A belső párbeszéd megszüntetése - 2.rész

A belső párbeszéd megszüntetése - 2.rész

(Rövid tartalom: tapasztaltad valaha, hogy egy hosszú kirándulásból hazatérve másnak érzékelted a házat? Érzeted a fenyődeszkák gyantás illatát, láttad a repedéseket a falon, a bútorok formáját, olyan más volt a ház. Azt gondoltad, mert régen láttad. De amikor a kollégiumból jöttél haza egy hét után, akkor nem tapasztaltad ezeket a finom változásokat. Egész életemben azon gondolkodtam, hogy miért van ez, ebben a cikkben végre megértettem.)

Mikor szűnt meg utoljára a belső párbeszéded? Mikor volt utoljára üres a fejed? Mikor kapcsolódtál ki utoljára? Egyáltalán honnan tudja az ember, hogy elérte a kikapcsolt állapotot?

Reggel felébredsz, és a párbeszéd megkezdődik. Hány óra van? Jól van időben vagyok. Mi lesz ma? Fél tízkor találkozó a főnökömmel, el ne felejtsem. Mit kell vinnem? Mindent elraktam a táskába? Inkább nézd meg! Az utolsó dokumentumot is kinyomtattam tegnap este? Az egyiket nem. A fene, jaj de hülye vagyok. (bekapcsolod a számítógépet, kicsit elcsendesül a belső párbeszéd, mert az összes figyelmedre szükség van a számítógép bekapcsolásához, programok megnyitásához, nyomtatáshoz.) Jól van megvan. Hány óra van? A fene el ne késsek. (gyors léptekkel megindulsz a fürdőszobába fogat mosni, majd a fogmosás alatt újra beindul a belső párbeszéd) Kevés már a fogpaszta, délután vennem kell. Mit kell vennem még? Kutyakaját, el ne felejtsem. Melyik üzletbe menjek? Megállok a tisztítóba is, az közel van a belvárosi tescóhoz. Habár utoljára dugó volt délután. Akkor... (Hirtelen megszólal a telefon, megzavar a párbeszédben. Kollégád hív, hogy ne felejtsd el a szakács könyvet amit megígértél neki) Hol az a könyv, alig van már időm, még ez is. Hol tartottam? Ja a vásárlás. Megállok a nagy tescóba, és veszek kaját is a hétvégére. Mi lesz a hétvégén? Valahova mennem kell, valakinek megígértem valamit, de mit? Ja, hogy elhozom a Józsiék új fűnyíróját mert nem fér be az autójukba. Mikor lesz az? (közben keresed a könyvet, de nem találod) A francba, mennyi az idő? Jó ég mindjárt elkések! Nem baj, majd délután megkeresem kikészítem holnapra. (Amíg gyorsan felöltözöl, addig csend van pár percig, minden figyelmedet a következő ruhadarabra irányítod. Koncentrálsz, mert baj van, szituáció van :) Majd amikor már zárod be a bejárati ajtót, akkor újra megszólal.) Mindent elraktam, minden megvan? Dokumentumokat mind beleraktam, minden rendben, nyugi. (Beülsz az autóba, kitolatsz, egy picit újra csend van, mert leköti a figyelmed az autóvezetés, tolatás manőverezés. Majd miután a megszokott útvonalon elindulsz, amely már becsukott szemmel is menne, újra beszélgetni kezdesz.) Milyen nap van ma? Még csak szerda? Még három munkanap hétvégéig. Nem baj, ma finom lesz az ebéd a menzán. Este meg elmegyek moziba. Igen ez jó ötlet, úgy is régen voltam. (Hirtelen szembejön veled egy piros Lamborghini) Király. De beleülnék egyszer egy ilyenbe. Milyen fiatal vezeti. Hol láttam ilyet? Tavaly Horvátországban, csak az kék volt.

És így telik el az egész napod. Amikor a környezetedben olyan tevékenység van, amihez több figyelemre van szükséged, olyankor picit csend van. Munka alatt amikor a számítógéppel dolgozol, vagy bármikor amikor koncentrálnod kell az összes figyelmed, vagy nagyon oda kell figyelned, hogy ne hibázzál.

A legtöbb munka olyan, hogy annyira megszoktuk, hogy tudjuk gondolkodva is végezni. Egy festő egész nap gondolkodik, miközben kezében az ecset. Kicsit másképp, mint az első példában. Egy darabig tervezget, ebéden gondolkodik, vagy a tegnap estén, majd beáll egy más fajta gondolkodás, belső párbeszéd. Ez a párbeszéd olyankor jelenik meg, amikor monoton tevékenységet végzünk, vagy aránylag gondtalanok vagyunk. Azt figyeltem meg, hogy ilyenkor a gondolatok láncreakciószerűen jelenek meg a párbeszédben. Van az a játék, hogy az utolsó szó, utolsó betűjére kell városnevet mondani láncszerűen. Ugyanezt csinálja a monoton lefoglalatlan elme is. Saját magának áramoltatja a gondolatokat, láncszerűen beugranak emlékképek, vagy bármi ami az utolsó gondolathoz valami módon kapcsolódni tud. Ilyen tudatállapotban hihetetlen hülyeségek jutnak az ember eszébe pillanatok alatt. De ez a gondolkodásmód előzi meg a teljes párbeszéd kikapcsolását, a csend megjelenését. Például eszedbe jut valamiről a Balaton, majd egy vízibicikli, majd egy bicikli, majd a szerelő, majd a szerelő felesége, majd a feleséged, majd a fűnyírás, majd a fűnyíró. Mosogatod az edényeket, félig elbambulva nézed a vizet, majd hirtelen megszólal mögötted a párod, hogy miről gondolkodsz? És magadat is meglepve a válaszod, hogy a fűnyírón. A festők, építkezési munkások gyakran ki is mondják, hogy épp milyen gondolatok járnak az eszükbe, spontán megszólal, és azt mondja, hogy Csicsolina. Majd fütyörészik tovább. A Csicsolínás esetnek tanúja voltam :)Többször észrevettem magamon, hogy amikor nincsenek gondjaim, vagy kevesebb gondom van, nem kell átgondolnom semmit, olyankor ha egyedül vagyok, én is spontán megszólalok, beszállok a láncreakcióba. Pl. az utolsó gondolatképben egy cipész két cipőt felmutat, és megkérdi hogy a feketét ? Én meg spontán hangosan válaszolok, - nem majd a pirosat, te hülye! (Ilyen lekezelő stílusban, flegmán. Hogy képzeled, hogy a pirosat választanám, minek nézel engem. Persze hogy a feketét, mit gondoltál,- mintha valami haverral beszélgetnék. És ilyenkor tudatosulok, hogy hogyan beszélek, meg egyáltalán milyen hülyeségeken gondolkodok, hol járok, mit is mondtam hangosan. :) De ez csak olyankor fordul elő, ha jó kedvem van, aránylag minden rendben, és nem kell átgondolnom semmit, félig kikapcsolhatok. Ilyenkor szokott az ember dalolni, fütyörészni öntudatlanul.

A tanár kihív a táblához felelni. Megkérdezi, hogy mikor született Mária Terézia. Amikor az ember egy adatot, információt keres a tudatában, olyankor jellegzetesen felfele irányítja a szemeit, de a fejét csak picit emeli fel. Mintha a válasz a plafonra lenne írva. Ekkor az ember tudatosan, akarattal gondolkodik, keresi az adatot, emléket, mint egy számítógép. Készakarva. Rá van kényszerítve, hogy használja a fejét, mert szituáció van. A második esetben, az ember féltudatosan gondolkodik, az első példában leírt reggeli belső párbeszéd. Úgy is felöltözhetett volna, elmehetett volna munkába, hogy csend lett volna fejében, mert nem volt kényszerítve. A harmadik esetben az ember már tudatlanul gondolkodik, az elmében láncszerű áramlások folynak. Ez már egy elég ellazult állapot, csak olyankor jelenik meg, amikor az embernek aránylag kevés a gondja. És olyan tevékenységet végez, ami elég monoton, nem kíván sok figyelmet. Vagy olyankor amikor a test elfáradt. A negyedik esetben, az elme kikapcsol, a belső párbeszéd megszűnik. Ez az állapot az, amit a guruk tanítanak, ebben az állapotban az embernek az életenergia-áramlása megemelkedik, és ezt euforikus boldogságnak érzékeli.

Ebben az állapotban megszűnik a belső párbeszéd, kiürül a fejed a gondolatoktól, kikapcsolsz. Az ember nem ismeri ezt a tudatállapotot, megriad tőle, ellenáll hogy megtörténjen. Az első példában bemutatott irodai munkásunk, egy elég megterhelő napon van túl, nagyon sokat kellett koncentrálni a figyelmét a munkába, ami testileg eléggé lefárasztotta. Hazafele tart a munkából, a szokásos dugóban araszol méterről, méterre. Már közel 20 perce a harmadig szintű tudatállapotban van, gondolatai láncszerűen követik egymást, ő pedig félig bambulva figyeli az előtte haladó autót, és hallgatja a rádiót, közben ásítozik néha egyet-egyet. Nincs ereje gondolkodni, párszor megpróbálja, de elveszti a fonalat, hülyeségeket talál a gondolatai között, a láncreakció elkezdődik. Végül feladja, és kicsit jóleső testi fáradtsággal araszol a dugóban. Majd egy ideje már csak áll a kocsisor, hirtelen arra lesz figyelmes, hogy dudálnak mögötte. Elbambult. Nem gondolkodott semmin, teljesen kiürült az elméje, csak félig tudatosan azt figyelte, hogy milyen finom, nyugodt, békés érzés ez az állapot, mintha belefeküdt volna egy kád forróvízbe. Jaj de jó így, most ne zavarjon meg senki. De a duda megzavarta.

Az ember olyankor tapasztalja meg a teljes gondolat nélküli állapot, belső párbeszéd nélküli állapot megjelenését, amikor mélyen elbambul. Ilyenkor az összes figyelmed az öt érzékszervedben koncentrálódik, a szemen érezni lehet hogy nyomás alá kerül, mert sokkal több életenergia áramlik keresztül rajta. Ha egy embertársunk észreveszi, hogy kiguvadó szemekkel nézünk egy pontot a térben, akkor felriaszt minket, megzavar minket. Mi van? Hol jársz? Sehol. Valóban sehol nem voltunk, ebben az állapotban üres a fejünk. Ha nem az embertársunk riaszt fel minket, akkor mi vesszük észre hogy mi történik velünk, észbe kapunk, és visszanyerjük a figyelmünket. Nem tudtuk eddig, hogy mi történik ilyenkor velünk. Én engedtem, hogy ebben az állapotban tovább bambuljak, mélyebbre menjek, és megnéztem mi történik velem. Az ember szinte zuhanni kezd, és nagyon erős nyomás van a szemében, majd kiesik a szeme. Ekkor szoktak tudatosulni az emberek, és picit megijedve, hogy mi volt ez, visszanyerik az öntudatukat. Ha nem ijedsz meg, és engeded elmélyülni, akkor egy pici idő után újra élesedni kezd egy pontban a tekinteted, és azt érzed, hogy kinyílt a szíved. Megnyitódott a szívcsakrád, ami gyönyörű érzés, olyan testi tapasztalás, mint az orgazmus, csak még erőteljesebb. És volt hogy fél órán keresztül sikerült megmaradnom ebben a tudatállapotban. Miután a tekintet kiélesedik, újra tudsz gondolkodni, de csak nagyon lágyan a hátérben. Én csak annyit gondolkodtam, amennyivel megfigyeltem magamat, hogy mi történik ebben az állapotban a testemben. Nagyon erősen érzed az illatokat, mindent látsz, mindent hallasz, a hatalmas életenergia áramlás felerősíti az öt érzékszervet. Szuper-érzékennyé teszi. Az ősi magyar sámánok ezt az állapotot érték el, ezért révült a tekintetük. A fél órák alatt nekem is végig révült, csak picike pontokban volt éles, annak ellenére, hogy 180 fokban érzékeltem a teret.

Ritkán érjük el ezt a teljes csendet, ritkán vagyunk annyira gondtalanok, békések, hogy belesüllyedünk ebbe a bambuló állapotba. Viszont kiránduláskor könnyen elérjük. Nem annyira erőteljesen, mint ahogy én engedtem az elmélyedést, de nagy különbség, hogy az ember miután észbe kap, hogy elkezdett bambulni, nem kezd tudatosan gondolkodni utána, ahogy azt otthon tenné. Amikor az irodai munkásunk a dudálásra felkapja a fejét, észre veszi hogy elbambult, igyekszik minél gyorsabban felsorakozni a többi autó után, tudatosítja hogy minden rendben van, akkor hirtelen újra gondolkodni kezd. (Hány óra van már? Már otthon kéne lennem. Mindig ez a dugó. Ebből ma nem lesz mozi. Majd holnap. Elmegyek a Csabához, megnézünk egy filmet. És így tovább.) A bambulás alatt teljesen feszültségmentes lett a test, és pár légzés alatt, hatalmas életenergia mennyiség áramlott a testbe, amitől az felfrissült. A gondolkodáshoz figyelem kell, a figyelemhez életenergia kell. Csak addig tudsz koncentrálni, akár kifele ha szituáció van, akár a befele a gondolataidat rendezgetni, amíg van életenergiád. Miután a bambuláskor sok beáramlik, újra van az irodai munkásunknak ereje gondolkodni, tervezgetni, kicsit felfrissült. Ő nem tudja, milyen metafizikai folyamtok játszódtak le benne, az ember most jelenik meg azon a tudatszinten, az evolúció most engedi meg, hogy felismerjük önmagunk működését.

A kirándulás alatt az ember eldönti, hogy most elfelejti pár napra az életét, nem fog a munkán gondolkodni, kikapcsolja a telefont. Mindent bebiztosított, a kutya jó helyen van, van aki a házra is figyel, minden rendben lesz otthon, kikapcsolódhat. Ha ezt nem teszi meg, ha eldönti hogy azért reggelente hazatelefonál, hogy a cégben minden rendben van e, akkor nem szűnik meg a tervezgetés, ami féltudatos elmeműködés, nem tudjuk tudatosan gombszerűen kikapcsolni. Sok olyan belső párbeszéde lesz, mint az irodai munkásnak. (Jó végre nyugodtan gondolkodhatok, most a repülőút elfog tartani 3 órát, végre nyugalmam van, most jól átgondolom az utolsó heteket. A megrendelések jól mentek, növekedés van, Árpi ügyesen dolgozott, ügyesek voltak lent a nyomdán is. Jaj, tényleg azt a gépet meg kell nézetni, el ne felejtsem ha leszáll a gép, hogy küldjek egy üzenetet. Majd a mosdóban, mert a felségem csesztetni fog, hogy még itt is a telefont nyomkodom. Meddig nem leszek a cégbe? Meddig tart ez a kirándulás? Mehetünk volna egy héttel később, na nem baj. És így tovább) Ha sikerül eldönteni, hogy most nem foglalkozok az otthoni dolgokkal, akkor a repülő út alatt már félig megjelenünk a jelenben, a Most pillanatában, már csak nem tudatos agyműködésünk lesz, csak a láncszerű gondolatáramlást fogjuk tapasztalni. Majd valamikor az út alatt, azon kapjuk magunkat hogy egy ideje bambulunk a kis ablakon keresztül a gyönyörű fehér felhők mögött lenyugvó napba. Hirtelen veszünk egy mély lélegzetet, mert a bambulás alatt szinte megállt a szívünk, és a beszívott levegőt picit benntartjuk, majd mosolyogva kifújuk. Erőt érzünk magunkban, testünk összes sejtjét átjárja az élet. Az erőből nem kezdünk gondolkodni, hanem nyugodt békés szívvel, gondtalanul nézni kezdjük a gyönyörű felhőket, megjelenünk a jelenben, Mostban, flow állapotban, áramlásban. Üres az agyunk, nincs belső párbeszéd, a mély bambulás kikapcsolta láncszerű gondolatáramlást is. Csak nézünk ki az ablakon, olyan lelki békés állapotban, mintha gyerekkorunkban ülnénk az autó hátsó ülésén a nagymamához tartva. Nincs gondunk, nincs miért gondolkodnunk, békések, nyugodtak vagyunk. Bámuljuk a csodaszép felhőket, majd bámuljuk a repülőt, amikor felszálltunk nem is vettük észre milyen színű az ülés huzata, elkerülte a figyelmünk, majd a családunkra nézünk, gyerekünkre, és rámosolygunk. Picit meglepődik, - apu, anyu mosolyog, boldogok, de jó. És ekkor már a mostban maradunk, éber jelenlétben, már látunk, nem csak nézünk, mindent látunk egészen a kirándulás végéig.

Mindent megbámulunk, minden észreveszünk, semmi nem kerüli el a figyelmünk. Illatok, ízek, minták, hangok. Már rögtön a repülőtéren észrevesszük, sokkal élénkebb a világ, sokkal több hang, íz, illat. Pezsgőbb, élettel telibb, nem olyan szürke mint otthon. A VÁLTOZÓ TE VAGY. És egész kirándulás alatt finomak az ételek, érezzük a virágok illatát, mindent látunk, hallunk. Az öt érzékszervünk nagyon érzékeny, bőségesen el vannak látva életenergiával, hatékonyan működnek. Ha véletlenül gondolkodnunk kell, ha szituáció van, pl. egy keresztrejtvényen a strandon, akkor azt vesszük észre, hogy nagyon ügyesen megy. Csak akkor gondolkodunk, ha készakarva akarunk, ezen felül nincs se féltudatos tervezgetés, se tudatlan láncreakció, az összes figyelmünk fel van szabadítva, az összes figyelmünkkel, a jelenlétben vagyunk, környezetünket fogjuk fel. Az állapot fokozatosan elmélyül. Az első nap egy túrát teszünk a közeli vulkánhoz. Sokat sétálunk a hegyre, majd a hegy tetején kissé elfáradva leül a csapat megpihenni, kifújni magát. Ekkor újra azon kapod magad, hogy egy ideje megint a bambulsz, szinte elállt a lélegzeted, majd kiesik a szemed, és olyan nyugodtságot érzel, hogy mindjárt megáll a szíved. Bambulod a gyönyörű völgyet, távolban a kék tengert. Nem hirtelen szívod be a levegőt, hanem lassan. Nincs semmi baj, nem baj ha elbambultál, nem dudál senki, jó helyen vagy, minden tökéletes. Nagyon lassan teleszívod a tüdőd, hosszan benntartod a levegőt, majd hosszan kisóhajtasz, és mindeközben olyan felszabaduló érzéseid vannak, hogy legszívesebben ugrálni kezdenél örömödben, annyi testi erőt érzel, hogy legszívesebben örömödben futni kezdenél, és akaratlanul is hatalmas mosoly jelenik meg az arcodon. És szeretet érzel, rengeteg szeretetet az egész világ felé. És azt látod, hogy a többiek is kivannak virulva mindenki nevet, mintha megérkeztél volna a Földi mennyországba. Majd este a parton miközben az egész csapat boldogan várja a megrendelt pizzát, te elsétálsz pár métert a partig, leülsz a partra, és arra gondolsz, hogy mennyire szerencsés vagy, mennyire boldog vagy, mindenki boldog, a gyerekek, a barátok, csodaszép helyen vagy, minden rendben van, és közben nézed a lenyugvó gyönyörű napot. Újra elbambulsz, még hosszabban mint délután a hegyen, még hosszabban mint a repülőn, nagyon hosszan. Miután visszajössz, lejátszódik a hosszú lélegzet, becsukott szemmel benntartod a hosszú levegőt, a kifújáskor olyat érzel, ami közel az orgazmussal vetélkedő testi tapasztalás. Mámor.

Miután a kirándulásból hazajössz, a repülőtérről hazafele, azt tapasztalod, hogy minden olyan szép mint amilyen a tengerpari városban volt. Figyelmes vagy a repülőtérre, teljesen más, mint amilyen az induláskor volt. Valami megváltozott. Látod a repülőtéren a képeket a falon, érzed a kávé illatát, hallod a hangokat. Majd az autóból hazafele látod a házakat, látod a felhőket, naplementét. Érzed a város szmog szagát. Olyan teljesen más minden, mint amikor elindultál. Belépsz a házba és érzed a fenyődeszkák gyantás illatát, látod a repedéseket a falon, a bútorok formáját. Leülsz a fotelba, és látod a szobát. Nem csak nézed, látod is. Még mindig ki van kapcsolva a belső párbeszéd, még mindig a jeleben vagy, még mindig flow állapotban, még mindig áramlasz. Még mindig az összes figyelmed elérhető, még nem kapcsolt be az agyad, még nincs se féltudatos gondolkodás, se tudatlan láncszerű áramlás, még gondolat nélküli állapotban vagy.

Az ember minél hosszabb ideig marad a csendben, annál több életenergiával töltődnek fel a sejtjei, annál több agysejtje életre kel, annál több érzéke felébred. Az ember nem csak megszületik és meghal, hanem esélyt kap egy újabb megszületésre, felemelkedésre még az élete alatt, ha sikerül legyőznie az összes félelmét, ha sikerül hosszan megmaradni a szeretetteljes gondolat nélküli tudatállapotban. A vallások csodái nem csak legendák, az ember sokkal többre képes, mint azt gondolnánk, és a csodákhoz vezető út, a belső utazáson, változásokon keresztül vezet. Az embernek önmagára kell irányítania a figyelmét, el kell sajátítania azt a képességet, mellyel tudatosan, készakarva képes a saját elméje irányítására, kikapcsolására, bekapcsolására. Képes szabályozni az életenergia szintjét, érzelmei változásait. Ez minden embernek megadatik, a testben felébrednek azok az érzékek amelyek lehetővé teszik az átalakulást, ha az ember képes hosszabb ideig megjelenni a csendben. Én ezt tapasztalom, és ahogy a többi ember aki tudatosította a bekövetkezett változásokat, én is próbálom tovább adni a felismeréseimet, hogy minél többen ráébredhessenek létezésük értelmére, minél többen boldogok lehessenek.

Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!

Zsigray András