-Játszanál velem tündérest az aranyló rózsakertben?
-Játszanék, igen.
-S lennél velem mindig kedves, ha kérem?
-Kedvesed leszek, s kedves is, ha kéred.
-S ha kedvesen melléd ülök, akkor mesélsz nekem?
-Mesélek.
-Elmeséled nekem, milyen amikor a rózsák megszületnek?
-Ismerem a mesét, el is mondom neked.
-Jó, hallgatom, azon az édesen búgó hangodon.
-A rózsa ami a nevét a szívből születő szeretetből kapta, egész apró kis mag volt abban a szerteszét ágazó világban, ahol az aranyló kertek még nem éltek. Az apró magocska lassan cseperedett, s az erőtlen színei egyre élesedtek. Majd lassan kezdte megmutatni a szárba szökkent álmát, elkezdte nyitogatni a napfénytől elzárt virágát. Illatokba öltözködött, szirmaiba a reggeli harmatcsepp is beköltözött. Boldogan ékesítette az aranyló rózsakertet, pompás látványával megörvendeztette a körülötte repdeső tündéreket. Minden hajnalon rácsodálkozott önmagára, s elkezdte hinni, hogy neki is van számtalan mennyországa, amiben a rózsák tündérré változnak át, s a rózsás tündérekkel szebb lesz a világ.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése