Nyugalom és feszültség
Miért fontos megérteni, hogy mit jelent az embernél a nyugalom és feszültség? Azt gondolnánk, hogy ismerjük magunkat, tudjuk mit jelent a feszültség, tudjuk milyenek vagyunk amikor feszültek vagyunk. A nagy igazság az, hogy tudatlanok vagyunk az állapotváltozásainkra, észre se vesszük, hogy napok óta feszültek vagyunk, csak olyankor jövünk rá, hogy baj van, amikor egy apróság végett nekirontunk valakinek, túlreagálunk egy helyzetet. Akkor elgondolkodunk, hogy mi van velünk, miért tettük ezt?
Jellemzően miután kirobbantunk a feszültség megszűnik. Olyankor tudunk csak gondolkodni, olyankor jövünk rá, hogy feszültek voltunk. Az ember csak akkor tud gondolkodni, amikor megnyugszik. Ez a feszültség első jele, hogy nem tudunk koncentrálni, nem tudjuk hosszan tartani a figyelmünk, gondolataink kényszeresen váltják egymást. Ahhoz, hogy gondolkodni tudjunk, ahhoz nagyon nyugodt elmére van szükség, egy-egy gondolatképet sokáig képesnek kell lennünk megfigyelni, megtartani, másokat előhúzni, azokat is megtartani, összehasonlítani, felismerésekre jutni. Ez egy túlpörgött elmével nem megy. Csak pillanatokra tudunk egy-egy gondolatképet megtartani, nagyon gyorsan váltják egymást. Minél feszültebbek vagyunk, annál gyorsabban ugrálnak, váltakoznak a különféle gondolatképek az elménkben. Az összes felfedező felismerte, hogy csak a csendben, nyugalomban érkeznek a felismerések. Edison beleült a fotelba, vasgolyókat tartott a kezében, a fotel mellé vastálcákat tett, maikor elaludt volna, olyankor kiestek a golyók, a zajra újra éber lett. Ilyenkor tette fel a kérdéseket, és ilyenkor jutott megértéshez, válaszokhoz. Úgy képzeld el az elméd, mint egy hatalmas sportcsarnokot. Amikor nyugodt vagy, olyankor üres a csarnok. Valami foglalkoztat, szeretnél valamit megérteni, valami ötletet találni egy problémádra. Ekkor szépen betolsz öt táblát a csarnok közepébe, és felrajzolsz rájuk, mindent amit tudsz a kérdéssel kapcsolatban. Majd elkezded összehasonlítani őket, megpróbálsz logikai összefonódásokat találni, mintha csak egy kirakóssal játszanál. Majd hirtelen berohan 100 gyerek a csarnokba, mindegyik tol maga előtt egy táblát, és zajosan, hangoskodva, össze vissza köröznek a csarnokban. Egy ideig próbálod még figyelni az öt tábládat, de folyton eltakarja valaki, és a sok hangtól nem tudsz koncentrálni, figyelni, elveszted a fonalat, összezavarodsz. Végül feladod, túl fárasztó gondolkodni, túl nagy a káosz, zajos tömeg, befejezzük a gondolkodást. Elfogadjuk, hogy elménkben káosz van, ugrálnak a gondolatok, nincs mód tudatos gondolkodáshoz. Végezzük a feladatainkat, amikhez nem kell gondolkodni, majd este kikapcsoljuk a szörnyű zajt, káoszt alkohollal, vagy egyéb tudatmódosító szerrel. Általában pont a problémák, vágyak végett zajos az elménk, azért nem tudunk megoldást találni, toporgunk egy helyben, mert izgatottá tesznek minket, nem tudunk gondolkodni. Minél több gondunk van, annál fontosabb hogy először is megnyugodjunk, pár napra elmenjünk kikapcsolódni, elfelejtsük a gondokat, kiürítsük az elmét, csarnokot, hogy miután lenyugodtunk, könnyen tudjunk koncentrálni, hosszan tudjuk tartani a figyelmünk. Így találunk megoldást, ötletet, úgy szűnik meg a gond, feszültség, így nyugszunk meg.
Ahogy az elektromos eszközeink, mi is lehetünk pozitívan és negatívan feszültek. Csak akkor nyugszunk meg, amikor a kiegyenlítődés megtörtént, nincs se pozitív, se negatív töltés többlet. A negatív töltés többletet idegeskedésnek hívjuk, a pozitívat lelkesedésnek. Mindkét esetben begyorsul az elménk, túl gyorsan váltogatják egymást a gondolatképek, megszűnik a gondolkodási képesség, csak rövid figyelmünk lesz. A szélsőséges esetek elemzésével juthatunk megértéshez. Amikor valaki pánikba esik, olyankor az elméjében egy perc alatt pl. 200 gondolatkép végig fut. Mint, egy lefagyott számítógép, amely túlmelegedik, az embernek majd szét megy, megfájdul a feje. Ha megnyugodna, akkor túlélhetné a veszélyes élethelyzetet, akkor képes lenne gondolkodni, megoldást találni. Ugyanígy a hatalmas örömben is elveszítjük a gondolkodás képességét. Ha túl nagy öröm ért, akkor ugrálni fogsz, futkározni fogsz, ujjongani fogsz, megkergülsz. Kifuthatsz az útra. Nem látsz, nem hallasz, nem tudsz gondolkodni. Hiába próbálnak neked valamit mondani, nem tudsz figyelni, muszáj valamit csinálnod, ugrálnod, kiadni az energiát, mert majd szét robbansz az örömtől.
A spirituális tanítások arról szólnak, hogy neked el kell merülnöd a mély csendben, nyugalomban, hogy feltöltődhess életenergiával, lényed átalakulhasson valami többé, mint az ember. Neked olyan elmére van szükséged, amelyben egy perc alatt egy gondolatkép sem jelenik meg, nemhogy kétszáz, amelyek őrült tempóval váltják egymást. Amikor az ember nyugodt, olyankor hosszú figyelme van, könnyen tanul, felfog, megértéshez jut. Ugyanígy erősen érzékeli a környezetét az öt érzékszervvel. Könnyen figyel, könnyen jelen van. Lát, hall, szagol, tapint, ízlel.
A népi bölcsesség azt tartja, hogyha feszült vagy, akkor vezesd le a feszültséget kemény fizikai munkával, vágjál fát, menny el futni. Vagy ordibálj, ahogy a gyerekek, hanggal is kiadható a felesleges feszültség. Sírással is kiadható a feszültség. Kielégüléssel is kiadható a feszültség. Többféle feszültség megjelenhet bennünk, nem csak olyankor lehetünk feszültek, amikor felidegesítettek, vagy örömhírt kaptunk. Elkezdesz gondolkodni az ebéden, jár a fejedben az étel, minél többször eszedbe jut, annál erősebb a vágy, annál jobban kínoz, annál türelmetlenebb vagy, annál nehezebb várakozni, annál jobban megváltozik az időérzékelésed. Amikor megetted, akkor kielégülsz, megnyugszol, megjelensz a jelenben egy picit, tudsz odafigyelni picit. Ugyanígy van a szexuális vággyal is, minél többször gondolsz rá, annál nagyobbra nő a vágy, annál zaklatottabb lesz az elméd, annál feszültebb leszel. Minden vágy, minden függőség egy hatalmas csapda, mely újra és újra izgatottá tesz, kiürülsz, megnyugszol, és a folyamat újra kezdődik. Még a szerelem is egy függőség, ott a másik személyre szoktál rá, a társaságára. Kínlódni, szenvedni fogsz, mint egy kisgyerek, aki már nagyon várja, hogy beteljesedjen a vágya. Minél többet gondolsz az elképzelt jövőképre, annál erősebbre nő a vágy. Annál izgatottabb leszel.
Ugyanígy, ha újragondolod a sérelmeket, akkor egyre nagyobbra nő benned a negatív feszültség, egyre izgatottabb leszel. Végül valakit leordítasz, hogy kiadd a felgyülemlett feszültséget. Csak akkor szabadulsz meg a feszült állapotoktól, ha befejezel járkálni az időben, kijössz az elmédből, és a jelen pillanatba irányítod a figyelmed. Ha nem gondolkodsz az időben, akkor nem kezdesz el felhalmozni energiákat az időben. A gondolat energia, ahol a figyelem, ott az energia. Vannak tudatmódosító szerek, megnyugtatnak, megszüntetik a feszültséget, de miután a hatásuk elmúlt, még nagyobb hullámban támad rád a feszültség. Másnaposan, drogozás másnapján úgy ébredünk, hogy tele vagyunk feszültséggel. Nagyon sok kozmikus hatás is van, amelyeknek köszönhetően feszülten ébredünk fel. Sok oka lehet a feszültségnek. Fontos, hogy felismerjük, és kezeljük.
Gyerekkorban nyugodtak voltunk, ha feszültség ért minket, akkor rögtön kiadtuk hanggal, vagy fizikai erővel, akár bánat, akár öröm esetén. Hatalmas energiák mozdultak meg, mert nagy volt a kiegyenlítődés. Felnőtt korban már normális, hogy ébredéstől lefekvésig feszültek vagyunk, csak egy-egy nyaraláson nyugszunk meg, engedünk fel. Ha fel is izgat még jobban valami minket, akkor kisebb mértékű a kiegyenlítődés, nincs nagy hiszti, vagy öröm ujjongás. Tudatlanok vagyunk a feszültségünkre, csak azt vesszük észre, hogy állandóan olyan érzésünk van, hogy csinálni kell valamit, mert ha megállunk, akkor szétfeszülünk, szenvedünk. Gyorsak a lépteink, gyors a beszédünk, gyorsan eszünk, állandóan sietünk, rohanunk. Ez a rohanó világ amiben élünk, mindenki tele van feszültséggel. Tenni kell valamit, mert az jól esik, olyankor megnyugszunk, mint a favágásnál, vagy futásnál. És nem tudunk tartósan megnyugodni, nyugton maradni, újra feltöltődik a feszültség, újra ki kell elégíteni, nem értjük mi történik velünk. Mindent megteszünk, hogy végre kiegyenlítődjenek a vágyak, hogy megszabaduljunk már a tartós feszültségtől. De olyan ez a fogyasztói társadalom, mint egy mókuskerék, amint kielégültünk, a folyamat újra kezdődik, újra éhesek leszünk. Ez egy csapda, csakis tudatossággal, önismerettel lehet a csapdából kijönni.
A vágyat meglehet szüntetni kielégülés nélkül is, mely után befejeződik a körforgás. Az elengedéskor általában sírással távozik a feszültség, de utána szabadok vagyunk. Ugyanígy a múltbeli sérelmeket megbocsájtással el lehet engedni, mindegy ki hibázott, ha megakarsz szabadulni a folytonos feszültség felhalmozástól, akkor megbocsájtással le kell zárnod a múltat. Itt szintén sírással távozik a feszültség, és után megszabadultál.
Nagyon sok módja van annak, hogy felismerd, mennyire vagy nyugodt. Megfigyelheted, hogy mennyi ideig tudod a figyelmedet egy ponton tartani a szobában. Vagy mennyi ideig tudsz egy gondolatképet tartani az elmédben. Ha észreveszed, hogy kiugrál, váltakozik, az annak a jele, hogy eljött az ideje az önnyugtatásnak. Megfigyelheted a szívverésedet, légzésedet, tested öntudatlan mozgását. Ha gyorsan ver a szíved, szapora, felületes a légzésed, mozog a lábad, vagy rágod a körmöd, akkor feszült vagy. Ha lassú a szívverésed, mély lassú a légzésed, nyugodt a tested, mint egy csendes tó sima víztükörrel, az a nyugalmat jelzi. Ha türelmes vagy, ha nem érzed az időt, akkor nyugodt vagy. Ha feszült vagy, olyankor gyakran ellenőrzöd az időt, pozitiv feszültségnél gyorsabban telik az idő, mint ahogy te érzed, negatív feszültségnél lassabban, mint ahogy te érzed. Amint azt érzed, hogy sietned kell, olyankor állj meg, állítsd be az időzítőt a telefonodon 5 percre, és kezd el figyelni a jelent, a fákat, felhőket, napocskát, embereket, állj meg.
A szeretet a lehatásosabb nyugtató. Ha szeretsz valakit, ha téged szeretnek, vagy ha csak szeretetet figyelsz meg, azonnal megnyugszol. Ezzel arányosan tudsz gondolkodni, megjelensz erőteljesen az öt érzékszerveddel a jelenben. A félelem a szeretet ellenpólusa, amely leghatásosabban felizgat. Minden ami felizgat az félelem, akár pozitiv izgatottság, akár negatív. Hiába okoz örömöt a vágy jövőbeli gondolatképe, az a jelen nem elfogadása, valamilyen hiány megjelenése a jelenben, ami félelmet okoz, feszültség halmozódik fel. Gyújts meg egy gyertyát, egy füstölőt, hallgass relaxációs zenét, tudatosan lazítsd el az összes testrészedet, kezdj el gondolkodni szereteten. Eleinte nehezen fog menni, nehezen fogod tartani a figyelmed. De a gyakorlat végére mélyen megnyugszol, jobban fogsz figyelni napközben, jobban tanulsz, vagy ha lefekvés előtt végzed a meditációt, akkor mélyebben alszol. Minél nyugodtabbak vagyunk, annál jobban lelassulnak a gondolataink, és annál szeretet teljesebbek a gondolataink. Minél jobban felizgulunk, annál gyorsabbak, önzőbbek a gondolataink, vagy negatív feszültségnél, annál gonoszabbak. Így vagyunk felépítve, gyakorolni kell, hogy tartósan megnyugodjunk. A jó hír az, hogy öt nyugodt nap után, a hatodikon már nem kell tudatosan nyugtatni magunkat, az állapot stabil marad. Nyaralás után hazajössz, észre se veszed, hogy hallod a faliórát, érzed a bútorok illatát, és könnyen gondolkodsz, könnyen megoldásokat találsz a problémáidra. Majd újra felpörögsz, és öt nap izgatottság után, természetes állapotod lesz az izgalmi állapot. Ha jobban felizgatod magad öt napra, pl. egy halálhírnél, egy anyagi csődnél, egy szerelmi sokknál, akkor a következő időszakokban nagyon zavaros elméd lesz, fájni fog a fejed asok kavargó kényszeres gondolattól. Ébredj tudatra, itt az önismeret, kezdj el gyakorolni, te egy csodálatos lény vagy, aki képes valami többé átalakulni, mint az ember, ha képes vagy mély nyugalomban hosszabb időt eltölteni. Jézus és Buddha nem legenda, ők elmerültek a csendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése