Keresés ebben a blogban

Printfriendly

2018. október 6., szombat

A légzés tudatosítása

A légzés tudatosítása


Képzeld el, hogy a tüdőd egy légballon. Lásd lelki szemeid előtt, ahogy kifújod a levegőt, a ballon kiürül, majd ahogy beszívod, a ballon felfújódik egészen feszesre. Így képzeljük el a légzésünk. Ez tévedés.

Több spirituális tanítás, gyakorlat szól a tudatos légzés elsajátításáról. A jóga főként a tudatos légzésre épül, a buddhizmusban rengeteg légzőgyakorlat van. Vajon miért? A spirituális tanítások a megfoghatatlan lélekről tanítanak, a testtel a természettudomány foglalkozik. Minden ami a megfogható testünkkel kapcsolatos, azzal az orvostudomány foglalkozik. Kivétel a légzésünk, amivel a spirituális tanítások is foglalkoznak. Szerintem a magyar nyelv szépen őrzi a tudást, lélegzés - LÉLEKzés. Ha azt mondod - lélegzek, az úgy hangzik, mint ha azt mondanád - lélekzek. Az élet az első lélegzetvétellel kezdődik, és az utolsó lélegzetvétellel ér véget. Úgy is mondhatnánk, hogy a lélek a megszületéskor költözik a testbe, és halálkor távozik. Mi nem csak oxigént lélegzünk, hanem energiatestünkben életenergia pulzálódik a légzésünkkel párhuzamban, beszívott levegővel arányos mértékben. Ha ezt felismerjük, akkor érdekessé válik a légzés, törekedni kezdünk arra, hogy minél több életenergiához jussunk a légzésünk által. Ezt ismerték fel az ősi spirituális tanítók, így születtek meg a tudatos légző gyakorlatok.

Először is lássuk tisztán, hogyan lélegzünk a valóságban. A légballon nem ürül ki teljesen kilégzéskor, és nem fújódik fel teljesen belégzéskor. Képzeld el, hogy a légballon csak félig van felfújva, elég puha a tapintása, kilégzéskor csak a levegő 10%-át fújjuk ki, és belégzéskor csak a kifújt 10%-ot szívjuk vissza. Most leírok két szélsőséges légzés állapotot, hogy megérthesd miért érdemes tudatosítani a légzésed. Az érzelmeink , hangulatunk szorosan összefügg a légzésünkkel. Amikor valaki pillanatok alatt felb@ssza az agyadat, akkor az történik, hogy elkezded kifújni a levegőt. Nem tudatosítod, de a tested elkezdi kipréselni magából az összes levegőt. Nem csak 10%-át fújod ki a levegőnek, hanem az összeset. Ha lassabban megy fel a pumpa, ha eltart pár percig hogy felb@sszanak, akkor azt csinálod, hogy kifújsz 20%-ot, visszaszívsz 5%-ot. Lassabban préseled ki a levegőt. Végül ott állsz a főnököd előtt, piros fejjel, robbanásra készen, próbálsz még uralkodni magadon, de beszélni már alig tudsz, mert nincs levegőd a hangokhoz. Csak nagyokat nyelsz, mint az az ember aki lebukik a víz alá, teszteli magát milyen hosszan bírja levegő nélkül, és az utolsó 10 másodpercben, már többször nagyot nyel, így próbál még levegőt lejuttatni a tüdejébe. A kirobbanás előtt ugyanolyan légszomjunk van, ugyanolyan fájdalmas vákuumérzetünk van, mintha épp fulladásos halállal készülnénk meghalni. És amikor elszakad a cérna, akkor ugyanakkora levegőt szívunk be hirtelen, mintha egy perc után felbuknánk a víz alól, és nagyra nyitott szájjal teletöltenénk a tüdőnket. Ilyenkor megfeszül a légballon, nem csak félig fújódik fel, a hatalmas lélegzettel nagyon hangosak tudunk lenni, ordítani kezdünk. Az első kilégzés, kiordítás után, a légzésünk nagyon gyors lesz, támadás esetén nagyon gyorsan fogunk pulzáltatni elég nagy űrtartalmakat, menekülés esetén nagyon gyorsan kicsi légmennyiséget. Miután felszabadul a figyelmed, azt tapasztalod, hogy körülbelül 10 %-ra tudod megtölteni a légballont, nagyon kevés levegőt tudsz csak beszívni, és rögtön ki is fújod. Majd ugyanakkora szünetet tartasz légzés nélkül, mint a belégzés és kilégzés ideje tart. Ez egy elég légszomjas állapot, ezt érezzük szenvedésnek, nagyon finoman olyan, mintha nem kapnánk már levegőt, szeretnénk feljönni a víz alól, de csak egy pillanatra engedik, rögtön visszanyomnak. Ez a negatív kimozdulás, amikor figyelmünk valami nagyon negatívra összpontosul erőteljesen, rövid idő alatt.

A pozitív kimozdulás ennek a folyamatnak a tükörképe. Megint képzeld el a tüdődet egy félig felfújt légballonnak, egy semleges érzelmi állapotban vagy. Ülsz az x faktor nézőközönsége között, és hirtelen megjelenik a színpadon egy hatalmas tehetség, aki elkápráztat. Figyelmed hirtelen egy nagyon erőteljes pozitív fókuszpontra összpontosul, megtörténik a felb@szás ellentéte, hirtelen mélyen lenyugtatnak. Itt is az van, hogy megtörténhet pár perc alatt, ekkor mindig valamennyivel több levegőt szívsz be, mint amennyit kifújsz, a félig megtelt puha lufi pár perc múlva már feszesre feltöltődik. Itt is uralhatod még magad a robbanás előtt, de ha elszakad pozitívan a cérna, akkor egy ponton, amikor már nem fér több levegő a tüdődbe, hirtelen hosszan, nagyon hosszan kisóhajtasz, kifújod az összes levegőt, majd lassan nagyon hosszan megtöltöd az egész tüdődet friss levegővel. Ez a mámor pillanata, ez a gyönyör, eufória pillanata. Itt könnyezünk, itt hatódunk meg. Miután felszabadul a figyelmed, azt tapasztalod, hogy nagyon hosszan, lassan lélegzel be, kisebb szünetet tartasz, majd hosszan, lassan kilélegzel.

Most már értheted, miért tanítja a buddhizmus, jóga a tudatos légzést. Itt rengeteg furcsa jelenség kap értelmet. Nem mindegy milyen légzéssel élsz, mekkora lelkű ember vagy. Minél felszabadultabb érzésed van, annál könnyebben töltöd tele légzésenként a tüdőd. Minél nagyobb szikla van a mellkasodon, annál nehezebben kapsz levegőt. A légzésed a tudatalattid irányítja, tudatállapotod irányítja. Minél több a gondod, félelmed, annál kisebb a tüdőd. Minél gondtalanabb vagy, annál több levegőt áramoltatsz, pulzálsz. Egyszer játszd fel diktafonnal a légzésed alvás alatt nyaraláskor, majd egy szokásos munkanap után. Hasonlítsd össze a kettőt. Erről szól a meditáció, hogy megfelelő elmegyakorlattal felülírod rövid idő alatt a tudatalattidat, melynek hatására kilazul a tested, elmélyül lelassul a lélegzeted. Szoktam kérdezni emberektől, mitől félnek, legtöbbször az a válasz, hogy semmitől. De a légzés nem hazudik. Nagyon jók a jógagyakorlatok, tudatos légzőgyakorlatok, melyekkel fizikailag el lehet érni a megváltozott tudatállapotot. Mindegy melyik irányból közelíted meg, elme irányából tudatalattira hatva, vagy test irányából légzésre hatva.

A nyugalom és a feszültség érzete, lassú és gyors szívverés is követi a tudatállapot változást. Minél jobban sikerül teleszívnod a tüdőd, minél jobban lelassul, elmélyül a légzésed, annál nagyobb nyugalomban vagy. Minél idegesebb vagy, annál jobban zihálsz, kapkodod a levegőt, gyors a légzésed. A szíved szinte megáll, alig dobban egy perc alatt párat. Én megtapasztaltam ezt az állapotot parkban sétálva. Nagyon lelassult a mozgásom, teljesen megnyugodtam. Miután elszakadt a cérna, hosszan kisóhajtottam és vettem egy hosszú mély levegőt, éreztem harminc méter körzetben az illatokat. Nem mindegy, hogy milyen gyorsasággal, milyen hosszan szívod be a levegőt, mennyi ideje van a szaglósejteknek kiszűrni az információt. Megdöbbentő mennyire felerősödik a szaglásunk. Az indiánoknak, bennszülötteknek, - akiknek még nincsenek fogyasztói társadalom szintű félelmeik, tudatalatt kevés félelmük van, - nagyon jó szaglásuk van. Azok az emberek akik négy percig vannak víz alatt, 110 méter mélyre lemerülnek, sokszor fel vannak a versenyek alatt szerelve szívritmus mérőszerkezettel. Megfigyelték, hogy szinte megáll a szívük. Alig dobban, végtelen nyugalomban vannak a merülés alatt. Idegesen nem bírod ki víz alatt 5 másodpercig. A szabadon merülők jógáznak a merülés előtt. Most már értjük miért. A jógik azért beszélnek, mozognak lassan, mert annyira le vannak nyugodva, annyira lassan szedik a levegőt. Az a spirituális tanító aki gyorsan beszél, eszik, mozog, az lehet hogy érti amit mond, de még nem éli. Én is így vagyok, fél évig éltem, de akkor nem értettem mi történik, azóta értem, de csak percekre, órákra tudom megélni. Bízok benne, mire mindent megértek, akkor tudatosan visszatudom nyerni az állapotot.

Nem megy egyik napról a másikra, hogy teljes kapacitással lélegezzünk. Gyerekkorban így tettünk, de azóta az elménkkel olyan tudatalattit gyártottunk, annyira félelmetes helynek fogjuk fel a világunk, életünk, hogy csak félig tudjuk feltölteni a tüdőnket. Ha elkezdünk tudatosulni, a tudás által megértjük a valóságunk, megértjük Istent, az energiát, intelligenciát aki a valóságunkat vezérli, akkor képesek vagyunk pár hónap alatt átalakítani a tudatalattit, azzal párhuzamosan képesek vagyunk kitágítani a tüdőnket. Pillanatokra felb@szhatjuk magunkat, vagy lenyugtathatjuk magunkat, de a légzés visszaáll. Heteknek, hónapoknak kell eltelnie, hogy fokozatosan egyre jobban fellazuljunk, vagy épp befeszüljünk, hogy állandósuljon a kitágult felszabadult állapot, vagy a légszomjas, szorongó depressziós állapot. Az ember akkor világosodik meg, ha felnőtt korban visszanyeri a gyermekkori kitágult állapotot. Több életenergiával, több agysejt aktiválódik, nagyobb felfogáshoz, megértéshez jutunk, megvilágosodnak gondolataink. De ehhez először le kell győzni a félelmeket.

Nem csak oxigén kerül a szervezetünkbe, hanem életenergia is, mágnesesség a Föld mágnesességéből. A levegő tele van szubatomi töltött részecskékkel, elektromágneses lények vagyunk, ahogy a Föld is az. Ez az energia tart minket életben, ha teljes kapacitással működünk, akkor olyanok vagyunk, mint egy 100%-ra töltött telefon. A nyugati világban élő emberek döntő többsége, 30% körüli akkumulátor szinten él. Vannak emberek akik felnőtt korukban is képesek hatalmas energiákat áramoltatni egyetlen belégzéssel. Azok az énekesek akik teljesen felszabadultak, a magas hangok előtt teljesen kifújnak, és teljesen teleszívják a tüdejüket. Ezt az energiát érezni lehet, eufóriát okoz, libabőrt okoz. Energiát kapunk az énekestől, a hang hordozza az energiát. Két énekes kiénekelhet hamisság nélkül egy hangot, de a hang és hang között energiában különbség lesz. A másik kisebb bizonyíték arra, hogy nem csak oxigént szívunk be légzéskor, - a szex, az orgazmus. Gondolj bele, hogy az orgazmust megelőzően hogyan szívod be a levegőt. Sokkal többet szívsz be fokozatosan, mint fújsz ki. A robbanás pillanata előtt, már teljesen feszül a tüdőd. Majd végigfut az energia a fejed búbjáig, és a talpadig, mint egy villámcsapás. Miután elérted a teljes kapacitást, minden egyes kilégzésnél orgazmusod lesz, egészen picike, de tévedhetetlenül ugyanazon villámcsapás lesz.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése