapcsolni az elmét, amikor szükségünk van az emlékeinkre, lépkedni kell az anyagi világban még.

Sikeres felemelkedést kívánok! Szeretlek benneteket!

Zsigray András