Kiút a depresszióból !

Kiút a depresszióból !

Sokan ülnek börtönben olyan tettek végett, amelyre nem is emlékeznek. Dühösek lettek, elvesztették az irányítást, és olyat tettek, amibe belehalt az embertársuk. Csak akkor fogták fel, hogy mit tettek, amikor sikerült lehiggadniuk. Ugyanígy a sokkos állapotban órák eshetnek ki. Szerelmünk váratlanul elhagy minket, azt se tudjuk hogyan értünk haza. Ha a szerencsejátékon elveszti az ember a havi keresetét, akkor szintén órák eshetnek ki. Hétköznapokban is előfordul, hogy annyira leterheljük az agyunk figyelmét, hogy nem képes semmit feldolgozni a külvilág, környezetünk történéseiből. Sokszor tapasztaltam, hogy amikor egy olyan emberrel telefonáltam üzleti ügyek végett, akinek döntése meghatározó volt a jövőmet illetően, akkor önkéntelen cselekedeteim voltak. A telefonálás közben járkáltam körben a szobában, és egyes tárgyakat áthelyeztem. Abszolút nem regisztráltam ezeket a tetteket, csak azt vettem észre, hogy nincs meg a kulcsom, majd megtaláltam a könyvespolcon. Ugyanígy sokszor tapasztaltam, hogy ha kaptam egy rossz hírt, vagy megbántottam valakit, olyankor szétszórt lettem, be akartam hozni az autóból a táskát, majd amikor kimentem érte, akkor eszembe jutott hogy fél órával korábban már behoztam. Az idős emberek gyakran szemilisek, így hívjuk az elmének azt a természetét, amikor nem képes követni a külvilág történéseit, de ettől függetlenül a testünk tudattalanul cselekeszik. Elvesztjük a tudatunkat.

Mire végig olvasod ezt a cikket, addigra tisztán megérted az elméd működését, megérted mire kell vigyáznod, ha nem akarod elveszíteni a tudatod. Először is vizsgáljuk meg a szélsőséges állapotokat. Az egyik szélsőség a sokkos állapot, ahol még a fizikai erődet is elveszíted, összeesel, kifut belőled az erő, az élet. Egy nagyon rossz hírt kapsz, pl. leégett a házad, meghalt a gyermeked. Ilyenkor a hír hallatta előtt felkészítenek, szokták mondani hogy jobb ha leülsz. Ettől rosszabb csak a kóma, vagy a trauma, amikor teljesen beakad a lemez, üveges lesz a tekinteted és betolnak a pihenőbe. Figyeld meg, hogy egyetlen gondolat elég ahhoz, hogy elérd a sokkos állapotot. Leégett a házad, meghalt egy közeli hozzád tartozó, váratlanul elhagyott a szerelmed, ellopták az összes pénzed. Valójában ilyen állapotban egy gondolat robbanás történik az agyadban, egy kérdésből pillanatok alatt száz kérdés lesz, és túlterheled az agyad figyelmét. Amikor a szemeddel figyelsz olyankor látsz. Amikor a füleddel figyelsz, olyankor hallasz, amikor az agyaddal figyelsz, olyankor gondolkodsz. Ha túl sok fény megy a szemedbe akkor elvakulsz, ha robbanás van a közeledben, akkor egy ideig megsüketülsz megsüketülsz, ha túl sok megoldandó kérdés van egyszerre akkor összezavarodsz. Ha hirtelen elvakulsz, akkor még marad a füled, hogy merre menj. Ha hirtelen megsüketülsz, akkor marad a szemed, hogy kimentsd magad. De ha hirtelen túlterheled az agyad figyelmét, akkor csapdába esel, mert az agyad irányítja a többi érzékszervedet.

Ha bekövetkezik a sokkos állapot, és olyan élethelyzetben vagy, ahol cselekedned kell, akkor öntudatlanul, pánik szerűen fogsz cselekedni. Engem életemben csak egyszer ért ilyen tapasztalat, 21 évesen Angliában jobb kormányos autóval, kevés tapasztalattal, bal sávban bementem egy három sávos körforgalomba, és annyira összezavarodtam, hogy rám tört a pánik. Csak a Jóistenek köszönhetem, hogy nem volt baleset, mert nem én irányítottam a cselekedeteimet, sávot váltottam úgy hogy nem is néztem körül. Szokták mondani, hogy akit elfog a pánik az képes belefulladni bokáig érő vízbe. Ez igaz kell, hogy legyen. Hiába van agyad, egyszerűen teljesen leblokkol, lefagy, önkéntelenek, tudatlanok a cselekedeteid, üveges a tekinteted. Nem jut el a tudatodig, hogy miközben csapkodsz a kezed érinti a talajt, nem jut el a tudatodig, hogy képes vagy felállni. Egy másik jelenség amit meg lehet figyelni, hogy a pánikrohamnál az ember késztetést érez a menekülésre, elrejtőzésre. Balesetek során gyakran megfigyelhető, hogy valaki a sokkos állapotban elfutott a közeli erdő felé. Veszélyes ez az állapot, mert ha nem nyeri vissza a tudatát, akkor teljesen kihűlhet az ember. Ezek voltak a legszélsőségesebb esetek, amikor hirtelen következik be a tudatvesztés, és tartósan fennmarad.

Napjainkban egyre több ember lesz depressziós, ők jól ismerik mit jelent a pánikroham. Én 22 évesen voltam depressziós, három évig erősen a hatása alatt voltam. Voltak pánikrohamaim. Az ember úgy érzi hogy menekülnie kell a helyszínről, hirtelen összezavarodik, és el akar bújni. Főleg ha tömegben van, olyankor tör rá leghamarabb a pánik roham. Az Isten hozta őrmester úr című filmben az apuka végül bezárkózik a wc-be, csak ott érez nyugalmat. Amikor az agy túlterhelődik, akkor bekapcsol egy védekező program, amely biztonságba akarja helyezni a testet, óvja az életet. Ez egy automatikus életfenntartó ösztön, ugyanolyan mint az állatoknál, a menekülés során már nem vagyunk tudatosak, a testünk önkéntelenül cselekszik. Ha nem tudunk elmenekülni, akkor önkéntelenül agresszívak leszünk, és támadni kezdünk. Miért jelennek meg ezek a tünetek a depressziónál? Ahhoz hogy megértsük, ahhoz először meg kell értenünk, hogyan alakul ki a depresszió.

Képzeld el, hogy a tested egy nagy váza, amely fel van töltve folyadékkal. A váza felett 7 csap van, minden csapból más színű folyadék folyik, a szivárvány színeinek megfelelően. Mindig csak egy csap van megnyitva. Az agyad az irányító központ, amely kiadja az utasítást, hogy melyik csap legyen megnyitva, és mennyire legyen megnyitva. Amikor sokkos állapotba kerülsz egy rossz hír végett, olyankor hirtelen megnyitod a vörös csapot, a szivárvány színei közül a legalsó színt, amely energetikai szinten az ember gyökércsakrájának felel meg. A csakrák a testünkön energiaközpontok, amelyeken keresztül életenergiához jutunk. Az agyunk megteremti a gondolatot, amely megnyitja a csakrakaput, és beáramlik az életenergia. Ez egy nagyon kifinomult energetikai rendszer, olyan az agyunk mint egy zongora, amely képes a gondolatok által nyitni, zárni az energiakapukat. Az alsó három kapu negatív rezgésű testi energiák, a felső három pozitív rezgésű szellemi energiák. Az összes kapunak vannak tartalékai, akkumulátorai a testükben. Ha hirtelen veszélybe kerülünk, akkor a felsőbb tartalék energiák is átalakulnak a testet mozgató energiákká, hogy feszesek legyenek az imaink, tudjunk elfutni, vagy támadni. Olyan, mintha hirtelen megrázna minket az áram, az izmaink befeszülnek és ugrásra, robbanásra készek. Amikor megtörténik ez az energetikai folyamat, olyankor elveszítjük a tudatosságunkat, mert az agyunk a pozitív rezgésű életenergiára működik, amelyet veszély esetén elfogyaszt a testünk izomzata.

Amikor egyensúlyt vesztünk, és hirtelen elborít bennünk a düh, akkor nagy kérdés, hogy meddig maradunk a feszült állapotban. Egészen addig, amíg negatívnak látjuk az élethelyzetet, amíg negatívak a gondolataink, addig egy alsóbb csakraközpont van nyitva, vagy a vörös, vagy a narancssárga, vagy a sárga színű életenergia folyik belénk. Ezek a negatív rezgésű életenergiák, amelyek esetén minimális az agy energiaellátása. A fizikai erővel kiürítjük a pozitiv tartalékokat, és egészen addig nem kezdjük visszatölteni őket, amíg le nem higgadunk, meg nem nyugszunk. Csak akkor kezdnek visszatöltődni amikor pozitivak lesznek a gondolataink, vagy elalszunk. Az embert elönti a düh és képes órákig vitatkozni a párjával. Kiabálnak, ordítanak, egészen addig amíg vannak tartalékaik. Miután elfogyasztották az összes tartalékenergiát, akkor kénytelenek befejezni a veszekedést, mert nem maradt erejük ami biztosítaná a test izomzatának a feszültséget. A vitatkozás alatt minimális a tudatosságuk, olyanokat mondanak amiket később megbánnak, és a vitatkozás nagy részéről nincsenek tudatos emlékeink. A vita után az ember próbálja átgondolni, hogyan került ebbe az állapotba, de össze van zavarodva, nem tud gondolkodni, nem tudja felidézni időrendi sorrendben mi történt valójában, arra se emlékszik mi végett kezdtek veszekedni. A forgalomban ugyanez történik meg, vidámból pipák leszünk, szomorú kimarad. Ránk dudál valaki, és felforr az agyunk. Káromkodunk, üssük a kormányt, és hiába beszél a feleségünk, nem tudjuk őt követni. Tudatot vesztünk. Ez alatt az időszak alatt mondhat nekünk olyan információkat, amelyekre még válaszolhatunk is, - hogy jól van, értettem, - de a válaszaink teljesen önkéntelenek, tudatlanok, a figyelmünk teljesen befele fordul, a fejünkben cikázó gondolatok kötik le, amelyek mint egy beakadt lemez, ismétlik a bosszantó élethelyzet jeleneteket. Csak akkor leszünk újra tudatosak, amikor sikerült lehiggadnunk, sikerült megnyugodnunk, sikerült elengednünk, elfogadnunk, megbocsájtanunk, befejeztük az aggódást. Én már rég megtanultam, hogy akkor is bocsánatot kérek, ha nem én bántottam meg a másik embert, mert addig kalimpál az elmém, addig nehezen összpontosítok kifele, amíg úgy nem érzem, hogy béke van.

Egy hétköznapi ember, napjában többször megnyit alsóbb és felsőbb kapukat is. Az élethelyzetek zongoráznak a gondolatainkon, a gondolataink zongoráznak a csakrakapuinkon. Felbosszantottak a forgalomban, és két órára sikerült megnyitnod a vörös kaput, megtestesült ördög lettél, beáramoltattál egy csomó negatív életenergiát. Idegeskedtél volna több órát is, de a parkolóban összefutottál a legjobb barátoddal és leültetek egy kávéra, két órát nevettetek. Sikerült kikapcsolnod az elmédet, sikerült elterelni a figyelmedet az elmédtől, sikerült kifele figyelned. Ez alatt a két óra alatt a figyelmed magasabb rezgésű gondolatokat követett, megnyitottad a kék csapot, a felső csakrák közül a másodikat, elkezdtél visszatöltődni a pozitiv életenergiával. Miután a barátod elment, visszaültél az autóba, újra eszedbe jutott az incidens, már képes lettél gondolkodni, mert már volt magas rezgésű életenergiád, amellyel feldolgozhattad a fejedben cikázó gondolatképeket. Egészen addig csak kalimpálni fognak a gondolatok, amíg nem lesz magas rezgésű életenergiád, amellyel feldolgozhatod őket. Addig olyan leszel mint egy beakadt lemez, teljesen elveszted a tudatosságod, az agyad csapdába esik a túlterhelődött gondolatokkal, és működésképtelen lesz. Mindent amit az öt érzékszerveddel megfigyelsz, azt az agyaddal dolgozod fel emléknek. Ha az agyad beakad, nincs elegendő energiaellátása, akkor nem képes a gondolatfeldolgozásra, nem képes feldolgozni az öt érzékszerv üzeneteit sem, nem éri el a tudatodat a feleséged beszéde, nem lesz emlék az utcán megfigyelt eseményekből, zombi módba kapcsolsz, aki órákig ugyanazt a forgó körhintát figyeli a fejében. Csak újra és újra lejátszódik a negatív élethelyzet egyes jelenetei, nem tudjuk továbbgondolni, elrendezni, össze vagyunk zavarodva. Csak akkor vagyunk képesek feldolgozni a gondolatokat, ha kijövünk a fejünkből, és erőszakkal eltereljük a figyelmünket valami pozitiv dologra, ami alatt megnyitódik egy kék, királykék, vagy lila színű csap. Egy régi baráttal való találkozás képes felkelteni a figyelmünket. A kirándulások után sokkal nagyobb a figyelmünk, hirtelen látjuk a bútorokat, észrevesszük a falon a repedéseket, és a munkahelyen rendezzük a problémákat, ötleteink vannak, megoldásokat találunk, könnyen feldolgozzuk a fejünkben összetorlódott gondolatokat, feladatokat. A kirándulás alatt végig pozitívak voltak a gondolataink, végig szépnek láttuk a világot, végig pozitiv élethelyzeteket figyeltünk meg, végig magas rezgésű életenergiával töltődtünk.

Ennyi példa után már megérthetjük, hogyan alakul ki a depresszió. Láthattuk, hogy egy hétköznapi embernek a véletlenek folytán naponta többször nyitódnak percekre, órákra különböző csakraközpontok. A depressziós embernél nincs ugrálás, kitartóan alsó energiakapukat tart megnyitva. Ha az ember folyamatosan stressz helyzetbe kerül, folyamatosan védekezni kényszerül, folyamatosan támadást érez, akkor folyamatosan feszült lesz. Az összes életenergiáját fizikai erővé alakítja át, egyre jobban kimeríti a tartalékait, egyre jobban összezavarodik, egyre jobban túlterheli az agyát. Ennek eredményeként egyre jobban kapkodni fog, egyre többet hibázni fog, egyre több mindenek kell ellenállnia, egyre több minden ellen kell védekeznie. Láthattuk a felsorolt élethelyzeteknél, hogy mi minden válthat ki negatív gondolatot, mennyi olyan élethelyzet van, amely ellen védekezni próbálunk. A két fő csoport a tárgyi élettelen, és az élő elvesztése. Birtokolunk tárgyakat és embereket. Ha olyan élethelyzetbe kerülünk ahol tárgyaink veszélybe kerülnek, vagy embereink élete veszélybe kerül, akkor megjelennek a negatív gondolataink, félni kezdünk. A legnagyobb félelem a halál félelem. Amikor az életünk veszélybe kerül, olyankor könnyen elveszítjük a tudatosságot. Képesek vagyunk bokáig érő vízbe belefulladni. Vagy az én körforgalmas példám Angliában, annyira megijedtem hogy balesetet szenvedhetek, hogy elvesztettem a tudatosságot. A családi drámák a pénz végett, vagy a féltékenység végett. Az ember csak azt a képet látja maga előtt, hogy a másik ember felelőtlen viselkedése végett pénzt fog veszíteni, és mennyire szerencsétlen lesz. Ugyanúgy amikor megtudja valaki hogy leégett a háza, vagy kirabolták, vagy elszerencsejátékozta a család pénzét. Az anyagi bizonytalanság nagy félelmet tud kiváltani bennünk, amely már tudatvesztést okozhat. De nem csak a tárgyainkat birtokoljuk, féltjük, hanem embertársainkat is. A féltékenység nem más, mint birtoklás. Az ember fél az egyedül maradottságtól, ezért embertársait próbálja bebiztosítani, birtokolni. Ha mégis veszteség éri, akkor a kialakult élethelyzetet nagy veszélynek ismeri fel, nagy félelemnek, amely által elveszítheti tudatosságát. Így lesznek cselekedeteink agresszívak a kocsmai verekedések során amikor egy barátunkat védünk meg, vagy a féltékenység végett párunkkal, vagy az udvarlóval. Az összes félelem negatív gondolat, az összes félelem az elképzelt lehetséges veszteségekből születik.

A mai társadalomban könnyen depressziós lesz az ember, mert nagyon sok veszteség érheti. Egy vállalkozó folyton stresszben él, sok olyan élethelyzetet tapasztal amelyben veszteségek érték. Sok problémát kell megoldania, sok gondolatot kell feldolgoznia, kevés életenergiával, mivel folyton negatívak, aggódóak a gondolatai, folyton alsóbb rezgésű energia kapuk vannak megnyitva, amelyek energiaszintje kevés a gondolatok feldolgozásához. Ennek az lesz az eredménye, hogy minimális figyelme marad kifele, hosszabb időszakon keresztül olyan lesz mint egy zombi. Hiába lesz a családjával, nem lesz figyelme rájuk, csak nézni fogja őket, látni nem. Hiába fog a felesége beszélni hozzá, a legtöbb információ nem éri el a tudatát. A vállalkozó nem tud kikapcsolódni, nem tud leállni, mert folyton-folyvást próbálja átgondolni, feldolgozni, megoldani az agyában feltorlódott gondolatokat. A teste teljesen feszes, a beáramló negatív életenergiát félelmeként érzékeli az ember. Nem tudja mitől feszült, nem tudja mitől érez egyre nagyobb űrt belül, vákuumot ami kiszívja belőle az életet, nem tudatosítja miért érez félelmet. Egyre erősebben próbál gondolkodni, egyre erősebb késztetést érez, hogy minél gyorsabban átgondolja a problémáit, hogy minél gyorsabban kikeveredjen ebből a pokoli élethelyzetből. Egyre negatívabban látja az életet, ezáltal egyre mélyebb energiákat enged be, amelyek messze vannak az agy energiarezgés szintjétől. Egyre jobban feltorlódnak a feldolgozásra várakozó gondolatok, egyre jobban beakad az elme, egyre jobban összezavarodik az ember. Egyre jobban sötétebbnek látja az életét.

Most jól figyelj ide! Az univerzumot két energia építi fel, a félelem és a szeretet. Az alsó három csakraponton a negatív életenergiákat az emberi test félelemként tudatosítja. Az érzelem nem más, mint életenergia. A negatív életenergia negatív érzelem, amelyet félelemként tudatosítunk. Minél mélyebb rezgésű negatív életenergia érkezik belénk, annál nagyobb félelmet érzünk. Ugyanígy igaz a másik oldalon is, minél magasabb rezgésű pozitív életenergia érkezik belénk, annál nagyobb szeretetet érzünk. Oktalanul. Sugározhat belőlünk a szeretet és a félelem is.

Amikor az ember egyre jobban sötétebbnek látja az életet, akkor egyre mélyebb rezgésű negatív életenergiákat folyat magába az ébrenléte alatt. Egyre jobban beakad az elméje, egyre jobban csapdába esik, összezavarodik. Egyre kevesebb figyelme marad kifele, egyre kevésbé lesz együtt érző, figyelmes az embertársaival. Nem készakarva, hanem egyszerűen nem marad a környezetére figyelme. Az összes figyelmét az agy veszi igénybe. Nem lesz kedves, figyelmes, együtt érző, nem tud szeretni. Csak félni tud, mivel erős félelem energia folyik belé. A viselkedésével nemtetszést fog kiváltani a környezetében, az emberek megszólják a furcsa zombi viselkedését. Ezután meglepődnek, mert depressziós embertársunk agresszívan fog válaszolni. Minél kevésbé tudatos az ember, annál feszültebb a teste, annál jobban készen áll az elmenekülésre, vagy ha nem tud menekülni, akkor a támadásra. Egy vállalkozó nem hagyhat ott csapot papot, az élet sarokba szorítja, ösztönösen támadni fog. Agresszív lesz a viselkedése. Nem fogja megérteni a viselkedése, és a környezete közötti összefüggéseket, az agya teljesen blokkolva van a problémákkal, nem tudja átgondolni, feldolgozni, hogy a válságos időszak alatt, miért bántják az emberek. Egyre több kapcsolatot veszít el. Elér egy olyan pontot, amikor szembesül azzal, hogy valószínű nagyot hibázott, mert azok az emberek akik eddig a barátai voltak, akik eddig szerették, az ellenségei lettek. Nem képes továbbra se a gondolkodásra, de azt felfogta, hogy valószínű valamit rosszul csinált, ha ennyien támadják. Az agya már eddig is túlterhelt volt a vállalkozás végett, már eddig is túl sok kérdés várakozott megoldásra. Az újabb felmerülő problémák a barátai végett, szerettei végett, felrakják az i-re a pontot. Az agy eléri a határait, és bekapcsol a védekező rendszer, megjelenik a pánikroham, amikor öntudatlanul menekülni kezd az ember. Ugyanaz a jelenség, amely sokkos állapotnál lép fel, teljesen elveszítjük a tudatosságot, és a test megpróbál életben tartani minket. Abszolút nem értjük mi történik velünk, a furcsa viselkedés további kérdéseket vet fel, amellyel tovább terheljük az agyunkat. Esélytelen a lefagyasztott elmével feltárni az okokat, az ember nagyon mély csapdába kerül. Nehezen, de felfogja hogy valami furcsaság történt vele, megfordul a fejében, hogy megőrült, amely gondolat rezgése még mélyebb rezgésű negatív életenergiát áramoltat be. Az ember ebben a tudatállapotban átéli a Földi poklot, nagyon erős félelmeket tapasztal. Amint arra gondol, hogy lehet megőrült, azonnal túlpörög az agya, tudatosságot veszt, és pánikrohama lesz, menekülni akar. Amint arra gondol, hogy pánik roham törhet rá, azonnal túlpörög, és valóban rátör a pánikroham. Ennek a két gondolatnak olyan mély a rezgése, amely energiaszinten az agy leáll.

Ma már értem mi történt velem, sokat segített volna, ha 15 évvel ezelőtt ez a cikk a kezembe került volna. Három év alatt orvosságok nélkül kijöttem a depresszióból. Segített a felsőbb énem, a lelkiismeretem hangja. Tudni kell, hogy az energiamezők tudatosak. Mind a félelem, mind a szeretet élő energiák, akik gondolati szinten képesek elérni a tudatunkat. Amikor az emberben mély félelem rezgés folyik, olyankor az ember gondolatait ellepik a sötét energia hangjai. Uram szabadíts meg a kísértéstől, - a biblia pontosan tudja, hogy mit jelent a félelem és a szeretet. A depressziós embernek rengeteget manipulálja a sötét energia az elméjét. A leggonoszabb manipuláció, hogy elhiteti az emberrel hogy mások róla beszélnek, róla sugdolódznak, az ember úgy gondolja, hogy az egész világ összeesküdött ellene. És visszatámad. Emlékszem mennyire félelmetes volt ez a gondolat, hogy senki se szeret, mindenki bántani akar. Nem szerettem a tömeget, mert azt láttam, hogy rólam beszélnek. Ugyanúgy pánikrohamot okozott ahogy az őrület, vagy a pánik roham gondolata. Azóta sok embert megfigyeltem akik depressziósak, sok emberen láttam, hogyan támadják az embertársaikat. Te azt gondolod rólam, hogy ez meg az? A sötét energia kegyetlenül kínozza az embert. A Felhőatlasz című film végén Tom Hanks jól bemutatja, mit tapasztal az ember amikor a rezgése lesüllyed a mély rezgésű energia szintjére. Sok filmben lehet látni, hogyan jut el az ember a Földi pokolig. Al Pacino a Sebhelyesarcú film végén élethűen eljátssza milyen megérkezni a Földi pokolba. Az ember már a legjobb barátjában se bízik, a sátáni hang teletölti a fejét a gonosz gondolatokkal.

Pokoli ez az állapot, de talán itt ébred fel az ember. Legalábbis én ekkor kérdeztem meg először, hogy ki vagyok én, mi az élet értelme. Ekkor néztem meg először tudatosan a felhőket, a fák leveleit. Jóisten segített, lépésről lépésre felálltam, elkezdtem intuitívan megerősítéseket mondani, elkezdtem magamban sorolni, hogy képes vagy megtenni András. Ma már tudom, hogy a felsőbb énem hangja volt, a szeretet rezgésű életenergia tudatos hangja volt a fejemben, aki segített a sötétségben. Idővel megadtam magam. Először is befejeztem aggódni a vállalkozáson, ahogy teltek a hónapok, évek annál kevésbé láttam negatívnak a veszteségeket, egyre kevésbé érdekelt, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Szintén elfogadtam, hogy elvesztettem a barátaimat, beletörődtem a sorsomba. Körülbelül három év telt el, mire teljesen megszűnt a megerősítő hang a fejemben, újra tudtam úgy élni, hogy nem kellett néha sorolnom, hogy képes vagy megcsinálni András. A három év alatt hatalmasat változott a személyiségem. Az egyik legfurcsább dolog az volt, hogy már nem volt kedvem vadászni menni az édesapámmal, már nem tudtam elfogadni a gondolatot, hogy kioltsam egy állat életét. Tudtam akkor is, hogy valami pozitív dolog történt velem, úgy fogalmaztam, hogy a depresszió katalizátor a személyiség fejlődésére. Tudtam, hogy az ember megváltozhat, többé nem hittem a népi bölcsességnek. Kisebb nagyobb szünetekkel újra és újra visszasüllyedtem a pokol szintjeire, az elkövetkező 10 évben is, de egyre ügyesebben álltam talpra, egyre gyorsabban ismertem fel, hogyan kell gondolkodnom, hogy gondolati energiához jussak. Az eredmény a tudatosság lett, ma képes vagyok megfigyelni a gondolataimat, tudom mikor melyik csakra kapu van nyitva, tudom hogyan kell gondolkodnom, hogy ne csökkenjen le a rezgésem, ne veszítsem el a tudatosságom.

Csak azok az emberek lesznek depressziósak akik készen állnak a fejlődésre. A legtöbb ember nincs tudatában napjában hányszor vált csakrapontokat. Ha a forgalomban felbosszantják akkor órákig képes mérgelődni, ha összefut egy régi barátjával, akkor hirtelen átváltja a rezgését. A depresszióból felépülő emberek sokat szenvednek, de végül elérnek egy olyan tudatszintet, ahol tartósan kiegyensúlyozottan boldogok maradnak, képesek kontrollálni a gondolataikat, képesek egyensúlyban maradni magasabb életenergia szinten. A sok szenvedés alatt megtanulja az ember, hogy nem idegeskedik semmin, nem lát negatívan semmit, megtanulja saját bőrén, hogy az aggodalmak csak a Földi pokolba vezetnek. Megtanul minden élethelyzetet higgadtan kezelni, megtanul semmitől nem félni. Tudja, hogy ha elönti a félelem, akkor elveszti a tudatosságát, és nem lesz képes a gondolkodásra, hibázni fog, kapkodni fog, összezavarodik, és csak tetőzi a gondokat. Megtanulja beszedni a leszarom tablettát, kúpot. Megtanulja minden élethelyzetben megfigyelni a pozitív rezgést, ha egy tégla a fejére esik, akkor örül, hálát ad, hogy nem kettő esett. Az agy megtanul minden negatív rezgést átalakítani, áttranszformálni, magas rezgésé, így tudatosan képes nyitva tartani a magasabb csakrákat. Mielőtt teljesen tudatra ébredtem volna a Jóisten egy csomagban adta oda az összes félelmet, egy döntéssel kellett elengednem az összes félelmet. Olyan élethelyzetbe kerültem, ahol az egyik oldalon át kellett volna taposnom embertársaimon, a másik oldalon elvesztettem az összes pénzem, és azokat az embereket akiket a legjobban szerettem. A bibliában van egy olyan élethelyzet, ahol az apának fel kell vinni a hegyre a fiát feláldozni. Már értem mit üzent ezzel a Jóisten. Az utolsó pillanatban megállította az apát. Meg kell értenünk, hogy amíg félelem van bennünk, addig nem lehet bennünk szeretet. Amint félni, aggódni kezdünk, akár a gyermekünk élete végett, azonnal utat nyitunk az ördögnek a testünkbe, megnyissuk a csakrakaput. Azért reinkarnálódunk a Föld szerű bolygókra, hogy megtanuljuk elveszteni az összes félelmünket. Addig járjuk a poklokat amig elegünk nem lesz belőle, amíg meg nem adjuk magunkat teljesen, történjen bármi, mi nyugodtak maradunk. Fél évig teljesen félelem nélkül éltem, megfigyeltem hogyan gondolkodok. Nem félsz semmitől. Ha azt az embert akit legjobban szeretsz a szemed előtt ölik meg, te akkor is megbocsájtasz azonnal. Nincs benned egy picike félelem sem, nem nyitod meg az alsó csakrákat egy pillanatra sem, stabilan kiegyensúlyozódva maradsz a felső csakrák szintjén. Csak a szeretetet folyatod az energiatestedbe. Az emberiségnek meg kell értenie, hogy nem lehet egyszerre félni,félteni és szeretni. Vagy az egyik kapu van nyitva, vagy a másik. Csak akkor szabadulsz ki a pokol szintű világokból, ha képes vagy teljesen megadni magad. Az emberi kapcsolatainkat a legtöbb esetben nem a szeretet tartja össze, hanem a félelem, amely birtoklásban, diktatúrában nyilvánul meg. Az emberiség most éri el azt a tudatszintet, ahol megérti mit jelentenek az energiák, mit jelent a szeretet és a félelem. Eljött az ideje, hogy megtanuljuk szeretni egymást, és magunkat is. Megtanuljuk legyőzni az összes félelmet.

Sok film tanított minket az energiáról. A Jedik nagyon bölcs dolgokat tanítottak, és megmutatta a film, hogy a szerelem végett, a féltés végett Anakin elvesztette a tudatosságát, és lemészárolta a gyermekeket. Az ember legnagyobb próbatétele, a család elengedése, a család elvesztésétől való félelem leküzdése. Amíg ezzel az emberiség nem küzd meg, addig marad az alsóbb dimenziókban, ahol még a negatív félelem energiák az uralkodók. A fél év magas rezgés alatt megtapasztaltam hogyan gondolkodik a szeretet teljes ember. Mindenkit ugyanúgy szeretsz mint a családodat. Az egész világ a családod, az összes ember a testvéred. Egyenlőséget érzel az összes emberrel, de még egy kaviccsal, fűszállal is. Nincs már olyan, hogy a te családod, mindenkit szeretsz, és sokkal nagyobb szeretetet érzel, mint a családon belül valaha is éreztél.

Tudom, hogy a depressziónak, szenvedésnek tudatemelő hatása van. Nem akarom senkitől erőszakkal elvenni a szenvedést, mert akkor elvenném a fejlődés lehetőségét. De bízok abban, hogy a tanulás által is fejlődhet az ember. Ha a tudatraébredett emberek képesek elmagyarázni az emberi folyamatokat, képesek gyakorlatokkal megtanítani, hogyan érhetünk el magasabb életenergia szinteket, akkor talán kiküszöbölhető a szenvedés. Én nagyon bízok abban, hogy az írásaim által az emberek tudáshoz jutnak, és a tudással legyőzhetik a félelmeiket. Ha csak egynek sikerül már az is elég lesz :)

Ha az ember hosszabb ideig kiegyensúlyozódva marad egy magasabb életenergia szinten, akkor a teste változni kezd, a hernyó begubózódik, és pillangó lesz belőle. Jóisten nagy mókamester! 

Sikeres felemelkedést mindenkinek! Szeretlek benneteket! 

Zsigray András