-Milyenem?
-Ilyen pompás ragyogásod?
-Nem csak nekem van, neked is lehet.
-Nekem is lehet?
-Igen. Mindenkinek van, csak elszürkül a fénytelenségben, a szeretetlenségben.
-Hogyan lehet visszahozni?
-Úgy, hogy ha valami bepiszkolódott, vagy elszürkült azt megtisztítod a feleslegtől, és engeded, hogy a fény belőled újra kivilágítson.
-S az könnyű?
-Ha akarod, lehet könnyű.
-Akarom. Elmeséled hogyan?
-Igen, elmesélhetem.
-Mesélj!
-Egyszer amikor az erdőben éltek még a természettel a népek, tudták a kapcsolódás minden titkát, tudták azt, hogy a szívük nyitja a mindeneket. Tudták, hogy az a Föld amin élnek feltételek nélküli ajándékot ad, ha az oda-vissza táplálás egysége a helyén van. Tudták, hogy az élet természetes körforgása mindenkiben ott van. Tudták, hogy a Nap miként ragyog fel odakint, s tudták, hogy miként hívják elő idebent. Őrizték a tüzet, ami összetartja az embereket, ami messze tekintve látja a következő éveket. Most mit látsz? Nézd meg magad, vagy nézd meg a többieket. Látsz magadban körforgást, aminek természetes útja van? Engedd meg magadnak, hogy a lábaid amelyeken jársz elvigyenek a ragyogásod teljességébe, hagyd, hogy a lelked lenyugodhasson egy csendes éjen, a csillagok rejtekébe. Engedd, hogy a napok a tieid legyenek, legyen benne sok-sok nevetésed amivel a ragyogásod fénye messzire elérhet. Add meg azt a lehetőséget a lényednek, hogy megmutassa csillogó végtelenségét, s véget érjen a szürkeség.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése