Kiüríteni az elmét
Mikor volt utoljára olyan, hogy semmi feladatod nem volt? Hogy főztél egy teát, és kiültél a teraszra megnézni a madarakat, fákat, felhőket? Vagy kezedbe vettél egy könyvet, és olvasni kezdtél a délutáni napsütésben?
Ebben a pillanatban is van valahol a Földön, a dzsungelekben, vagy Csendes-óceáni szigeteken egy bennszülött ember, aki épp figyeli a madarak reptét, vagy hallgatja a hullámok morajlását. Semmi feladata nincsen, nem sorakoznak az elméjében megoldásra várakozó feladatok.
Sokszor tapasztaltam, amikor még vállalkozó voltam, egy furcsa érzést. Előfordult, hogy olyan esemény történt, amivel nem számoltam, ami végett muszáj volt megszakítanom a napi pörgést. Például leállt az autó a megye másik felén, ott ragadtam valahol két falu között a határban. Ezer egy dolgom volt, de el kellett fogadnom, hogy tehetetlen vagyok, bármennyire is akarom, kénytelen vagyok várakozni. És ilyen esetekben mindig furcsa nyugalom fogott el, ezek alatt a fél órák alatt volt időm megnézni a felhők formáját, fákat, madarakat. Van egy pont, amikor az ember besokall, amikor azt mondja, hogy elég. Hogy tovább nem idegeskedik, hogy leáll, történjék bár mi, és ilyenkor hirtelen mély nyugalom önti el, hirtelen teljesen kiürül az elméje. Hirtelen csend lesz a fejében, hirtelen eléri azt az állapotot, mint amikor nincs semmi feladata.
Nehéz kiüríteni az elmét. Két úton sikerülhet. Vagy minden rendben van, minden jó úton halad, semmi aggodalomra nincs ok, vagy túlságosan rosszra fordultak a dolgok, egyszerre hirtelen nagyon sok gond összetorlódott, és egy pillanatban besokallunk, beletörődünk, megadjuk magunkat.
Az első eset csak kirándulások alatt történik meg, vagy egy olyan életszakaszban, amikor egyetlen célra kell koncentrálnunk hosszabb időszakon keresztül. A kirándulások alatt, sokszor megbámuljuk a felhőket, beleszimatolunk a virágillatú szellőbe, megtapintjuk a fák kérgét. Csendes az elménk, nem várakoznak feladatok. Amikor az utolsó fél évem volt az egyetemen, egyszerre kellett készülnöm az utolsó vizsgaidőszakra, államvizsgára, és írnom kellett a diplomamunkát, akkor elhatároztam, hogy bezárom az összes ajtót, semmi másra nem fogok figyelni csak az egyetemre. Mert ekkor már vállalkoztam az iskola mellett. Ez alatt a fél év alatt a mai felfogásommal visszagondolva, sokat emelkedett a rezgésszintem. Pár hónap után életvidám lettem, sokat viccelődtem, kisimultam. Amikor az ember túl sokat vállal, túl sok terve lesz, olyankor túl sok feladata lesz. Az elme olyan, mint egy titkárnő, egy határidőnapló, amint készen vagyunk egy feladattal, vagy amint nem kéri az aktuális feladat az összes figyelmünket, már adja is a következő feladatot, hogy gondolkodjunk rajta, tervezgessük. Így pörgünk egész nap, így gondolkodunk egész nap. Ha vannak olyan feladatok amelyekkel már megcsúsztunk, vagy már hetek óta el kellett volna kezdeni őket, azok már bűntudatot okoznak, erős negatív érzelemé, vírussá változnak, befeszítik a testünk. Aggódunk, stresszelünk, végül besokallunk, meg telünk negatív érzelmekkel, beszorulunk, és csak enni tudunk, vagy egyik cigit a másik után szívni. Amikor csak egy feladatra kell koncentrálni, akkor aránylag szabad az elménk, könnyebben teljesíteni tudjuk az önmagunkkal szemben támasztott elvárásokat, könnyebben elérhetjük az elégedett érzelmi állapotot, a nyugalmat, amikor elcsendesül az elménk. Amikor nincs semmi feladatunk.
A második esetben szoktak az emberek megvilágosodni. Amikor akkora káosz lesz az életükben, hogy vagy belehalnak a nyomásba, vagy megadják magukat, és hirtelen elengedik az összes gondot, hirtelen kiürítik az elméjüket. Ekkor tartósabban, hosszabb ideig gondolat nélküli állapotban tud maradni az ember, hosszabb ideig feladat nélkül marad, hosszabb ideig nyugalomban marad. Ha kibírunk egy hónapot gondolkodás nélkül, akkor hatalmas életenergia növekedést érünk el, ami már elég az agynak, hogy amikor újra bekapcsol, akkor megnövekedik a teljesítménye, ami már elég a létezésünk értelmének felfogásához. A másik ok, hogy a csendben meghalljuk isten szavát, amikor megemelkedett egy hónap után az életenergia szintünk. Amint kiürítjük az elmét, azonnal megnyugszunk, azonnal elernyed a test izomzata, azonnal keresztül áramlik rajtunk bőségesen az életenergia. Egy hónapi szépen töltődünk, amikor is elérjük azt a rezgésszintet, amelyen már képesek vagyunk a szeretet szintű életenergia-áramlásra, érzelemre, amely ha átalakul gondolattá a testünkben, már hordozza a tudást, Isten tanítását. A kirándulás után hazajövünk, és újra gondolkodni kezdünk, újra felpörgünk, újra elveszítjük a csendet. Próbáld meg ebben a pillanatban kikapcsolni az elméd. Próbálj meg nem gondolni semmire, megnézni a fákat a teraszon. Nem fog sikerülni. Azt fogod észre venni, hogy észre se vetted, de egy ideje a reggeli bevásárláson gondolkodsz. Ekkor újra megpróbálsz semmin gondolkodni. Majd megint eltelik 5 perc, és csak akkor fogod felismerni, hogy már megint elkezdtél gondolkodni, a munkahelyed jár az eszedben, hogy mit mondott a főnököd, mivel kell reggel kezdened. És ez ismétlődik, lehetetlen leállítani az elmét, ha egyszer felpörög. A kirándulás első napjain is még nem sikerül teljesen csendben maradni, majd amikor hazatérsz, az első munkanapokon még bőséges a figyelmed, tudsz koncentrálni, tudod hosszabb ideig összpontosítani a figyelmed, mert még nincs lekötve feladatokba, nincs beragadva több hetes tervekbe.
Ha elmész futni, akkor kikapcsolhatod. Valami oknál fogva a futás olyan tevékenység, amely leállítja az elmét. Egy óra futás során, körülbelül 20 perc után leáll az elme. A maradék negyven percben látod a tájat, érzed az illatokat. A meditáció is leállítja, de kitartóan ébernek kell lenni, sokszor észre kell venni, hogy újra gondolkodunk. Nagyon sokat segítenek a relaxációs zenék közben, füstölők, ismétlődő, monoton hangok, amelyek elbódítják a tudatot, mint a furulya a kígyót. Az elmét nem könnyű leállítani ha felpörgött, nem könnyű kiüríteni. Sokat segít, ha rendszeresen új helyeket látogatunk, érdekes helyeket keresünk fel, ami képes több figyelmet lekötni, képes figyelmet elvonni az elmétől. Szép tájak, múzeumok, művészeti csodák, mind képesek több figyelmet elvonni az elmétől. Ha szeretetteljesek vagyunk, olyankor is leállítjuk. Amikor meghatódunk, vagy megsimogatunk valakit, vagy együtt érzőek vagyunk, önzetlenek vagyunk, megdicsérünk valakit, örömöt okozunk valakinek, olyankor a gondolataink magas rezgésen születnek meg, a testünkben megjelenő energiák megemelik a rezgésszintünk, hirtelen mélyen megnyugodunk, kiürül az elménk. A szeretet a legerőteljesebben röpít minket gondolat nélküli állapotba.
Csak azok értik, hogy mekkora jelentősége van a kiürített elmének, akik már tudatosították az akkor megjelenő érzelmi állapotukat. Sétálj ki a vízpartra, és ülj le egy fa alá, próbáld megfigyelni a tájat. Látni fogsz pár fát, vizet, hallani fogsz pár madarat. Ennyi. Nem vagy képes 20 másodpercnél hosszabban egyetlen dologra koncentrálni a figyelmedet, beugrálnak gondolataid. próbáld ki, hogy csak egy elefántra gondolsz húsz másodpercig. Ha sikerült is, akkor is érezted, hogy nagy erőfeszítésbe került, összpontosítani az elefántra. Feküdj le a fa alá, hallgass relaxációs zenét, és próbálj éber maradni, próbáld megfigyelni az elmédet, próbálj gondolkodás nélkül maradni. Ha észre veszed, hogy elkezdtél gondolkodni, akkor kezd elölről. Az elvonulások alatt, a vipasana meditáció alatt, napokig figyelik az elméjüket, napokig gondolat nélküli állapotban próbálnak maradni. Ha aránylag gondtalan időszakod van, akkor körülbelül egy óra után már sikerülhet elég jól kiürítened az elmét. Ekkor vedd le a fejhallgatót, és újra figyeld meg a tájat. Már sokkal több figyelmed lesz, már sok figyelmed felszabadult a titkárnőtől, feladatsorról, sokkal nyugodtabb lesz az elméd, sokkal kevesebb feladat várakozik, harcol a figyelmedért. Ekkor már nem csak a fákat fogod látni, hanem az ágak textúráját a lombok között, a madarakat, madárfészkeket a faágakon. A felhők formáját, a partokat, a vízinövényeket, a szitakötőket, a cipődet. Hallani fogod a pici hullámok fodrozódását, a levek táncát, elgondolkodsz, hogy melyik madárnak van ilyen szép hangja. Érzeni fogod a víz illatát, a fák illatát, a fű illatát. Ez mind figyelem, az öt érzékszerveddel sokkal erőteljesebben tudsz figyelni, sokkal több információt felfogsz a környezetedből, ha a figyelmed felszabadítod az elmédtől, agyadtól. Ha kiüríted az elméd, ha leállítod a tudatalatti határidőnapló rendszert, titkárnőt. Minél sikeresebben üríted ki, annál nagyobb figyelmed lesz, annál nagyobb lesz a megjelenő csend. Ez nagyon furcsa tapasztalás, misztikus, és mélyen nyugodt. Ülni fogsz a parton, és hirtelen hatalmas csendet fogsz érzékelni, de nem kint, hanem bent az elmédben. Elcsendesül, az összes figyelmed felszabadul, az öt érzékszerved szuper érzékeny lesz. Minél kevesebb az elmeműködés, annál gondtalanabbak vagyunk, annál gondolat nélkülibbek vagyunk, annál jobban ellazul a testünk, annál több életenergia kezd keresztül áramolni rajtunk. Csodálatos, és nagyon egészséges ez az állapotunk.
Nem csak mámoros boldog érzés ebben az állapotban lenni, hanem ez az állapot vezet minket a megvilágosodásig, a felemelkedésig. Ha hónapokig ilyen megnyitódott állapotban maradunk, akkor hatalmasat növekedik az életenergiaszintünk, auránk, testünk átalakul, felébrednek magasabb érzékszerveink. Erről beszélt Jézus, Buddha, az ember több, mint rabszolga, az ember képes feltöltődni, és átalakulni, ahogy a hernyóból pillangó lesz. Vagy úgy, hogy besokall, és akaratlanul nyugodt marad pár hónapig, vagy úgy, hogy tudatosítja önmaga működését, és tudatosan irányítja az elméjét.
Mikor volt olyan utoljára, hogy semmi feladatod nem volt, hogy kimentél a teraszra egy teával, és megbámultad a tájat? Mikor voltál utoljára nyugodt? Vasárnap, amikor végre kitakarítottad a házat, és leültél a foteledbe kicsit tévét nézni? A tv megnyugtatja az elmét, alacsony az információ szintje, az elmének nem kell nagyon pörögnie, de le nem áll. És a tévézés alatt is, folyamatosan más dolgokon is gondolkodunk, úgyhogy észre se vesszük. Valamint felszívjuk az információt, ami tudatalatt elraktározódik, további félelmekhez, aggódásokhoz, feladatokhoz vezethet. Az emberek nagy része, csak olyankor marad nyugodt állapotban, olyankor üríti ki az elméjét, amikor a feladatsorból egy feladatot elvégzett, picit minden rendben van, picit megnyugodhat. megérdemel egy kávét, vagy egy erdei sétát. De csak rövid ideig bírjuk kiürített elmével, a titkárnő csak rövid szabadságot ad, pár óra után már újra feszültek vagyunk, már újra izgatottak vagyunk, újra csinálnunk kell valamit, mert ránk telepedik a negatív érzelem, a bűntudatból születő érzelem, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Majd a kirándulás alatt pihenhetsz pár napot, akkor majd kikapcsolhatsz pár napot, amúgy egész évben börtönben vagy, egész évben csak csepeg beléd az életenergia.
Vagy elhiszed, vagy nem az itt leírtakat. Sose volt furcsa, hogy nyaralás után betoppansz a házba, és érzed a ház illatát, észre veszed a repedéseket a falon, megigazítod a görbe képet? Mert régen voltál otthon? Nem. Mert több figyelmed lett, leállt az elméd. Rajtad múlik, hogy napjaid nagy részében pörögni fogsz, vagy megnyugszol, csökkented a terveidet, próbálsz minél többször feladatok nélkül maradni, gondolat nélkül maradni, gond nélkül maradni. Ha így teszel, akkor megtapasztalod, hogy erőteljesen növekedni kezd az életerőd, egyre több kedved lesz, egyre több élet lesz benned. Ha képes vagy szélsőségesen kikapcsolni az elméd, ha képes vagy megjelenni a szeretet szintű energiaáramlásban több héten keresztül, akkor megtapasztalod azt az utat, amit Jézus, Buddha is bejárt. Nincs más dolgod, mint ellazulni, hátradőlni, felfeküdni a víz színére, nem ellenállni, engedni hogy sodródj. Képzeld el, hogy ez az utolsó napod a bolygón, ha jó erősen erre gondolsz, akkor az elméd leáll, mert az elme nem tud létezni jövő nélkül, időmátrix nélkül. Kiürített elmével, nem érzékeljük az időt, ahogy kirándulás alatt sem tudjuk, hogy milyen nap van, vagy hány óra van éppen. Képzeld el, hogy az utolsó nap vagy az iskolában, téged bíztak meg azzal, hogy járd végig a folyosókat, tantermeket, nézd meg, hogy mindenhol becsukták e az ablakokat, ajtókat. Már lazíts, már vége, már nincs több feladat, megnyugodhatsz.
Sikeres felemelkedést kívánok! Szeretlek benneteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése