-Tél van.
-Igen, tél.
-S bent?
-Bent is.
-Fázol?
-Fázom.
-Felmelegítselek?
-Lehet. Tudod hogyan kell?
-Szerintem igen.
-Hogyan?
-Finoman, óvatosan. A kezembe veszem a kezedet, s lágyan átsimogatom a lelkedet, letörölgetem a fagyos könnycseppeket, és összecsókolom eggyé a széttört szíved. Lassan gyújtom a tüzet, hogy a hidegtől elgémberedett tested szépen olvadjon fel, s ne hirtelen kapjon lángot, mert akkor elégsz, s porrá hamvadsz, s akkor nem látom a ragyogó szemedben a szikrát amivel én is életre kelthetem a fagyos lelkem.
Borska
Kép: Gapchinska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése