Felhangolódni, lehangolódni

Felhangolódni, lehangolódni

21 éves voltam, amikor életemben először tartósan lehangolódtam. Azt mondták depressziós vagyok. Vállalkozni kezdtem az iskola mellett, túl sok feladatom lett, túl sok gondom lett, egyfolytában a gondjaimon járt az eszem, a sok negatív gondolat tartósan lehangolt. 

Mit jelent lehangolódni? Elmegy a kedved. A depressziónál az élettől megy el a kedved. Csinálsz valamit amit szeretsz, de valaki megzavar, elrontja a játékod, és ekkor felmérgesedsz, elmegy a kedved az egésztől. Ott hagysz csapot, papot, egy darabig morcos vagy, majd valami eltereli a figyelmed, és új játékba kezdesz. Befejezed negatívan látni az élethelyzetet, újra jónak ítéled meg a következő órákat, és a pozitív gondolatoktól felhangolódsz, vissza jön a kedved. De a depressziónál a játék maga az élet. Nem lehet új játékot kezdeni, nem lehet félbe hagyni, nem lehet durcáskodni, folytatni kell. Ha az embernek elmegy az élettől a kedve, akkor elkezd a pillanatnyi örömökért élni, a test által elérhető örömökért létezni. Ha az életén gondolkodik, akkor csupa gonddal van tele a feje, csupa negatív gondolat, amely pillanatok alatt lehangolja. A depressziós ember csak akkor hangolódik fel kisebb időszakokra, amikor a szenvedélyeinek él. Eszik, sokat eszik, édeset eszik, dohányzik, alkoholt iszik, drogozik, szexel. Ezek a test által elérhető érzetek örömöt okoznak, ezekért még érdemes élni, ha az életünk már tönkre is ment. Amikor az ember felébred, elkezd gondolkodni azon, hogy kicsoda ő, milyen játékban van, milyen életet él, akkor azonnal jönnek a gondok, amelyek gyors ütemben lehangolják, elhagyja az életereje, életkedve. Csak ül az ágyszélén, és nincs kedve felkelni, nincs ereje, olyan mintha köveket cipelne. Majd belegondol abba, hogy iszik egy pohár alkoholt, belegondol abba, hogy attól jó kedve lesz, attól felhangolódik, és hirtelen erőre kap, hirtelen lepotyognak a kövek. Maga a gondolat ad testi erőt, maga a gondolat, amely pozitiv jövőképpel volt megtöltve, amelyben azt láttuk, hogy boldogok vagyunk, jól érezzük magunkat, jó élni, villanyozta fel az embert, adott erőt megmozdulni. Amikor az életünk mellékvágányra kerül, akkor maradnak a pillanatnyi, percekig, órákig tartó örömök, amelyek minden esetben egy bizonyos időszakon belül, még mélyebb depressziót okoznak. A sok evéstől elhízunk, a dohányzástól tönkre megy a tüdőnk, az alkoholtól a májunk, a drogoktól az idegrendszerünk. Maga a gondolat felhangolja az embert, hogy egy kis időre jól fogja érezni magát, majd az alkohol, drogok, cigaretta kémiai hatásának köszönhetően csökkentjük az elme aktivitását, elnyomjuk a kényszeres gondolatáramlást, csend marad az elménkben, megszűnik a lehangolást kiváltó negatív gondolat áradat. 

Metafizikai okai vannak a lehangolt, vagy felhangolt állapotainknak. Életenergiára működünk, egy erőre, amely keresztül folyik rajtunk. Olyan mintha a köldökünknél lenne egy kapu, amelyen minden belégzésnél beáramlik az energia. Ez a kapu olyan, mint a fényképező objektíve, spirál alakban összeszűkül, vagy kitárul minden egyes légzésnél. Amikor nagyon nyugodtak vagyunk, nagyon békések, olyankor nagyon mély a légzésünk, és nagyon lassú. Olyankor hatalmasra kitárul ez a csatorna, és rengeteg életenergia belénk áramlik. Amikor a sok negatív gondolat befeszíti, összehúzza a testet, olyankor csak pihegünk, aprók a lélegzeteink, és csak a tüdőnk felső részébe lélegzünk. Olyankor a kapu épp, hogy csak megnyitódik fél pillanatokra, csak csepeg belénk az életenergia. Minden egyes gondolatunk hatással van az energiakapura, hatással van a légzésünkre. Egy lehangolt depressziós ember ha belegondol, hogy drogozni fog, akkor hirtelen egy erős pozitiv gondolata lesz, hirtelen felszabadult érzése lesz, hirtelen sokkal mélyebben kezd lélegezni. Majd a drog hatóanyaga kikapcsolja az elme és a tudatalatti összekötődését, sokkal nehezebben érjük el az emlékeinket, kikapcsolja a negatív gondolatáradatot, élettörténetünket. Mivel a drogozás előtt megemelkedett a gondolatok rezgésszintje, pozitiv tartományban voltak, ezért a drog hatása alatt megmarad az ember azon a felhangolt érzelmi szinten, nem fog semmi a múltjából, jövőjéből eszébe jutni, a tudatalatti kikapcsolt lesz, nem fogja tudni átállítani az érzelmi állapotot. 

A depresszió eltarthat évekig is, amíg az ember újra úgy nem kezdi gondolni, hogy az élete mégis szép, mégis jó élni. A gondok idővel mindig megszűnnek, a vállalkozásnál az ember megszokja a hibákat, nem fél hibázni többet, nem aggódik folyamatosan. A szerelmi csalódás elmúlik, egy-két éven belül az ember újra elhiszi, hogy megtalálhatja még élete párját, vagy már nem köti a boldogságát, élete értelmét egy kapcsolathoz. Az elmúlást, a halált is megszokja az ember, pár évig fáj, de utána újra lát még értelmet az életének, újra szeret élni. Az élet egy olyan játék, amit nem lehet abba hagyni, de meg lehet javítani, újra ki lehet egyensúlyozni, újra lehet élvezni. A sok evés, alkohol drogok, cigaretta, idővel értelmét veszti, idővel már elcsendesül az elme, már reggel nem úgy ébredünk fel, hogy bekapcsol a negatív gondolatáradat, elöntenek minket a negatív érzelmek, elzárjuk magunkat az életenergia forrástól, elerőtlenedünk, elkedvetlenedünk. Az ember minél több depressziós időszakot kihever, annál edzettebb lesz, annál nehezebb tartósan lehangolni. Megtanulja, hogy semmi nem tart örökké, nagyon nehéz élethelyzetekben is képes pozitiv maradni, amikor mindenki úgy gondolja, hogy itt a világ vége, ő akkor is képes a szépet meglátni. Olyan élethelyzetekben is szereti az életet, amely kívülről egy hatalmas káosznak tűnhet, ha másik ember a cipőjébe lépne, akkor megőrülne a sok gondtól, nem volna képes uralni az elméjét, csak a gondok járnának az eszébe. A depressziók alatt az ember, megtanulja uralni az elméjét, megtanulja lesz@rni a gondokat. majd lesz valahogy, úgy még nem volt, hogy sehogy, nem fogok megbolondulni. 

Ahogy az ember tartósan lehangolódhat, úgy tartósan felhangolódhat is. A depresszió duál párja, ellenpárja a megvilágosodás érzelmi állapota. Amikor az életünk végre értelmet nyer, olyankor maga az élet lesz az örömünk forrása, vágyaink tárgya. Nem tudjuk miért élünk, mi az élet értelme, létezésünk célja, csak megyünk, mint a hangyák a hangyabolyban,.nyüzsgünk, követjük az idősebb hangyák útjait, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Csak egy-két hangya áll meg, és teszi fel a kérdést, hogy mi az élet értelme, miért csináljuk ezt. Általában olyankor történik ez meg, amikor az ember depressziós lesz, és elege lesz a játékból. Elege lesz az életből. Megvilágosodott állapotban, ráébred a létezés céljára, az élet értelmére. Szeretsz enni, egész nap azt tervezed, hogy vacsorára a nejed megfőzi a kedvenc ételed. Ez a gondolat egész nap felhangol, jó kedvet okoz. De mikor este hazaérsz, látod, hogy nem azokkal az összetevőkkel készítette amivel megszoktad. Ekkor felmérgesedsz, de azért még kontrollálod magad. Már elkezdték elrontani a játékod, elkezdtél lehangolódni. Majd megjelenik az anyós, aki a kitálalásnál belenyúl a tányérodba, elvesz egy hasábburgonyát. Nem tudta, hogy te erre háklis vagy, és ekkor már robban a bomba, elrontották a játékodat, kedvedet, felállsz az asztaltól, és elviharzol. Időbe telik amíg megnyugszol, amíg elfelejted, amíg eltereled a gondolataidat a negatív szintről, amíg újra tágasabbra nyitod magadban az energiakaput. A depressziónál, megvilágosodásnál maga az élet a játék, a bánat, vagy az öröm forrása maga az élet. Nem lehet csak úgy ott hagyni, felállni, elrohanni. Ha a vacsora finom lesz, minden úgy sikerül ahogy elterveztük, akkor szeretjük az életet, szeretünk élni, mert finomat, kedvenc ételünket esszük. Ha más ízű lett, elrontják a rituálét, beleesznek a tányérunkban, akkor nem szép az élet, el van rontva a játékunk. Amikor nem úgy alakult a jövőkép ahogy elterveztük, amikor kilátástalan lett minden, amikor folyamatosan, hónapok óta szenvedünk, tele vagyunk gondokkal, kényszeres negatív gondolatáramlásokkal, olyankor nem elégültünk ki, hanem idegesek lettünk, mint a főhősünk, aki tombolva elviharzott az asztaltól. De ha az embert eléri a szeretet érzelem, a tartósan megemelkedett érzelmi állapot, a tartós boldogság, a tartós felhangolt állapot, akkor nagyon finom lett a vacsora, nagyon szeretünk élni. És ekkor az élet értelmet nyert. Ekkor megértettük a játék célját. Ahogy tartósan lehangolódhatunk, úgy tartósan felhangolódhatunk is. Már nem azon fogunk gondolkodni, hogy milyen jó lesz este a vacsora, nem ez fogja a pozitiv gondolat töltetet adni, hanem maga az élet lesz a játék célja, arra gondolunk, hogy elérjük a tartósan felemelkedett érzelmi állapotot, ez adja a pozitiv töltetet. És a kielégülés nem csak az evés idejére lesz korlátozva, hanem a maradék életünkre. Ha sikerül tartósan felhangolódni, akkor olyan érzelmi állapotba kerülünk, mint amit akkor érzünk, amikor a kedvenc ételünket esszük, vagy megtaláltuk végre életünk párját, vagy a világ legszebb helyein kirándulunk. Ez a megvilágosodás, tartósan megmaradni boldognak, ellentétben a depresszióval, amikor tartósan megmaradunk a szenvedés állapotában. Életünk végre értelmet nyer, felismerjük a játék lényegét, és imádunk élni, az élet egy örökké tartó kielégülés lesz. 

Minden a gondolkodásunkon múlik, az elme az irányítóközpont, ahogy a depressziót is az elme okozza, úgy a megvilágosodást is. Az elme a behangoló, az elme tevékenységének következtében gondolkodunk pozitivan, vagy negatívan, nagyon pozitivan, nagyon negatívan. A megvilágosodást azért hívják megvilágosodásnak, mert az ember a tapasztalást követően megérti önmaga működését. Nem csak boldogságot érzünk a tartósan felhangolt állapotban, hanem a megnövekedett tartós életenergia szintünknek következtében, az agy elhagyja a 10%-os működési szintet, az ember agya sokkal nagyobb képet is képes értelmezni. Magasabb életenergiaszinten, az agy valamiféle rádiószerepet is ellát, információhoz jutunk telepátia segítségével. Megszólal egy belső hang, amely elmagyarázza a lét értelmét. Ezek a magasabb érzékszervek csak akkor ébrednek fel, ha képesek vagyunk folyamatosan hosszabb ideig felhangolódva maradni, mert nagyon erős energiaigényűek. Ezért a szó, hogy megvilágosodik az ember, mert megérti miről szól az élet, fény lesz az elméjében. Nem csak folyamatosan a kielégülés érzelmi állapotába kerülünk, hanem megokosodunk, tudásra teszünk szert. Ezek természetes emberi folyamtok, ez az ember evolúciója, amit nagyon nehéz elérni, mert nagyon nehéz több hónapon keresztül folyamatosan pozitivan gondolkodni, felhangolva maradni. Ami a kritériuma a megvilágosodott állapotnak. A világ tele van veszéllyel, félelmekkel, ezer egy ok van arra, hogy folyamatosan aggódjunk. Szinte lehetetlen egyetlen negatív gondolat nélkül maradni napokig, hetekig, hónapokig. De lehetséges. 

Először is értsük meg, hogy hogyan történik a felhangolódás, lehangolódás. Minden az elmén múlik, hogy a figyelmünk fókuszpontjában a feldolgozott esemény gondolatképét milyen energiaszintűnek ítéljük meg. Ha valamit nagyon pozitivnak fogsz kiértékelni, akkor szeretet fogsz érezni, ha valami mélyen negatívnak akkor félelmet fogsz érezni. Ez a két érzelmi állapot a szélsőség, a hideg és meleg víz, a depressziós és megvilágosodott tartós érzelmi állapot. Figyeld meg magadon, hogy egy olyan felvétel, amelyen emberek bántják egymást, ahol a félelem energiaszint uralkodik, - hirtelen érezhetően összehúzza a testedet. Amíg a figyelmed fókuszál a mélyen negatív eseményre, addig erősen összehúzódva maradsz. Ha közben gondolkodsz, és elfogadod a borzalmakat amit épp akaratlanul is megfigyelsz, ha meglátod benne Isten jelenlétét, elfogadod, hogy a sok szörnyűség is a világ része, fejlődéshez vezet, akkor azt érzed, hogy kezdesz kilazulni, annak ellenére, hogy még ugyanazt figyeled. Ennyit tehetsz magadért, a világot csak akkor tudod megváltoztatni, ha magadat megváltoztatod, ha megvilágosodsz, és a szeretet forrásává válsz. Ez csak úgy mehet, ha a borzalmat nem látod borzalomnak, mert megvilágosodva nincs helye benned negatív gondolatoknak, a borzalomban is meg kell találnod a szeretetet. Ha eléred a tartós energia szintet, akkor meg is találod, bármennyire hihetetlen, sehol nem látsz rosszat. Isten gyermekeknek lát minket, ugyanúgy tekint ránk, mint mi az egyéves totyogókra. Amikor két pici gyerek összekap, akkor szétválasztjuk őket, és szeretettel a szívünkben megnyugtatjuk őket. Amikor Isten azt látja, hogy két ember kínozza egymást, olyankor totyogónak lát minket, akik még nem tudják mit tesznek. Szeretettel tekint azokra az emberekre is, akik hatalmas tudatlan gonosz tetteket hajtanak végre. Ha te is így látod, ítélkezés nélkül, minden esetben szeretettel a világot, akkor forrássá válsz, úgy fogod látni az embereket, mint Isten. Totyogóknak, akikre nem lehet megharagudni. A borzalom többé nem borzalom. Ha csak szeretet van benned, akkor nem lehet benned félelem, nem lehet negatív gondolatod, nem vagy képes meglátni semmiben a rosszat, nincs esélye annak, hogy negatív gondolat negatív energiája, érzelme megjelenjen a testedben. Erről majd egy másik cikkben hosszabban, most azt kell megértenünk, hogy az energia azonnal reagál a gondolatainkra, azonnal összehúzódik, vagy kitágul az energiakapu. Figyeld meg magadon, hogy egy olyan felvétel a facebookon amely mélyen át van itatva szeretettel, ahol az emberek segíti egymást, ahol béke van az emberek között, jóság, vagy akár emberek állatok között, vagy különböző állatfajok között, nincs a félelem, hanem a félelem hiánya, szeretet van, szeretet energia szint uralkodik, hirtelen mennyire kilazítja a tested, ugyanolyan erőteljes érzeted van, mint amikor nagyon összerándulsz, csak itt hirtelen nagyon elernyedsz, megnyitódsz. Azt gondoljuk, hogy mi elvagyunk lazulva, az igaz hogy nem vagyunk görcsösen befeszülve, de az is igaz, hogy mi a megszokott feszültségi állapotunktól sokkal jobban is kitudunk lazulni, ami meg is mutatkozik, amikor szeretetteljes események kerülnek a figyelmünk fókuszpontjába. Mint amikor beleülünk egy kád forró vízbe. Nagyon erőteljes a hasfal reakciója, az ember érzi ahogy lesüllyednek a belei, érzi ahogy a tüdő jobban kitágulhat, helyet kap egészen lejjebb is. A megvilágosodás állapotában folyamatosan ennyire elernyedettek vagyunk. Nagyon nyugodtak, nagyon lassan lélegzünk, lassan étkezünk, sétálunk, mindent lassan csinálunk. Az ember nem érzi az időt, magasabb rezgésszinten a tudatalatti erősen hatását veszti. Elveszítjük a személyiséget, az egot, azt aki voltunk, mert a tudatalatti tárolja az összes emlékképünk. A tudatalatti a félelem rezgésszinten aktív, a szeretet rezgésszinten a örök mostban vagyunk, idő nélkül, emlékek nélkül, mint a gyerekek. Legyetek olyanok, mint a gyerekek, és tiétek a mennyeknek országa, - mondta Jézus.

Az ember azért lesz depressziós, mert képes volt egész nap nagyon aggódni, képes volt egy nagyon mélyen negatív gondolkodásmódban megmaradni egész nap. Amikor félelmet figyelsz meg, például megkínoznak valakit, teljes szeretet hiányt, olyankor összehúzódsz, annyira hogy tudatosítod is a szorítást a mellkasodban, gyomrodban, félelmet érzel te is. De elkapcsolod a csatornát, és a következő pillanatban már pozitivabbak a gondolataid. Ha nagyon szeretetteljes eseményt figyelsz meg, annyira hogy tudatosítod a tested hirtelen elernyedését, akkor hirtelen nagyon kinyílsz, annyira hogy szeretet érzel. Egy babától, kiskutyától mindenki elolvad, mert a kisugárzásuk még tiszta forrás, szeretet. Az elolvadás érzete, a megkeményedett szív feloldódásának érzete a hirtelen megnyitódás. Főleg olyankor nagyon erőteljes, amikor idegesek vagyunk, nagyon befeszültek, majd hirtelen meghatódunk, hirtelen megnyílik a szívünk, és a vadállatból angyalok leszünk, akik befejezik az ordítást a gyermekkel, letérdelnek hozzá és szeretgetni kezdik, átölelik, simogatják, miközben azon gondolkodunk, hogy mi van velünk, hogy lehettünk ennyire vadállatok. A hirtelen bezáródásnak, megnyitódásnak erőteljes testi érzetei vannak. A depressziónál napokon, heteken keresztül folyamatosan be vagyunk feszülve, és egyre jobban befeszülünk. Folyamatosan negatívak a gondolataink, egész nap csak a gondjainkon jár a fejünk, megpróbálunk kiutat találni, de csak még jobban összezavarodunk. Egyre rosszabbnak ítéljük meg az élethelyzetünket, egyre jobban kilátástalan a jövőnk, egyre kevésbé szeretünk élni. Egyre jobban megunjuk a játékot. A megvilágosodást megelőző hetekben, hónapokban pont fordítva, egyre pozitívabban kezdjük látni az életünket, folyamatosan teljesen kinyílva maradunk, egész nap olyan információk áramlanak a tudatunkban, figyelmünk fókuszpontjában, amelyek szeretetteljesek, erősen kinyitnak bennünket, felhangolnak minket. Ezt csakis úgy érhetjük el, ha először elfogadjuk, hogy elveszítjük a személyiségünk, elengedjük a tudatalattit, ennek következtében elkezd napról napra növekedni az energiaszintünk, pár hét alatt felébrednek a magasabb érzékszervek, beindul a rádió, isten megszólal belső hangként, és tanítani kezd. Ekkor szintet lépünk, mert ezt már csodának ítéljük meg, szeretet rezgésszintű eseménynek ítéljük meg, egész napokat tanulunk, és egész napokat folyamatosan teljesen kitárva maradunk, mint amikor az állatkás videókat nézzük, vagy babákat ölelünk magunkhoz. 

Nekem kellett három hónap körülbelül, hogy úgy ébredjek fel, mint pici koromban, felhangolt állapotban, egészen a szeretet energia rezgésszintjén. Azaz a köldökömnél teljesen kitárult az energiakapu, és három hónap után úgy is maradt. A most következő sorok nagyon fontosak lesznek, ha meg akarjuk érteni, hogyan érhetjük el a megvilágosodás állapotát. Úgy kell elképzelni az energiakaput, mint ami rugalmas, nyúlékony. Mint a memória matrac, amire ha ráfekszünk akkor összelapul alattunk, de ha leszálltunk róla, akkor visszakapja az alakját. Ebben a pillanatban is megvan, hogy a Te energiakapud, mennyire van kitágulva nyugalmi állapotban. Most gondolkodsz, olvasod az írást, ami magasabb rezgésű, magasabb rezgésű gondolataid vannak, ami kitágít, - legalábbis remélem :) Az írás olvasása után, ha sikerül a most pillanatában tartani a figyelmed, azaz nem jön fel a tudatalattidból semmilyen emlék, amelyen gondolkodni kezdenél, akkor a nap hátralévő részében megmaradnál az emelkedett érzelmi állapotban. Éjszaka az energiakapu visszafog állni az ébredés előtti állapotúra, mint a memóriamatrac, visszafogja nyerni az alakját. Nem pontosan ugyanolyanra, mert hatással lesz rá az újabb napod energiaszintje, de csak kismértékben változtatsz. Másnap reggel felébredsz, egy fokkal jobb alap hangulattal, mint előző nap, majd újra az elméden műlik, hogy a nap folyamán milyen érzelmi állapotba emeled, vagy süllyeszted magad. Mennyire hangolódsz fel, vagy le. Sok nap kell, hogy eljöjjön az a reggel, amikor teljesen kitágulva ébredsz fel, amikor nem kell semmilyen pozitívra gondolnod, akkor is maximálisan felhangolódva vagy azonnal az ébredés pillanatában már. Mintha egy kiskutyát simogatnál, babát ölelnél magadhoz. Szeretet érzel, szeret áramlik keresztül rajtad, nagyon boldog, békés, szelíd vagy, ez a megvilágosodás állapota. Ugyanígy sok negatív napnak kell eltelnie, mire depressziós leszel, mire reggel nagyon lehangolt állapotban ébredsz, nem kell gondolnod semmi negatívra, már a legalacsonyabb érzelmi szinten leszel az ébredés pillanatában. Ahogy megvilágosodva oktalanul szeretetet érzel, úgy depressziósan oktalanul félelmet. Lépésenként, napi energia folyamataink eredményeként keményedik meg a szívünk, vagy olvad fel. Heteknek, hónapoknak kell letelnie, hogy napi energiaátlagaink nagyobb mértékben átállítsák az energiakapu kitágultságát. 

Mehet gyorsabban is, ha teszünk érte. Képes vagy megnyitni az energiakapudat a szeretet szintjére egy órán belül. Ha ennyire erőteljesen megnyitódsz, akkor elég lesz három hét, hogy elérd a megvilágosodás állapotát. De nem könnyű hatalmasra kinyílni. Ebben a pillanatban is megvan, hogy mennyire vagy nyitva. Amit főképp az határozott meg, hogy reggel hogy ébredtél fel, amit főképp az előző napok, hetek, időszakok határoznak meg. Az energiakapunak, a lyuknak a köldöködnél megvan a pontos átmérője, amely légzésenként nyitódik, záródik. Ha teljesen kiakarod tágítani, akkor halmozottan kell felhangolnod magadat. Olyan, mintha súlyokat kellene kinyomnod. Sok súlyt. Egyszerre nem megy, az energiakapu rugalmas, kisebb mértékben tágítható, de ahhoz hogy nagyobb mértékben táguljon, már erőt kell kifejteni. És ezt az erőt a gondolatainkon keresztül kell kifejteni. Egyszerre nem tudod az összes súlyt kinyomni, túl nehéz. Egyszerre nem tudod az energiakaput kitágítani, túl nehéz. Mégis ha meg akarsz világosodni, akkor naponta ki kell teljesen tágítanod, amennyire csak lehet, hogy éjszakánként, minél nagyobb hatást érjél el, az alap tágulási szintre. Úgy tudod kinyomni a súlyokat, ha kisebb csoportokra osztod őket. Kinyomsz valamennyit, és kitámasztod. Ekkor újra kinyomsz valamennyit, és újra kitámasztod. Felhangolódsz, elérsz egy érzelmileg megemelkedett szintet az ébredésedhez képest, majd újra felhangolod magad. Amikor már érzed, hogy még jobb kedved lett, még több erő van benned, akkor újra felhangolod magad. Tudom, hogy ez lehetséges, mert tapasztaltam. Itt nem a testi örömökkel kell felhangolni magunkat, hanem a szeretet rezgésű tevékenységekkel. Én spirituális zenét hallgattam, ami felhangol. Közben szemetet szedtem, ami a Föld segítése, szeretet rezgésszintű tett, ami felhangolt. Majd madarakat etettem, ami egymás segítése, szeretet rezgésszint, felhangolt. Majd a felkelő napba néztem, ami szeretet rezgésszintű látvány, felhangolt. Majd tudatos tudatalatti kikapcsolást végeztem, azaz megszüntettem a félelemeimet a gondjaimról, ez újra felhangolt. Lépcsőzetesen másfél óra alatt sikerült teljesen kinyílnom, ami csodálatos érzelmi állapot. Kevesen tapasztalják meg ezt, mert kevesen tudják hogyan működünk, kevesen törekednek halmozott szeretet tettekre. Jézus erről beszélt. Viszont többen ismerik a lépcsőzetes lehangolást. A teljes felhangolás ellentéte, az egy napon belüli teljes lehangolás. Ezzel már többen találkoztak. reggel kapsz egy rossz hírt. Elrontja a kedved. Majd váratlanul kapsz délelőtt még egy rossz hírt. Még jobban elkedvtelenedsz. Ma semmi nem jön össze. majd kora délután egy nagyon erőteljes rossz hír ér el. Ekkor már annyira lehangolódsz, hogy kezdesz félelmet érezni, kezdesz pánikolni, kezded azt érezni, amit a depressziósak éreznek. Nincs már kedved semmihez a nap hátralévő részében, befordultál. Amikor kirándulni megyünk, és egyik program váltja a másikat, egyik jobb, mint a másik, akkor lépcsőzetesen felhangolódunk, nap végére nagyon magas rezgésszinteket érhetünk el. Nekem erdei iskolám volt, úgy építettem fel a programokat, hogy a diákok kora délutánra már határtalanul boldogok voltak. Ha programokat szerveztem, akkor is úgy tettem, hogy meglepetésszerűen követték egymást a jobbnál jobb tevékenységek, volt minek örülni, volt lehetőség lépcsőzetesen felhangolódni. Rajtad áll, hogy felfogod, hogy még ettől is jobb lehet, ugyanúgy, mint amikor nem hitted el, hogy még érkezhet rossz hír, hogy még ettől is rosszabb lehet. Lehet, lehetséges magunkat az egekbe emelni, vagy a pokolba lökni. 

Rajtad áll, hogy mennyire vagy képes felhangolni magad, mekkora energiaszinteket érsz el naponta, mennyire javítod a három hónapos átlagod. Az összes emlékedet a tudatalattid tárolja. A legaktívabbak az utolsó perceid, majd óráid, napjaid, heteid, hónapjaid, éveid. Arra emlékszel legkönnyebben, ami az utolsó percekben történt veled, és arra a legkevésbé, ami sok évekkel ezelőtt. Azok az emlékeid aktívabbak, amelyek felhangolódott, vagy lehangolódott állapotban születtek, azoknak lett nagyobb ereje, azokat felejtjük el nehezebben. Azok az emlékek rendelkeznek nagyobb érzelmi töltéssel. Azok az emlékek nyúltak jobban bele az energia háztartásunkba, alapkedvünkbe, energiakapu kitágultságába. Ha te három hónapig napi szinten felhangolod magad pozitivan, napi szinten erős pozitiv érzelmeket raksz a kosaradba, akkor a tudatalattid pozitiv lesz, tele lesz szeretet rezgésszintű emlékekkel, mert három hónapig, csak ilyen rezgésszinten születtek a gondolataid. Az utolsó három hónapod a legerőteljesebb, ha naponta felhangoltad magad, akkor csak jó dolgok fognak az eszedbe jutni, mert csak szép emlékeket mentettél a tudatalattidba. Ott lesznek az előző időszakok is, de a tudatalatti úgy működik, hogy mindig a frissebb emlékekre asszociál, azaz valamilyen tárgyról, illatról az jut az eszedbe, ami a tudatalattidban erőteljesebb, frissebb. Itt ugyanazt írtam le, mint az energiakapunál, - az energiakapu napról napra jobban kitágul, a tudatalatti napról napra pozitivabb lesz. Három hónapig csak magas rezgésű gondolataid vannak, csak nagyon pozitiv gondolataid vannak, és az összes hozzáadódik az előző időszakhoz, valamint az utolsó időszaknak súlyozott az értéke, akkor hatalmas változást érsz el a tudatalattidban. Az energiakapu és a tudatalatti összefügg. A tudatalatti átlag energiaértéke, rezgésszintje az ami meghatározza a kitágultság szintjét. A napi gondolataid energiaértéke dolgozódik fel alvás alatt, álmaid alatt, azok épülnek be a tudatalattidba, így változtatva a rezgésszint átlagértékét, így érve el, hogy reggel egy fokkal kitágultabban, emelkedettebben, egy fokkal jobban felhangolódva ébredünk, vagy pont fordítva. 

Amikor a drogok kikapcsolják a tudatalatti hatását, akkor pillanatok alatt elernyed a testünk, legalábbis marihuánánál, ami persze csak amszetrdamban próbálhattam ki, hogy baj ne legyen belőle. Persze. A drog hatása alatt, nem érzékeled az idő múlását, nem jutnak alapvető dolgok eszedbe, nem éred el a memóriád, valamint nem mentesz emlékeket a drog hatása alatt. Az összes funkció a tudatalatti feladata. Megvilágosodva szintén nem érzed az idő múlását, megszűnik az az érzet, tudat, hogy Te a neved vagy, nem kötöd magad a személyiségedhez, egódhoz, emlékeidhez. Nem gondolkodsz időben, mindig az összes figyelmeddel a most pillanatában vagy. Gyerekkorban ugyanez van. Amíg a tudatalatti és az elme kapcsolata kevésbé fejlett, addig nem tudjuk mit jelent az idő, nem tudjuk mit jelent az, hogy szombaton megyünk a mamához. vannak gyermekek, akik elméje már két évesen összekapcsolódik a tudatalattival, és vannak bennszülött törzsek, ahol egész életben nem fejlődik ki a tudatalatti agyi funkció. Hook kapitány leírta a naplójába, hogy kérte a helyi lakókat, hogy csinálják meg a hajót az elkövetkező hetekben, és azok azonnal belekezdtek. Mikor megkérdezte miért, akkor nem értették a hetek fogalmát, ahogy a gyerek se érti a szombat fogalmát. Amikor a bal agyfél agyvérzésben megsérül, olyankor sok beteg olyan lesz újra mint egy kisgyerek. Olyan boldog, és kevésbé fog emlékezni a múltjára, kevésbé fog gondolkodnia jövőn. A drog pillanatok alatt elválasztja az elmét a tudatalattitól. Pillanatok alatt elernyed a testünk. Félelem nélkül maradunk.

Drogok nélkül, sérülés nélkül is képes az ember felhangolódni a megvilágosodás szintjéig. Vagy elfelejti a múltját, elfelejti az utolsó három hónapot, amelyet csakis úgy tud megtenni, ha tehetetlenséget érez, ha megadja magát. Ami velem is megtörtént, hogy annyira nehéz élethelyzetbe kerültem, hogy elveszítettem mindent, lehetőségem se maradt, hogy segítsek azokon akiket nehéz helyzetbe hoztam, kénytelen voltam megadni magam, elfogadni a kialakult helyzetet. Tudtam, hogy élve meghaltam, hogy nincs már jövőkép, de egyben oly sokszor voltam depressziós addigi életem alatt, hogy már nem ijesztett meg a félelem, nem láttam se negatívnak, se pozitivnak a kialakult helyzetet, főleg azért, mert úgy éltem ahogy a szívem diktálta, szeretet volt a tevékenységeim között, de a világunk ezt nem támogatta, sőt támadta. Értelmét veszítette a gondolkodás, a jövőn való agyalás, és értelmét veszítette a múlt boncolgatása. Elfelejtettem mindent egy pillanat alatt, azaz nem járt semmi az eszembe, nem volt kényszeres gondolatáramlásom. Képes voltam kiiktatni a tudatalattim hatását, azonnal érzetem, hogy elernyed a testem. Ha lépcsőzetesen felhangolod magad szeretettel, vagy elengeded az összes félelmed, ugyanazt a hatást éred el. Elernyed a tested. A sötétség a fény hiánya. A fény hiánya a sötétség. A félelem a szeretet érzelem hiánya. Ha kiürül belőled az összes akarás, ellenállás, félelem, akkor helyére beáramlik a szeretet, az elfogadás, szelídség. Amikor az ember megadja magát, kisírja magából a negatív energiát, olyankor azonnal szeretetteljes, szelíd, segítőkész, együtt érző. Ha heteken keresztül az elfogadás állapotában maradsz, az ugyanolyan, mintha lépcsőzetesen rezgéstemelnél. A szeretet megfigyelésénél, elveszed a figyelmed a tudatalattidtól, nem adsz esélyt hogy feljöjjenek a mélyből a gondok, és egész nap lekössék a figyelmed, egész nap akaratlanul azokon agyalj. Lehangold magad. Amikor elveszíted az összes félelmed, akkor nem érdekel a múlt, nincs ereje a tudatalattinak, nem töltődnek be a gondok, nem agyalsz rajtuk. Nem hangolódsz le. Figyelmed felszabadul, és akaratlanul is elkezded megfigyelni a jelent. Ekkor még nem leszel nagyon magas rezgésszinten, de már nem is hangolod le magad folyamatosan egész nap a gondjaiddal. Ennek eredményeként már pár hét alatt kilazulsz annyira, hogy felébredjen a magasabb érzékszerv, a rádió, és elkezdj csodákat tapasztalni, ami már nagyon felhangol, megadja azt a folyamatos energiaszintet, amely következtében a következő pár hét alatt eléred a szeret alap rezgést. 

Nem félni, nem aggódni, ez az első lépés a megvilágosodás felé. Ez szinte lehetetlen, rengeteg dolog végett aggódhatunk, lehangolódhatunk, nagyon sok olyan ember van akit szeretünk, akiért felelősséget érzünk, akit próbálunk óvni a félelemtől, bajtól. Csak akkor nem gondolunk rájuk, ha tehetetlenek vagyunk, ha megpróbáltunk mindent, és biztosak vagyunk abban, hogy többet nem tehetünk. Ekkor többé nem szívja be a tudatalatti a figyelmünket, befejezzük az aggódást, folyamatos lehangolódást. Majd egy darabig figyeljük a környezetünket, a jelen pillanatot, az összes figyelmünkkel a jelenben vagyunk, az összes figyelmünk felszabadul a tudatalatti hatása alól, és egy ponton megszólal a belső hang. Tanítani kezd. Ekkor az összes figyelmünkkel odafigyelünk, és olyan gondolatokkal foglalkozunk egész nap, amelyek már a szeretet szintjén rezegnek, felhangolnak minket. Így elérkezünk a teljes megnyitódáshoz. 

Nem tudom, hogy sikerülhet e trauma nélkül. Én fél évig benne voltam a teljes megnyitódásban, majd azt követően újra láttam esélyt, hogy rendezzem az életem, újra megjelent a felelősség tudat, hogy segítsek a szeretteimen, menjek dolgozni, valahogy sikerülhet, újra aggódni kezdtem, újra elteltek hónapok, hogy fokozatosan lecsökkentettem a rezgésszintemet. De nem felejtettem el mi történt velem, tudom hogy ez az emberiség sorsa, célja, a felemelkedés, hogy abba az irányba kell haladnunk, hogy a testi örömök helyett az életért kell élni. Tudom hogy azon az energiaszinten megerősödik az immunrendszer, érezzük az emberek érzelmeit, sok csodát tapasztalunk. Tudom, hogy Jézus ezen az úton érkezett el a csodatételekig. Keresem a válaszokat, hogy történt, mi történt, mit csináltam, hogy újra elérhessem, és taníthassam, megmutathassam a többi embernek is a tartós boldogságot. Egyre jobban értem a folyamatokat, tudom hogy a figyelmünkön múlik minden, tudom hogy minél több figyelmemet, minél magasabb rezgésű eseményekre, tettekre, írásokra kell irányítanom, lehetőleg lépcsőzetesen, hogy naponta minél nagyobb energiákat mozgathassak meg. De nagyon nehéz tudatosan elterelni a figyelmet, ha a tudatalatti nem kapcsol ki, ha elhisszük hogy felelősséggel tartozunk, ha félünk hogy hibázunk, ha bűntudatunk van, hogy többet tehetnénk, vagy tehettünk volna. Nagyon nehéz folyamatosan felhangolni magunkat, folyamatosan szeretet figyelni meg, ébernek lenni, hogy ne lopakodjon be az aggódás, ne hangoljon le. Ez egy harc, szabadulás a sötét ködből napi szinten. Harc a figyelemért. Ha sikeresek vagyunk, ha képesek vagyunk hosszabb ideig szeretetre figyelni, ráadásul lépcsőzetesen nagyokat emelkedni, akkor erőteljesebb a hatás, több órára is megmaradunk a magasabb rezgésszinten. De ezért tenni kell. Az nem segít, hogy elfogadjuk a lehangolt állapotot, és evéssel, drogokkal, alkohollal kozmetikázzuk. Az csak rosszabbat tesz. Kitartóan szeretetre kell koncentrálnunk, mind tetteinkkel, szavainkkal, gondolatainkkal. Ha erősek vagyunk, akkor meg lesz az eredménye, hétről hétre azt érezzük majd, hogy reggelente egy fokkal emelkedettebb a hangulatunk. A megvilágosodásom előtt én hetekig gondolatnélküli állapotban voltam, majd hetekig reggeltől estig szívtam magamba a tudást, olvastam a spirituális tanításokat. Nem volt tévé nézés, újságolvasás, nem volt addigi életem. Folyamatos magas rezgésszint volt, ezzel tudtam felemelkedni egy bizonyos szintig. Gyönyörű érzés oktalan szeretetben ébredni, ha kitartóak vagyunk, akkor hatalmas ajándékban részesülünk, megértjük az életünk értelmét, az élet lesz az életcélunk. Csak létezni, és boldognak lenni. Ezek nem olyan dolgok már amiben hinned kell, részletesen írok róla, logikailag alátámasztom, már nem kell vakon hinned benne, felismerheted létezésed célját. Pár hónap választ el a felemelkedéstől, megvilágosodástól, csak annyit kell tennünk, hogy elengedjük az összes félelmünket, és minden figyelmünkkel a szeretetre koncentrálunk. Minden rendben van, - figyeld meg mit érzel ennek a mondatnak a kiejtése közben, keresd magadban ezt az érzést, minél többet maradj ebben az állapotban. Tényleg minden rendben van, tényleg nincs mitől félned, ez a játék lényege, a félelmek legyőzése, Isten segíteni fog szeretteiden ha nem félsz elindulni az úton. Az utad a szeretethez vezet, de már nem csak pár emberre fogod korlátozni, hanem az egész világra, mert forrássá válsz, megnyitódsz, szeretet fogsz érezni, minden pillanatban, minden és mindenki felé. Szerinted ez nem testzene Istenek? Nem inkább a sátán akarja elhitetni velünk, hogy a halál valóságos, amitől félni kell, hogy a pénz fontos aminek hiányától félni kell, hogy szeretteinket féltenünk kell a haláltól, pénz hiánytól? Nem pont a szeretetünket használja fel a sátán azért, hogy a félelem szinten, a földi pokolban tartson minket? 

Sikeres felemelkedést kívánok! Szeretlek benneteket!

Zsigray András