Szeretet és félelem

Szeretet és félelem

Mi az a szeretet? Sok cikkemben leírtam már, hogy a felismeréseim szerint az ember akkor érez szeretetet, amikor teljesen feloldódik, megnyílik, - engedi, hogy testén keresztül áramoljon bőségesen az életenergia. A bőséges életenergia állapotot szeretetnek neveztük el. Általában akkor érzünk szeretetet amikor családtagjainkkal vagyunk, párunkkal, barátainkkal vagyunk. Mert ő mellettük biztonságban érezzük magunkat, az ő közelükben teljesen feloldódunk, úgy gondoljuk, hogy vigyáznak ránk, nincs mitől félni a közelükben. A szeretet ellenpárja a félelem, ahogy a forró víznek a hideg víz az ellenpárja. Az ember minél jobban fél, annál jobban összehúzódik, befeszül a teste, annál jobban elzárja magát a forrástól, életenergiától. Amikor teljesen befeszülünk, olyankor félelmet érzünk.

Nagyon érdekes, hogy az ember ösztönösen ismeri a szavakat az érzelmi állapotára. Az ember tudja mikor szeret, és mikor fél. A két szélső érzelmi állapot között, az átmenetekre nincsenek kifejezéseink, de amikor nagyon sok energia kezd átáramolni rajtunk, azt felismerjük, és szavakba öntjük, azt mondjuk szeretlek. Vagy ha nagyon lecsökken az áramlás, akkor kijelentjük, hogy félünk. Egészen pici korban is, tudjuk mit jelent félni, szeretni.

Úgy születünk meg, hogy teljesen ki vagyunk nyílva, minden gyermek egy jóságos angyalka, tele vagyunk szeretettel. Majd az élet megijeszt minket, sok fájdalmas emlékünk születik olyan emberek által, akik már elvesztették a szeretet, már mások megijesztgették őket, és mi is félni kezdünk. Minél többet bántanak valakit, annál jobban bezáródik. Megkeményedik a szíve. Tartósan képesek vagyunk úgy élni, hogy mindig résen vagyunk, egész nap figyelünk, hogy honnan támadhatnak minket, milyen veszély leselkedik ránk.

Kevés az olyan ember, aki senkitől, semmitől nem fél. Sok az olyan ember, aki csak a családi körben nem fél, csak bezárkózva, négy fal között tud feloldódni, megnyitódni. Csak olyankor érzünk szeretet, amikor nem félünk. Az ember nem érti még az életenergia fogalmát, nem érti miért érez szeretet a párja közelében. De azt érti, hogy a másik ember közelében nagyon jó érzése van, megnyugszik, boldogságot érez. Ezt az érzelmi állapotot kincsként kezeli, félti, óvja a világtól. Csak ez az egy boldogsága van, csak ez az egy ember mellett tud megnyílni, szeretet érezni, nagyon fél elveszíteni őt, bárkit megtámad, aki veszélyt jelent az ő párjára. Vannak olyan embertársaink, akik senkitől sem félnek. Se a szomszédtól, se a szomszéd ország lakosaitól, se a romáktól, se a zsidóktól, se a migránsoktól, se az ufóktól. Senkitől. Ezek az emberek a párjuk nélkül is elég kiegyensúlyozottak, boldogok. Elég sok szeretetet éreznek egyedül is, nem szenvednek, nem zárják el magukat az életenergiától, képesek kisebb mértékben az összes embertársuk felé szeretet érezni. Nem annyira erőteljesen, mint amikor annyira elveszti az ember a félelmeit, hogy a másik ember szeméből saját maga néz vissza, amikor teljesen feloldódunk, kinyílunk valaki mellett. De sokkal több boldogságot éreznek, mint a sok félelemben élő embertársaik.

Minden amitől félünk, az bezár minket, minden amit szeretünk, az felold, megnyit minket. Szeretem ezt csinálni, azt csinálni. Azért szereted, mert az egy olyan tevékenység, amely kikapcsol, relaxál, ellazít. Szépen áramolsz, szeretetet érzel, és tudatosítod, hogy szereted azt csinálni. A legtöbb ember fél élni, kevés ember van aki szeret élni. A legtöbb ember várja az élet végét, valahogy ki akarja bírni a saját elméje által teremtett pokolban, ezen a nagyon veszélyes helyen. Fél a szomszédtól, a romáktól, a kopasz emberektől, a hajléktalanoktól, a más nyelven beszélő emberektől, a más vallású emberektől, a Földön kívüliektől meg végképp összesz@rja magát. Fél a póktól, a kullancstól, a betegségektől, a kutyáktól, macskáktól, madaraktól. Fél a vízben, a villámlástól, a katasztrófáktól. Fél, hogy teljesen egyedül marad ebben a félelmetes világban, fél, hogy elveszti a párját, fél hogy beteg lesz, és fájni fog valami, fél hogy nem marad pénze, és éhezni fog. Fél, hogy kinevetik, megszólják. Olyannyira sok félelemben lehet élni, hogy teljesen összefeszülünk, nagyon ritkán nyitódik csak meg a szívünk pillanatokra, nagyon ritkán engedünk magunkon keresztül áramolni annyi életenergiát, hogy szeretet érzünk.

A megvilágosodott emberek folyamatosan teljesen meg vannak nyitódva. Ha csak órákra nyitódsz meg teljesen, akkor is annyi életerővel töltődnek fel a sejtjeid, hogy látványosan megnövekedik a kisugárzásod. Amikor elmegyünk nyaralni, és napokra képesek vagyunk félelem nélkül, aggódás nélkül maradni, teljesen feloldódni, egy két naplemente erejéig teljesen megnyílni, hatalmas életerő növekedést tapasztalunk. Sokkal jobb a közérzetünk, sokkal szebb helynek látjuk a világot, sokkal jobban forog az agyunk, az egész testünk fürdik az energiában. Ha hetekre, hónapokra maradsz teljesen félelem mentes, teljesen megnyitódva, akkor annyi energia lesz benned, hogy fényleni kezdesz. Az ember elektromágneses lény, az mágneses tere a bizonyos aura, amely egy tórusz alakú gömbszerű képződmény az ember körül, a fejünk felett egy kör alakú lyukkal. Amikor eléri az ember a kritikus hőmérsékletet, amikor elég sok életenergiát képes megtartani az aurájában, olyankor a fej felett a tórusz teteje fényleni kezd, mert ott a leggyorsabb az áramlás, ott jelenik meg a glória. A Föld ugyanezt csinálja, ha nagyobb töltöttséget ér el, akkor azonnal fényleni kezd a glória, amit sarki fénynek nevezünk. A Föld a napkitörések után jobban feltöltődik mágneses erővel. Jézus, Buddha csodatételei nem vicc, a kulcs a szeretet, a teljes félelem mentes állapot kiegyensúlyozva, hosszabb ideig.

A Földön az emberek különböző életenergia szinteken élnek, minden ember más aurával rendelkezik, minden ember sajátossága, hogy mennyi életenergiát tud feldolgozni, kiegyensúlyozva megtartani. Azok a boldog emberek, akik aránylag kevés félelemmel élnek. Az ókori egyiptomiak a félelmeket főbb kategóriákba sorolták, és hitrendszerük szerint, az embernek körülbelül 700xor kellett újjászületnie, hogy az összeset képes legyen legyőzni. Isten tervezi el az életutunkat, Isten mondja meg, hogy mennyi félelemmel találkozhatunk egy-egy élet alatt, mennyi félelemmel van lehetőségünk megküzdeni. Az öregebb lelkek már több félelemmel küzdenek meg, lentről a Földről nézve, egy öregebb lélek élete egy kisebb sorscsapás, tele van nehéz élethelyzetekkel, tragédiákkal. Fentről, a mennyből nézve, a lélek szerencsés, hogy Isten megadta a fejlődés lehetőségét. Mi sajnáljuk embertársainkat, és megpróbáljuk megmenteni őket a nehéz élethelyzetektől. Az egyiptomiak tudták, hogy nem kell őket megmenteni, végig kell járni az Isten által eltervezett utat, mert csakis így fejlődhetnek, csakis így győzhetik le a félelmeiket. Ha mindentől megmentjük őket, akkor elvesszük a fejlődés lehetőségét. Lentről nézve akkor vagyunk szerencsések, ha elkerültünk egy nehéz élethelyzetet, fentről nézve, ha megtapasztaltuk, és beletörődtünk, elfogadtuk békével a veszteséget. Az azt jelenti, hogy legyőztük a félelmet, életünk hátralévő részében, az a félelem, már nem terhel minket, egy picivel felszabadultabban élhetünk, egy picivel több életenergiát dolgozhatunk fel, tarthatunk meg.

Én féltem a haláltól, betegségektől, majd 25 évesen rákos lettem. Legyőztem a rákot, és vele együtt a halál félelmet is, ami talán a legerősebb félelmünk. Féltem az egyedül maradottságtól, 5xör éreztem szerelmet, azaz 5xör voltam képes egy ember mellett annyira megnyílni, annyira félelem nélkül maradni, hogy a másik ember egy másik én volt. Egyszer se jött össze :) Végül feladtam, elfogadtam rengeteg ellenállás, szenvedés után, hogy ha kell akkor életem párja nélkül halok meg. Talán a második legerősebb félelem, az egyedül maradottság félelme. Sokat szenvedtem, de a sok szenvedés alatt fokozatosan beletörődtem az élethelyzetekbe, kiszedte belőlem a félelmeket. Jóképű voltam 20 évesen, fontos volt, hogy mit gondolnak rólam, hogy ne nevessenek ki. Majd felkaptam 30 kilót, és elvesztettem a félelmet, beletörődtem abba, hogy nem vagyok valaki, nem vagyok egy olyan ego, akit nem lehet kinevetni. Ma már abszolút nem érdekel ki mit gondol, nincs bennem félelem. Jóisten elvett tőlem mindent három éve, egy pillanat alatt. Mint az államvizsga, egyszerre kellett levizsgáznom az összes félelemből. Úgy alakult, hogy se tárgyaim, pénzem, értékeim, se emberek nem maradtak akiket szerettem, mert tőlük volt a kölcsön a vállalkozáshoz. Döntenem kellett, hogy valami olyat teszek, ami a szívemmel ellentétes, vagy ha nem, akkor elveszítem azokat az embereket akiket szeretek, akik közelében biztonságban érzem magam, akik közelében több szeretet érzek, valamint azokat a tárgyakat, értékeket, amiket szeretek, amik biztonságot adnak, amik jó érzést adnak. Én elengedtem mindent, nem féltem mindent elveszíteni. A mérleg másik oldalán segítenem kellett volna egy politikusnak mocskoskodni, majd alárendelni magam, félelemben élni. Akkor nem tette volna tönkre a vállalkozásom. Nem tettem, vállaltam a sorsom, elengedtem az összes félelmem, beletörődtem az élethelyzetbe. És ekkor csoda történt, azonnal érzetem amint az utolsó döntést meghoztam, hogy teljesen kinyílok. Még elmentem édesapámhoz, kértem vegyen fel a házra kölcsönt, segítsen, mert különben mindent elveszítek. Tudtam, hogy nemet mond majd, és örültem is neki, mert nem akartam annyira megterhelni, nem akartam hogy félelemben éljen idős napjaira, hogy tudom, vagy nem tudom törleszteni a részleteket. Nagy erő kellett, ahhoz is, hogy megkérdezzem, de az volt az utolsó esélyem. Miután tudatosult, hogy nemet mondott, egy mély sírással kiömlött belőlem a sok félelem, és azt követően határtalan nyugalmat kezdtem érezni, azonnal. Életemben először, vagy talán a reinkarnációim során először, úgy álltam ezen a Földön, hogy nem maradt bennem egy csepp félelem sem.

Tudatosítottam, hogy valami történt velem, mert nagyon nagy nyugalmat éreztem. Akkor azt gondoltam, hogy biztos azért érzem, mert nem maradt mit elveszítenem, akkor nem maradt amitől félhetek. Jól gondoltam. Egy hónapnak kellett eltelnie ebben az állapotban, amíg az első csoda megtörtént, felébredt egy olyan érzékszervem, talán a hatodik, vagy hetedik érzék, amely által beindult a telepátia, és a mennyből az Isten, vagy az őrangyalom, a lélekcsaládom elkezdett tanítani. Tudtam, hogy nem az én gondolataim, mert alig bírtam leírni őket, olyan gyorsan megtelt velük a fejem, és miután oldalakat teleírtam, úgy olvastam vissza, mint egy könyvet. Olyan összefüggéseket tártam fel, amelyek logikusan helyt álltak, és nem lehet hasracsapásból leírni őket, főleg olyan iramban. Tudtam, hogy valami csoda történik. Majd még egy hónap telt el a teljes félelem mentes állapotban, amikor egy reggel úgy ébredtem fel, hogy oktalan szeretet érzek. Azt éreztem, amit a szerelmeim közelében, teljesen feloldódtam. Ez egy csodálatos pillanat volt, minden ember felé azt éreztem, amit a családom, szeretteim felé éreztem az előtt. Mindenkit úgy kezdtem szeretni, mintha a saját szüleimet szeretném. Amíg az ember ezt nem éli meg, addig nem hibáztatom, hogy nem hiszi el. Ez egy nagyon erőteljes tapasztalás. És nem csak az embereket, hanem állatokat, növényeket, Földet. Kellett két hónap, hogy kitáguljak, hogy teljesen kinyíljak, hogy tiszta forrás legyek. Sok csodát tapasztaltam.

Megszólalt a belső hang, és tanítani kezdett. Tudatosítani kezdtem az érzelmeimet. Homlokomnál energialökéseket éreztem. Tenyeremben néha energiagömböket érzékeltem. A fejemben néha olyan érzetem volt, mintha egy vízesés folyna be a fejem tetején, energiasuhogás. Minden légzésemnél picike orgazmus érzetem volt a kilégzésnél. Tudatosítani kezdtem a testem mozgását. Észrevettem, ha mozgatom a lábam, ha izgatott vagyok, hogy változik a légzésem, hogy mit csinál a szemem ha meglepődök. Energiaként, szeretetként, és félelemként kezdtem tudatosítani a világot. Megszűntem érzékelni az időt. Könnyen megijesztettek, figyelmetlen lettem, könnyen elmerengtem. Ritkábban, de néha megpillantottam, hogy a fák fehér fényben ragyognak. Néha sütemény illatot kezdtem érezni nagyon erőteljesen. Megerősödött az immunrendszerem. Kevesebb ételt kívántam. Megnövekedett az életerőm. Kevesebb alvásra volt szükségem. Mély légzésem lett, mélyült a hangom is, lelassult a beszédem, járásom. Napkitöréseknél rosszul lettem, de amikor a rosszul lét átment, akkor sokkal jobban éreztem magam, mint előtte. Folyamatosan hatalmas nyugalmat, szeretetet, boldogságot, hálát. elégedettséget éreztem. Ösztönösen olyan tetteim lettek, amelyek az energiaáramoltatáshoz kapcsolhatóak. Mint egy ötlet, késztetést éreztem, hogy egy gyakorlatot csináljak valakivel. Egymás szemébe nézni, és felváltva sorolni, hogy szeretlek- szeretlek. Vagy érzetem, hogy a fájó fejre rá kell tennem a kezem. A szexben éreztem, hogy egyenlőségre kell törekedni, szeretetet kell áramoltatni, amiről kiderült hogy az ősi tantrikus szex is ezt tanította. Álmaimban elkezdtem meglátni embertársaim másnapjait. Figyelmeztettem egy barátnőmet, hogy balesete lehet, és megtörtént. Álmomban éber maradtam, gondolkodtam, a belső hang egész éjjel tanított, ha akartam felébredtem, és fontosabb részeket lejegyzeteltem. Ha valódi álmom volt, akkor tudatos voltam benne, mintha ébren lennék. Csak kétszer volt ilyen álmom, de nagyon meglepő volt. Érzetem az emberek lelkét, tudtam a sors feladataikat, tudtam milyen félelmeket kell legyőzniük, láttam a nehéz élethelyzetben Isten célját. Elmondtam nekik mit kell tenni, kinek kell megbocsájtani, kivel kell beszélniük, hogy folytathassák a fejlődést. Fehér színű ruhákra vágytam. Befejeztem a húsevést. Olyan szavakat kezdtem használni, amik nem voltak a szókincsemben, majd a belső hangon keresztül megtanultam őket. Mint rezgésemelés például. Befejeztem a dohányzást. Elkezdtem kristályokat vásárolni, berakni őket az ágyamban a fejem köré éjjelre, fogalmam se volt miért teszem, de tudtam, hogy ezt kell tennem. Ha a hegyi kristályt a homlokom felé mozgattam, olyan volt mintha mágnesesen megrántaná maga felé a homlokom. Befejeztem a horgászást, megsajnáltam a halakat. Semmitől sem féltem, és erős késztetést éreztem, hogy mindenkinek azt mondjam, hogy szeretlek. Őszinte lettem, a legkisebb hibámat is bevallottam. Nem féltem megmondani az igazat. Semmitől nem féltem. Bocsánatot kértem mindenkitől, akit az életemben jobban megbántottam. Felhívtam őket, vagy írtam nekik. Megváltoztak az emberi kapcsolataim, mindenki a családtagomnak, barátomnak érzékeltem, többé nem volt fontos csak a családom, csak a baráti társaságom, nem éreztem többé őket különlegesebbnek. Ugyanúgy szerettem őket, talán még nagyobb szeretet is érzetem, de már a többi ember felé is ugyanazt éreztem. Nem érzetem, hogy országban élek, vagy vallásban, az udvarom a Föld lett, a hazám a Föld lett, vagy az univerzum. Minden embert egy másik én-nek érzékeltem, mindenki szeméből én néztem vissza, senkitől nem féltem. Egység érzésem volt, Mi vagyunk váltotta fel, az ÉN vagyok-at. Azt éreztem, hogy a Föld egy élőlény, Gajának hívják, Földanyának, éreztem az érzelmeit. Azt éreztem, hogy segítenem kell a világnak, embereknek, állatoknak, növényeknek. Írási, közlési, tanítási kényszerem lett, hogy a kapott tudással segíthessek a Földet a szeretet felé terelni. Segíthessek legyőzni a félelmeket. Úgy éreztem, hogy Isten velem van, hogy összekapcsolódtam vele a szeretet energia által. Amikor a belső hang nem írásként érkezett, hanem előadást kezdtem tartani, prédikálni kezdtem, akkor idézni kezdtem a bibliából, pedig alig tudtam belőle valamit. Szinkronicitást éreztem egy felsőbb erővel, tudtam, hogy minden lépésem tökéletes, hogy pont arra megyek, amerre mennem kell, nem volt bennem egy csepp kétség, félelem sem. Megértettem Isten fogalmát. Isten mi vagyunk, Isten a szeretet, ha eléred a szeretet szintű rezgést, akkor te nézel vissza önmagadra, nem félsz senkitől, mindenki egy másik én. Isten szemével látod a világot. Én gyermekeknek láttam az embereket, ha nincs benned egy csepp félelem sem, akkor nincs benned egy csepp negatív érzelem sem, egy apró negtaív gondolat sem. Isten nem tud rosszat gondolni, nem tud megbocsájtani, mert nem tud megharagudni. Még a leggonoszabb embert is olyannak látja, mint mi két egyéves gyermeket, akik összekaptak. Együttérzéssel tekint azokra az emberekre, akik tele vannak félelemmel, és azáltal gyűlölettel. Tudja mennyire szenvednek, legszívesebben magához ölelné őket, mint egy síró csecsemőt, hogy megnyugodjanak. Én így láttam a világot, és bárki aki teljesen félelem mentesé válik, az így látja a világot, a szereteten keresztül, Isten szemén keresztül.

A kapott tudással segíthessek a Földet a szeretet felé terelni. Segíthessek legyőzni a félelmeket, hogy a többi ember is megtapasztalhassa az itt leírtakat. Nehezen értjük meg, hogy mit jelent a szeretet, milyen az ember amikor szeretetben él, mert a Földön a félelem a domináns, uralkodó, jobban elterjedt energiaszint. Az emberek félelemben élnek. Mindentől félnek, az elméjük csupa horrorkép gyár, az elméjük folyamatosan befeszíti őket, folyamatosan elzárják magukat a bőséges energiaáramlástól, folyamatosan a félelem energia szintnek megfelelő energiaáramlást tapasztalják.

Nézzük meg milyen az ember amikor fél. A háborúk, az összes szenvedés, kín, fájdalom, mind a félelemből ered. Az egyik nép fél a másiktól, vagy valamijét félti a másiktól. Ha befeszülünk, ha megszületik a negatív gondolat, ha lecsökkentsük az energiánkat a félelem szintre, akkor agresszívak leszünk, kevés az energia az agy használathoz, józan ítélőképességhez, vadállattá válunk, tetteink borzalmasak lesznek. Az az ember aki hatalmas félelemben él, az nagyon gonosz lesz. Két nemzet fiai sose látták egymást, mégis ismeretlenül legyilkolják egymást. Mert apáik elültették a félelem magjait az elméjükben, már pici korukban, amely felnőtt korra gyűlöletté virágzott. Van aki a romáktól fél, gyűlöli őket. Van aki a zsidóktól. Van aki a más bőrszínűektől. Van aki az amerikaiaktól. Azok az emberek akik járják a világot, azok kevésbé félnek, gyűlölködnek. Akik sose találkoztak idegenekkel, azok nagyon félnek, gyűlölködnek. A migránsok hatalmas félelmet váltanak ki. Mind azzal, hogy fizikailag is félnek tőlük az emberek, mind azzal, hogy a vagyon tárgyaikat is féltik tőlük. Ha az ember fél, akkor egyre gonoszabb, agresszívabb lesz, egyre jobban elzárja magát a forrástól, szeretettől. Ahol félelem van, ott tudatlanság van, ott az emberek öldösik egymást, bántják egymást. Ugyanígy az állatok is. Valaha az ember is állat volt, valaha hatalmas rettegésben éltünk ezen a bolygón, a szomszéd törzsekkel folyamatosan háborúztunk. Majd egyszer két ember a két törzsből legyőzte a félelmet, megszerették egymást, és segítettek a két törzs tagjainak is megszeretni egymást, azaz megszüntetni a félelmet. Azóta is ez folyik. Már hatalmas unió-ká olvadtunk össze, eljön majd a nap, amikor a világban nem lesznek országok, törzsek, senki nem fog senkitől többé félni, mindenki szeretni fogja egymást. A háborúk megtanítják a nemzeteket, hogy a félelem kihozza a vadállatot a népből, borzalmas tettei lesznek, amik után csak szégyenkezni lehet. A borzalmak megtanítják az embert, hogy ne féljen.

A szeretet pont a félelem ellentéte. Ott a másik emberrel, vagy élőlénnyel, állattal, növénnyel, úgy bánunk, mintha egy másik én lenne, vagy a családtagunk, barátunk lenne. Csak olyat teszünk, ami nekünk is jól esne, ami a barátainknak is jól esne. Gyönyörű amikor két ismeretlen segíti egymást, olyankor Isten örömében sír. Isten várja azt a napot, hogy a Föld egy szeretet rezgésszintű bolygó legyen, hogy a szeret energiaszint legyen a domináns. Amikor az emberek majd legyőzik az összes félelmeiket, akkor egy hatalmas család lesz az emberiség, ahol mindenki szeretni fogja egymást, mindenki úgy fog egymással bánni, mint a testvérével. Sok olyan felvétel van a facebookon, amelyeken ismeretlenek segítik az öreg nénit átsétálni a havas úttesten, állatokat mentenek ki a beszakadt jégből, kóborkutyákat etetnek meg, hajléktalanokat öltöztetnek fel. Egyre több az olyan ember, akiben már nem sok félelem maradt, akik már közel vannak a teljes megnyitódáshoz, megvilágosodáshoz.

Ha szeretnél felemelkedni,. rezgést emelni, akkor legyen minél több olyan tetted, amely önzetlen, amely úgy bánik a Földanyával, állatokkal, emberekkel, mint egy másik Énnel. A szándék a fontos. Határozd el, hogy ma segíteni fogsz egy ismeretlennek, vagy egy barátodnak, családtagodnak. Megleped őt, vagy olyat csinálsz amire szüksége volt. Földanyát úgy segítheted ha gyűjtöd a szemetet. Az állatokat etetheted. Határozd el, hogy szeretetteljes tetteid lesznek. Mivel a legtöbben félelemben élnek, ezért azt gondolják, hogy erre nincs idejük. Elég a maguk baja, túl sok feladat várakozik. Túl sok olyan feladat, ami az elkülönült ÉN-t szolgálja ki. Minél jobban fél az ember, annál jobban elkülönültnek érzékeli magát, annál több ember szemében ellenséget, félelmet lát. Minél jobban fél, annál önzőbb, annál jobban csak magára gondol, magával foglalkozik, csak magára van ideje. Majd egy fokkal jobb, amikor csak a szeretteire van ideje, csak azokra az emberekre, akik közelében nem fél, akik közelében jól érzi magát, szeretetet érez. Csak magunkkal, vagy pár emberrel törődünk. A tetteink visszahatnak a gondolatainkra, a gondolataink a testünk feszességére, a testünk feszessége az érzelmeinkre, azaz életenergia szintünkre. Ha megakarod tapasztalni a nagyon magas áramlást, a nagyon magas energiaszintet, nagyon boldog akarsz lenni, akkor segíts azokon is, akiktől eddig féltél. Győzd le a félelmeidet, irtsad ki magadból az összes olyan gátat, ami megakadályozza a szeretet beáramlását, bőséges energiaszintet.

Figyeld meg, hogy mennyire boldog leszel, mennyire jó érzelmeid lesznek, ha napjában fél órákat, órákat rászánsz embertársaidra, állattársaidra, Földanyára. Tiszta szándékkal, hogy segíted őket, örömöt okozol. Figyeld meg, hogy ez alatt az idő alatt mekkorát emelkedik a rezgésszinted, mennyi szeretet fogsz érezni. És nem csak magadon segítesz, hanem azon is, akinek adod, azt is megszelídíted, azzal is megtanítod, hogy nem kell félni az idegenektől, bízhatunk bennük, nem kell félni a törzs másik tagjától. Mindketten kinyitódtok, mindketten gyógyultok, mindketten közelebb kerültök a forráshoz. Hogy megvilágosodjon az ember, ahhoz heteken, hónapokon, Jézus szintjéhez képest talán éveken keresztül kell megmaradni ebben az energiaszintben, de ha tudatosítja a fél órák alatt az energiaszint megnövekedését, és jótékony hatását, akkor az ember képes megváltoztatni az életét, képes elindulni a felemelkedés útján, Teréz anya, Ghandi útján. Minden ember életében eljön ez a pillanat, mert az evolúció ebbe az irányba tart. Hogy melyik embernek, melyik életben, azt Istent dönti el. Azért vagy itt, hogy legyőzd a félelmeket, azért élsz a nyugati világban, mert öreg lélek vagy a többi kontinenshez képest, itt nagyon sok félelemmel tudsz megküzdeni. Ne félj elengedni, beletörődni, megadni magad, nem félni. És kezdj el szeretni, szóljon az életed minden pillanata a szeretetről, ekkor leszel a legboldogabb, legegészségesebb, és legtöbb csoda megtapasztalója. Vagy irányítsd az összes figyelmed szeretetre, vagy szabadítsd fel az összes figyelmed a félelemtől, ugyanazt a hatást éred el. Ne várakozz, menj és szedjél egy táska szemetet estére, abban a tudatban hogy segíted Földanyát. Menj és segítsd egy embertársad, lepd meg. Csak azokban a családokban van sok szeretet, ahol van idejük egymásra, van figyelmük egymásra, törődnek egymással. Akkor érezzük a legtöbb szeretet, amikor szerelmesek vagyunk, amikor csak azon jár az eszünk, hogy milyen örömöt, meglepetést, ajándékot készítünk a másik embernek. Ha egymás mellett is éltek, de csak magatokkal törődtök, akkor kevés szeretet lesz, alacsony rezgésszint lesz. Csak az fog valamennyi jó érzést adni, hogy ketten könnyebben boldogultok, nem kell annyira félni. Ha sok szeretet akarsz érezni, akkor úgy kell gondolkodnod, hogy az Én nem ér véget a testednél, hogy a másik ember is te vagy, azzal is törődnöd kell. Áldozz fél órát a másik emberre, és meglásd szeretet fogsz érezni. Félelmet fogsz érezni, ha csak magadra gondolsz, ha csak magaddal foglalkozol. Fél óra után figyeld meg magadon, hogy mennyire felszabadultak lettek az érzelmeid, figyeld meg hogy mennyivel szebb helynek látod a világot, embereket, mennyivel több szeretet érzel. Előfordulhat, hogy akkora szeretet fogsz érezni, hogy meghatódsz, és sírni kezdesz. Engedd, a sírással távozik belőled a fájdalom, a felhalmozódott negatív energia, helyet adva a fénynek, magasabb rezgésnek, szeretetnek.

Sikeres felemelkedést kívánok! Szeretlek benneteket!

Zsigray András