Egy újabb misztérium
Az a cél, hogy elcsendesedjen az elménk. Ha az elme elcsendesedik, annak nagyon erős jelei vannak. Például nem érezzük az időt. Ez a nyaralás harmadik napján megjelenik. Nem tudod hány óra van, milyen nap van. Csak akkor tudjuk követni az időt, akkor vagyunk mindig képben, ha folyamatosan, rendszerességgel az óránkra tekintünk. Ha napok telnek el feladat nélkül, nincs semmi oka annak, hogy ellenőrizzük az időt, mint nyaralás alatt, akkor elkezdjük elveszíteni az időérzékelésünk. Ezzel egy időben gondolkodás nélkül vagyunk, csend van az elménkben, az összes figyelmünkkel jelen vagyunk, ott vagyunk ahol a testünk. Csak akkor jár a fejünk, akkor gondolkodunk, amikor feladataink vannak, amikor kötve vagyunk az időhöz. Ha két hétig feladat nélkül maradnál, akkor azon is gondolkodnod kéne, hogy milyen hónap van. Ha két hónapig elcsendesülne az elméd, akkor azon is gondolkodnod kéne, hogy milyen év van. Ha fél évig, akkor azon is gondolkodnál, hogy mit jelent az idő. Olyan lennél újra, mint kisgyerek korodban, amikor még nem érzékelted az időt, nem voltak feladataid, elméd mindig csendes volt, mindig az összes figyelmeddel jelen voltál. Jézus azt mondta, hogy legyetek olyanok, mint a gyermekek, talán erre gondolt, a csendes elmére. Ugyanezen csendes elméről tanított Buddha a meditáció által. Az emberben elkezd növekedni az életenergia, ha elcsendesül az elméje.
Én négy éve elcsendesedtem három hónapra, nagyon döbbenetes volt felismernem, hogy megszűntem érzékelni az időt. Elvesztettem mindenem, nem is láttam kiutat, megadtam magam, élve meghaltam, teljesen mindegy állapotba kerültem, nem maradtak feladataim, kiürült az elmém, hónapokat csendben voltam. Annyira erős hatása volt ennek az időszaknak, hogy azóta kutatom, mit kell tegyek, hogy visszanyerjem azt az energiaszintet. Mit kell tegyek, hogy újra elcsendesüljön hosszabb időszakig az elmém.
Egy újabb misztérium, amelyre rádöbbentem, a pozitív izgatott állapot. A lelkesedés. Én négy évvel ezelőttig se voltam egy boldogtalan ember, mindig pozitívan gondolkodtam, mindig jó ötleteim voltak, szép tervek, és sokat tettem a megvalósításukért. Sok csodát létrehoztam vállalkozásaimban, sok örömet adtam az embereknek. Annak ellenére, hogy szép életem volt, boldognak éreztem magam, mégse voltam egészséges. Amikor négy éve több hónap után megszűntem érzékelni az időt, azzal egy időben nagyon erős immunrendszerem is lett. Amíg boldognak éreztem magam, terveztem és kiviteleztem, addig sokszor betegeskedtem, gyakori influenza, torokkaparás, gyenge immunrendszer tünetek, mint lábgomba, korpa, ekcéma. A stressz nem más, mint aktív elme, sok gondolkodás. A három hónap csend után, az immunrendszerem nagyon megerősödött, eltűnt minden élősködő, és ha megtámadott egy vírus, akkor egy óra torokkaparás után, orvosság nélkül elmúlt a betegség. Tudtam, hogy valami nagyon megváltozott a szervezetemben.
Nem csak az időérzékelés egy erőteljes jele a kikapcsolt elmének, az öt érzékszervünk is erőteljesen felerősödik. Látásunk olyan lesz, mint Columbo nyomozónak, sokkal több részletet felfogunk a látványból, részletesebben érzékeljük a környezetet. Hallásunk is részletesebb, sokkal több hang eljut a tudatunkig, egyszerre sok hangra vagyunk figyelmesek. Szaglásunk döbbenetesen felerősödik. Felnőtt korra mi már alig érzünk illatokat, az aktív elménk végett. Az ízérzékelésünk is intenzívebb. Gyerekkorban sokkal erőteljesebben, részletgazdagabban felfogjuk az öt érzékszervünkkel a környezetünket. Teljesen más világban élünk. Megfigyeltem, hogy régi életemben, amikor még rohantam, mindig terveztem majd kiviteleztem, mindig gondolkodtam, lelkesedtem, állandóan izgatott voltam ha pozitívan is, - nyaralások után amikor hazajöttünk, más volt a repülőtér, más volt a hazafelé vezető út, láttam a nekitámasztott talicskát az út menti házak udvarán, ha beléptem a házba érzetem a deszkák fenyőgyantás illatát, leültem a fotelba és hallottam az óra ketyegését, az utcáról beszűrődő zajokat. Csend volt az elmében, nem voltak gondolataim. Egy hét ilyen nyaralás után sokkal könnyebben tanultam, sokkal hosszabb lett a figyelmem, nem zavartak a gondolatok a koncentrálásban, könnyen átláttam, kibogoztam összetett problémákat is. Ugyanezt éltem meg négy éve a három hónapos csend után, csak még erőteljesebben figyeltem hosszan, könnyen választ találtam olyan kérdésekre, amelyek az emberiség problémáit érintik.
Eddigi írásaimban mindig azt feltételeztem, hogy csak a negatív gondolatokkal van a baj, csak a negatív izgatott állapot, idegeskedés, a probléma. Tegnap az időérzékelést vizsgáltam, amikor beugortak azok az emlékképek, amikor reggel kirándulni indultunk, és én alig tudtam aludni az éjjel, alig tudtam leállítani a gondolatokat, annyira izgatott voltam, olyan erősen csak az járt a fejemben, hogy már indulunk, de jó lesz. Nagyon lelkesedtem, annyira, hogy alig bírtam elaludni. Amikor nagyon ideges valaki, akkor ugyanez történik, nagyon erőteljesen áramlanak a problémák, rossz hírek, rossz jövőkép az elmében, nem tud a gondolatoktól elaludni, forgolódva, éberen alszik, éjjel többször felébred, reggel korán felébred, nem érzi magát kipihentnek. Ugyanez van a kirándulás előtt is, alig bírsz elaludni, forgolódva alszol, korán felébredsz, nem pihented ki magad teljesen. Túl izgatott vagy. Ha valaki hirtelen egy nagyon jó hírt kap, akkor annyira felizgulhat, hogy megkergül, ugrálni kezd, ordibál. Ilyen állapotban alig van figyelme, nem tud rád figyelni, ugyanúgy ahogy a nagyon erőteljesen negatívan felizgatott ember sem. Aki nagyon ideges, az alig tud figyelni, koncentrálni, ami nagy gond olyankor amikor baj van, segítenie kellene magán, de nem tud gondolkodni, pániknál ezért fulladnak bele térdig érő vízbe. Ez a két szélsőséges állapot, a kettő között a nyugalom van.
Amikor nyugodtak vagyunk, olyankor elcsendesül az elménk, hosszan tudunk figyelni. Nyaralás alatt nincsenek feladataink, gondjaink amiken idegeskedhetnénk, és nem tervezünk, nem foglalkozunk a jövővel, nincsenek pozitív jövőre irányuló gondolataink, amiktől lelkesednénk, pozitívan idegeskednénk. Nyaraláskor elfogadjuk a jelen pillanatot tökéletesnek, gyönyörködünk a minket körülölelő csodákban. Amikor az ember megnyugszik, minél mélyebben megnyugszik, minél jobban kikapcsol az elméje, olyankor erőteljesen töltődni kezd életenergiával. Nehéz nyugodtnak maradni, nehéz nem idegeskedni, és nem lelkesedni. Ha képesek vagyunk hosszú időt eltölteni a csendben, akkor szeretetet kezdünk érezni, lelki békét, elégedettséget, boldogságot. A pillanatnyi öröm, a pozitív izgalmi állapot, amelyben állandóan valamit várnunk kell, állandóan valamilyen pozitív jövőkép felé kell haladnunk, nem emeli fel a lelket, nem tölt meg életenergiával, nem világosodunk meg. Mi azt hiszük, hogy a nyugati világban az a boldogság, ha van pozitív jövőkép, van ami fellelkesít, van miért élni, van miért izgulni. Azt hisszük az a rossz, ha negatívan vagyunk izgatottak, negatív jövőképek vannak, idegesek vagyunk. Azt hisszük azok a boldog emberek akik lelkesednek, és azok a boldogtalanok akik idegeskednek. Ez nem igaz, egyik esetből se lesz erős immunrendszer, egyik esetben se szűnik meg az időérzékelés, egyik esetben se kapjuk vissza a gyerekkori érzékszervek felerősödését, egyik esetben se lesz zseniális a gondolkodásunk, mindkét esetben rövid lesz a figyelmünk, tele leszünk gondolatokkal. Nem olyan nagy mértékben, mint amikor ránk tör a pánik, és semmi figyelmünk se marad, az elménk zajos a sok gondolattól, vagy hatalmas jó hír ér minket a jövőnkkel kapcsolatosan, és megkergülünk, zajos az elménk a gondolatoktól, - de kisebb mértékben állandóan ez történik velünk, állandóan gondolataink vannak, vagy pozitív jövőképekről, vagy negatívakról.
Csak akkor tudunk kiürülni, ha elfogadjuk a most pillanatát tökéletesnek, ha nem a jövőről lelkesedünk, vagy idegeskedünk, nem a múltról szomorkodunk, vagy gyűlölködünk, hanem figyelmünk a jelen pillanatba irányítjuk. Gunaghria egy olyan előadó, akinek a hangjából nyugalom árad. Gunaghria elméje csendes. Nagyon sok előadó van aki pozitív lelkesedésre ösztönöz. Akik a boldogságnak a pozitív lelkesedést tudatosítják. Hallgass sokat Gunaghriát, a hangja rezonáltatni fogja a lényed, befog állítani téged is arra az energiaszintre, ahol a most pillanatából kapod az energiát, amely a nyugalom mélyéből érkezik, és tágítani fog. Olyanok vagyunk, mint két zongora egy üres teremben. Ha az egyiken leütsz egy billentyűt, akkor a másikon is megfog szólalni az a hang, mert berezonál. Elég ha csak hallgatod a hangját, elcsendesíti az elmédet. Meditálj, nem kell becsuknod a szemed, csak tudatosan szépre, jóságra, szeretetre kell irányítanod a figyelmed. Sétálj a természetben, ahol elkerülhetetlenül ezzel a rezgéssel fogsz találkozni, vagy nézzél több órán keresztül olyan felvételeket, ahol emberek, állatok szeretetteljesek egymással. Nézzél olyan felvételeket, ahol természeti jelenségek vannak. Tudatosítsd, hogy nincs értelme a jövőbeli pozitív képekkel izgatnod magad, sose fog elvezetni a valódi boldogsághoz, sose fogod újra úgy látni a világot, mint gyerekkorodban, sose fogod újra elérni az időtlen tudatállapotot. Csak a csenden, nyugalmon, most pillanatának tökéletes elfogadásán keresztül vezet az út vissza a mennybe. Nem aggódsz semmin, és nem tervezel semmit. Maradsz minél több figyelmeddel a jelenlétben, most pillanatában, és ott megkeresed magad körül a szépet, csodálatosat, gyönyörűt, jóságot, szeretetet, és megfigyeled. Minél hosszabban, minél elcsendesültebb elmével, minél jobban lenyugodva. Ha egy héten keresztül napi három órában így teszel, akkor megtapasztalod hogy mennyire felerősödtek az érzékszerveid, mennyire furán kezded érzékelni az időt, milyen szépen javulni kezd az egészségi állapotod, és milyen könnyen hosszan figyelni tudsz egy-egy írásomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése