Légy önmagad mestere! - 3.rész

Légy önmagad mestere! - 3.rész

(Rövid tartalom: ebből a részből megtudhatod, hogyan hatnak a vágyak a gondolkodásunkra, mi váltja ki az izgalmi és nyugalmi állapotokat, mi a különbség a pozitív és negatív izgalmi állapot között, azaz a lelkesedés, és idegeskedés között. Hogyan változik a tudatállapot a fejlődés alatt negatívból pozitívra)

Az előző részből megérthettük, hogy a bal-agyféltekénknek köszönhetően vagyunk képesek a gondolkodásra, ok-okozati összefüggések megértésére, tervezésre, időmátrix létrehozásra. Láthattuk, hogy napokat, heteket is képesek vagyunk kikapcsolt bal-agyféllel eltölteni kirándulások alatt, szerelmünk közelében, gyerekkorban. Akkor miért van a bal-agyfélteke? Mire jó a gondolkodás?

Meg kell vizsgálnunk, hogy mikor szoktunk gondolkodni, ha meg akarjuk érteni a gondolkodás természetét. Gyerekkorban nem szoktunk gondolkodni, nincs még felelősségünk, és nincsenek olyan vágyaink, amilyenekért nekünk kellene lépéseket tenni. Miután felnőttek leszünk, szabad akaratunk lesz, elkezdjük az életünket, elkezdünk gondolkodni. Két okból gondolkodunk, vagy a gondok végett, vagy a vágyak végett. Ha nincs semmi gondunk, és ki van elégítve az összes vágyunk, akkor gondolat-nélküli állapotban maradunk, megjelenünk a MOST-ban az összes figyelmünkkel. Ez európai emberként ritkán fordul elő, főleg közép-európaiként. Könnyebben előfordul egy bennszülöttek által lakott szigeten, ahol nem sok gond van, és nem sok vágy van. Vasco De Gama az Indiai-óceánon átkelve eljutott Kálikut kikötőjébe egy elégé vihar tépte hajóval. A hajónapló szerint megkérte az ottani lakosokat, hogy a következő hetekben kezdjenek neki a hajó javításnak, és meglepetésére aznap neki kezdtek. Megkérdezte miért, és azt a választ kapták, hogy ő mondta, hogy kezdjenek bele. nem értették az időmátrix fogalmát, ahogy agyerek sem érti. Én tudom, hogy ez lehetséges, mert ha több hónapot kikapcsolva hagyod a bal-agyfelet, akkor megszűnsz érzékelni, tudatosítani az időt. Emlékezz, hogy a kirándulások alatt is elveszted a fonalat, nem tudod annyira pontosan hogy hány óra van, vagy milyen nap. Az idő tudatosításának az elvesztése, erős jele hogy kikapcsolt a bal agyfeled, megjelentél a most-ban. Minél aktívabb a bal-agyfél, annál gyakrabban nézegeted az órád, annál több a kényszeres gondolkodás, annál kevésbé vagy nyugodt, annál jobban aggódsz, vagy vágyódsz.

A gondok a vágyakkal szorosan összefüggnek. Minél több vágyunk van, annál több gondunk van. Kétféle érzelmi állapotban lehetünk, vagy izgatottak vagyunk, vagy nyugodtak. Lehetünk pozitivan és negatívan is izgatottak, és nyugodtak is. A fejlődés célja az, hogy minél pozitívabb nyugalmi állapotokat érjünk el. A lélekfejlődés kezdetén a nyugalmi pontban unatkozunk, panaszkodunk, a lélekfejlődés végén a nyugalmi pontban hálásak vagyunk. Sokszor kell pozitiv izgatottnak lenni, és negtaív izgatottnak lenni, hogy szomorú panaszkodóból, boldog hálássá fejlődjön a nyugalmi pont. Sok gyereknél megfigyelhető a nyafogás, annak ellenére hogy mindene megvan, még nyíl, nyafog, semmi se jó neki, nem lehet a kedvére tenni. Innen indul az ember, és Guruként végződik mielőtt elhagyná az emberi fejlődési szintet. Guruként semmije sincs, mégis boldog, és végtelenül hálás. A reinkarnáció fejleszti ki az embert, a vágyak, a gondok, és a sok gondolkodás. Minél több vágyat, és gondot élt meg az ember, annál jobban összetudja hasonlítani a jót a rosszal, annál együtt érzőbb lesz, hálásabb lesz. A vágyak azért vannak, hogy a fejlődést szolgálják. Az ember kipróbál valamit, megtapasztal valamit, átéli az érzelmi állapotot, amit az élmény kiváltott, és újra vágyik a tapasztalatra. Amíg nem próbálta ki, nem tapasztalta meg az érzést, addig nem tudja, hogy mennyire jó érzés az a tapasztalat. Amikor már TUDJA, akkor már vágyódik utána, és ha nem kapja meg újra, vagy azt tudja, hogy többet nem tapasztalhatja meg, akkor azt is TUDJA, hogy milyen érzés a vágy hiánya. A szerelem jó példa, hogy megértsük ezt a folyamatot. Olyan boldogságot érzünk szerelmünk közelében, amilyet azelőtt még nem tapasztaltunk, ugyanúgy amikor elhagynak minket, akkor felfogjuk hogy többé nem lehetünk olyan boldogok, és ez a gondolat kiváltja belőlünk, a boldogság mértékének megfelelő szomorúságot. Ahogy sose tapasztaltunk még annyira nagyszerű érzést, így megéljük azt az érzelmi állapotot is, amilyen rossz érzést még sose tapasztaltunk. Így fejlődünk. megélünk mennyei boldogságokat, és pokoli lelki fájdalmakat. Egyre magasabbakat, és egyre mélyebbeket. A két érzés, mindig egyensúlyba kerül a mérleg két oldalán.

Csak akkor tudunk tartósan boldogságot érezni, ha képesek vagyunk megnyugodni, egyensúlyba kerülni a hatalmas jó érzéssel. Amire csak akkor vagyunk képesek, ha rendelkezünk a mérleg másik oldalán az ellensúllyal. Amíg az ember nem tapasztal mély lelki fájdalmakat, addig a siker eredményeként, gőgös lesz, felsőbbrendű lesz, folyamatosan izgatott lesz. Nem tud megnyugodni, dicsekedik, túlpörög, előbb utóbb hibázik, és leesik a magas lóról. A gurut már érheti bármekkora örömhír, akkor is nyugodt marad, nem vált ki belőle izgatottságot. És ugyanígy bánat, szomorú hír, akkor is nyugodt, érzelemmentes marad. Ahhoz, hogy ne tudjon semmi kimozdítani a nyugalmadból, ahhoz meg kell élned a legboldogabb, és legszomorúbb érzelmi állapotot, amit a Földön elérhetsz. Ha azokkal megbirkózol, akkor már nem okozhat neked semmi meglepetést. Minél nagyobb lelki fájdalmakat sikerült feldolgoznod, annál nagyobb hálát érzel magáért a létezésért, a levegőért, életért. Végül vágy nélkül maradsz, gond nélkül maradsz, és tudod hogy ebben az állapotban te nagyon szerencsés vagy, nagyon jó neked, nagyon kiváltságos vagy. Ezeknek a gondolatoknak az eredményeként olyan boldogságot fogsz érezni, mint amilyet szerelmed mellett éreztél, de már a középpontodban vagy, már nem függ az érzelmi állapotod a dualitástól, a jótól, vagy a rossztól, nem vagy kiszolgáltatva a gondolataidnak, nem függ a boldogságod senkitől, és semmitől. Ekkor tartósan benne marad az ember egy magasabb életenergia-szintben, amely változásokat indít be DNS szinten, az ember átalakul, megvilágosodik.

Ha az embernek nincsenek vágyai, nem hajt, nem harcol, akkor nem találkozik az érzelmekkel, nem tanulja meg, nem tudja, hogy milyen csodálatos, és szörnyű lehet a világ, nem tud olyan gondolatokat létrehozni, amelyek kitudják váltani újra az érzelmi állapotot. Ha egyszer megjelenik az érzelem, akkor nem felejtjük el, gondolkodásunk változik, képesek vagyunk onnantól fogva létrehozni az érzelemnek megfelelő erősségű pozitiv gondolatot. Az az ember amelyik nem fejlődik, nem él meg erősebb érzelmeket, az nem tudja miről beszélnek mások, mert nem tudja létrehozni az érzelemnek megfelelő gondolatot. A fejlődés fájdalommal jár, lelki fájdalommal, mert minden egyes boldogabb érzelmet, boldogabb gondolatot követ a duális ellenpárja is. A mérleg egyensúlyra törekedik. megjárjuk a Földi poklot, hogy megtapasztalhassuk a Földi mennyországot. Erről szól a hála állapota, a hála tudatállapot így fejlődik ki. Tudod, hogy jó neked, de csak azért tudod, mert tudod, hogy milyen volt, amikor rossz volt neked. Az életenergia-töltődés, attól függ hogy a nyugalmi állapotban, mennyire tudod, hogy neked most nagyon jó, nagyon szerencsés vagy. Elmehetsz kirándulni, ha nem tudod, hogy neked jó akkor nem fogsz nagy életenergiával töltődni. Ha vállalkozóként három hónapig egy számítógép előtt ültél reggeltől estig, akkor mámoros érzés lesz elsétálni az üzletig, mert tudod, hogy neked nagyon jó, hogy végre kiszabadultál az irodából. Lehetsz egy gazdag ember gyereke, ferrarid lehet, szolgáid lehetnek, gondtalan lehetsz, te mégis szomorú vagy, mert nem tudod, hogy neked most nagyon jó. Ha a gazdag gyereket egy évre háborús övezetben kínoznák, éheztetnék, sanyargatnák, akkor új emberként menne haza, aki tud értékelni. A szenvedést, a rosszt a Jóisten tudatosan hozta létre. Az anyag világát, a vágyak világát, mely szenvedéshez vezetnek, a Jóisten tudatosan hozta létre.

A kezdeti hálátlan, nyafogó állapotból átalakulunk a vágyaknak, pozitiv és negatív gondolatoknak köszönhetően, hálás, elégedett állapotba. Amíg a kezdetben szomorú, vagy semleges volt az érzelmi állapotunk a nyugalmi pontban, úgy a fejlődési folyamat végére boldogságot érzünk. A tudatállapotunk a sok tapasztalatnak, tudásnak, adatnak, köszönhetően átalakul, megváltozik. Kikapcsoljuk a gondolkodást, és a tudatállapot nagyon magas rezgésűre van beállítva, tudjuk hogy szerencsések vagyunk, nagyon jó nekünk, kiváltságosak vagyunk, és ebben a szellemben végezzük dolgunkat gondolat nélküli állapotban, a jelenben, MOST-ban. A gondolkodás, a bal-agyfélteke arra van, hogy a tudatállapotot egyre magasabb rezgésűre állítsa be, az ok-okozati összefüggések megértéseként. Hogy segítségével megértsük az élettapasztalatokat, megértsük az összefüggéseket, összehasonlítsuk a szélsőséges érzelmeket, értékelni tudjuk harmóniát, a békét, az igazságot. Az ember arra vágyik legjobban, hogy egyre boldogabb legyen. Egészen addig gondolkodik, keres, tapasztal, amíg el nem éri a tartós boldogság érzelmét.

A bennszülött is gondolat-nélküli állapotban van, mégsem világosodik meg. Azért mert a gondolat-nélküli állapotban a tudatállapotnak nagyon pozitivnak kell lennie, hogy megtapasztaljunk nagyobb áramlásokat. Minél pozitivabb, minél félelemmentesebb a nyugalmi állapot, annál nagyobb az életenergia beáramlás. A bennszülött boldog, de korlátolt a fejlődése, mert nem találkozik negatív érzelemmel a vágy nélküli környezetben.

Ebben a pillanatban is megvan, hogy milyen tudatállapotban gondolkodsz. Ez a tudatállapot határozza meg a rezgésszinted, az életenergia áramlásod, a légzésed, tested feszességét, vagy ellazultságát. Ez a nyugalmi pontod. Mélyen belül pontosan megvan, hogy te ebben a pillanatban szerencsésnek, vagy szerencsétlenek gondolod magadat, jó neked, vagy rossz neked. Ilyen formában a tudatállapotod lehet negatív, semleges, vagy pozitiv. A nyugalmi pontod lehet negatív, semleges, vagy pozitiv. ha megkérdezem, hogy vagy, - akkor mondhatod, hogy rosszul, sehogy, vagy jól. A nyugalmi pontod folyamatosan változik, állandóan gondolkodsz, állandóan hatással vannak rád olyan információk, amelyek általad nem befolyásolhatóak, a külső környezetedből érkeznek. A te tudatállapotod meghatározza, hogy milyenek lásd a világot, mennyire legyenek a születő gondolataid negatívak, semlegesek, pozitivak, de változhat a kép, nagyobb hatással lehet a tudatodra egy külső esemény, mint a tudatállapotod hatása, ha számodra eléggé meglepő információval szolgál. Ilyenkor változik a tudatállapot egy nagyobbat, sok érzelem jelenik meg rövid idő alatt, és mire a vihar elcsendesedik, addigra egy új nullpont, nyugalmi állapot, tudatállapot alakul ki, amiben vagy szerencsétlenebbnek érzed magadat, vagy szerencsésebbnek. Ahogy az első részben írtam, olyan a tudatállapot, mint egy napszemüveg rajtad, a változó te vagy, a világ nem változik, csak rajtad múlik, a tudatállapotodon múlik, hogy szépnek, vagy csúnyának látod. Két ember nézheti ugyanazt a fecskefészket, eltérő gondolati eredménnyel, melynek eredményeként, eltérő életenergia-beáramlás tapasztalható, eltérő érzelmi állapot következménnyel. Az egyiknek lehet gyönyörű, a másiknak zavaró.

Három éve tele van a fejem gondolatokkal, három éve jegyzetelek, három éve megnyíltak a kapuk, és áramlik egy tudás felém. Körülbelül egy éve vettem az erőt, és összegyűjtöttem rengeteg képet az emberi érzelmekről, arcokról, mert olyan sokszor jegyzeteltem az érzelem szót, hogy úgy éreztem itt az ideje, jobban megvizsgálni őket. Több száz képet összegyűjtöttem korosztályonként osztályozva, és mindenhol ugyanazt találtam. Nagyon jellegzetesek az érzelmi megnyilvánulásaink, kifejezésünk. Van egy nyugalmi pontunk, egy tudatállapotunk, amelyből akkor mozdulunk ki, ha valami nagyon váratlan, meglepő eseményt figyelünk meg. Ilyenkor tátva marad a szánk, elakad a lélegzetünk, és majd ki esik a szemünk. És a fejünkhöz kapunk. Ez nagyon látványos a képeken. Akár ha baj van, akár ha nagy örömhír ért minket. Mindig a fejünkhöz kapunk, vagy a szánk elé tesszük a kezünk, vagy az arcunkra, fejünk tetejére, fülünkre. A meglepetésből felocsúdva jön a pozitiv vagy negtaív izgatott állapot, amit lelkesedésnek, vagy idegeskedésnek hívunk. Vagy ujjongunk örömünkben, vagy ordítunk dühünkben, ami megegyezik, hogy hangos hangokat adunk ki. A beáramlott érzelem nagyságától függően, rövidebb-hosszabb ideig izgatott állapotba maradunk, majd ezt követi a nyugalmi állapot. Amíg a nyugalmi állapot nem áll be, amíg az érzelmet, gondolatokat nem dolgoztuk fel, addig nincs figyelmünk kifele, addig az összes figyelmünket beszívja a bal-agyfél. Figyelmetlenek leszünk ha sok gondunk akadt egyszerre, és akkor is ha egy nagyon sok jó hír ért minket egyszerre. Változás áll be az életünkbe, és a bal agyfél késztetést érez, hogy átírja a rövid és hosszú távú terveket. Most mi lesz velem, Megnyerted az ötös lottót, és majdnem összezavarodsz, szinte le kell nyugtatózni, hogy ne pörögj túl. Ugyanígy egy nagyobb sokk után. A veszteségeket csak akkor tudjuk feldolgozni, ha elengedünk, megbocsájtunk, kisírjuk a belénk áramló fájdalmat, negtaív érzelmet. Amíg nem vagyunk képesek elengedni, addig tele leszünk negatív gondolatokkal, és hosszabb idő alatt depresszióba esünk. Ugyanígy ha túl nagy örömhír ért minket, amit nem tudunk feldolgozni, addig nem tudunk megnyugodni, amíg el nem engedjük, el nem veszítjük, addig nem nyugszik meg az elménk. A szerelmes ember aki elsózza az ételt, azért figyelmetlen mert csak a szerelme jár az eszében, nem tudja leállítani a gondolkodását, csak a közelében nyugszik meg. A túl erős ragaszkodás félelmet vált ki, aggódást, negatív gondolatok létrehozását, figyelemvesztést. Csak az lehet a tiéd amit el tudsz engedni, amihez görcsösen ragaszkodsz, azt elveszíted.

Volt egy nyugalmi pont, egy tudatállapot, amíg meg nem jelent a képben életünk szerelme. Ekkor pozitiv sokkot kaptunk, leesett az állunk, kiestek a szemeink, és szerelmesek lettünk. Belekerültünk a szerelmes tudatállapotba, ahol a világot gyönyörűnek kezdtük látni. Mi voltunk a világon a legboldogabbak, legszerencsésebbek, nekünk volt a világon a legjobb. Majd jött a negatív sokk, elhagytak minket, ekkor nekünk lett a világon a legrosszabb, mi lettünk a világon a legszerencsétlenebbek, jött a depressziós tudatállapot, a világot szürkén kezdtük látni. Majd hosszabb idő alatt feldolgoztuk a veszteséget, és visszatértünk a középpontunkba. Azt vettük észre, hogy megváltoztak a szokásaink, már nem tapostuk el a bogarat, nem kívántuk a húst, más színű ruhákat kezdtünk el hordani, megértőbbek lettünk, együtt-érzőbbek, szelídebbek. Megváltozott a gondolkodásunk, kifinomultabb lett, ítéletmentesebb lett, magasabb rezgésű lett. Nagyobb hálát éreztünk a létezésért, igaz hogy nem lehetek miénk azok a csodálatos érzelmek a szerelmünk mellett, de az is igaz hogy legalább kiszabadultunk abból a lelki pokolból, érzelmi pokolból amit átéltünk. Pozitívabb emberek lettünk, tudatállapotunk alaphelyzetben több megértéssel, hálával lett átitatva, és ennek a szellemnek a fényében születtek meg az új, magasabb rezgésű gondolataink. Mire az ember kijárja a Földi élet iskoláját, addigra a tudatállapota eléri azt a pozitiv rezgésszintet, eléri azt az érzelmi szintet a középpontban, amilyet a szerelme mellett érzett.

Felnőttek leszünk és vágyaink lesznek, a vágyainkat gondok követik. Van aki kevéssel beéri, eljár egy közeli gyárba dolgozni, kerékpározik, konzerveken él, egyszobás lakást bérel, nyugodt életet él. A gondolat, hogy nincs gondja, hogy betudta fizetni a számlákat, hogy biztonságban van, kiváltja belőle a jó érzést, boldogságot, gondolat-nélküli állapotot. Kiáll a balkonra és ítélkezik mások felett. Vagy az időjáráson kesereg. Sok mindent megfigyel, szabad a figyelme, de fejlődés híján alacsony tudatszinten, alacsony hálaállapotú tudatállapoton marad, boldogságot érez, de csak picike szinten. Nem tudja mennyire nagy boldogságot is érezhetne, és nem tudja milyen érzés nagyon boldogtalannak lenni, nem tapasztalta az érzelmeket, nem tud együtt érezni, könnyen ítélkezik, könnyen hibáztat.

Ha magasra tesszük a lécet, akkor sok vágyunk lesz, sokat fogunk tervezgetni, sokat fogunk gondolkodni. És sok gondunk is lesz, több mindent kell befizetnünk, több mindenre kell figyelnünk, hogy ne csússzon ki alólunk a talaj. Csak akkor fejlődünk ha becsületesek maradunk, ha nem taposunk át másokon, ha nem lopunk, ha lelkiismeretesek vagyunk, ha nem használunk ki másokat, ha őszinték vagyunk. Isten úgy tervezte meg a világunkat, hogy érjen minket öröm és bánat egyensúlyban. Ha az ember nem fogadja el a veszteséget, ha erőszakkal ellenáll a veszteségnek, akkor nem fejlődik egyensúlyban a mérleg, egyre több pénze lesz, egyre több sikere lesz, egyre nagyobb hatalma lesz, de nyugalma nem lesz, állandóan újabb sikerek után vágyik, kikapcsolódni nem fog tudni, leéli az életét úgy, hogy bal-agyfele rabja maradt. Ha elfogadjuk a veszteséget, ha nehéz élethelyzetben egyenes gerinccel távozunk, nem félünk a negatív érzelmektől, képesek vagyunk feldolgozni őket, képesek vagyunk megbocsájtani, akkor fejlődni fogunk. Leszünk semleges állapotban, majd nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, majd nagyon szerencsétlenek, és amikor visszatérünk a nyugalmi pontban, akkor megértőbb, bölcsebb, tapasztaltabb, pozitivabb gondolkodású emberek leszünk.

Minél több kört futunk, annál jobban értékeljük a jelen pillanatot, a gondolat nélküli állapotot, a gond nélküli állapotot. Végül már nincsenek vágyaink, az a legnagyobb vágyunk, hogy nyugalmat találjunk, belső békét találjunk, megjelenhessünk a most-ban, elérhessük a gondolat nélküli állapotot, kikapcsolódhassunk. Sok öröm és bánat járja át az embert, mire végül a vágyai megszűnnek, és hálás a pillanatnak, a létezésnek. Amíg vágyai vannak, addig hatja magát, tervezget, állandóan gondolkodik, állandóan befele fordul a figyelme nagy része. A vágyak képesek uralni a tudatot, az étel, az édesség, a cigaretta, drogok, alkohol, szex, pénz, mind olyan vágyak, amelyek kielégülnek időszakonként, majd újra elkezdnek megerősödni, és újra kielégülnek. Csak akkor tudjuk megállítani a függőséget, a szokás szintű fogyasztást, ha erős akarattal böjtöt tartunk, ellenállunk. Amíg ez nem történik meg, addig mint egy ébresztőóra, mely minden nap ugyanarra az időpontra van beállítva, a vágy gondolata megjelenik, és lefoglalja figyelmünk. Egész nap az ételen, italon fog járni az eszünk, egész nap tervezgetni fogunk, egész nap a bal-agyfélteke uralja a figyelmünk. Amíg sok pénzt akarunk, nagy házat, föld-körüli kirándulást, addig nagy vállalkozáson törjük az agyunkat, mert azzal lehet nagy pénzt keresni. Azzal lehet kielégíteni a vágyainkat. Ez hatalmas csapda, rengeteg figyelmet igényel, rengeteg váratlan helyzet érhet minket, rengeteg negatív gondolat érhet minket. Hatalmas csapda, de hatalmas fejlődés is ha lelki szempontból vizsgáljuk. Ezeket a sorokat főként azoknak írom, akik már elkezdtek ébredni, és szeretnék megérteni mi történt velük. Amíg vágyaid vannak, addig rengeteget gondolkodsz.

Az előző részből megtudhattuk, hogy kell pár óra gondolat nélküli állapot, hogy lenyugodjon a bal agyfél. Egy vállalkozónak, vagy egy olyan embernek akinek erős testi függőségei vannak, szenvedélyei, annak nehéz gondolat-nélküli állapotban maradni. Egész nap idegeskednek, vagy lelkesednek, egész nap izgatott állapotban vannak, egész nap feszültség alatt vannak. A vállalkozót lelkessé teszik a pozitiv gondolatképek, ahol látja a növekedést, a drogfüggőnek egész nap jó érzés a pozitiv izgatottság, hogy estére droghoz jut. De a pozitiv izgatott állapot könnyen átfordul negatívba, lelkesedésből könnyen lesz idegeskedés, ha terveink nem úgy sikerültek, ahogy elterveztük őket. És mindig van egy külső változó, az egész életünk eltelik úgy, hogy lelkesedésből idegeskedésbe váltunk, pozitiv gondolatokból, negatív gondolatokba. Van itt egy másik fajta dualitás is, nem csak a pozitiv és negatív gondolat, hanem az izgatott és nyugalmi állapot duópáros, a gondolat és gondolat nélküli állapot. A pozitiv gondoltok pozitiv izgatottságot eredményeznek, amit jónak tudatosítunk, örömnek érzünk. A negatív gondolatok, negtaív izgatottságot eredményeznek, amit rossznak tudatosítunk, bánatnak érzünk. Az öröm érzete nem azonos a boldogság érzetével. Amíg az öröm a pozitív izgatottság eredménye, addig a boldogság, a pozitív nyugalmi állapot eredménye. Ugyanígy a düh érzete nem azonos a szomorúság érzetével. A düh a negatív izgatottság eredménye, a szomorúság a negatív tudatállapot eredménye nyugalmi pontban. Tény, hogy minden egyes olyan pozitiv izgalmi állapot után, amiből sikerül lenyugodni, pozitivabb lesz a tudatállapot nyugalmi pontban, nagyobb boldogságot érzünk az öröm után. és tény, hogy minden egyes idegeskedő állapotot, negatívabb tudatállapot követ a nyugalmi pontban. Azt kell felfognunk, hogy ha boldogok akarunk lenni, akkor el kell engedni az agyat, ki kell kapcsolnia bal agyféltekét, nem az öröm a cél, az állandó lelkesedés, izgatottság, hanem az azt követő nyugalmi állapot, ahol a mély légzésnek köszönhetően gondolat nélküli állapotban meríthetünk magasabb életenergiákból, szeretet energiából, amit hatalmas eksztatikus érzésnek tudatosítunk. De ebben az állapotban teljesen megszűnik a test feszültsége, teljesen izgalom mentesek vagyunk. Ezért kell megtanulni kikapcsolni magunkat, azaz kikapcsolnia gondolatfeldolgozást, bal-agyféltekét, mert amig ez nem sikerül, addig feszültek maradunk.

Számlák befizetve, ház kitakarítva, gyerekek jól vannak, minden rendben van. De jó érzés, hogy minden rendben van, biztosan nem kell figyelnem semmire, kikapcsolhatom az agyam. Ekkor odaállsz az ablakhoz, és szinte bambulni kezded a tájat. Figyelmed felszabadul a gondolataidról, de nem a tájat fogod először tudatosítani, hanem a bizsergető meleg érzést a szíved körül, köldököd körül. Az ember nagyon finoman érzi az életenergia áramlást. Elbambulunk, ami az agy kikapcsolását jelzi, majd átjárja a testünket a bizsergés, majd újra kiélesedik a tekintetünk, és ekkor megjelenünk a jelenben. Látunk. Van figyelmünk a kutyusra, lehajolunk és megsimogatjuk, majd újra elbambulunk, mert annyira jó érzés a simogatás. Majd veszünk egy mély lélegzetet, és mosoly jelenik meg az arcunkon. Viccelődve betoppanunk a gyerekszoba ajtón, a humor már a magas életenergia áramlás jele. Van időnk, van figyelmünk a gyerekükre, nem azért ülünk le vele tanulni mert le kell, hanem mert szeretjük őt, foglalkozunk vele. A figyelmünk teljesen a gyermekre összpontosul, nem kalandozik el, nem a gondokon jár, amikor kényszeresen kell leülni vele tanulni. Kikapcsolt állapotban csak rá figyelünk. Majd átöleljük, és megsimogatjuk, ekkor újra észrevesszük, hogy elbambulunk, a kezünk automatikusan folytatja a simogatást, a figyelmünk pedig újra a finomenergia áramlásunkra irányul, mert újra nagyon finom érzések járják át a testünket, újra nyitódik a szívünk, új felmelegedik a mellkasunk. Amikor azt mondjuk, hogy kinyílik a szíve valakinek, abban nagy igazság van, mert a saját tapasztalataim szerint van valamiféle energiavirág a szívünk környékén, amit szívcsakrának hívnak a spirituális tanok, és amely valóban kinyílik, ha a tudatállapotunk nagyon magas szinten kezd rezegni. Amit legjobban a szeretet vált ki az emberben. Legyen az egy kutyus, vagy a gyermekünk simogatása. Tudunk gondolkodó lényekként létezni, tudunk a Most pillanatában gondolkodó-érző lényekként létezni, és tudunk nyitott szívcsakrával tisztán érző lényekként is létezni.

Itt folytatjuk. Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket.

Zsigray András