-Dörög.
-Meg villámlik is.
-Akkor bújjunk el?
-Ne, ne bújjunk.
-Hanem akkor mit csináljunk?
-Táncoljunk.
-Táncoljunk?
-Igen, az esővel.
-Az esővel? Vizesek leszünk, meg belénk csaphat a villám!
-Lehet, de ha félsz akkor sohasem tudod meg milyen esőben táncolni, milyen az amikor a viharban is tudsz ringatózni, és az esőcseppekkel pörögni-forogni. Nem tudhatod meg milyen az égből érkező víz érintése olyankor amikor az arcodhoz ér, nem tudhatod meg, hogy a viharban megélt tánc lehet akár valódi végtelen szerelemtér. Félhetsz a villámoktól, de sosem tudhatod, hogy hol talál meg máskor, máshol. Ha vársz, és a vihar elcsitul, a tánc is keringővé válhat magától. Az esőcseppek is halkabban énekelhetnek lágyabban hullhatnak alá, s ettől az érzéstől a földi magvak új életre kelhetnek! Táncolj akkor amikor a legnagyobb villámokkal vert vihar tombol, hogy még ragyogóbbnak láthasd a napsütést, akkor amikor benned zivatar honol. Ebben a zivatarban, ha a kezemet a táncban közel engeded, akkor minden villám semmissé válhat az ölelésben veled.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése