Légy önmagad mestere! - 7.rész

Légy önmagad mestere! - 7.rész

(Rövid tartalom: ebből a részből felismerhetjük mitől feszül be a testünk, mi váltja ki az életenergia-áramlás blokkolását. Megérthetjük a félelem szerepét, megérthetjük milyen típusú félelmekkel találkozhatunk, és hogyan hatnak rövid, vagy hosszú távon az életenergia-áramlásunkra.) 

Az előző részből felismerhettük, hogy a boldogság érzése akkor jelenik amikor testünk teljesen feszültségmentessé válik, ellazul, elernyed. Ekkor nagyobb életenergia kezd keresztüláramolni a testünkön, amely energiaszintet szeretetnek tudatosítunk, boldogságnak érzünk. Láthattuk, hogy minden olyan cselekedetünk, amely önzetlen, szeretetteljes kiváltja a test ellazulását. Láthattuk, hogy elég gondolat szinten megjeleníteni azokat a gondolatokat, amelyek értékelnek, hálát adnak, megköszönnek, és a test ellazul. Akár a saját életünkkel kapcsolatban gondolkodunk ebben a szellemben, akár mások életéről, a testi hatás minden esetben megjelenik. Láthattuk, hogy egy kád forró víz is képes kiváltani a hatást. Megbizonyosodhattunk az előző cikkből, hogy a boldogságot magas szintű életenergia áramlásnak érzékeljük a testben, amely annál erősebb, minél jobban ellazult a testünk. Minél lassabban, hosszabban szívjuk be a levegőt, és minél lejjebb, egészen a köldökünk alá. És ott pár pillanatra megállunk, aki elég tudatos, az ilyenkor figyelmes lesz arra, hogy a beáramló életenergia átjárja a testét egészen a lábujjáig, egészen a feje búbjáig, mint az orgazmusnál, csak sokkal lágyabban, finomabban. Ha az embernek sikerül egy reggeli meditáció alatt, vagy egy reggeli séta alatt tudatosan ellazítani a testét ilyen mértékben, sikerül akár egyet is belélegeznie ilyen mélységből, ilyen energiaszintből, akkor a beáramló energiától fülig ér a mosolya, és hatalmas szeretetet érez, boldogságot érez félnapig biztosan. Belső békét, nyugalmat, elégedettséget, telítettséget érez. Szemeiből sugárzik a szeretet embertársai felé, végtelenül szelíd mosollyal, alázattal, szeretettel néz embertársai szemébe. Aki ilyen emberre ránéz, az megnyugszik egy pillanat alatt. Egy ilyen embere nem lehet rosszat gondolni, ha tiszta idegek is vagyunk, miután belenéztünk egy ilyen ember szemébe, feltöltődünk ugyanazzal az energiaszinttel, mi is szeretet kezdünk érezni, pillanatok alatt mély nyugalmat kezdünk érezni, megszelídülünk.

A szeretet, a boldogság, a magas életenergiaszint az ember természetes állapota. Ha az ember ebben az energiaszintben él, akkor olyan energikus a teste, mint egy gyereknek, nem fárad el, légies, könnyed a mozgása. Olyan az agya mint egy gyereknek, úgy szívja magába az információt, mint egy szivacs. És olyan boldog, mint egy gyerek. Miután sikerült akár egy légzés erejéig, merítenünk egy magasabb életenergia-szintből, egész nap mosolygunk, és mindig készen állunk egy kis bolondozásra, humorra, éneklésre, táncra. Újra olyan boldogok, energetikusak lehetünk, mint a gyerekek, ha megértjük önmagunk működését, megértjük miért van befeszülve a testünk, miért nem elmélyült a légzésünk. A tudatunk megértése a kulcs, a tudatunk felszabadítása kulcs a boldogsághoz.

Hogy a tudatot megérthessük, ahhoz lépésről-lépésre kell haladnunk, biztos pontokba kell kapaszkodnunk, hogy ne tévedjünk el a tudat labirintusába, hogy tisztán megérthessük tudatunk működését, megérthessük miért, és hogyan blokkoljuk az életenergia-áramlást, mi változik meg a gyerekkor után, és hogyan gyógyíthatjuk meg ezeket a folyamatokat.

Az első biztos pont, amit már tudunk, hogy olyankor érezzük a boldogságot, ha testünk minél jobban ellazul, légzésünk minél nyugodtabb, mélyebb lesz. Ha ellazult a testünk, izmaink elernyedtek akkor mélyen légzünk, ha feszes, görcsös a testünk akkor felületes, gyors a légzésünk. Tehát a testünk lehet feszes, vagy ellazult. Mikor feszes a testünk? Láthattuk az előző részből, hogy mit csinál a forró víz az izmokkal, és életenergia-áramlással. Mit csinál a jéghideg víz. Hirtelen kapkodni kezdjük a levegőt. Gyorsan lihegünk. Annyira befeszül a testünk, hogy csak picike levegőt tudunk venni, és abból sokat kell, gyorsan kell, hogy elég levegőhöz jusson a szervezetünk. Amikor valaki pánikba esik, ugyanez történik. Sokkot kap, és alig kap levegőt. Amikor megijesztenek, kiugrik valaki az ajtó mögül és rád ordít, akkor is összefeszülsz egy pillanatra, összerándul a tested, kipréselődik belőled a szusz. Amikor idegesek vagyunk, amikor düh van bennünk, befeszülnek az izmaink, ökölbe szorul a kezünk, teljesen befeszülünk. Ha meglátsz egy oroszlánt, úgy megijedsz, hogy megmerevedsz, annyira befeszülsz, hogy mozdulni se tudsz. Ha a plázában eltűnik mellőled a gyermeked, és megjelenik a gondolatod, hogy ellopták, azonnal teljesen összefeszülsz. Nem kell, hogy a fizikai valóságban találkozz a félelemmel, elég ha belegondolsz egy számodra félelmetes eseménybe, amelyben veszteség ér, életveszélyben vagy, szeretteiddel történik valami baljós esemény. Ezt hívjuk aggódásnak, stressznek. Minden olyan gondolat amelyben félelmetes jövőképek jelennek meg, negatív gondolatok, befeszítik a testünket, izmainkat, azzal együtt a rekeszizmunkat. A légzésünk felületessé válik, és blokkoljuk magunkat a magasabb életenergia-szinttől.

Amikor valami nagyon felidegesített minket, nagyon befeszültünk, dührohamot kaptunk, ordibálni kezdtünk, olyankor is előbb-utóbb lenyugszunk. A légzésünk olyankor is lelassul. A különbség az lesz, hogy olyan érzésünk van, mintha egy csomó volna a gyomrunkban, vagy valamilyen szikla lenne a mellkasunkon. Lassan nyugodtan lélegzünk, de rövideket, a szikla súlya nem engedi, hogy egy mély egészségeset lélegezzünk, ahogy emelkedne a mellkasunk a szikla súlya visszanyomja. És lehetünk izgatottak nagyon boldogan is, kaphatunk egy nevetőgörcsöt, vagy érhet minket olyan hír, amelytől pozitív sokkot kapunk, majd kiugrunk a bőrünkből, ordibálunk, ujjongunk. Valamin nagyon aggódtunk, biztosak voltunk benne, hogy veszteség ért minket, megjelent a nyomasztó szikla a mellkasunkon, majd az utolsó pillanatban kiderült, hogy megvan az autód, mégse lopták el, a rendőrség vontatta el. Ilyenkor hatalmas felszabaduló érzésként tudatosítjuk ahogy a szikla lehull a mellkasunkról, hirtelen nagyon mélyről kezdünk lélegezni, a beáramló életenergiát örömnek, boldogságnak érezzük. Majd ki ugrunk a bőrünkből, és oktalanul mosolyogni kezdünk.

Megállapíthatjuk, hogy lehetünk nyugodtak feszült testtel, és feszültségmentes testtel, és lehetünk izgatottak feszült testtel, és feszültségmentes testtel. Amikor feszültségmentes testtel nyugodtak vagyunk, olyankor boldogságot érzünk, izmaink ellazultságát felszabadult érzésként tudatosítjuk. Amikor feszült testtel nyugodtak vagyunk, olyankor szomorúságot érzünk, izmaink görcsösségét szorongásnak tudatosítjuk. Amikor feszültségmentes testtel izgatottak vagyunk, olyankor lelkesedünk, amikor feszült testtel izgatottak vagyunk, olyankor idegeskedünk. Boldogság-szomorúság, lelkesedés-idegeskedés.

Nézzük meg újra az első biztos pontot, akkor vagyunk boldogok amikor a testünk feszültségmentesen nyugodt. A következő biztos pontként határozzuk meg, hogy mi feszíti be a testünket. lehetünk teljesen nyugodtak, feszültségmentesek, boldogok, de egy pillanat alatt befeszülhet a testünk, ha nyakon öntenek egy kanna hideg vízzel, vagy a frászt hozzák rád a szekrény mögül kiugorva, megijesztve. Ekkor hirtelen teljesen befeszül a testünk, kipréselődik a tüdőnkből a levegő, aminek akaratlan hangja is van. De amint felfogtuk, hogy minden rendben, a testünk azonnal feszültségmentessé válik, ellazul. Ezeknek az ijedezéseknek sokszor pozitív hatása is van. Hirtelen nem találjuk az autó, pár pillanatra sokkot kapunk, befeszülünk, majd megpillantjuk. Ekkor veszünk egy mély lélegzetet, és hosszan jól eső érzéssel kisóhajtunk. A gondolataink határozzák meg a test feszességét, az a gondolat hogy ellopták az autónkat nagyon negatív, ami pillanatok alatt összehúzza a testet, mint a hideg víz. Majd az az követő gondolat, hogy vaklárma, minden rendben, megvan a drága kisautónk, nagyon pozítív, ami hirtelen nagyon kilazítja a testet. Egy erős hála gondolat, egy erős köszönöm gondolat. Az embernek kevés hálás gondolata van, kevés köszönöm gondolata van, nem értékeli az életét, a legtöbb gondolata messze van attól a szinttől, amely teljesen kilazítaná a testét. Amikor valakit majdnem elüt az autó, vagy túlél egy tömeg balesetet, akkor hosszabb ideig a hála állapotában marad, hosszabb ideig nagyobb boldogságot érez, hosszabb ideig sokkal feszültségmentesebb a teste. Ugyanígy pár percre nagyobb boldogságot érzünk, mint mielőtt megijesztettek minket, nincs semmi baj. Ezért szeretnek az emberek horrorfilmet nézni, biztonságos környezetben félni, mert értékelni tudják, hogy nem történt meg velük a szörnyű esemény.

Mi feszíti be a testünket? Ha hirtelen nagyon megijesztenek, de azzal nincs gond, mert rögtön el is lazulunk, ahogy a hideg-víznek sincs tartós hatása. Fontos megérteni, hogy a hideg víz a testen keresztül váltja ki a hatását, ahogy a drogok is a fizikai szinten módosítják a tudatunkat. Drogok, gyógyszerek, hideg víz nélkül testünk feszessége, vagy feszültségmentessége, ellazultsága tisztán a gondolatainktól függ, tisztán a szellemünktől függ. Amikor az erdőben megpillantunk egy medvét, akkor is hirtelen összefeszülünk, megmerevedünk az ijedtségtől. Ekkor már hosszabb ideig tart, hogy a testünk újra feszültségmentessé váljon. Csak akkor fog megtörténni, amikor már biztosan tudjuk, hogy biztonságban vagyunk, eltelhet fél óra is. Amikor megijesztettek, akkor tudtad, hogy nincs gond. Itt csak akkor nyugodsz meg, amikor már elég messze vagy, biztosan TUDOD, hogy nincs gond. Amíg tudod, hogy a medve a közelben lehet, addig ott lesz a szikla a mellkasodon. A félelem tudatállapota feszíti be a testet, a félelem blokkolja az életenergia-áramlást. Az ember gondolkodik, ami egy automatikus folyamat, az ember folyamatosan lereagálja a környezetéből érkező ingereket, amelyekről tudata eldönti, hogy félelmetes, vagy félelem mentes. Amikor át kell menned egy keskeny gyaloghídon a magasban, akkor összefeszülsz. Ha le kell ugornod egy magas szikláról, akkor összefeszülsz. Félelmetesnek találod, életveszélyesnek találod, megjelenek olyan gondolatképeid, amelyben a halálodat látod. Az elme könnyen elképzeli nagyon gyorsan a legszerencsétlenebb eshetőséget, könnyen létrehoz nagyon negatív gondolatképeket. egyes spirituális tanítások szerint, azért vagyunk itt, hogy legyőzzük a félelmeinket, legyőzzük az elménket, a negatív gondolkodásunkat. Az ősi egyiptomi misztérium iskolákban a tanítványoknak krokodilokkal megtöltött keskeny, sötét csatornákon kellett keresztül úszniuk, hogy bizonyítsák, képesek uralni az érzelmeiket, képesek uralni testük feszességét, képesek kontrollálni gondolataikat, nem uralja őket az elméjük. Miután az ember megküzd egy félelmével, megjelenik a gondolata, hogy képes volt rá, képes volt legyőzni magát, akkor megjelenik a felszabaduló érzés, a félelem energia nagyságának megfelelő boldogságot fog érezni. Ha végül elég bátor vagy, akkor leugrassz a szikláról, és megkapod a hála, az értékelő gondolat energiaszintjét, felszabaduló érzését. Először teljesen összefeszülsz, majd teljesen ellazulsz, és ezt izgalmasnak tudatosítod, örömnek. Sokan ezért élnek, adrenalinként tudatosítják ezt a háttér-folyamatot, ez az öröm is a boldogság családjába tartozik, de még messze van a mélyebb élményektől. A hegymászók, extrém sportolók mind ezt az érzést hajtják. Befeszülés-ellazulás. Félelem-hála. Minél jobban féltél, annál felszabadulóbb érzéseid lesznek, ha elmúlt a veszély, ezért az extrém sportolók egyre veszélyesebb helyzetekre vágynak, hogy egyre felszabadulóbb érzelmeik legyenek. A végén a legtöbb belehal. Ha tudnák, hogy 20 perc tudatos gondolatlétrehozással megtapasztalhatnak sokkal mélyebb felszabadult állapotot, magasabb életenergiákat. Sok embert csap be ez a folyamat, sokan a veszélyért élnek, sokan az izgalomért élnek, mert így tartják fent a hála tudatszintjét. A szerencsejátékosok nem a pénzért játszanak, hanem az érzésért. Teljesen befeszülnek, majd amikor visszanyerik a család havi bevételét, akkor végtelenül boldogok, hogy nem történt baj. Valójába magukat ijesztgeti, maguk elé ugornak ki a szekrény mögül, hogy aztán hálát adhassanak, hogy minden rendben van. De ahogy az extrém sportoló elbukik, úgy a szerencsejátékos is elbukik egy idő után. Tartósan ott marad a szikla a mellkasán.

Mi feszíti be a testet? A félelem. De azt is láthatjuk, hogy szeretünk félni, szeretünk izgulni, mert minél nagyobb félelmekkel tudunk megküzdeni, annál nagyobb felszabaduló érzést kapunk cserébe. Mit jelent ez? Lehetnek negatív gondolataink, feszült lesz a testünk, lehetnek semleges gondolataink, félig lesz feszes a testünk, és lehetnek pozitív gondolataink, ekkor feszültségmentes lesz a testünk. Ha sose félünk, ha sose győzünk le mély félelmeket, akkor sose tapasztaljuk meg az ellenpár érzelmüket. Addig nem tudod milyen jó neked, amíg nem tudod, hogy milyen rossz neked. És fordítva is igaz, amíg nem leszel szerelmes, nem tudod hogy van ilyen csodás érzelem, addig nem tudod, hogy el lehet veszíteni ilyen csodás érzelmet, addig nem tudod, hogy milyen rossz neked, ez nélkül az érzelem nélkül. Ezért érzik sokan úgy, hogy nincs többé értelme az életüknek a csodás érzés nélkül, pont a duális párját tapasztalják. Még nem értik, hogy egy nap természetes lesz ez az érzelmi állapotuk embertársuk nélkül is. Szóval ha nem merünk élni, félünk szembenézni a félelmeinkkel, akkor semlegesek maradunk. Se szomorúak nem leszünk, se boldogok. A fejlődés a félelmek leküzdésével történik.

Amikor állsz a sziklapárkányon, nézegeted hogy milyen magasról kell leugranod a vízbe, olyankor feszült a tested, és félelmet érzel. Miután erőt vettél, és leugortál, felszabadulsz, feszültségmentessé válik a tested, szeretet érzel. Feszült testtel félelmet érzünk, feszültségmentes testtel szeretetet. A szeretet és a félelem duál pár, olyan mint a meleg és hideg víz. Ezt nem tudatosította eddig az ember, ez az új tudáshoz tartozik. A félelem a szeretet hiánya. De a kettő nincs meg egymás nélkül. A kettő nem értelmezhető egymás nélkül. A hála nem értelmezhető a szenvedés, gyötrelem nélkül. A fény nem értelmezhető a sötétség nélkül. És ami a legfontosabb, hogy a szeretet nem fejlődhet a félelem nélkül. Ahhoz, hogy egyre nagyobb szeretetet érezhessünk, ahhoz egyre nagyobb félelmeket kell leküzdenünk, megtapasztalnunk. Annál jobban elernyed a test, minél nagyobb hálagondolatot tudunk létrehozni, minél kevesebb félelem gondolat marad a tudatunkban. Amíg az ember kevés fejlődésen megy keresztül addig nem tud hálával, értékelve gondolkodni, nem tudja hogy neki most jó, mert sose volt rossz. Ha a szülők mindig megmentik a gyermeket a félelemtől, akkor sose kell megküzdenie negatív érzelmekkel, de ezzel együtt nagyobb pozitív érzelmeket se fog tudni tapasztalni. Nyugodt lesz, de boldogtalan, unatkozni fog. Nem tud hálás lenni semmiért. Gazdag szülők gyerekei, vagy egyke gyerekek, akiket mindentől megóvtak a szüleik érzelmileg szegények lesznek. Állandóan aggódunk szeretteinkért, állandóan azon dolgozunk hogy megmentsük őket a negatív érzelmek megtapasztalásától. Ha elvesszük tőlük a szenvedést, akkor elvesszük tőlük a fejlődés lehetőségét. Előbb - utóbb mindenki beletörődik a veszteségbe, ami nem öl meg az megerősít. Sok szenvedés után sok hálát fog érezni az ember, a nyugalmi állapotban sokkal több boldogságot fog érezni, mint azok az embertársai akik semlegesek maradtak. A Földön úgy tűnik, hogy azok a szerencsétlenek, akiket sok szenvedés, megpróbáltatás ér. Fentről nézve, azok a szerencsések, akiket sok megpróbáltatás ér, mert lehetőséget kapnak a fejlődésre, a félelem leküzdésére.

Amíg gyerek vagy, addig kevésbé fejlett a tudatod, nincs kialakított ÉN képed, világképed, nincsenek terveid, összetettebb vágyaid. Amíg gyerek vagy, addig csak ijedezel, pillanatokra önt el a félelem, feszíti be a tested a félelem. Majd amikor TUDOD, hogy nincs semmi baj, elmúlt a veszély, akkor újra ellazulsz, az életenergia újra bőségesen átáramlik rajtad. A félelem akkor kezd főszerephez jutni, miután felnőttünk, és strukturált lett a tudatunk. Ekkor már intelligensebb, rafináltabb félelmek férkőznek a tudatunkba, amelyek már tartósan beköltözhetnek, a negatív gondolatok tartósan megtelepedhetnek. Amig a haverok a sarkon megijesztenek, addig gyorsan kilazul a tested, gyorsan leesik a megjelent szikla a mellünkről. A medvénél sem tart fél óránál tovább a súly cipelése. De az európai élet, a vágyak tengere, a pénz világa, már hosszabb ideig otthagyja a sziklát a mellünkön. Olyan hosszú ideig, hogy észre se vesszük, hogy ott van. Megszokjuk. Olyan életet élünk, amelyben sok veszteség érhet minket, olyan vágyaink vannak, amelyek elérése közben sok váratlan veszteség érhet minket. Az ember csak akkor szabadul fel, amikor TUDJA, hogy elmúlt a veszély, tudja hogy már nem kell félnie. Amikor az ember napról.napra él, hónapról-hónapra, olyankor nem TUDJA, hogy mikor lélegezhet végre fel, mikor múlt el az állandó veszély, mikor lesz végre biztonságban. Olyanok vagyunk, mint a gazella a szavannán, egyik szemünkkel állandóan az oroszlánt figyeljük, figyelmünk egy része folyamatosan megvan töltve negatív gondolatokkal. Sok veszteség érhet minket, mind tárgyi, mind érzelmi. Állandóan gondolkodnunk, ébernek kell lennünk, hogy nehogy veszteség érjen minket. Sose múlik el a veszély, sose TUDJUK, hogy most minden rendben van, most biztosan kikapcsolhatok, nem történik baj, amig felszabadítom a figyelmemet. Csak a halál pillanatában érezzük újra a teljesen felszabadult érzést, a bőséges életenergiát, amelytől a félelem végett elzártuk magunkat Földi létünkben. Az állandó félelem végett, amit stressznek, aggódásnak hívunk, testünk 20 éves korunk után folyamatosan befeszül egészen halálunkig. Néha vannak pillanataink. Vannak pillanatok, hogy olyan sok gazella van körülöttünk, hogy biztosak vagyunk abban, hogy az összes figyelmünkkel a legelésre összpontosíthatunk, mert ha támad is az oroszlán, a csorda széléről fog áldozatot választani. Ez történik a kirándulások alatt. Egy kicsit felszabadul a figyelmünk, elengedjük az éberségünk, elfelejtjük kik vagyunk, feszültségmentessé válik a testünk, és áramolni kezd a bőséges életenergia. Néha vannak pillanataink, amikor TUDJUK, hogy minden rendben. Számlák befizetve, gyerekek boldogok, ház kitakarítva, most kicsit hátradőlhetek. Ekkor nagyobb nyugalmat érzünk. ezek ritka pillanatok, a legtöbbször tele vagyunk negatív gondolatokkal, aggódással az anyagi helyzetünk végett, vagy egészségünk végett, vagy szeretteink egészsége végett, vagy szeretteink anyagi állapota végett. Nagyon ritka pillanat, amikor a tudatunk teljesen félelem mentes lesz, mint gyerekkorunkban volt. Nagyon ritka az a pillanat, hogy TUDJUK, hogy elmúlt a veszély, most már teljesen biztonságban vagyunk.

Mi feszíti be a testet? A félelem. A félelem különböző formái. Hosszú távon csak akkor tudunk félni, ha strukturált lett a tudatunk, fejlett lett a tudatunk, kialakítottuk az ÉN-képet, világképet. Időmátrixban gondolkodunk, múltban, jelenben, jövőben. Amíg a tudat kevésbé fejlett addig, nem tudjuk értelmezni az időmátrix fogalmát. A gyerek még nem érti az idő fogalmát. A gyerek még az örök mostban él, a jelenidőben, ahol csak a sarkon ijeszthetik meg, ahol csak a medve ijesztheti meg. Ezek a félelmek rövidtávúak, rövidtávon csökkentik az életenergia-áramlást. A tartós félelemhez időmátrixal rendelkező tudat kell, szükség van a jövő értelmezésére, mert csak akkor tudunk horrorisztikus gondolatképeket gyártani. Csak akkor tudjuk elképzelni, a számunkra legnegatívabb eshetőségeket. Csak akkor tudunk aggódni. És kell a múlt, hogy panaszkodhassunk, hogy sérelmeket gyűjtsünk, haragot tartsunk Kell az időmátrix, hogy negatív gondolataink legyenek. Kell az időmátrix, hogy tartós félelmekkel élhessünk együtt. Hogy tartósan blokkoljuk az életenergiát.

Mitől lesz a test feszültségmentes? Mindig csak addig gondolkodunk, amíg gondunk van. Amikor megszűnt az összes gondunk, akkor a figyelmünk felszabadul a gondolatainkról, jövőről, múltról, és teljes figyelmünkkel megjelenünk a jelenben, mint gyerekkorunkban. Sokan azt gondolhatják, hogy lehetetlen sose gondolkodni, hisz állandóan gondolkodunk. Mert a szavannán élünk az oroszlánok közelében. Ha az ember legyőzi a félelmeit, akkor megjelenik az örök most-ban teljes figyelmével. Ha már tudjuk, hogy a medve biztonságos távolságban van, akkor ellazulunk, megnyugszunk, gondolat nélküli állapotba kerülünk újra. Csak olyankor lazulunk el, amikor nem félünk, amikor úgy gondoljuk, hogy biztonságban vagyunk, nem érhet minket veszteség. Vagy amikor szeretünk. Nem lehet egyszerre félni és szeretni, két ellentétes polaritású energia, kioltják egymást. Csak olyankor tudunk szeretni, ha nem félünk. Csak olyankor tudunk félni, ha nem szeretünk. Egy gazella, amelynek elég erős a szeretete az újszülött borjú felé, az nem tud félni az oroszlántól. Amikor az ember gondolatai szeretetteljesek, értékelőek, hálásak, olyankor az ember teste ellazul, feszültségmentes lesz. Ha az összes figyelmét felszabadítja a félelemről, akkor az összes figyelme szeretetre fog összpontosulni, teste teljesen elernyed.

A testünk feszessége, vagy feszültségmentessége attól függ, hogy mit TUDUNK. Az életenergia-áramlás attól függ, hogy mit TUDUNK. Azt tudjuk, hogy minden rendben, teljesen biztonságban vagyunk, teljesen kikapcsolódhatunk, ellazulhatunk, vagy azt tudjuk, hogy veszélyben élünk, ébernek kell lennünk, sose kapcsolhatunk ki teljesen nehogy baj történjen. Ezek tudatalatti folyamatok, figyelmünk nagy része állandóan le van kötve tudatalatt olyan gondolatokra, amelyek erősen negatívak, és folyamatosan befeszítik a testet. Ahhoz, hogy felszabadíthassuk a figyelmünk ezen részeit, ahhoz a tudat mélyére kell hatolnunk. A következő részben innen folytatjuk.

Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket! 

Zsigray András