Szuper ember
A gyereknek alig van esze, mégis több nyelven képes rövid idő alatt megtanulni. Nem furcsa ez? A felnőttnek sok esze van, mégis nagyon nehezen tanulja az idegennyelveket. A gyerek tudja az összes sláger szövegét a rádióból. A gyerek nagyon könnyen, gyorsan tanul.
Mi kell a tanuláshoz? Figyelem. Olvasol egy könyvet, már harmadszor olvasod ugyanazt az oldalt, mert azt sem tudod mit olvastál, máshol járnak a gondolataid, nem tudsz a könyvre figyelni. Valaki megpróbál neked elmagyarázni valamit, de elveszted a fonalat, azon kapod magad, hogy teljesen máson gondolkodsz, nem tudsz figyelni. Ha valami érdekel, ha valami fontos, akkor arra odafigyelsz, és azt megjegyzed, emlék lesz belőle. Azaz meg lesz tanulva, rendelkezni fogsz vele, fel tudod idézni, ahogy a gyerek a slágerek dalszövegeit, vagy az idegen nyelvek szavait. Ha nincs figyelmed, akkor hiába olvasod el többször ugyanazt az oldalt, nem lesz emlék belőle, nem tanulod meg.
A gyereknek ezek szerint több a figyelme, mint a felnőttnek. Azt mondjuk, hogy reggel könnyebben megy a tanulás, jobban fog az agyunk. Ezek szerint kipihenve több figyelmünk van. Mit jelent az, hogy fog az agyunk. Tudatosítunk valamit, felfogunk valamit, azaz megtanultunk valamit. Ugyanaz a fogalom, csak különböző kifejezésekkel. Csak azt tudatosítjuk, ami elég figyelmet kap. Két ember átsétál a városon, amikor megkérdezzük őket, hogy mire emlékeznek a sétából, akkor eltérő válaszokat kapunk. Columbo a híres nyomozó valószínű sok részletre figyelmes volt, sok emléke lett, sok részletet tudatosított. Egy gyermek is sok részletet tudatosít. Valószínű Columbonak is sok figyelme volt, mint a gyerekeknek. Valószínű Columbo is könnyen megjegyzi a slágerek szövegeit a rádióból, annak ellenére, hogy felnőtt ember. Egy gondterhelt ember, egy depressziós ember aki szomorúan, lehajtott fejjel, gondolataiba temetkezve sétál keresztül a városon, valószínű nagyon kevés részletre lesz figyelmes. Egy üzletember akinek még 30 feladata van estig, valószínű szintén a gondolataira fog figyelni, nem sokat fog tudatosítani a városi sétából.
Mi mindennel figyelhetünk? Amikor a szemünkkel figyelünk, olyankor látunk. Amikor a fülünkkel figyelünk, olyankor hallunk. Amikor az orrunkkal figyelünk, olyankor szagolunk. Amikor a nyelvünkkel figyelünk, olyankor ízlelünk. Amikor a bőrünkkel figyelünk, olyankor tapintunk. Ez az öt külső érzékszervünk. Van egy következő is, amellyel szintén figyelhetünk, az elménk. Amikor az elménkkel figyelünk, olyankor gondolkodunk.
A gyerek még azért tud mindent megfigyelni, azért van nagy figyelme, mert még üres a feje, nincsenek gondjai, nem jár az esze semmin. Az elméje nem köti le a figyelmét. Az összes figyelme szabadon rendelkezésre áll, az öt külső érzékszervének. Felnőtt korban ritkán fordul elő, hogy semmin nem jár az eszünk, hogy az összes figyelmünk elérhető az öt érzékszervünknek. Általában amikor nyaralunk, kikapcsolódunk, minden rendben van, a teljes figyelmünkkel ott lehetünk, ahol épp a testünkkel vagyunk. Nem kell semmin gondolkodnunk, csak azon amit épp a pillanatban megfigyelünk. Az a dolgunk, hogy az összes figyelmünket az öt érzékszervünkre irányítsuk. Megnézzünk minél több mindent, a repülőt, az idegen feliratokat, a másik nemzet embereit, a helyi autókat, a helyi házak formáját, a tengert, a hegyet, a naplementét, a helyi növények formáját. Az a dolgunk, hogy meghallgassunk mindent. Az idegen beszédet, hanglejtést. A helyi madarak énekét. A tenger morajlását, a fenyves súgását. Hogy megszagoljunk mindent, az összes virágot, ételt, szelet. Hogy megtapogassunk mindent, érezzük a forró homok érintését a lábunk alatt, a pálmafa kérgét, a megszáradt só érzetét, ahogy lesöpörjük a testünkről a tengervíz után. Hogy megízleljünk minél több fagylalt ízt, helyi ételeket, különlegességeket, amiket sose kóstoltunk. Az összes figyelmünket az öt érzékszervünkhöz irányítjuk, azon gondolkodunk csak, amit épp a pillanatban tapasztalunk az öt érzékszervünkkel. Hogy milyen íze van ennek a fagyinak, sok figyelmet irányítunk a nyelvünkhöz, sokat izlelgetjük, figyeljük. Sok figyelmet az orrunkhoz, amikor érdekes illatot érzünk. Sok figyelmet a szemünkhöz, mindent látni akarunk, semmi nem kerülheti el a figyelmünk. A gyereknek a mi otthoni környezetünk olyan, mint egy kirándulás, neki sok minden újdonság, mert még sose próbálta. A gyerek is gondolkodik, de mindig azon, amit épp megfigyelt az öt érzékszervvel.
A felnőtt már nem azon gondolkodik, hogy épp mit lát, hal, szagol, ízlel, tapint. Kivéve a kirándulásokat. Mi végig sétálunk a városon úgy, hogy az öt érzékszervvel semmire nem figyeltünk fel, semmin nem gondolkodtunk, ami az öt érzékszervünktől érkezett. Azaz nem figyeltünk, az öt érzékszervvel. Nem tudtunk figyelni, mert az összes figyelmünket a gondolataink kötötték le. Egy megtörtént eseményt néztünk újra végig a belső mozinkon, vagy egy elképzelt eseményt tervezgettünk. Teljesen mindegy, hogy a múltban, vagy a jövőben járkálunk a figyelmünkkel, a séta alatt nem maradt figyelmünk az öt érzékszervünknek. Nem azon gondolkodtunk, hogy milyen madár hangot hallunk, milyen madár hangja ez. Nem azon gondolkodtunk, hogy épp mit látunk a szemeinkkel, milyen formája van a toronynak, mire emlékeztet, vagy épp mit olvasunk. Hiába olvassuk el többször ugyanazt az oldalt, hiába futott rajta végig a szemünk, ahogy hiába sétáltunk át a városon, ha nincs figyelmünk, ha az elménkben vagyunk, ha ott másra figyelünk, akkor a látottakból nem lesz emlék, nem tanuljuk meg, nem tudatosítjuk.
Miért van az, hogy reggel jobban fog az agyunk? Azaz nagyobb a figyelmünk, hasonlóan, mint a gyermekeknek. Miért van az, hogy pár nap pihenés után, kikapcsolódás után még jobban fog az agyunk? Ezt mindenki megfigyelhette magán, sokkal könnyebben gondolkodunk, tanulunk pár nap kikapcsolódás után. Mit jelent a kikapcsolódás? Mit csinálunk kirándulásnál? Kikapcsoljuk azt a fajta gondolkodásmódot, amikor a gondolkodásunk nincs összhangban a jelen pillanattal, azaz nem azon gondolkodunk, amit valamelyik érzékszervünkkel a pillanatban figyeltünk meg, fogtunk fel. Úgy is lehet mondani, hogy megjelenünk a jelenben, csak a környezetünkben éppen történő események megfigyeléséről gondolkodunk. Látottakról, hallottakról, amit szagolunk, ízlelünk, tapintunk. Valami oknál fogva, az ember figyelme megnövekedik, minél hosszabb ideig képes minél több figyelmét a külső érzékszerveknél megtartania, csak azon gondolkodni, amit azokkal érzékel. Ez egy kikapcsolt energetikai állapotunk, ebben az állapotban kevés életenergiát használunk fel. Ez az oka annak, hogy pár nap kikapcsolódás után, sokkal nagyobb a figyelmünk, sokkal könnyebben tanulunk. Éjjelente feltöltődünk életenergiával, ami arányos a figyelmünk nagyságával. Ha pár napig a figyelmünkkel nem fogyasztjuk el az összes életenergiát, amivel alváskor feltöltődünk, az felhalmozódik, és elérhetővé válik az agynak a kirándulást követő napokon. Több energia egyenlő, hosszabb ideig fenntartható ugyanakkora figyelem, vagy nagyobb intenzitású figyelem, rövid idő alatt. Ez az oka annak, hogy sokkal jobb a felfogásunk, amikor újra bekapcsoljuk az agyunk, sokkal könnyebben megértjük, felfogjuk a látottakat, hallottakat.
Mivel a gyerek folyton kikapcsolt állapotban van, ezért állandóan hatalmas a figyelme, állandóan olyan, mintha kirándulna. A bőséges életenergia nem csak a testi erejében mutatkozik meg, ami látható is, hanem a szellemi, azaz felfogó képességén is, amit látunk, és valószínű szuper érzékeny a látásuk, hallásuk, tapintásuk, ízlelésük, szaglásuk. Amiről nem beszélnek, mert nem tudják, hogy mit jelent, nem tudják, hogy különbség lehet az ő érzékszerveik, és a felnőttek érzékszervei között. Ha egy felnőtt visszanyeri azt az érzékenységet, akkor szuper ember lesz belőle, szuper érzékeny ember.
Az elmével az a gond, hogy egyszerre nagyon sok rétűen tud gondolkodni. Nem csak elvonja az összes figyelmet a többi érzékszervtől, hanem meg is tudja osztani önmagán belül. Egyszerre több vasat tartunk a tűzben, egyszerre több gondunk van, amiket mindet egyszerre próbáljuk megoldani. Ennek az az eredménye, hogy a figyelmünk megoszlik, és a megosztott problémákra csak picike figyelem jut, amivel nem vagyunk képesek nagyobb teljesítményre, nagyobb felfogó képességre, tudatosításra, megoldás találásra. Mintha egyszerre 50 könyvet próbálnánk olvasni, innen egy oldalt, onnan két oldalt, ugrálunk a könyvek között. Mintha megnyitnánk 50 programot a számítógépen, amely következtében annyira lelassulna a gép, hogy perceket kellene várni, amig egy-egy feladatsort elvégez a processzor. Amikor kikapcsolódunk, az olyan, mintha kikapcsolnánk a számítógépet, újraindítanánk, bezárnánk az összes programot. Ekkor ha megnyitunk egyet, akkor sokkal nagyobb teljesítménnyel, figyelemmel tudunk feldolgozni egy-egy feladatsort, sokkal gyorsabbak vagyunk, könnyen találunk megoldásokat, jó ötleteket.
Az érzékszervek figyelemre működnek, a figyelem életenergiára. Minél több figyelmet irányítunk egy érzékszervhez, annál nagyobb teljesítményen képes működni. Tapasztaltad már, hogy rosszul voltál, és bántóan felerősödött a szaglásod? Nagyon erősen érezted a szagokat, illatokat. Máskor meg a sampon nagyon erős illatát se érzed, tudod megfigyelni, felfogni, tudatosítani, arra sincs figyelmed, mert az összes figyelmed az elméd használja. Az érzékszerveink szuper érzékenyé válhatnak, ha bőségesen el vannak látva figyelemmel. Akik azt állítják, hogy látják a fák ragyogását, kékes-fehéres fény kiáramlását a levelek körül, az aura érzékelését, azok szeme több figyelemmel töltődött fel. Nem csak a szaglás erősödhet fel, hanem a látás is. Vagy a hallás. Minden este elalvás előtt pár pillanattal hallani kezded a saját szuszogásod is. Ebben a pillanatban kapcsol ki az elméd, szabadul fel a figyelmed, pár pillanatig elérhető a külső érzékszerveidnek, pár pillanatig felerősödnek a külső érzékszerveid. Amikor egy érzékszerv felerősödik, az nem azt jelenti, hogy jobban fogsz látni a szemeddel, ha szemüveges vagy. Vagy hangosabban fogsz hallani, ha kicsit süket vagy. Azt jelenti, hogy egyszerre több részletet figyelsz meg ugyanazon másodperc alatt. Több részletre leszel figyelmes, többet fogsz fel, többet tudatosítasz. Ha kevés figyelem jut a füledhez, akkor egy másodperc alatt, csak azt fogod fel, azt hallod meg, milyen hangot adnak ki a szelőben táncoló falevelek. Ha sok figyelmet irányítasz a füledhez, ha fontosnak tartod a hallásod, mert sötét erdőben vagy, furcsa hangot hallottál, az életed múlhat a hallásodon, olyankor befejezed a gondolkodást, megjelensz a jelenben, és hirtelen egy másodperc alatt 20 hangot figyelsz meg, tudatosítasz. Amikor a szemnek jut több figyelem, akkor több részletet fogunk fel megfigyelt tájból, utcaképből, vagy akár egy festményről. Az ember szépnek érzékeli ezt a hatást. Úgy érezzük, hogy szépet látunk. Kiránduláskor szépnek látunk mindent, ahogy agyerek is szépnek lát mindent, mert nagyon elevennek, részletgazdagnak látja, tudatosítja, figyeli meg a látott képeket. Sokkal több részlet elér ugyanazon másodperc alatt a tudatunkig. Amikor az elménk elvonja a figyelmünket, a szemnek csak töredék marad, akkor szürkének, élettelenek, csúnyának érzékeljük a környezetet. Sok jele van annak, amikor a szem több energiával, figyelemmel működik. Gyerekeknél nagyon látványos, ahogy látnak mindent, figyelmesek mindenre a környezetükben. Minden félét találnak földön, szív alakú kavicsokat, kagylókat, lepkéket, rovarokat, tobozt. Mi nem vesszük észre, ugyanazt a képet látjuk, de csak akkor tudatosítjuk, amikor mutatja, hozza, zsebünkbe rakja. A kirándulás után a felnőttek is szuper érzékeny állapotban vannak. Nem csak szebbnek látjuk a világot, hanem több részlet jut el a tudatunkig a megfigyelt képről, észrevesszük, tudatosítjuk azokat a repedéseket a falon, amelyek nyaralás előtt elkerülték a figyelmünket. Picit gondolkodunk, hogy hogyan lehetséges, hogy ezt eddig nem láttuk. Láttuk, de nem fogtuk fel. Több figyelem kellett, hogy az apróbb részleteket is tudatosítsuk. Hónapok óta átlépkedtünk egy olyan virágcserepet, amit pár másodperc alatt átlehet rakni a szoba másik felébe, de ez eddig nem jutott az eszünkbe, nem láttuk, hogy van. Nagyon sok olyan furcsaságot tapasztalunk, amik nyaralás előtt nem tűntek fel. Érezzük a ház illatát, szagát. Nagyon sok figyelem van az orrunknál is. Sokkal finomabb minden, de ezt észre se vesszük. Sokkal több az életerőnk, mozgékonyak vagyunk, mint a gyerekek, van kedvünk este elmenni futni.
Szerinted mikor szebb a világ? Amikor az összes figyelmed beszívja az elméd, és alig érzékelsz valamit az öt érzékszerveddel, alig fogsz fel valamit a megfigyelt képből, hangokból, illatokból, ízekből, érintésekből, - vagy akkor amikor mind az öt érzékszerved eléri a 100%os teljesítmény szintet. Az ember képes tudatosan elcsendesíteni az elméjét, képes az összes figyelmét felszabadítani, képes teljesen gondolat nélküli állapotban maradni. Nekem van egy gyakorlat sorom, aminek eredményeként egy óra után, képes vagyok elérni azt az állapotot, amikor az összes figyelmem elérhetővé válik az öt érzékszervemnek. Csodálatos élmény. Az ember szeretet érez ebben az állapotban. Nem csak szuper érzékenyek leszünk, hanem szeretet is érzünk. Mosolyogni kezdünk, és késztetést érzünk, hogy jót cselekedjünk, megdicsérjünk valakit, örömöt okozzunk, megsimogassunk, megöleljünk valakit, kimondjuk, hogy szeretlek téged. Minél jobban kimozdulunk a gondolkodásunkkal a jelen pillanatól, annál kevesebb szeretet érzünk, annál több félelmet érzünk.
Nem kell elmenni kirándulni, hogy egy hét alatt kikapcsolódjunk, elég ha odafigyelünk arra, hogy a jelenen gondolkodjunk. Például ha sétálunk a boltba, akkor ne azt mondjuk, hogy most van időm, akkor átgondolom az esti programot, hanem most van időm, akkor kikapcsolom az elmém. Elkezdjük megfigyelni a ház formáját, azon gondolkodunk hol láttunk ilyen kéményt. Majd figyelmünket a körülöttünk lévő hangokra irányítjuk, majd szagokra, illatokra. Ha csak tehetjük, akkor törekedünk a most pillanatán gondolkodni. Bármikor amikor ezt tesszük, olyankor záródnak be a megnyitott programok az elménkben, szabadul fel a lekötött figyelmünk. Napokon belül már érezni fogjuk a változást, egyre több szeretet kezdünk érezni, egyre több figyelme lesz a külső érzékszerveinknek, egyre élettel telibbnek fog tűnni a világ, egyre színesebbnek, hangosabbnak, illatosabbnak.
És a gondolkodásunk is sokkal érzékenyebb lesz. A fülünkkel több hangot fogunk fel egy másodperc alatt, az orrunkkal több illatot tudatosítunk, a szemünktől több részlet jut el a tudatunkig, az elménkkel több részletet tudunk egyszerre összehasonlítani. Egyszerre több megfigyelést, mozaikdarabot vagyunk képesek összehasonlítani, így könnyebben megtaláljuk a logikai összefüggéseket. Ha van 1000 darabos puzzle játékod, és úgy kell összeraknod a képet, hogy egyszerre csak két mozaik darabkát láthatsz, akkor nagyon nehéz dolgod lesz. De ha látod mind az ezret egy időben, mindenek felfogod a formáját, akkor már sokkal könnyebb dolgod van. Így működik az elme szuper érzékenyen, az ember gondolkodása zseniálissá válik. Einstein többször megbukott az iskolában. Majd valószínű megvilágosodott, azaz kikapcsolta hosszabb ideig az elméjét, és ezt követően megtanult úgy élni, hogy kikapcsolva marad, mindig elérhető volt az összes figyelme. Az ember felismerheti a logikai összefüggéseket a természettudományban, ha van elég figyelme. Ha az elméje bőségesen el van látva figyelemmel, ha képes egyszerre 1000 mozaikdarabot egyszerre érzékelni, tudatosítani. Én két hónapig voltam teljesen kikapcsolt állapotban, majd ezt követően elkezdtem úgy gondolkodni, hogy csak egyszerre egy dolog járt a fejemben. Nagyon meglepődtem, hogy érteni kezdtem a világot. Olyan dolgokat értettem meg könnyedén a világunkról, amelyekről azelőtt semmit nem tudtam. Naponta két olyan könyvet olvastam ki, amelyek ezelőtt nehéz olvasmányok voltak számomra. Egy egy oldalt még reggelente is többször át kellett olvasnom, hogy megértsem, felfogjam a leírtakat. Majd naponta két könyvet faltam be, és mindenre emlékeztem, mindent megtanultam, mindent felfogtam. Bőséges volt a figyelme, szuper érzékeny az elmém. Furcsa volt ezért mértem IQ szintet, az addig 110 körüliből először 128 lett, majd egy év múlva újra mértem, amikor 139 lett. Másodszor már tudatosan kapcsoltam ki az elmém teszt írás közben, az összes figyelmemmel megjelentem a jelenben, a szemem sokkal több részletet dolgozott fel a megfigyelt képről, hiába volt sok eltérő geometriai alakzat, és az agyam szuper érzékeny állapotban, könnyen összerakta a mozaikdarabkákat. Három kérdést rontottam el, és nem azért mert tippeltem, hanem megértettem az összefüggést, de nem voltam elég figyelmes a rajzalakra, túl egyszerűnek véltem.
A gyerek szuper érzékeny. Mindent lát, hall, szagol, ízlel, tapint. A világunk számára egy mennyország, élettel teli csodálatos mennyország. Tudom, mert néha sikerül kikapcsolnom teljesen az elmém, és akkor én is ilyenek látom. Vibrál, minden információt magamba szívok a környezetemből, és hatalmas szeretetet érzek.
Minél több figyelmed van a jelenben az öt érzékszervednél, annál több benned a szeretet, annál több az időd. Az életenergia, az idő, a figyelem, a szeretet, valószínű ugyanazt a fogalmat takarják, csak még nem értjük. Egy évig éltem tavaly Oxfordban egy olyan barátommal egy szobában, akiben hatalmas szeretet volt, de a gondolkodás nem volt az erőssége. Ő nem sokat gondolkodott, legtöbbször csak azon, amit épp megfigyelt. Nagyon erőteljes a kisugárzása, mindig boldog, nevetős ember. Mindig megtanulta a slágerek szövegét. Reggelente madarakat etetett a kertben. Én voltam a sofőr, neki nem volt jogsija. Mindig figyelmeztetett, hogy engedjem át az embereket az úton, vagy engedjek kikanyarodni egy autót. Mindig sokkal több részletet érzékelt a megfigyelt képből, mindig sokkal figyelmesebb volt a környezetünkre, mindig a jelenben volt a gondolataival. Én is szívesen átengedtem az embereket, de nem láttam őket. Én is szívesen etettem a madarakat, de nem lettem rájuk figyelmes, nem dobtam kenyeret, nem csalogattam, szoktattam oda őket. Amikor kikapcsolódok, olyankor több a figyelmem a környezetemre, környezetemben élő emberekre, állatokra. És ez a szeretet, amikor tudsz figyelni valakire, észre veszed, együtt érzel vele, tudsz azon gondolkodni, hogy ő éppen mit érzed, miben segítheted, mit adhatsz neki. Aki mindig a fejében él, kizárja az öt érzékszervét, annak sosincs ideje, nincs figyelme, nem tud szeretni. Azt mondjuk, régen több volt a szeretet az emberek között. Figyelmesebbek voltak egymásra. Kevesebb gondjuk volt, kevesebbet voltak a fejükben. A pénz, a vágyak, a gazdasági növekedés, a fogyasztói társadalom, a versengés sok gonddal jár, kevés szeretet, idő, figyelem, életenergia marad.
Nagyon sok példát írok, kérlek gondolkozz el, hogy hogyan szeretnéd érezni magad, hogyan akarsz élni. A boldogsághoz megtaláltuk a kulcsot. nem én vagyok az első, az összes spirituális tanítás ezt tanítja, a különbség talán csak a megértésben, szavakba öntésben van. Több könyvet fogok írni ezekről a témákról, lesz olyan amely megírásában együtt működök majd pszichológia egyetemekkel, mert ez nem csak vallás, spirituális tanítás, vagy filozófia, hanem kemény pszichológia. Ha a pszichológusok megértik ezeket az összefüggéseket, akkor rengetek kérdésre választ kapnak, és bízok abban, hogy megjelenik egy új tudományág az emberről, az emberi energia tudományága.
Sikeres felemelkedést kívánok! Szeretlek benneteket!
