Szabadítsd fel önmagad

Szabadítsd fel önmagad

(Rövid tartalom: ebből a részből megtudhatod, hogy mit jelent a tudatalatti fogalma. Megtudhatod, hogy képes vagy tudatosan hatni a tudatalattira, ha ügyesen csinálod akkor megtapasztalhatod testedben az energia áramlásokat, felismerheted hogy energialény vagy. Ha sikerül a tapasztalás, akkor életed megváltozik, személyiséged átalakul.) 

Ha boldogok akarunk lenni, akkor meg kell értenünk, hogyan működünk. Az emberi elme, az agyunk, a gondolkodó lény csak a felszín, van egy mélyebb részünk is, a bizonyos tudatalatti rész, amely sokkal jobban meghatározza, hogy kik vagyunk. Mit jelent ez? Képzeld el, hogy programozónak tanultál, gyerekkorod óta érdekeltek a számítógépek. Képzeld el, hogy annyira ügyes programozó lettél, hogy a számítógépedbe saját magad írtad az összes programot. Minden nap megírtál pár programot, majd megtapasztaltad, hogy milyen használni őket. Ha valami nem tetszett, akkor kijavítottad, frissítetted, fejlesztetted. Idővel sok programot hoztál létre, kényelmesen kialakítottad a számítógéped, hogy minden igényednek megfeleljen. Ugyanígy van az emberi elme és a tudatalatti kapcsolata is. Az elme a programozó, amely viselkedési mintákat, szokásokat, érzelmeket ír a tudatalattiba, amely automatikusan irányítja az életünket. A személyiségünk a tudatalattink, amelyet mi hoztunk létre azáltal, hogy gyerekkorunk óta naponta javítottuk, frissítettük, fejlesztettük. Akik ma vagyunk, az az életünkben létrehozott összes gondolatunk eredménye. Szereted magad ilyenek, jól érzed magad a bőrödben? Úgy gondolod, hogy ügyes programozó voltál, olyan személyiséget fejlesztettél ki, amilyent szerettél volna? Boldog vagy?

Ha nem vagy elégedett, akkor változtathatsz. Nem fog egyik napról a másikra menni, hiszen nagyon sok napod, munkád van abban, hogy ilyené programoztad a személyiséged. De tudatosan lépésről - lépésre átváltoztathatod, boldogabb, életerősebb lehetsz. És ezen van a hangsúly, ezt kell megérteni, hogy boldogságunk a tudatalattinktól függ. Hogyan függ tőle? Úgy, hogy minden egyes lélegzettel nem csak oxigénnel töltődsz, hanem életenergiával is. A légzésedet a tested feszültsége határozza meg, a rekeszizom a felelős, hogy mennyi levegőt áramoltatsz, milyen ütemben, és gyorsaságban. A tested feszültségét a gondolataid határozzák meg. A gondolataidnak polaritása van, lehetnek pozitívak és negatívak. Minél negatívabb egy gondolat, annál jobban befeszíti a tested. A tudatalattidban viselkedési minták, szokások vannak, amelyek gondolatokból épülnek fel, olyan gondolatokból, amelyeket a tudatos elméddel, a programozó részeddel építettél fel. A ház amelyben élsz rengeteg programot kiválthat belőled. Tudod, hogy a küszöbbe fájdalmas belerúgni, a tudatalattid automatikusan meglassítja a küszöb előtt a léptedet, ha nincs rajtad cipő, vagy papucs. Ezekben a pillanatokban, a tudatalattidban megjelent az érzelem, amely emlékeztetett a fájdalomra, amely végett lassabb és óvatosabb lett a lépted. A negatív gondolat pár pillanatra összefeszítette a tested. Ezekkel a pillanatokkal nincs gond, a gondok a gondokkal kezdődnek. Lehetnek olyan időszakok az életedben, amikor létrehozol olyan programokat, amelyek egész nap befeszítik a tested. Ezt hívjuk aggódásnak, stressznek.

Gyerekkorban sokszor előfordul, hogy pár gyerek kiszemel egy áldozatot, és terrorizálni kezdik. Ilyenkor a gyermeknek létre kell hozni a védekező viselkedési mintákat, programokat. Az utcán elkezd hátranézegetni, nem jár ki a játszótérre, az iskolában félve megy el a mosdóba. Egész nap aktív lesz neki egy olyan program, amely erős negatív gondolatokból épül fel, ennek eredményeként egész nap befeszült lesz a teste, felületes lesz a légzése. Felnőtt korban nagyon sok minden kiválthatja a folytonos aggódás állapotát. Pénzügyi bizonytalanság, hónapról-hónapra megélés, kilátástalan jövőképek biztosítani tudják az egész napos negatív tudatalatti gondolatképeket. Kiszolgáltatva érezhetjük magunkat, mert megoldást nehezen találunk, ezért az egyetlen ami marad az a szorongás, rettegés, ugyanúgy mint gyerekkorban, amikor az utcán hátra kellett nézegetnünk, nem e támadnak éppen ránk. Azok az emberek akik folyamatosan ki vannak téve ennek a kiszolgáltatott állapotnak, azok idővel inni, vagy drogozni kezdnek. A tudatmódosító szerek lekapcsolják a tudatalatti rendszert a tudatos programozó elméről, olyankor megszűnik a test feszültsége, az ember fellélegezik, elöntik a felszabaduló érzelmek. Viszont viselkedése gyerekessé, vagy állatiassá válik, mert kikapcsolja a negatív gondolatokkal az összes megtanult viselkedési mintát is, amelyek az intelligenciáért, személyiségért felelősek.

A keleti spirituális tanok tisztában vannak az ember metafizikájával, ismerik ezt a rendszert, tudják, hogyan lehet tudatosan megtanulni felülírni a tudatalattit. Amíg erre nem vagyunk képesek, addig véletlenszerűen javítgatjuk, frissítjük, fejlesztjük a személyiségünk, kiszolgáltatva a környezetünkben bekövetkező eseményeknek. A meditáció pontosan arról szól, hogy az ember a figyelmét a tudatalattira irányítja, és igazgatni kezdi. Az ember képes tudatosan elérni a tudatalattit, képes felülírni. Mit jelent ez? A tudatalattinak az a dolga, hogy automatikusan reagáljon a környezetünkre, ingerekre. Automatikusan betöltse azokat az érzelmeket, gondolatokat, viselkedési mintákat, szokásokat, amit a megtanult környezet épp kivált belőlünk. Életed folyamán rengeteg érzelmet, programot hoztál létre, amelyek mind-mind automatikusan felébrednek a tudatalattidban, aktívvá válnak, és a programokat felépítő gondolatok, polaritásuknak megfelelően kifejtik a hatásukat a légzésedre. Ebben a pillanatban is több száz gondolat aktív a tudatalattidban. Tudod ki vagy, tudod hol élsz ezen a bolygón, tudod milyen évszak van, milyen hónap, hét, nap van, tudod mi vár rád az elkövetkező közeljövőben, rengeteg mindent tudsz. Az összes gondolat áramlik a tudatalattidban, az összes gondolatod energiaértéke összeadódik, és az átlag energiaérték meghatározza a tested feszességét. A meditációban elcsendesíted, kikapcsolod a programokat, kiüríted a tudatalattidat. Ha jól csinálod, a meditáció után amikor kinyitod a szemed, azt sem tudod hirtelen hol vagy, megszűnik körülötted a világ. Mindent kikapcsolsz, az összes programot ami felépíti a személyiséged, amelyet valaha is létrehoztál. Mivel az embernek eddig nem volt tudomása önmaga működéséről, ezért könnyen írt olyan programokat amelyek nagyon negatív gondolatokból épültek fel. A harag, a gyűlölet megmérgezi az ember energia-háztartását, az ember belebetegedik az alacsony életenergia-szintbe. Meditációban az ember képes először elcsendesíteni az összes gondolatát, képes kikapcsolni a személyiséget, majd képes létrehozni egy nagyon erős pozitív gondolatot. A szeretet, az önzetlen cselekedet gondolata a legerősebb pozitív gondolat.

Amikor ezt a folyamatot az ember megtapasztalja, átérzi a tudatos elmeirányítás érzelmi eredményét, akkor felismeri önmagát, mint energialényt. Felismeri, hogy képes hatni a tudatalattira, képes hatni az energiaáramlásra, és ezáltal az 5 érzékszerve sokkal több életenergiához jut, sokkal élénkebben érzékeli a világot. Nem mindegy, hogy mennyi életenergia áramlik keresztül az emberen, a testünk olyan hatásfokon működik, amennyi az elérhető életenergiaszint. Nem véletlen, hogy gyerekkorban szaladva közlekedünk, hogy egy- egy kirándulás után sokkal vitálisabbak, életerősebbek vagyunk. Ezeknek a tapasztalásoknak a hátterében a tudatalatti változások állnak. A gyerek tudatalattija még negatív gondolattól mentes. Még alig programozott valamit, még olyan fényes a tudatalatti, amilyenek Jóisten beállította. A gyereknek még nincs gondja, a gyerek még állandón csodálatos, varázslatos helynek látja, érzi a világot, ennek eredményeként hatalmas életenergia áramlik keresztül a testén minden pillanatban. Ha sikerül felnőtt korban, mesés, varázslatos, csodálatos helynek látni a világot, akkor érezni is olyannak kezdjük. Én nem hasracsapásból írom ezeket a sorokat, én megtapasztaltam olyan életenergia-áramlásokat tudatos elmegyakorlatok következtében, amelyek hatására felerősödött a látásom, hallásom, szaglásom, olyan boldogságot, szeretet érzetem, amely csak nehezen kifejezhető. Én már tudom, hogy energialények vagyunk, hogy a világ körülöttünk lehet olyannyira ragyogó, mintha a mennyországot látnánk. Csakis rajtunk múlik, hogy milyenek érzékeljük, a tudatunkon, a tudatos tudatalatti irányításon.

Nézd meg mi történik kirándulás alatt. A tudatalattid kicserélődik. Eljössz a megszokott környezetedből, ahol kismillió olyan dolog van, amely bekapcsol benned automatikus érzelmeket, gondolatokat. Amelyek nagy része a tudatlanságunkból kifolyólag negatív. Kirándulás alatt, nincs olyan környezet amit ismer a tudatalattink, amire reagálhat. Csend van az elménkben, reggel úgy ébredünk fel a hotelszobában, mint gyermekkorunkban nagymamánál. Csend van az elménkben, a tudatalatti nem sietett, hogy ilyen meg feladatok várnak ma ránk, nem tervezget, nincs kényszeres gondolkodás. Csak a tudatos elme, a programozó rész aktív, amely új gondolatokat hoz létre, amelyek nagyon pozitívak, fürdésről, napozásról, örömről szólnak, magas életenergiát képviselnek. Nem mindenkinek sikerül kikapcsolódnia, akinek sok a gondja otthon, az a kirándulás alatt se tudja elfelejteni, azok nem töltődnek fel. Akiknek sikerül elengedni teljesen a világot, azok pár napig elérik a gyerekkori életenergia-szintet, hazaérkezve sokkal jobban fog az agyuk, kreatívak, életerősek, emelkedett hangulatban vannak.

Nem kell elmenned kirándulni, hogy sikerüljön elérned ezt az állapotot. A megerősítések, mantrák, meditáció, tudatos elmegyakorlatok ugyanezzel az eredménnyel járnak. Te vagy a programozó, te írtad meg a tudatalattidat, képes vagy felülírni is. Ha képes vagy erősen koncentrálni, összpontosítani, akkor felülírhatod, megváltoztathatod a tudatalattidat. Amikor este lefekszel a tudatalattid befogja tölteni az elmédbe a másnap gondolatait, tervezgetni fogsz, hogy reggel mivel kezded. majd mivel folytatod, legtöbb ember így zuhan álomba. Majd reggel felébredve lassan betöltődnek a gondolatok, folytatódik a tervezés, így éljük le az életünket. Programozzuk magunkat, finomítjuk az ösztönös, automatikus viselkedési mintáinkat. Általában ha valamit három napon keresztül ismétlünk az rögzül, és életre kell automatikusan. Ha három napig reggel 7 órakor felkelsz, a negyedik nap reggel 7 órakor kinyitódik a szemed. Kivéve ha kimozdulsz a megszokott környezetből, kirándulsz, vagy vendégségben alszol. Amikor úgy alszol el, hogy tervezgeted a másnapot, olyankor egész éjjel is azok a gondolatok járnak a fejedben. Ha felébredsz, kimész a mosdóba, akkor észreveheted, hogy épp a megrendeléseken jár az agyad. Elalváskor idézd fel az egyik kirándulást, emlékezz a hotelszobára, egészen a részletekig, képes vagy a tudatalattit felülírni, képes vagy úgy érzékelni, mintha újra ott volnál. Ekkor egész éjjel, azok a gondolatok lesznek a tudatalattidban, sokkal jobban kialszod magad, próbáld ki. Reggel mielőtt kiugraszt a tudatalattid az ágyból, mert sietned kell a feladataid végett, csukd be a szemed, és képzeld el, hogy épp kirándulni fogsz, tervezd meg a napodat, milyen lesz a hegyekben a túra, egészen a részletekig. Erről szól a meditáció, nem engeded hogy a tudatalatti automatikusan betöltődjön, és negatív gondolatok halmozzák el a lényedet, befeszítve a tested.

A megerősítések ugyanígy hatni kezdnek a tudatalattidra. Elkezdesz sorolni egy pozitív gondolatképet, koncentrálva a figyelmed, és azt tapasztalod, hogy telerakod rövid idő alatt a tudatalattidat olyan magas energiaértékű gondolatokkal, amelyek már hatnak az arányra, a tested elkezd fellazulni, elkezd keresztül áramolni rajtad az életenergia, amelyet boldogságnak érzékelsz. Nagyon fontos megérteni, hogy az európai embernek eddig nem sok tudomása volt önmaga működéséről, csupán az anyagi világgal a testünkkel azonosítottuk önmagunkat, érzelmeink, érzeteink, boldogságunk teljesen ki voltak szolgáltatva a környezetünknek. Olyan programokat írtunk, amelyek többnyire nagyon negatívak, olyan személyiségeket hoztunk létre akiken nem sok életenergia áramlik keresztül, szürkének látják a világot, morgós, mogorva emberek lettünk. A tudatalatti nagyon intelligens, kifinomult lény, amely sok-sok ingerre reagál. Szeptember van, tavasz van, péntek van, borús idő van, napsütés van. Az ember a spirituális tanításokkal egyre tudatosabb lehet önmaga működésére, megtanulhatja hogyan kell tudatosan irányítani az elméjét, hogyan kell tudatos programozóvá válni. Megtanulhatja miért fontos az elengedés, a megbocsájtás, a feltétel nélküliség, megtanulhatja hogyan tisztítsa meg a mélyen negatív érzelmeket kiváltó inger gombokat. Lépésről-lépésre kitisztítható olyanra a tudatalatti, amilyenek Isten beállította gyermekkorunkban. De ezzel foglalkozni kell. Az embernek minden reggel meg kell küzdenie a negatív tudatalattival, minden reggel el kell oszlatni a sötét ködöt, amely észrevétlenül rászáll a tudatunkra. Minél több tiszta napot érünk el, annál jobban tartósan fényes marad a tudatalattink, amelyet a lelkünknek ismerünk fel. Kemény harc a felszabadulás, de leírhatatlan az a boldogság, amelyet az ember elkezd megtapasztalni. Ezért élünk, mindenki ezt a boldogságot keresi, ezt pénzen nem lehet megvenni, ezt tudatos elmeirányítással, tudatos önfelszabadítással lehet elnyerni. Ha a csodákat meg akarod tapasztalni, ha tudatára akarsz ébredni, hogy egy energialény vagy, akkor el kell kezdened magad kiásni abból a sötét energiából, ködből, amely rád telepedett a tudatlan programozás következtében. Dolgozni kell magunkon.

Én három évvel ezelőtt a véletlen folytán kimásztam ebből a ködből. Majd fél év után sikerült visszamásznom. Azóta keresem mi történt velem. Amíg a hal nem ugrik ki a vízből, addig nem tudja, hogy vízben él. Amíg az ember egyszer szét nem szaggatja ezt a negatív ködöt, addig nem ismeri fel, hogy energialény, hogy minden az elméjén, a gondolatain múlik. Nem könnyű megtanulni tudatosan irányítani önmagunkat, de megéri. Nekem párszor sikerült annyira eloszlatni a ködöt, hogy a megemelkedett energiaáramlásnak köszönhetően, látni kezdtem a fák auráját, ragyogni kezdtek. A világot a szó szoros értelmében mennyországnak kezdtem látni és érezni. És ez mindenkinek megadatik, mindannyian a mennyország küszöbén állunk, az elménkben van a kapu, a tudatosság a kulcs. Akkor ébredtem fel, amikor elvesztettem mindenem, és nem láttam arra esélyt, hogy visszakaphatom. Ekkor kikapcsoltam a tudatalattit, megadtam magam, levetkőztem a személyiségem, letérdeltem Isten előtt, elfogadva az akaratát. Nem álltam ellen, nem volt bennem se gőg, se szégyen. Nem érdekelt se a tegnap, se a holnap. Tudtam, hogy az életemnek, terveimnek, céljaimnak vége. A holnappal, a tudatalattimnak is vége lett. Nem kellett este arra gondolnom, hogy épp kirándulok, az nélkül se töltődtek be a kéretlen gondolatok a másnapról, befejeztem tervezni. Kiürült a tudatalattim, kiürültek belőlem a negatív gondolatok, és pár hét alatt megemelkedett az életenergiám. Hatalmas boldogságot, szeretet kezdtem érezni, a környezetem azt hitte, hogy megbolondultam :) A környezetem nem tudta még, hogyan működik az ember, nem tudta még mitől függ az életenergia áramlásunk, mitől függ a boldogságunk. Majd egy ponton újra értelmet nyert az életem, újra tervezgetni kezdtem, újra építeni kezdtem a tudatalattimat, újra belopakodtak a tudatlan negatív gondolatok, visszatértem a szürkeségbe. De nem felejtettem el mi történt, azóta is keresem a válaszokat. Ez a mai írás egy újabb mozaik darabka. Összegzem az elmúlt három évben lejegyzetelt felismeréseket, és egyre több mozaik darabka erre a rendszerre mutat, hogy itt kell, a tudatalattiban kell keresni a mélyebb okokat. Várom a pillanatot, hogy egyre több ember ismerje fel, hogy energialény, akár a buddhizmusnak, akár napjainkban tudatraébredő emberek írásainak következtében. Várom a pillanatot, hogy az emberiség megérti a boldogság forrását, és a világunk megváltozik.

Sikeres felemelkedést kívánok mindenkinek! Szeretlek benneteket!

Zsigray András