Szerelem vagy szeretet?
Szüleink nevelhetnek belőlünk herceget/hercegnőt, vagy szolgát, vagy embert. Nincs olyan, hogy szeret vagy nem szeret. Nem kettősség van, hanem hármasság. Nem szeret - szeret - túl szeret. Szeretet csak a középpontban van, a két szélső állapot torzult, szenvedéshez, boldogtalansághoz, félelemhez vezet.
Ha egy szülő túlszeret, beleszeret, szerelmes lesz a gyermekébe, akkor maga fölé helyezi, felsőbb rendűként neveli, szolgaként viselkedik mellette, a gyerekből herceg/hercegnő lesz. A gyerek nem fogja tisztelni a szülőt, érezni fogja hogy Isteníti, érezni fogja, hogy kettőjük között nincs egyensúly, egyenlőség, ami negatív visszataszító érzéseket ébreszt az emberben. Az ember legbelül nem szereti ha túlszeretik, ha nem kezelik egyenlő partnerként. Elfogadja a hatalmat, elfogadja, hogy bármit mond, sóhajt, kiszolgálják, de minél szolgalelkűbbek vele az emberek, minél nagyobb az egyenlőtlenség, annál jobban undorodni kezd a másik embertől, annál kevesebb szeretetet érez. Amikor az egyensúly már nagyon felborul, a túlszeretett gyerek már úgy viselkedik a szülővel mint egy kis király, vagy királynő, parancsolgat, már szinte megaláz, érzelmileg zsarol, olyankor vihar lesz. Az alárendelt megszólal, és nagyon szorongva hangot ad a véleményének, amit ordítás követ, a felsőbb rendű lélek ösztönösen rendre utasít, igazságtalanul még jobban megpróbál felülkerekedni, elnyomni. Ha sikerül, ha meghátrál a szerelmes, akkor még nagyobb lesz a szakadék. Megsimogatják, mint egy kiskutya buksiját, és elmondják a szerelmesnek, túlszerető embernek, hogy ne haragudjon hogy ordítottak vele, de ő neki tudnia kell hol a helye ebben a hierarchikus viszonyba, ha nem akar egyedül maradni, király nélkül maradni, rajongás, bálványozás tárgya nélkül maradni, akkor be kell tartania a szabályokat. És ő mindent megígér, bocsánatot kér, lelkiismeret-furdalása lesz, hogy képzelhetett ilyet, hogy hangot adjon a véleményének. Egy darabig nyugalom lesz, de a szakadék még jobban kitágul, a túlszeretőben még nagyobb rettegés, szorongás, félelem lesz, a dominánsban még nagyobb gyűlölet, undor, iszony lesz. Szeretet érzelem csak a középpontban, egyensúlyban van, amikor a két ember egyenlőnek érzi egymást.
Ha egy szülő nem szeret, ha nagyon szigorú, ha semmit nem enged meg a gyermeknek, akkor a gyerekből szolgát nevel. 60 évvel ezelőtt még Magyarországon is úgy nevelték a gyerekeket, hogy tiszteljék a szülőket, főleg az apjukat. Kevés családban bántak a gyerekkel egyenlő partnerként, a legtöbb helyen hagyomány volt, hogy a gyerek a szülőre Istenként kell hogy tekintsen, úrként, királyként, megadva a tiszteletet minden helyzetben. Aztán ez fokozva volt azzal, hogy a fiú gyermeknek csak az apjának kellett megadnia, anyjával szolgaként kellett bánnia. Ezekben a társadalmakban kevés volt a szeretet, vagy hercegek, vagy szolgák lettek az emberekből, kevés volt a tiszta érzés, a szeretet. Annál több szerelem érzés volt. Az alárendelt gyerekek torzult érzésekkel, szerelemmel tekintettek szüleik felé, túláradó nagyrabecsüléssel, tisztelettel. Minél jobban megalázták őket, annál nagyobb fájdalmas szerelemet éreztek szívükben, annál szeretet hiányosabbak lettek, annál jobban vágytak az egyensúlyra. Mindent megtettek egy jó szóért, egy simogatásért, vagy csak azért hogy apjuk, anyjuk közelében lehessenek, úgy hogy épp nem szidják, nem alázzák őket. Ezek a gondolatok választ adnak arra, hogy miért lesz szerelmes az ember az el-rablóiba, fogva-tartóiba. Stockholm szindrómának nevezik. De ugyanígy rengeteg ember érez szerelmet egy diktátorba, nézd meg azokat a felvételeket, amelyeken Kim Dzsongun apja meghalt, hogyan sírtak a szerelmes emberek. A diktátor annál jobban gyűlöli, undorodik a saját népétől, minél jobban az egekbe emelik, annál gonoszabb lesz. Kezdetben egyensúly van a szívében, kezdetben szereti a népet minden vezető, de minél jobban kiváltja a nép rajongását, minél jobban elfogadja a felsőbbrendű státuszt, annál jobban átalakul a lelke. Szeretet csak a középpontban van, egyensúlyban van, amikor az emberek egyenlő partnerként tekintenek egymásra, se alsóbb, se felsőbb rendűként. Ha ez az egyensúly felborul, akkor az egyik oldalon fájdalmas szerelem lesz, állandó szorongás, félelem a lélekben az elhagyatástól, egyedül maradottságtól, a másik oldalon undor, iszonyat, gyűlölet érzelmek lesznek, az állandó nyomástól, felelősségtől, megfelelési kényszertől. A felsőbb rendű ember úgy érzi, hogy megfojtsák, hogy minden mozdulatát figyelik, hogy állandóan meg kell felelnie, ami hatalmas nyomás. Az egyensúlyban az ember önmaga lehet, senki nem figyeli, hol hibázik, mit csinál, senki nem ítélkezik felette, a másik ember egy másik én, akit feltétel nélkül elfogadunk, legyen bármilyen.
A szupersztárok előbb utóbb megundorodnak a rajongóiktól, gyűlölik őket, gyűlölik a fojtogató érzést, gyűlölik hogy bezárják őt. Sok Michael Jackson rajongó volt olyannyira szerelmes, hogy végig sírta az első sorban a koncertet. A legtöbb politikus kezdetben jó szándékkal lép be a politikába, de miután kimozdul az egyensúlyból, lelkébe egyre több nem harmonikus, egyensúlytól eltávolodott felsőbb rendű érzelem lesz, akkor egyre gonoszabbá válik, egyre kevesebb lesz benne, csak a középpontban megtapasztalható szeretet. És ekkor már torzul a gondolkodása, az emberekre birkaként kezd tekinteni, nem tiszteli őket, becsapja őket.
Az ember mélyen a lelkében szenved ezektől az állapotoktól, a felsőbb rendű arra vágyik, hogy újra önmaga lehessen, újra olyan egyszerű ember lehessen aki mindenkivel egyenlő az utcán. Nagyon vágyik erre, ha az egója mást is mutat kifele, ordítson bárhogy, lelke mélyén olyan emberek társaságára vágyik, akik egyenlő partnerként bánnak vele, ahogy gyerekkorában a gyerekek a játszótéren tették. Csak azt az embert tudod szeretni, aki egyenlőnek tekint. Ha egy nagyon gazdag, befolyásos emberrel egyenlő partnerként bánsz, és nem riadsz vissza attól, ha megszólal belőle az egó, kontrázol, és megmaradsz a szeretet egyensúlyában, akkor az az ember téged tisztelni kezd. Nagyon sokszor láthattuk ezt a filmjeinkben, nagyon sok történelmi példa mutatja ezt a lelki viselkedési mintát. Ha volt olyan szegény legény aki igazságtalanság esetében vissza mert szólni a királynak, és nem gyűlöletből tette, hanem emberként tekintett a királyra, és szeretet volt a szívében, segítő szándék, akkor a király megkönyörült, és a legényt magához hívatta. Az alattvalók, a rajongók, a szerelmesek, biztosak voltak abban, hogy akasztófára jut, mert a királlyal így nem lehet beszélni, és nagyon meglepődtek amikor a király, és a legény között barátság szövődött, olyan bizalom alakult ki közöttük, amilyenre az összes király közeli ember vágyott. A király nem bízott az embereiben, csak abban bízott, aki felé szeretetet érzett, aki nem félt kinyilvánítani az egyenlőség érzését, aki tudta, hogy ő se több, se kevesebb a királynál.
Csak azokat az embereket szeretjük akiket egyenlőnek érzünk magunkkal. Csak azok a barátaink, azok mellett érzünk nyugalmat, csak azokban bízunk. Nem csak párkapcsolatban vannak szerelmek, alá és fölé rendelt viszonyok, amelyben az egyik túlszeret, a másik nem szeret. Az univerzum egyensúlyra törekedése végett, ezek is kapcsolatok, az ellentétek bevonzzák egymást, egyensúlyt alkotnak. Ez is egyensúly, ahogy a középpont is egyensúly, ahol szeretet érez az ember. Nem csak párkapcsolatokban torzulhat el az egyensúly, hanem baráti társaságokban, szülő gyerek kapcsolatban. bandákban, és diktatúrák esetében társadalmi viszonyokban is. A barátok is érezhetnek szerelmet a bandafőnök iránt. Egy jó vezető egyenlőségre törekedik, nem engedi meg hogy egy baráti társaságon belül, valakik valakiket bántsanak, valakik kevesebbnek, vagy többnek gondolják magukat a másiktól. Ezekben a barátságokban, baráti társaságokban szeretet van. A maffia olyan baráti társaság, ahol alsóbb, és felsőbb rendű barátok vannak. Itt már szerelmesek a bandafőnökbe, és a bandafőnök könnyen ad utasítást egy barát halálára, itt már nincs szeretet. Ugyanígy a motoros bandákban, rasszista, szkinhed bandákban is hierarchia van. A szélsőséges focidrukker csoportokban is megjelenik a szerelem, a rajongás a bandafőnökért.
Szüleink vagy alárendeltként nevelnek minket, és akkor szerelmesek leszünk a szüleinkbe, szolgalélekkel. Vagy fölérendeltként, és akkor hercegek lesznek belőlünk. Vagy szeretnek minket, és akkor egyensúlyban nevelkedünk. Nem szeret - szeret - túlszeret. Hármasság van. A neveltetésünk meg fogja határozni, hogy hogyan állunk az embertársainkhoz, ha szolgát, vagy herceget/hercegnőt neveltek belőlünk, az még nem azt jelenti, hogy minden emberre felsőbbrendűként, vagy alsóbb rendűként tekintünk. Vannak akiket alsóbb rendűbbnek érzünk, és vannak akiket felsőbb rendűbbnek érzünk. Amíg így érzed magad körül a világot, addig nem vagy a középpontodban, addig kevés szeretetet érzel. Én egyenlőnek érzek mindenkit magammal, az utolsó koldust is, és az amerikai elnököt is. Én szeretek mindenkit, és ezt érzik rajtam, mert egyenlő partnerként viselkedek mindenkivel. A mélyen alárendeltnek ez először nagyon furcsa, gyanús neki, cselre gyanakodik, de a ha sokadszor is tapasztalja, akkor megnyílik, elfogad, megszeret. A magasan felsőbbrendű először kicsit megbotránkozik, megsértődik, de végül győz a lelke, aki vágyik a szeretetre, egyenlőségre. Amikor az ember tartósan bekerül a középpontjába, tartósan szeretet érez, olyankor az egész világot egyenlőnek érzi magával.
Olyan sokszor tapasztaltam életemben, hogy barátságok születtek olyan kapcsolatokból, amelyek először vitával, veszekedéssel, verekedéssel kezdődtek. Ahol az egyik ember se engedte, hogy a másik többnek gondolja magát. Két ember között létrejött egy egyensúly, egyenlőség, és ezt az állapotot szeretetnek érezték, bizalomnak, nyugalomnak. Nem szerelemnek, hanem szeretetnek. Nem alsóbb, felsőbb rendű, hanem egyenlőség. Olyan sokszor voltam szerelmes. És előbb utóbb, mindig túl sok voltam, túl akaratos voltam, túl erősen fojtogatta a lelkem a partneremet. Elfogadtam volna mindent, bármit, csak a közelében legyek. Csak szerethessem. Eltűrtem a megalázásait, a kioktatásait, lenyeltem mindent, igazat adtam neki, csak végre szeressen, csak foghassam a kezét. De ő egyre butább lett, egyre jobban gyűlölni kezdett, egyre jobban undorodni kezdett tőlem, egyre jobban úgy beszélt velem mint egy ronggyal. Ma már értem miért, értem milyen lélekegyensúly alakult ki kettőnk között. Csak akkor maradhat meg a kapcsolatban a szeretet, az egyensúly, ha nem félünk visszaszólni, ha nem félünk a másik ember elvesztésétől, ha igazságtalanságot tapasztalunk, érzünk. Ha nem félünk megmondani, hogy mi a helyes, ha tudjuk mi a helyes. De ha nem is tudjuk, csak nem jó érzéseink vannak, akkor is beszélnünk kell róla, akkor is ha ordibálás lesz. Mert csak akkor marad meg a szeretet, csak akkor fognak tisztelni, ha nem félünk megmondani a véleményünk, nem félünk a másik elvesztésétől ez végett. Nem lehet félni és szeretni egyszerre, ez két ellentétes lélekenergia, és ezt a másik érzi, érzi hogy már nem szereted, hanem félsz tőle. És az rossz érzést okoz. Meg kell szólalnunk félelem nélkül, csak akkor marad meg az egyensúly, csak akkor marad bennünk a lélek harmóniában. Miután a viharok elmúltak, az ember lerendezi a saját lelkét, érzi hogy jobb érzése lett, nyugalmat, szeretetet érez, bizalmat, - annak ellenére hogy először úgy gondolta, hogy partnere butaságokat beszél, - akkor megérti, hogy szüksége volt erre a pár pofonra, mert a lelke kezdett elhatalmasodni, uralkodni, a másik emberen. Jó érzés, ha valaki visszasegít minket a középpontba. Ha egy fiú és egy lány képes egyensúlyban tartani egymást, akkor egyre erősebb szeretet, kötelék alakul ki kettőjük között. Ha két domináns személyiségről van szó, akkor fontos megérteni, hogy ne essünk át a ló másik oldalára, hanem miután visszaszóltunk, maradjunk alázatosak, ne engedjünk felsőbb rendű érzéseket a lelkünkbe. Szeretet csak a középpontunkban van. Csak akkor marad meg a tisztelet a partnerünk felé, ha nem fél szembe menni velünk, ha képes az egónkat rendbe rakni, ha képes a felsőbbrendű érzetekre vágyó lelkünket visszavezetni a középpontba. Két egyensúlyban lévő ember feltétlenül szereti egymást. Nem akarnak a másikban semmit megváltoztatni, ha észreveszik, hogy ítélkező gondolataik jelentek meg, ha észre veszik, hogy felsőbb rendű gondolataik jelentek meg, olyan gondolatok amelyek arról szólnak, hogy mit csinálhatna a másik jobban, akkor saját magukon dolgoznak,nem a másikat akarják megváltoztatni. Megkeresik a jót a rosszban, megkeresik, hogy mit értékelhetnek abban a tulajdonságban, amit rossznak ítéltek meg, egészen addig amíg a negatív érzelem szertefoszlik.
Amikor három éve a tudatra ébredésem után először elkezdtek érkezni az üzenetek a gondolataimban, először éreztem késztetést az írásra, akkor a kezdetben leírtam, hogy többé nem szabad szobrokat emelnünk egymásnak, nem szabad bálványoznunk egymást, mert az nem szeretet. Akkor még nem értettem mit írok. Szerintem Buddha, Jézus nem nagyon örül a szobroknak, imádatnak, ők nem azt várják, hogy a tanítványok maguk fölé emeljék őket, felsőbb rendűként tekintsenek rájuk, rajongjanak, mert akkor a lelkükben pont az történik, ami ellen harcoltak, felemelték a hangjukat. Pont eltávolodnak a szeretettől, a középpontól. Egy jó vezető ellensúlyozza ezt, Jézus ahol csak tudta, megmutatta hogy nem helyes nem egyenlőségben gondolkodni, érezni, ahol csak tudott letérdelt és lábakat mosott, csókolgatott. Nagyon nehéz lehet egy ismert spirituális vezetőnek ez az életpróba, mert pont szembe megy a tanításaival a rajongás, Istenítés, bálványozás, - pont távol tartja a tanítványokat a középpontjuktól, ahol szeretetet érezhetnének. Vannak időszakok, amikor többen olvassák az írásaimat, és sokan írnak üzenetekben, ahol néha rajongást érzek. Azok nagyon nehéz, megpróbáltató élethelyzetek számomra, hogyan írjak vissza, hogy kifejezzem az egyenlőségünk, hogyan mutassak akkora alázatot, hogy helyre állítsam az egyenlőségérzést az üzenet küldőjében. Megfigyeltem, ha az ember elfogadja, hogy maga fölé emeljék, akkor abban az emberben előbb utóbb csalódni fognak, úgy érzik hogy a szerelmük nem úgy bánt velük ahogy elvárták volna, és a szerelem átfordul gyűlöletbe, az alsóbb rendű érzésű emberből, hirtelen felsőbb rendű érzésű ember lesz. Aki már ítélkezik felettünk. Sok ilyen spirituális kereső embert láttam, akik először beleszeretnek, Istenítenek egy új előadót, majd pár hét múlva ugyanarról az emberről lekezelően beszélnek. A szerelem könnyen átfordul gyűlöletbe, ahogy a népi bölcsesség tartja, nagyon nehéz bekerülni a középpontba, a szeretetbe, az egyenlőségbe, és tartósan ottmaradni.
Nézzél körül az életedben, és tedd meg a lépéseid a szeretet felé. Akikkel alsóbb rendűként bántál, azoknak mutass alázatot, ha kell mosd meg a lábukat, kérjél bocsánatot szívből. Ne engedd többé, hogy rajongjanak érted, ne engedd hogy bezárják a lelked. Ne félj hülyeséget csinálni, vegyél fel egy sárga pólót egy nagy piros szemüveggel. Ne félj attól hogy hülyének néznek, az egót amit a rajongóid végett növesztettél le kell bontanod. Elveszted a megbecsülést, a köztiszteletet, a sikert? Boldog voltál? Mennyi szeretet éreztél? Mit gondolsz a rajongóid szeretnek? Aki épp a közeledbe lehet, az szerelmes beléd. A többi irigykedik, féltékenykedik, gyűlöl, kibeszél a hátad mögött, ha nem lehetsz az övé, akkor másé se legyél. Vagy ha másé vagy, akkor elmondja, hogy miért jó, hogy nem az övé lettél. Ezek nem tiszta érzések, gondolatok, ezek messze vannak a szeretettől, boldogságtól. Ha levetkőzöd az egód, ha levedled a sok koszt amit a lelkedre felvettél, akkor felszabadult érzéseid lesznek. A rajongóid először kiakadnak, hangot adnak a nem tetszésüknek, de ha érzik hogy egyensúlyba kerültél, akkor ugyanúgy esélyt adnak, ahogy a király adott a szegén legénynek. A szerelem, a gyűlölet átfordul szeretetbe, megértésbe, bizalomba. Valóban szeretni kezdnek, bízni kezdnek benned.
Nézz körül az életedben, és akivel felsőbb rendűként bántál, annak mond meg, hogy mikor melyik cselekedte nem volt teljesen igazságos, de nem haragszol rá, megbocsájtasz neki, és elfogadod őt minden hibájával együtt. Ha őszinte beszélgetésre vágyik, minden hátsószándék nélkülire, akkor megtalál téged.
Tégy rendet az életedben, keresd meg a középpontod, és maradj egyensúlyban. Meglásd, hogy szeretetet fogsz érezni, amit boldogságként fogsz tudatosítani, megtalálod azt, amit egész életedben kerestél.
Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése